Regisztráció  Belépés
2018. július 21. szombat | 29. hét | 202. nap | 11:54 | Dániel, Daniella
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Arthur Rimbaud - A részeg hajó
hintáit s kanyargó áramát
Láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt,
S olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.


Láttam sülyedt napot, vad titkokkal befolyva,
Míg alvadt messzeségek violája ragyog
S hallottam, mintha antik tragédiát dalolna,
Messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hó-csucsokról álmodtam zöldszin éjen,
Míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt
Az óceánok csókja: izes áram a mélyben
S mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt.

És át sok hónapon, mint ha dagály robog
A sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda,
Rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok
Ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.


S találtam tengeren túl s alúl a horizonton
Párduc-szem fényű és virágos szigetek
Kék és furcsa raját, hol ostorként
chillik, 2018. április 27. péntek, 04:59
A kereszt
Merényi Gyula:

A kereszt

Szívemben a halál szendereg,
Arcomon két különös rózsa
És a szemem bús, titokzatos.
Túlonti messzeségek
Ámúlója.

Könnyű a vállam s Alpest emel,
Vihar a szóm és fáradt, szomorú,
Húllni-léptem végtelen mezők
És homlokomon vérző
Koszorú.

Mert az élet-csúcsra felértem
S testvér búval, keresve, vágyva
E rejtelmes, nagy alkonyaton
Ráismerek az istent ködlő
Világra.

Karom szerelemmel kitárúl.
S, jaj, betelt sorsom már nem ereszt:
Bukó nap vetíti nagy árnyam:
És feketén fellobog elém
A kereszt.

Új magyar líra. 1919 -1936
pircsi09, 2018. április 14. szombat, 11:29
Merényi Gyula: A kereszt
Merényi Gyula:

A kereszt

Szívemben a halál szendereg,
Arcomon két különös rózsa
És a szemem bús, titokzatos.
Túlonti messzeségek
Ámúlója.

Könnyű a vállam s Alpest emel,
Vihar a szóm és fáradt, szomorú,
Húllni-léptem végtelen mezők
És homlokomon vérző
Koszorú.

Mert az élet-csúcsra felértem
S testvér búval, keresve, vágyva
E rejtelmes, nagy alkonyaton
Ráismerek az istent ködlő
Világra.

Karom szerelemmel kitárúl.
S, jaj, betelt sorsom már nem ereszt:
Bukó nap vetíti nagy árnyam:
És feketén fellobog elém
A kereszt.

Új magyar líra. 1919 -1936
marcyt, 2018. április 12. csütörtök, 07:24
Lelkes Miklós
Tolvajod!

(2018)













Lelkes Miklós: Nem tudni ezt-azt..

Nem tudni ezt-azt bonyolult világban
sokszor nem szégyen, - de kérdés, hogy mi az,
amit nem tudsz? S miért nem? Nem tudásért
felelős vagy, - és felmented önmagad?

Az emberiség ma is keveset tud
létről, nem létről, - és titkait a test
gyakran rejti. Anyagmozgás a lélek,
s az Anyagnál is sokkal rejtelmesebb..

Ám, ha nem tudást csak játszik önérdek,
- s e Földön mennyi az érdek-ostoba! - ,
az arcul csapása is Becsületnek,
aki így tesz, az tolvajok cinkosa.

Hit is kell olykor, de csak ész-határig.
Az, aki ember, - az ne legyen barom!
Vágóhidra mily tömegeket hajtott
embertelenség, sok álszent hatalom!

Minden emberben, igaz, ott az állat
ős-múltjából, ám
nagyuska, 2018. február 09. péntek, 09:16
Az örömszerzés programja
Reményik Sándor

Az örömszerzés programja

Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén,
És nem mindegy neked:
Dobban-e más szív egyszerre veled
A mindenség kietlen kebelén.
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén.
Oszlop vagy? -- Dóm vagy? -- Hegycsúcs vagy? -- Lehet.
Fölötted még egy kupola feszül:
A mindent elfedező Szeretet.
Hiába mondod: magamért vagyok.
Hiába mondod: magamnak vagyok.
Mosolyog a rejtelmes messzeség:
,,Nem igaz" -- mondja -- és ragyog, ragyog.
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén,
Te másokért, mások számára vagy.
Örömszerző vagyok általad én.
Én, aki más örömöt úgyse szerzek,
Ki az életnek rossz cselédje voltam,
S kinek egyebe sincsen, mint a versek.
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén.
Te engesztelő, áldozati láng,
Szent füst vagy az Élet oltárkövén,
Mindent pótló ezerjófű-növény.
Te azért vagy, hogy elmenvén, vigasztalj,
Szellemet idézz, szépséget
evavicus, 2018. január 13. szombat, 13:05
Fodor József: Vágy, messzire
Fodor József:

Vágy, messzire

Inyem mozog az éhínséges vágytól
S a szívem majd kiszakad
Sokszor, ugy szállnék egy friss, piros régi korba
Vissza e késői világból,
Ott lehűteni sok égő sebemet
A rózsaszínü reggelben,
Mikor az épp most átaludt éj után
A világ szeme még majd leragadt.

Oh, édes kisasszonyok, - most nyílva ki
A gazdag, új jóltáplált kertben, -
Be rejtelmesen suhantok fel elém;
A szívem mindig titeket szeretett,
Árnyas nagy szemeitek alatt
Be szeretném kutatni a lelket,
Mely ott forró, olvadt fényben rengett.

Oh, kor, melyben Dante élt és dalolt,
Lelkem ugy fáj a vágytól, ottan
Járni a gót templomokban,
Hol rám néznek a merev, szögletes szentek,
S hallgatni az orgonát, mely úgy sír,
Mintha a még gyermek-
Világ szíve sírna benne a szent éj után,
Melynek öléből nemrég életre gerjedt.

Be fáj a szivem, hogy nem tehetem,
Hogy üljek az ódon
marcyt, 2017. szeptember 21. csütörtök, 07:40
A sétányon is kihunytak a fények ...
A sétányon is kihunytak a fények ,
halványan látni már a messzeséget .
A virágos Nyár az elmúlásba réved ,
rejtelmes habok csillanók az éjben .

Földig hajol a szomorú fűz ága ,
emlékeket ringat búsan egymagában .
Hová - merre tűnt el a nyári éj varázsa ? ,
a Nyár elmúltával , megszűnt ragyogása .

Az ezüstös Hold fénye egyre csak reszket ,
bolyongva szelíden megpihen a parton .
Hullámok ringatóznak surrannak csendben ,
fák levelei rezegnek a Hold sápadt fényében .

*********** Bédné Marika : 2017 . 09 . 13 . 11 : 40 / saját versem /
bedmarika47, 2017. szeptember 13. szerda, 11:42
Dsida Jenő versei ( 1 )
forr,
kifut az én szemem, nyomot se hagy,
csontom csak enyv és mész és némi foszfor,
húsom foszlik, vérem csomóba fagy,
nyálam ecetté romlik, mint a rossz bor,
ismét elemmé züllik az elem,
mi csak enyém volt, - ám mi lesz velem?

Alvó leszek tán, kinek nincsen álma,
(ez pompás volna, mondta Szokratesz)
vagy élőlény olyant ki sem találna,
amilyen újtörvényű sorsa lesz?
Szűz angyalillatot legyez a pálma
s míg a szökőkút csengve csörgedez,
rejtelmesen dudolgatnak a szentek:
szeretteink, akik előre mentek?

Talán falu lesz, holtak faluja?
Ó, már belőlük hány falura telne,
kiket szerettünk s akiket buja
zölddel borít az anyaföld szerelme!
Kék házikók, a kertekben thuja,
a lámpákból Isten szelíd kegyelme
sugároz és a tűzhely szapora
lángján serceg a csillag-vacsora.

Mit szellemem elálmélkodva most lát
oly szép, hogy összekulcsolom kezem.
Nagy üstökös-galamb viszi a
kkm, 2017. augusztus 22. kedd, 06:40
Charles Baudleaire
Charles Baudleaire

Borús ég

Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes két szemed (kék, zöld tán, vagy szürke)
Felváltva lesz szelíd, álmodó s kegyetlen,
Az ég bágyadt színét idézve keverten.

Emlékeztetsz a sok langyos, fátylas napra,
Mikor könnyben olvad meg a szív fájdalma,
S felajzott idegek, miket felserkentett
Titkos bú, gúnyolják a szunnyadó lelket.

Hasonlítasz néha a szép messzeségre,
Ha ködön keresztül csillan a nap fénye.
Úgy tündökölsz éppen, mint felázott tájék,
Melyen felhős égből hulló napsugár ég.

Veszedelmes asszony, borús ősz varázsa!
Zord zuzmarádnak is lesz-e rám hatása?
S engesztelhetetlen teled vad fagyából
Árad-e majd vasnál s jégnél maróbb mámor?
horvathzsoka, 2017. augusztus 21. hétfő, 23:01
Erdős Renée
Erdős Renée

Álom

Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes.
És nagy sugárzó tollazatom.
S leszálltam csúcsára egy jegenyének
- Erős, magányos bús madár -
S pihentem azon.

Karjaim voltak, vakító fehérek,
Zománcos pihe födte be őket.
Fejemről a fürtök szálltak a szélnek,
S ágai közt az ős jegenyének
Nagy hirtelen elhallgatott az ének.

S rikoltó hangom belesírt az éjbe
Hívogatón, félelmesen
És nem felelt rá senki sem.
Gyötört szerelmes epedésnek láza
S a nagy természet társat nem adott.

Hová fekete szárnyam lecsapott,
Ott volt a halál vad, szomorú násza.
Minden leégett, minden megfagyott,
Hová sima, hideg kezem ért
S szemeim égő pillantása.

És mégis vártam. S nem vártam sokáig.
Lassú szárnyveréssel jött - lassan - a másik.
Nekem méltó, nagy, gyönyörű társam,
Akit kívántam, akire vártam.
Jött, jött felém s leszállt a fa alatt.

S én szóltam
horvathzsoka, 2017. július 15. szombat, 07:21
Babits Mihály – A jó hír
Babits Mihály - A jó hír

Mikor megszólalt éjjel a telefon,
az álmok zsúfolt hadseregein
zavar futott át, nem lehetett tudni,
mi történt a különös mezőkön? villám
ütött-e le? tengerek áradtak
s megbokrosodtak a paripák, fények
hintáztak szerte, óriás fálánkszok
hátráltak, tüntek, itt-ott valami
iszonyú lövedék szórta föl a földet és
emberi tagokat szökőkútmódra, s ilyen
kutaktól bugyborgott a csatatér.
A vitézek fejeiket keresték


és lovaik sörényébe csimpaszkodtak.
Hullámzott a sötétség, mindenfelé
betört az ijedt valóság, a szoba
hidege, az ablak keresztje, forogva
mint egy roppant Kapisztrán kezében,
kimutatott a megfagyott téli
utakra ahol soványan integettek a fák.
A holdvilág a tócsa jegén
úgy villogott mint az ezüstkanál
melyet az ómód hipnotizőr
kábítva tart a beteg
chillik, 2017. április 25. kedd, 06:55
1/11
Képek, videók
rimbaud.jpg
klara50
2010. október 31. vasárnap, 19:57
A részeg hajó 01.jpg
chillik
2018. április 27. péntek, 05:07
A részeg hajó 02.jpg
chillik
2018. április 27. péntek, 05:06
A részeg hajó 03.jpg
chillik
2018. április 27. péntek, 05:06
A részeg hajó 04.jpg
chillik
2018. április 27. péntek, 05:05
A részeg hajó 05.jpg
chillik
2018. április 27. péntek, 05:04
A részeg hajó 06.jpg
chillik
2018. április 27. péntek, 05:04
A részeg hajó 07.jpg
chillik
2018. április 27. péntek, 05:03
A részeg hajó 08.jpg
chillik
2018. április 27. péntek, 05:03
A részeg hajó 09.jpg
chillik
2018. április 27. péntek, 05:02
Ima az oceánokhoz.gif
csalogany13
2010. április 23. péntek, 00:30
1280x1333_oceanok.jpg
himzotunder
2008. december 04. csütörtök, 17:46
oceanok_vnap.jpg
szahara
2008. május 06. kedd, 16:36
titáni óceánok.jpg
szidi001
2008. március 27. csütörtök, 18:08
felszin alatti óceánok.jp
szidi001
2008. március 27. csütörtök, 18:06
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.