| Makai Emil |
 |
Makai Emil
Szerelmes éjszakák
A meztelen fák rügyeit kicsalva
Künn már az új tavasz fuvalma jár,
Mig én, szivem szerelmét öntve dalba
Didergek itthon, mint a rabmadár.
Ki a hibás? A kandalló-e, én-e? -
A tűzbe új faóriást vetek,
Leirom lázasan: szeretni kéne
S reszketve érzem, hogy nem szeretek!
Rügyfakadáskor dideregni, fázni
Fiatalon - tudjátok, hogy mi az:
Egy életet könnyelmün elhibázni,
Kergetni álmot, amely nem igaz;
Beteg sóvárgás rabja lenni éjjel,
Egykedvü arccal ölni a napot,
S ha lepereg az óra, várni kéjjel
Az áruló, a bünös holnapot.
Az ablak résein szobámba tódul
Olajfaillat, violák szaga...
A szellő szedte fel utravalóul,
Hogy ide vándorolt egy éjszaka.
Ugy lopta őt is - mért ne tékozolná?
Felzúg, mintha beszólna: jer velem,
Ha nem követnél, oh mily bamba volnál,
A földön nincs egyéb, csak szerelem!
S |
| horvathzsoka, 2018. március 26. hétfő, 13:03 |
|
| |
| Balla Zsuzsanna |
 |
ÁLLOMÁS
Déli dal
Fülledt nyáridő száll a tóra,'
az árnyék fáradt, fakó, kóka,
tikkadt ajkam szomja óta
nem remeg víztükrön a nóta,
nem remeg víztükrön a nóta,
megáll egy lassú kézfogóra,
arcát mártja a nyári tóba,
tükörképem mereng róla.
Tikkadnak a szomjas növények
mint dzsungelbeli szökevények
kornyadoznak, míg a fények
sejtjeikbe beleégnek,
sejtjeikbe belégnek,
a nyár heve magába réved,
hullám ringatja a mélyet,
lomha pillanat lassít léptet,
lomha pillanat lassít léptet,
hullám ringatja a mélyet,
a nyár heve magába réved,
tikkadnak a szomjas növények.
Nem remeg víztükrön a nóta.
Fülledt nyáridő |
| menusgabor, 2018. március 25. vasárnap, 21:30 |
|
| |
| A szökevény szerelem |
 |
Babits Mihály
A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?
Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyujtott,
meggyujtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.
Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.
Nem is két fa, két olajkut
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.
A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.
Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen
s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem. |
| katrin56, 2018. március 20. kedd, 16:16 |
|
| |
| Babits Mihály : A szökevény szerelem |
 |
Babits Mihály : A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?
Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyújtott,
meggyújtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.
Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.
Nem is két fa, két olajkút
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.
A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.
Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen
s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem. |
| liliana01, 2018. március 17. szombat, 20:10 |
|
| |
| Tompa Mihály - Szécsi Mária. |
 |
vágva...
'Hah, őrűlt...!' s míg a kés új vágásra készűl;
Megragadja a kart egész erejébűl.
Most küzdelem támad, néhány őr berohan...
S nem tudva, a veszély kitől jön, merre van?
Mária... s egy férfi... hah! kés van kezében...!
S a várnagy perc alatt összerogy vérében.
'Jaj Farkas...!' »Asszonyom, kezed bekevered...
Légy boldog...! hisz jobban alig történhetett,
Szökevény s öngyilkos nem lettem. Jó nékem:
Azt a gyalázatos holnapot sem érem...!«
A katonák némán elvitték a holtat,
Tünődve: mi volt ez? s mi történik holnap?
S Szécsi Máriának hosszu lett az éjjel,
Küzdve sötét gondok sötét ezredével.
Csikorgó kapui hires Murányvárnak,
Vesselényi előtt másnap megnyilának.
Dörögtek az ágyuk, - szilaj zene hangzott,
És mégsem volt látni egy örvendő arcot. |
| chillik, 2018. március 14. szerda, 01:04 |
|
| |
| Versek a világirodalomból |
|
világban, én
A szerelmes és te a kőkemény.
Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
Már félek, az életem kudarc.
Valóban, mint egy végzet, olyan;
És bárhogy igyekszem hasztalan;
De mi kár, ha vesztes e földi harc?
Csak torna ez, ideget edzeni!
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s
Hűtlen
A Cél!
Fordította: Babits Mihály
George Gordon Byron: Ahogy itt jár-kél...
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes éjszaka;
fénybe árnyat és árnyba fényt
szűr arca, szeme, mosolya:
oly szeliden ragyog felénk,
ahogy a vad nappal soha.
Egy sugár még, egy árnyat el, -
s a fele báj nem volna itt,
a varázs, mely arcán tüzel
s belengi holló-fürtjeit
a |
| menusgabor, 2018. február 12. hétfő, 19:59 |
|
| |
| Babits Mihály |
|
Babits Mihály
A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?
Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyujtott,
meggyujtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.
Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.
Nem is két fa, két olajkut
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.
A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.
Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen
s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem. |
| horvathzsoka, 2018. január 13. szombat, 00:10 |
|
| |
| Kun Magdolna |
|
Kun Magdolna
Csak ennyit akartam
Én csak boldog akartam lenni még egy kicsikét.
Érezni az ölelés puha melegét,
és elmélyülten hallgatni azokat a dobbanásokat,
amiket a szívlüktetés dallamként áraszt.
Én csak szerelemre vágytam, így alkony idején,
mikor lelkünkben a nyár már fehér hajú tél,
s mikor biztosra véljük, hogy oly kevés idő az,
amitől szökevény életünk értelmet kaphat.
Én csak szeretni akartam, ifjú hévvel, lázzal,
hogy az öregség fájásától ne a halál után vágyjam,
ha nem élettel teljen meg minden egyes nap,
amit így alkony tájt az Isten megadhat. |
| horvathzsoka, 2017. szeptember 29. péntek, 09:46 |
|
| |
| Dsida Jenő versei ( 1 ) |
 |
sötétbe.
Hátát ugrálva verdesi befont
két varkocsa. Én meg csak állok, állok
a fényben és rekedten kiabálok.
- Ilonka, állj meg! Ott folyik a víz,
vigyázz! Vigyázz! - de nem jön semmi válasz.
Nyelvemen csípős, furcsa málna-íz,
ínyem cukortól sűrű mézet nyálaz,
szemem párás, homlokom csupa víz,
szívem kalimpál és inamba száll az
első mámor, a fájó, reszketeg,
s már hallgatok és némán reszketek...
Elindulok kutatni nagysokára
a szökevényt. De léptem tántorog.
Megvan! - A parti pázsit pamlagára
dőlten piheg és sír és hánytorog.
A gyűrött kis fehér batisztruhára
gallyakon átszűrt, sárga láng csorog.
Kerülgetem lopódzva, lassan, lassan
s melléguggolok, hogy megsímogassam.
- Hallod, ne bőgj - kezdem, de meghatott
vagyok én is. - Ne bőgj, hisz semmi baj sincs. -
Még csuklik és szipog ötöt-hatot,
majd fölveti szemét. Egy kósza hajtincs
hull kis pufók, könnyekkel |
| kkm, 2017. augusztus 22. kedd, 06:40 |
|
| |
| Mihail Jurjevics Lermontov versei |
 |
Gizella Lapu
Asmódi lakomája - Fordította - Gáspár Endre___________(#140)- Gizella Lapu
A szabadság utolsó fia_____________________________(#32)- Gizella Lapu
A szent templomnak ajtajában - Fordította - Szabó Endre__(#3)- Juhászné Szunyogh Mária
A szikla - Fordította - Szabó Lőrinc___________________(#52)- Gizella Lapu
A szomszéd - Fordította - Tóth Eszter_________________(#91)- Gizella Lapu
A szomszédlány - Fordította - Nadányi Zoltán___________(#7)- Gizella Lapu
A szökevény - Fordította - Hárs György _______________(#12)- Gizella Lapu
A tarka társaság - Fordította - Lator László____________(#76)- Gizella Lapu
A tengeri cárleány - Fordította - Tóth Eszter___________(#40)- Gizella Lapu
A tőr - Fordította - Kosztolányi Dezső_________________(#163)- Juhászné Szunyogh Mária
A végső hazatérés - Fordította - Juhász Géza__________(#56)- Gizella Lapu
Az angyal______________________________________(#190)- Juhászné Szunyogh Mária
Azelőtt csupa csók - |
| nagyuska, 2017. június 21. szerda, 16:28 |
|
| |
| Tallóztam |
 |
Csak ennyit akartam
Én csak boldog akartam lenni még egy kicsikét.
Érezni az ölelés puha melegét,
és elmélyülten hallgatni azokat a dobbanásokat,
amiket a szívlüktetés dallamként áraszt.
Én csak szerelemre vágytam, így alkony idején,
mikor lelkünkben a nyár már fehér hajú tél,
s mikor biztosra véljük, hogy oly kevés idő az,
amitől szökevény életünk értelmet kaphat.
Én csak szeretni akartam, ifjú hévvel, lázzal,
hogy az öregség fájásától ne a halál után vágyjam,
ha nem élettel teljen meg minden egyes nap,
amit így alkony tájt az Isten megadhat.
Kun Magdolna |
| horvathnemagdi, 2017. június 09. péntek, 13:25 |
|
| |
 |
1/21 |  |
|
|
|
|
xMagazin
; "Makai Emil-Könnyek.jpg kép")
; "Őrültség könnyelműen.jpg kép")
; "vidám holnapot.jpg kép")
; "USbb64pic97reserve1.jpg kép")
; "USbb64pic94reserve1.jpg kép")
; "USbb63pic96reserve5.jpg kép")
; "USbb63pic96reserve4.jpg kép")
; "USbb63pic96reserve3.jpg kép")