Regisztráció  Belépés
2017. december 18. hétfő | 51. hét | 352. nap | 08:11 | Auguszta
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Steel - Adventi gyertya-álmok
Steel
Adventi gyertya-álmok
Olyan hideg az éj most, mint a világ
maga... zúzmara-csillagok alatt fázik
a táj, megannyi haldokló lombvirág.
Az ablak páracsepegéstől ázik.
Mécsesre sóhajtott, kanócnyi vágy
a szeretet... ma kihűlt tenyerekbe
melengetné hamvát, s lenne újra: láng.

Jóságot kovászolna tett-kenyerekbe,
hogy a szív ne koldusként ülje csak itt
a sors asztalát. Hontalan szemeknek
kapuján belépne hazát lelni a hit,
mert bennük a lelkek csupán szellemek.
Kósza parázs voltukból szépséget gyúlna,
miként újra egybe fonódnának kezek,
s a belső templomokba nem fújnának
árnyékvakságot dúlt kedélyű szelek.

Miként magzat születik az anyaméhből,
lélegezni vágyik újra a béke. Olyan
tisztán emelkedne erővé a mélyből,
hová temetődött az emberporban.
E gerincet átjáró borzongásban,
a
liliana01, 2017. december 16. szombat, 19:12
Örülj a mának
Örülj a mának!

Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!
De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!
Nincs fekete és nincs fehér
De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna
Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad.
Nincs érzelem, mely örökké él
A harag idővel megbékél
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény
A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök
Élet, halál - ők is csupán eszközök
Mert a
aranyag, 2017. december 15. péntek, 20:04
Kövér: az új hatalmasok megsemmisítenék az emberek identitását
Hangsúlyozta: a jövőben az emberek saját identitásukhoz való joga kerül a legnagyobb veszélybe, aminek "elhárításában a demokratikus nemzetállamok természetes szövetségesei a keresztény egyházaknak".

Kiemelte, a XX. században a kommunista és náci diktatúrák "különböző ideológiák jegyében, de ugyanazon cél érdekében lopták ki az isteneszményt az emberek szívéből". Mindkét diktatúra igyekezett elfojtani az emberi identitás egyes elemeit, míg másokat el akart torzítani, végül mindkét kísérlet hasonlóan sötét barbárságokat eredményezett és százmilliók életét követelte - fejtette ki.

Most azonban a kommunizmustól és a nácizmustól eltérően az emberi azonosságtudatnak nem pusztán csak egyes elemeit, hanem teljes egészét el akarják törölni azok, "akik a tőke soha nem látott koncentrációjának és vele a tömegmanipuláció soha nem látott hatékonyságú technológiájával" elég erősnek érzik magukat erre - mondta Kövér László.

A kormánypárti politikus szerint ők magukat transzhumanistáknak nevezik és azt
velemenyezd, 2017. december 15. péntek, 11:34
Őszi dal
Reichard Piroska

Őszi dal

Piroslik már a vadszőllőlevél,
bogyója kékül;
temetni készül a könnyező szél:
mit tettél el a tavaszból, a nyárból
őszi menedékül?

Már hamvas a szilva, a barack nevet,
sorsod is érik;
gyümölcstelen fáid félik a telet,
míg mások őszüknek gazdagon áldott
szüretét élik.

Míg más maga tűzhelyén melegül:
bús bolyongásból
van-e, kinek szivére menekülj,
sötét szemed ki csókjával lezárja
levélhulláskor?...
evavicus, 2017. december 13. szerda, 15:13
Arany János – Hatvani
vizet áraszt,
Hogy nem lelsz egy tenyérnyi szárazt,
Sikolt, ugrál a női vendég:
De a víz egyre árad mindég.


Mert ezt kétségtelen forrásból
(Ki más után, ki hallomásból)
Az ifjuság vallotta szentnek:
Vénebb diákok nem füllentnek.

Most e percet borzadva várja
Midőn belép híres tanárja,
Nincs semmi zúgás, - légy ha rebben
Meghallik a népes teremben.

Sötét az éj. Künn vad vihar dul,
A szélkakas meg-megcsikordul;
Benn ösztövér gyertyák lobognak
Elősejtelmén nagy dolognak.


Az asztalon pedig halommal
Egy gólyalábu cirkalommal
Sötét, kormos edények állnak:
Eszközi bűvös mágyiának.

Ott serpenyő, ott szerteszéjjel
Kisebb-nagyobb szelence, tégely,
Üvegcső, lombik és retorta...
Tán a - majd megmondám ki
chillik, 2017. december 13. szerda, 06:04
Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!
Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant
lilagondolatok, 2017. december 12. kedd, 09:36
Zilahy Imre: Oh, el kell jöni az időnek.
föltalálom.
ÜIdözzön bár a sors, s ne hagyjon,
Egy perczig se hagyjon pihenni -
Föltalálom, föl ! . . . s ah ! meglátom,
Hogy nem egyéb, mint fényes semmi.

Oh, mint habzik más ifjú vére,
Mily vágy ég, rombol kebelében,
Hogy üldöz lepkét és szivárványt,
Mint bolyg a mély erdő ölében.
Min áthaladt - semminek érzi,
S a jövőben mindent lát rejtve;
Hogy amabban már minden megvan,
S ebben nincs semmi - nem is sejtve.

S e semmit írigylitek tőlem
Rablói sötét rengetegnek ?
S ha ezt elérnem nem hagyjátok
A sorsra átkot keseregjek ?
Oh nem ! a sorsot is mosolygom,
Midőn szivem czél nélkül marja,
S hogyne mosolyognék, ha gyilkot
Emel rám a bolondok karja.

Itt van szívem - törjetek rája!
Lám hogy dobog! csak üldözzétek !
Mért az öntudat meg fog ölni -
Higyétek el, erény, nem vétek.
Hisz, ha minden vágyam elérem,
Kétségbeesik bús kedélyem.
Oh jertek ! e pokoli
marcyt, 2017. december 12. kedd, 09:10
Adventi gyertya-álmok
Steel: Adventi gyertya-álmok

Olyan hideg az éj most, mint a világ
maga... zúzmara-csillagok alatt fázik
a táj, megannyi haldokló lombvirág.
Az ablak páracsepegéstől ázik.
Mécsesre sóhajtott, kanócnyi vágy
a szeretet... ma kihűlt tenyerekbe
melengetné hamvát, s lenne újra: láng.

Jóságot kovászolna tett-kenyerekbe,
hogy a szív ne koldusként ülje csak itt
a sors asztalát. Hontalan szemeknek
kapuján belépne hazát lelni a hit,
mert bennük a lelkek csupán szellemek.
Kósza parázs voltukból szépséget gyúlna,
miként újra egybe fonódnának kezek,
s a belső templomokba nem fújnának
árnyékvakságot dúlt kedélyű szelek.

Miként magzat születik az anyaméhből,
lélegezni vágyik újra a béke. Olyan
tisztán emelkedne erővé a mélyből,
hová temetődött az emberporban.
E gerincet átjáró borzongásban,
a sötétség jelenéseiből hajnalt
derengne a remény. Ezen pokol-mában,
hol Lucifer nem csak
taltos1, 2017. december 11. hétfő, 23:26
Márai Sándor - Idézetek
tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked (...) megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.

Márai Sándor: Füves könyv - Aforizma gyüjtemény


Soha nem érthetem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor - tízéves lehettem - egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az
menusgabor, 2017. december 08. péntek, 20:00
Hiányzol...
Kálmán Ilona:

Hiányzol...

Fáj a szívem hogy nem lehetek veled
hisz szívem érted lángol, csak téged szeret
színtelen a világom ha nem vagy velem
minden oly sötét, hideg és idegen.

Boldogságom tengere kiszárad
helyette bánatom óceánja árad
gondolataim zokognak, csendben
ezer érzés, fagyoskodik lelkemben.

Zavar és felkavar, a köztünk lévő távolság
egyszerre zuhan rám, minden ami fáj
csak álmaimban lehetek veled, és ez kevés
a sorstól úgy érzem többet érdemelnénk.
aranyoslila, 2017. december 08. péntek, 19:44
Örülj a mának!
Helen Csok - Örülj a mának!

Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!

Nincs fekete és nincs fehér
De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna
Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs érzelem, mely örökké él
A harag idővel megbékél,
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény.

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem
taltos1, 2017. december 07. csütörtök, 23:47
Gérecz Attila
Gérecz Attila

Boldog Özséb himnusz

Egybeomlott könny és a vér,
nyílt seb lett az ország,
nyugatra pernyét hord a szél;
tanyák, falvak sorsát.
Csillag sincs, sötét az erdő,
mégis mécsek égnek!
Boldog Özséb szól az első
pálos remetéknek.

Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén: magyar szívén
minden remetének,
add Urunk, hogy rab és szegény,
mind testvérre leljünk,
áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!

Kicsiny láng a hit, de tiszta
fehér, mint gúnyájuk
sötét erdő súgja vissza
csöndes imádságuk:
“Nézz le ránk, kik romok felett
fohászkodunk Hozzád
áldd meg mind, kik fegyver helyett
kereszted hordozzák!"

Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén: magyar szívén
minden remetének,
add Urunk, hogy rab és
horvathzsoka, 2017. december 07. csütörtök, 10:31
1/568
Képek, videók
évahárom gyertya.jpg
maroka
2017. december 17. vasárnap, 18:05
szeretet gyertyái1217.jpg
maroka
2017. december 17. vasárnap, 13:26
adomány gyertyák.jpg
maroka
2017. december 17. vasárnap, 13:17
2 gyertyás.jpg
borigit
2017. december 17. vasárnap, 09:44
Gyertya
eva6
2017. december 15. péntek, 14:13
egy gyertya karácsonykor.
maroka
2017. december 14. csütörtök, 10:43
4 gyertya
irmus
2017. december 14. csütörtök, 06:58
gyertya.gif
lilagondolatok
2017. december 12. kedd, 09:19
kettő egő gyertya1210_2.j
maroka
2017. december 10. vasárnap, 14:13
MÁRIA-GYERTYÁN.gif
bobecili
2017. december 08. péntek, 11:37
GYERTYA.gif
bobecili
2017. december 08. péntek, 11:30
Adventi_gyertya_2011.j pg
menusgabor
2017. december 04. hétfő, 12:32
adventi első gyertya1203.
maroka
2017. december 03. vasárnap, 13:27
adventi 4 gyertya1203.jpg
maroka
2017. december 03. vasárnap, 13:25
Adventi gyertyák_4.gyerty
cuppika59
2017. december 01. péntek, 03:25
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.