Regisztráció  Belépés
2018. január 20. szombat | 3. hét | 20. nap | 12:06 | Fábián, Sebestyén
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Az örömszerzés programja
Reményik Sándor

Az örömszerzés programja

Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén,
És nem mindegy neked:
Dobban-e más szív egyszerre veled
A mindenség kietlen kebelén.
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén.
Oszlop vagy? -- Dóm vagy? -- Hegycsúcs vagy? -- Lehet.
Fölötted még egy kupola feszül:
A mindent elfedező Szeretet.
Hiába mondod: magamért vagyok.
Hiába mondod: magamnak vagyok.
Mosolyog a rejtelmes messzeség:
,,Nem igaz" -- mondja -- és ragyog, ragyog.
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén,
Te másokért, mások számára vagy.
Örömszerző vagyok általad én.
Én, aki más örömöt úgyse szerzek,
Ki az életnek rossz cselédje voltam,
S kinek egyebe sincsen, mint a versek.
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén.
Te engesztelő, áldozati láng,
Szent füst vagy az Élet oltárkövén,
Mindent pótló ezerjófű-növény.
Te azért vagy, hogy elmenvén, vigasztalj,
Szellemet idézz, szépséget
evavicus, 2018. január 13. szombat, 13:05
Fodor József: Vágy, messzire
Fodor József:

Vágy, messzire

Inyem mozog az éhínséges vágytól
S a szívem majd kiszakad
Sokszor, ugy szállnék egy friss, piros régi korba
Vissza e késői világból,
Ott lehűteni sok égő sebemet
A rózsaszínü reggelben,
Mikor az épp most átaludt éj után
A világ szeme még majd leragadt.

Oh, édes kisasszonyok, - most nyílva ki
A gazdag, új jóltáplált kertben, -
Be rejtelmesen suhantok fel elém;
A szívem mindig titeket szeretett,
Árnyas nagy szemeitek alatt
Be szeretném kutatni a lelket,
Mely ott forró, olvadt fényben rengett.

Oh, kor, melyben Dante élt és dalolt,
Lelkem ugy fáj a vágytól, ottan
Járni a gót templomokban,
Hol rám néznek a merev, szögletes szentek,
S hallgatni az orgonát, mely úgy sír,
Mintha a még gyermek-
Világ szíve sírna benne a szent éj után,
Melynek öléből nemrég életre gerjedt.

Be fáj a szivem, hogy nem tehetem,
Hogy üljek az ódon
marcyt, 2017. szeptember 21. csütörtök, 07:40
A sétányon is kihunytak a fények ...
A sétányon is kihunytak a fények ,
halványan látni már a messzeséget .
A virágos Nyár az elmúlásba réved ,
rejtelmes habok csillanók az éjben .

Földig hajol a szomorú fűz ága ,
emlékeket ringat búsan egymagában .
Hová - merre tűnt el a nyári éj varázsa ? ,
a Nyár elmúltával , megszűnt ragyogása .

Az ezüstös Hold fénye egyre csak reszket ,
bolyongva szelíden megpihen a parton .
Hullámok ringatóznak surrannak csendben ,
fák levelei rezegnek a Hold sápadt fényében .

*********** Bédné Marika : 2017 . 09 . 13 . 11 : 40 / saját versem /
bedmarika47, 2017. szeptember 13. szerda, 11:42
Dsida Jenő versei ( 1 )
forr,
kifut az én szemem, nyomot se hagy,
csontom csak enyv és mész és némi foszfor,
húsom foszlik, vérem csomóba fagy,
nyálam ecetté romlik, mint a rossz bor,
ismét elemmé züllik az elem,
mi csak enyém volt, - ám mi lesz velem?

Alvó leszek tán, kinek nincsen álma,
(ez pompás volna, mondta Szokratesz)
vagy élőlény olyant ki sem találna,
amilyen újtörvényű sorsa lesz?
Szűz angyalillatot legyez a pálma
s míg a szökőkút csengve csörgedez,
rejtelmesen dudolgatnak a szentek:
szeretteink, akik előre mentek?

Talán falu lesz, holtak faluja?
Ó, már belőlük hány falura telne,
kiket szerettünk s akiket buja
zölddel borít az anyaföld szerelme!
Kék házikók, a kertekben thuja,
a lámpákból Isten szelíd kegyelme
sugároz és a tűzhely szapora
lángján serceg a csillag-vacsora.

Mit szellemem elálmélkodva most lát
oly szép, hogy összekulcsolom kezem.
Nagy üstökös-galamb viszi a
kkm, 2017. augusztus 22. kedd, 06:40
Charles Baudleaire
Charles Baudleaire

Borús ég

Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes két szemed (kék, zöld tán, vagy szürke)
Felváltva lesz szelíd, álmodó s kegyetlen,
Az ég bágyadt színét idézve keverten.

Emlékeztetsz a sok langyos, fátylas napra,
Mikor könnyben olvad meg a szív fájdalma,
S felajzott idegek, miket felserkentett
Titkos bú, gúnyolják a szunnyadó lelket.

Hasonlítasz néha a szép messzeségre,
Ha ködön keresztül csillan a nap fénye.
Úgy tündökölsz éppen, mint felázott tájék,
Melyen felhős égből hulló napsugár ég.

Veszedelmes asszony, borús ősz varázsa!
Zord zuzmarádnak is lesz-e rám hatása?
S engesztelhetetlen teled vad fagyából
Árad-e majd vasnál s jégnél maróbb mámor?
horvathzsoka, 2017. augusztus 21. hétfő, 23:01
Erdős Renée
Erdős Renée

Álom

Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes.
És nagy sugárzó tollazatom.
S leszálltam csúcsára egy jegenyének
- Erős, magányos bús madár -
S pihentem azon.

Karjaim voltak, vakító fehérek,
Zománcos pihe födte be őket.
Fejemről a fürtök szálltak a szélnek,
S ágai közt az ős jegenyének
Nagy hirtelen elhallgatott az ének.

S rikoltó hangom belesírt az éjbe
Hívogatón, félelmesen
És nem felelt rá senki sem.
Gyötört szerelmes epedésnek láza
S a nagy természet társat nem adott.

Hová fekete szárnyam lecsapott,
Ott volt a halál vad, szomorú násza.
Minden leégett, minden megfagyott,
Hová sima, hideg kezem ért
S szemeim égő pillantása.

És mégis vártam. S nem vártam sokáig.
Lassú szárnyveréssel jött - lassan - a másik.
Nekem méltó, nagy, gyönyörű társam,
Akit kívántam, akire vártam.
Jött, jött felém s leszállt a fa alatt.

S én szóltam
horvathzsoka, 2017. július 15. szombat, 07:21
Babits Mihály – A jó hír
Babits Mihály - A jó hír

Mikor megszólalt éjjel a telefon,
az álmok zsúfolt hadseregein
zavar futott át, nem lehetett tudni,
mi történt a különös mezőkön? villám
ütött-e le? tengerek áradtak
s megbokrosodtak a paripák, fények
hintáztak szerte, óriás fálánkszok
hátráltak, tüntek, itt-ott valami
iszonyú lövedék szórta föl a földet és
emberi tagokat szökőkútmódra, s ilyen
kutaktól bugyborgott a csatatér.
A vitézek fejeiket keresték


és lovaik sörényébe csimpaszkodtak.
Hullámzott a sötétség, mindenfelé
betört az ijedt valóság, a szoba
hidege, az ablak keresztje, forogva
mint egy roppant Kapisztrán kezében,
kimutatott a megfagyott téli
utakra ahol soványan integettek a fák.
A holdvilág a tócsa jegén
úgy villogott mint az ezüstkanál
melyet az ómód hipnotizőr
kábítva tart a beteg
chillik, 2017. április 25. kedd, 06:55
Komjáthy Jenő
EMLÉKSOROK

Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki!
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hívd sorsodat bátor versenyre ki!


ENYÉM VAGY!

Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom, fényalak,
Bűbájos, édes tünemény!
Az volt a vágyam: bírjalak,
És most enyém vagy, mindörökre az enyém!

Enyém valál kezdettül óta,
Isten volt, ki szívembe rótta
Megzendülő, szép nevedet.
S örökre zeng az égi nóta,
Szívőrjitő és üdvözítő szeretet.

Enyém vagy! Én urad vagyok,
S a hatalomtól sápadok,
Hisz téged bírni vakmerény!
Szívedben az a nap ragyog,
Mitől meglelkesült s magasra gyúlt
menusgabor, 2017. április 20. csütörtök, 18:00
Ének az idei tavaszról
Karinthy Gábor

ÉNEK AZ IDEI TAVASZRÓL

A lombok leveleit, a virágok tarka szirmait
Meg-megmozgatja néha a csekélyke szellő csendesen.
Egymásrabókolnak a táj s a végtelenség. Este van.
Suttognak is rejtelmesen az esti kert s a végtelen.
Égkék kibomlott selymén hasztalankék
Az orgonavirág vagy kicsi dámák!
Csokorban is, mit udvarlótok ád át,
Az arcotokba tárja fel, hogy: ankét...
Oly pompásak a lombok alkonyattal
S ó, hogy' ragyog a rózsák szirma nappal!
S a hajnalok, az éjszakák, az esték
Amit zenélnek: él a kikelet...

Tavasz, te hímes és kacér, tündöklő, édes szépleány,
Szépséged vészes, bájad is, hatalma megtipor, lever
S a láz, a forró szenvedély hánytorgat, forgat engem is
Éjen, sugáron rángat át s homállyal, fénnyel elkever!
A sok virág, a bús szál és a víg szál
Dicsőítik s a patakok is mind-mind
S a bogarak s ő rájukkacag, int, int,
A tavasz, ahogy villog, álmodik,
evavicus, 2017. április 07. péntek, 14:48
Wass Albert Rózsaszirmok
Te is tudod :
Csak vélem teljesek a Holnapok ...



Radnóti Miklós

Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rám hajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát,
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst -
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötét arany,-
ha megharagszol, ép
olyan
kannalidia, 2016. november 13. vasárnap, 19:55
Reményik Sándor - Az örömszerzés programmja
Reményik Sándor - Az örömszerzés programmja

Imre Kálmánnak
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén,
És nem mindegy neked:
Dobban-e más szív egyszerre veled
A mindenség kietlen kebelén.
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén.
Oszlop vagy? - Dóm vagy? - Hegycsúcs vagy? - Lehet.
Fölötted még egy kupola feszül:
A mindent elfedező Szeretet.
Hiába mondod: magamért vagyok,
Hiába mondod: magamnak vagyok.
Mosolyog a rejtelmes messzeség:
"Nem igaz", - mondja - és ragyog, ragyog.
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén,
Te másokért, mások számára vagy.


Örömszerző vagyok általad én.
Én, aki más örömöt úgyse szerzek,
Ki az életnek rossz cselédje voltam,
S kinek egyebe sincsen, mint a versek.
Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén,
Te engesztelő, áldozati láng,
Szent
chillik, 2016. október 19. szerda, 05:53
Szőke István Atilla
szívem nyugodt,
Isten előtt emelek kalapot.


KOCCINTÁS AZ ŐSI MAGYAR NEVEK TISZTELETÉRE!
(vidám anyanyelv-vigyázó és névmentő mondóka)

Csongrádi Csongor - csodákat csókol
Bokrosi Bottyán - boldogan bókol
Dabasi Déva - dalokat dúdol
Békési Bese - bankákat búbol

Tavaszi Tündér - tavakon táncol
Légéndi Lehel - lovakat láncol
Rejtelmes Réka - ruhákat ráncol
Véle Vidorka - vadul viháncol

Nyárádi Nyakas - nyilat nyalábol
Törteli Torda - topog-téblábol
Lepsényi Lilla - lebegve landol
Gömöri Gejza - gombákra gondol

Bihari Bódog - békákat boncol
Galgai Gerle - görcsöt gubancol
Hídvégi Huba - hevesen harcol
Kálnoki Keszi - kőrisfát karcol

Becsei Bíbor - bérceket bájol
Tolnai Táltos - titkokat tájol
Tokaji Tomaj - tüneményt tárol
Áldásos Árpád - álmokat
menusgabor, 2016. augusztus 07. vasárnap, 21:00
1/10
Képek, videók
Az örömszerzés programmja
chillik
2016. október 19. szerda, 06:10
Káma-Szutra - Örömszerzés
rambobby
2007. április 25. szerda, 21:09
reményik sándor 008.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:26
reményik sándor 007.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:25
reményik sándor 006.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:24
reményik sándor 005.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:23
reményik sándor 004.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:23
reményik sándor 003.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:22
reményik sándor 002.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:21
reményik sándor 001.png
chillik
2017. március 26. vasárnap, 18:20
Reményik Sándor Felhők.jp
maria_kadar_148
2016. október 14. péntek, 22:48
remenyik_sandor__talal koz
menusgabor
2016. június 30. csütörtök, 19:20
Reményik Sándor.png
bbbarbara
2016. március 08. kedd, 18:29
Reményik Sándor Csendes
maria_kadar_148
2015. november 28. szombat, 21:08
Címkék
ember szolga, álmok zsúfolt, Galgai Gerle, suttogó faág, Lepsényi Lilla, lombok leveleit, kupola feszül, anyaföld szerelme, esti kert, különös mezőkön, Komjáthy Jenő, lombok alkonyattal, ómód hipnotizőr, ijedt valóság, Véle Vidorka, Áldásos Árpád,
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.