Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 17. péntek | 33. hét | 229. nap | 11:23 | Jácint
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Szabolcsi Erzsébet: Forrás legyél
közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullám fodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullám sír,
vagy elcsendesült sima víz tükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló ős erő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél
lilagondolatok, 2018. augusztus 16. csütörtök, 11:39
Lafayette Ron Hubbard
Időnként úgy érezhetjük magunkat, mint egy pörgő falevél, melyet a szél piszkos utcán sodor; úgy érezhetjük magunkat, mint egy homokszem, mely megrekedt valahol. De senki nem mondta, hogy az élet nyugodt és rendezett dolog - nem az. Az ember nem tépett falevél, és nem is homokszem: kisebb-nagyobb mértékben megtervezheti az útirányát, és követheti is. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint már túl késő bármit is tenni; hogy a mögöttünk lévő út már annyira tönkre van téve, hogy nincs esély egy olyan jövőbeli út megrajzolására, amely akár egy kicsit is más lesz. Mindig van az úton egy olyan pont, amikor új utat jelölhetünk ki. És megpróbálhatjuk követni. Nincs élő ember, aki ne tudna újrakezdeni.

***

Ha azt tartod, hogy elveszett vagy, akkor el is vesztél. Ha
gymaria48, 2018. augusztus 13. hétfő, 13:47
Bolyongó árny ...
Szomorúfűz:

Bolyongó árny ...

A pillangót könnyű szellő sodorja,
az alkony bíborszínben lángol
A fák felett a szürkület színe
bársonyestét rajzol az égboltra

Csöndesen, fájóan úszik életem,
már rég nem dédelget a remény
Bolyongó árny vagyok az éjben,
lezárt álmok úsznak a sötétben
aranyoslila, 2018. augusztus 12. vasárnap, 20:25
Messziről integettek ...
Messziről integettek a vén budai hegyek ,
hullámok nyaldosták a part menti követ .
Indulnom kéne , sietni feléd , mielőtt még az
alkonyat sötét árnyat vonna körénk .
Versenyt futottam a múló idővel , a közeledő
est vörös bíborát terítette fölém , harangok
zúgtak , a búcsúzó Nyár édes illatát sodorta
felém a szél , s a vén Hold reám szegezte
kíváncsi tekintetét . - Kedvesem , hol késel ... ?
Körülöttem , minden oly sivár , a kihalt tereken
már egy lélek sem jár : szívembe lopózik
egy nyugtalanító kérdés , - miért is várok reád ?
Búsan integetnek a sötét éjben a budai hegyek ,
magukba zártak egy bús , szerelmi történetet .


Bédné Marika : 2018 . 08 . 12 . 02 : 17 - saját versem
bedmarika47, 2018. augusztus 12. vasárnap, 02:19
Aki összetart mindent
Aki összetart mindent

Micsoda gazdagság:
aranyló napsugár,
gyümölcsöt érlelő,
békét álmodó nyár -
bőkezű pazarlás
itt szerte mindenütt,
nézd a csillagokat,
hogy ragyog a szemük,
és az ásványokat,
ahogy tündökölnek
s hullatja gyöngyeit
messzi ég a földnek,
a madár is dalol
szép, vidám éneket,
ezer sárga lombot
sodornak a szelek,
s az, Aki összetart
mindent, titkon bár,
de itt van közel:
a kavargó mindenségben
szeretete forrón ölel.

Venyercsán László
kalmanpiroska, 2018. augusztus 11. szombat, 11:32
Amit szíved diktál
Amit szíved diktál


Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid.

Enged hogy a szél sodorjon,
Ne hagyd, hogy a bánat megfojtson,
Tépd el azt a láncot mi lelked szorítja,
Mitől szenvedéssel fájdalmát ordítja.

Rejtsd el szíved nyílt sebét,
Töröld meg könnyes szemét,
Dobd el minden tört darabját,
Hagy tombolja ki végre haragját.

Tűrd csendesen mit fájdalommal dalol,
Jöjj föl végre a szomorúság gödre alól,
Ne hagyd, hogy bármi is visszatartson,
S újra egy érzés a szívedbe marjon.

Temesd el az emlékeket a föld mélyébe,
Ne álmodj többet sírva a tél sötét éjébe.
Csak álmodd azt ami szíved vágya,
Talán egyszer teljesül majd minden álma.
vorosrozsa66, 2018. augusztus 07. kedd, 20:18
Farkas Anna
tolla írhat rá
új szebb meséket.



Éld az életed

Éld az életed, a mai napot,
nem élheted a holnapot.
Most a mával törődj,
ne a múlton évődj!

A mát szebbé teszed,
ha az életet élvezed.
Régi gondok és új bajok,
idézői - felhős napok.

Mával törődj, légy vidám,
repülj szárnyas paripán!
Szép felé sodor az élet,
keserűség már nem éget.

Barátnak és másnak segíts,
kebleden csüggedőt melegíts.
Magányos nem leszel soha,
az élet sem lesz mostoha.

Őket látod majd boldognak,
akik tőled vigaszt kaptak.
Viszonozzák hálájukkal,
simogató szavaikkal.

Nevess, örülj, tárd ki lelked,
nyitott szívvel éld életed!
Boldogság útjára vezet a hit,
megleled az öröm
menusgabor, 2018. augusztus 06. hétfő, 20:30
Szűcs Ilona Helena
lenni.



Korbácsolt vágyak...

Forró lázban, égő testtel,
pokoli tűzben lüktetőn,
kemény combok, súgják: Tetszel!
Fonódj csak körém, perzselőn.

Vágynak szava vad kéjt penget,
korbácsolja indulatát,
és parázs táncukban repked
a sóhaj: Mily buja a szád!

Lüktető ritmus, haj bomlik,
testek húrjai feszülők...
derekuk örvénye combig
sodor... elveszett szeretők.

Már pirkad, oszlik a homály,
szép emléket hint a reggel,
édes ajkaikon csodás
álmokat sző a szerelem.


Kék virágom

Kaptam egyszer kék virágot,
s azt a nagy boldogságot
leírni nem lehet; mert a
képzelet még színesebbé
festette nékem a kék eget.
Olykor a kék komorra vált,
s lelkemnek mélyén nagyon fájt
a borúba szürkült
menusgabor, 2018. augusztus 03. péntek, 20:30
Babits Mihály: Hadjárat a semmibe
Babits Mihály:

Hadjárat a semmibe

Strófák egy képzelt költeményből

Ó mind, akit szerettem életemben
s ki lelkemet szeretni még merész,
figyeljen most, talán megérthet engem,
bár hangom szerte tárult mélybe vész,
mint egy örök sodor halásza zengem,
amiről még álmodni is nehéz,
ragadójába markolok kezemmel
s merni merem, amit más nézni sem mer.

Ó lelkek teste, élő folytonosság,
mért folysz el? És te testek lelke, szám,
miért folyamodom hiába hozzád,
elmém hazája, régen unt hazám?
Mért osztanám mi nem való hogy osszák?
s a mondhatatlant mért reméli szám?
Jobb volna nyugton és szó nélkül élni,
csak élettel s szerelemmel beszélni.

De nem lehet. Már nekem ez az élet.
Már nekem ez a legjobb szerelem.
Az én egyetlen mezőm erre széled,
ez egy kapu van nyitva még nekem.
Ha ez bezárul, az már az itélet,
melyet fejemre mérend kedvesem,
kit annyian epedtek, örök
marcyt, 2018. augusztus 02. csütörtök, 08:20
Márk Miklós
Márk Miklós:

Merengő

Sötét a csend...........
Mintha hangod hallanám,
ajkad íze fáj a számra,
valami moccan, s lám
eltűnik az avar alatt.
Árnyékából egy rím
marad - versre várva - .
Apró levelet sodor egy
lusta hullám felém,
reccsenő gallyak,
zizzenő nádszál,
gyenge remény.
Rám vártál, mondtad,
s dallammá lettem
körülötted, aurád része,
míg levegőt vettem,
porlott utamnak vége.

Ezeréves kövek a tóban,
régmúlt idők csiszolták,
koptatták vad szelek,
formálták kedvük után
arcukra bősz istenek.
Fák lombjai felett remegő kép:
búsuló hold a felhőkbe bújva,
tükörképét szellő fújja szét,
mintha hangod hallanám újra...
horvathzsoka, 2018. július 29. vasárnap, 21:38
Mészáros Ferenc
Elérhetetlen,
akit csúszva-mászva,
hajlongva, mint görnyedt
aggastyán, szálfa-délcegen,
mint büszke oszlop,
suttogva kedves meghitten,
sikoltva csendriasztón,
sohasem érhetünk és érthetünk,
mert úgy épült belénk,
hogy rajtunk túl van,
felhők mögött,
a Nap tüzes tégelyében,
forrón, tűzemésztőn,
mégis lágy meleggel,
úgy ölel, simít, mint a reggel,
ébreszt, altat, ringat,
s ragad magával, magába,
old mindenségébe, gőzei illatába,
sodor édes csókok partjára,
csárdást táncol a széllel, s velünk,
vérerünkben cikázva,
duzzasztva feszít
széjjel...Ki Ő?
Talán mi ketten?
Félbemetszett egész,
ahogy az éterben
nyújtózik a kéz,
görcsös ujjakkal
kaparva utat...Ki Ő?
Az érintés, ahol a
vándor lélek társra lel,
s hál összebújva, őzremegéssel,
s ölel fényerővel éj sötétjét
szilánkokra zúzva?
Ki Ő? Te és én?
A csengő lelkek, a vakon
horvathzsoka, 2018. július 28. szombat, 09:13
Bárhová is visz az út...
Bárhová is visz az út, bárhová is sodor a szél
Lesz egy ember, aki a szívedben mindig Veled él
Rátaláltál, megszeretted
Kis lelkében a nagy zűrt helyretetted
Veled él, és Veled marad
Mikor szemedből könnycsepp fakad
Nem felejt el, nem hagy cserben
Vigyáz
vorosrozsa66, 2018. július 27. péntek, 19:27
1/497
Képek, videók
Szabolcsi Erzsébet 2
taltos1
2014. január 13. hétfő, 20:17
Szabolcsi Erzsébet 1
taltos1
2014. január 13. hétfő, 20:17
Szabolcsi Erzsébet Pozití
mester126mari
2012. április 22. vasárnap, 10:14
Szabolcsi Erzsébet Sóhajo
mester126mari
2012. április 22. vasárnap, 10:12
Szabolcsi Erzsébet Forrás
mester126mari
2012. április 22. vasárnap, 10:08
Szabolcsi Erzsébet Este.j
mester126mari
2012. április 21. szombat, 19:31
Szabolcsi Erzsébet-Bocsás
jakabgasparne
2009. szeptember 02. szerda, 07:00
Szabolcsi Erzsébet Álomaj
ile58
2009. április 03. péntek, 21:24
Szabolcsi Erzsébet Függön
jakabgasparne
2009. március 30. hétfő, 05:39
Szabolcsi Erzsébet Óvjon
ile58
2009. március 18. szerda, 14:42
Szabolcsi Erzsébet Találj
ile58
2009. március 10. kedd, 20:43
70 Szabolcsi Erzsébet füg
marcyt
2007. február 27. kedd, 20:00
vizet árasztok a szomjas.
katalin_53
2018. július 04. szerda, 09:23
Szomjas vagyok
sanci81
2018. május 08. kedd, 17:10
Szomjas katicabogarak.png
cady89
2017. október 28. szombat, 13:07
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.