Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 21. kedd | 34. hét | 233. nap | 00:38 | Sámuel, Hajna
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Kovács Daniela
nagyon, nagyon akarlak!

Sietve törlöm arcomról a könnyet,
ha múltam nyomában égő seb fakad,
mert akkor is, ha összeomol minden
porba roskadva is a vágyam megmarad.

Örülnöm kellene és lábujjhegyen várnom,
hogy hozzám rendeljen jókedvében az Isten
hangodat halljam túl a hallgatáson
és ne illanj el, minden ébredéssel.


RÉMÜLTEN ESZMÉLEK

Benned élek. Dús vágyakozással
hallgatom szíved csöndes ütemét,
s ha elhalkulna e harsonás dal,
ha elillanna ez az üdeség,

árnyékomra buknék. Odavesznék,
mint szulák, mely együtt hal a nyárral.
Óvd hát magad, te drága tünemény,
hisz benned élek. Életed által.


SÍRÁSBA CSUKLÓ
menusgabor, 2018. július 23. hétfő, 19:15
Arany János – Katalin
fut:
"Gyávák!" kiált "nincs köztetek


Ki megvíjon, mint dalia,
Hogy ekkép, mint haramia,
Mind egymagamra törtetek?"
"Gyáva! a bajnok nem szalad:
Állj meg tehát s védjed magad"
Felel Jakusics hirtelen
És a lovag mellé terem.
Felzajlik a hadvész legottan,
A két levente összeroppan,
Szikráz a haragos acél,
Suhint a lap, csorbúl az él.
S mig fenn vihar csatáz, alant
Nyögdécsel a rémült galamb.
Egy szál ideg: a félelem:
Hogy még van félteni-valója:
Hogy még lehet boldogtalanb:
Szivét ez, ami tartja fenn;
S kettérepedéstől megója.
De most... utolsó roppanat!
A fegyverél mélyen behat:
A két kar egyformán erős,
A két vivó egyforma hős:
De a pihentebb végre győz:
Forgács leomlik hű lovárul,
Szemeire halálköd hárul.
S együtt lehanyatlék vele
Kit védő karja ölele -
Ki, mint repkény az
chillik, 2018. június 05. kedd, 03:26
Pocsolyák
Szabó Lőrinc
Pocsolyák

Esett. Megint kisütött. Szanaszét
tócsák ragyogtak. Mint mély szakadék,
nyílt elém egy-egy tükrös pocsolya,
a fekete Föld egy-egy ablaka,
s az Ég beléjük oly mélyre esett,
hogy szédítette a rémült szemet,
s egy pillantásra elhitette, hogy
lent valahol egy másik ég ragyog,
igen, egy másik: az amelyik a
talpunk alatt szikrázik: Számomra
vagy hogy is hívják azt a szigetet,
mely valahol épp alattunk lehet:
annak az ege tátongott felém,
vagy majdnem az, olyan iszonyú fény,
oly gyönyörű, gyémánt kék áradás
rohant meg lentről, olyan ragyogás
csapott elő, és olyan hirtelen,
hogy azt hittem, mindjárt beleesem,
és csak kápráztam és szédültem és
oly jó volt e gyönyörű tévedés,
hogy sokáig eljátszotta vele,
s szerettem volna
katrin56, 2018. május 17. csütörtök, 18:55
Mi a Haza?
ezt kimondja, sápad, összerezzen.
Szemei forognak, kábult agya szédül,
s mintha el akarna válni az eszétül.
Fölkacag, kikelve rettentőn magából,
azután.. a könnye omlik, mint a zápor.
Mint a tüzes villám, úgy csap a szívébe
a lenézett, gúnyolt távol haza képe,
s őrült szerelemre gyullad meg iránta,
akit úgy gyűlölt, hogy pusztulásnak szánta!
Ittas cimborái lassan szétoszolnak.
Dünnyögik magukban:
Majd jobban lesz holnap!
És ő maga, rémült inasokkal szemben,
ott zokog sokáig az üres teremben...
És másnap a szolgák, kik parancsát lesték,
a hatalmas embert hasztalan keresték.
Átkutattak várost, kapukat elállták,
de hiába minden... többé nem találták.
Hova ment? Nem sejtik!
Csak az Isten tudja, hogy a bujdosónak
merre visz az útja.
Csak az Isten látja, mi van a szívében,
mi az, ami hajtja, hogy menjen előre zúgó fergetegben ,
és dőljön a kőre, ha tovább nem bírja,
evavicus, 2018. április 03. kedd, 13:47
Tompa Mihály - Szuhay Mátyás.
lovakon.


Karimás kalapját a szemére vágván:
Némán hajt a kocsis a sikföld határán;
Anna, híven simul Pali kebelére...
S éjféltájban a két boldog célhoz ére.

Kegyes öreg papnál száll meg a mátkapár,
S az, egyesítni szívből akarta bár:
De ellenállottak némely akadályok...
A kocsis egyszerre ajtót nyita rájok!

S midőn leemelte karimás kalapját:
A leány rémülten ösmeré meg apját...
Csaknem kővé váltak ifjaink azalatt...
De az öreg ejtén ilyetén szavakat:


»Tisztelendő uram! Vas Benedek nevem,
Ez ifju mátkája szeretett gyermekem;
Legfőbb kivánsága atyai szívemnek,
Hogy szent eskü által most eggyé légyenek!«

Ugy tetszett a párnak, hogy ez mind csak álom...
S mily boldogok voltak a szép valóságon!
Hogy fogjanak
chillik, 2018. március 04. vasárnap, 05:29
Emlékezés- Fiammal egy hajnalon...
egy zsebkendővel eltakarja a szemét. Mentővel viszem a szemészetre, mert egy ág belecsapódott és megszúrta a recehártyát. Egy hétig benn tartják, megyek látogatni. -,,Annyira kedvesek a nővérek, meg szépek mind" - mondja a kisfiam.
........
Játszani megy, én nyugtalan vagyok, mert sokáig marad. Azután ott áll előttem, amikor megfordulok, látom véres az inge, mindkét kezét a háta mögött tartja. Rémülten kérdezem ,,mi történt veled?" Elővesz a háta mögül egy kis csokor mezei virágot -,,neked hoztam, nem örülsz anya?" Azután viszem az orvoshoz kötözésre. Alig felgyógyul, megismétlődik mindez.

.........
Jól tanul, olvas és figyeli a madarak, állatok mozgását, azt mondja: ,,vadász szeretnék lenni, vagy régész." A természetről - állatokról szóló könyveket
bzsuzsanna, 2017. október 31. kedd, 21:53
Arany János – Furkó Tamás
mehete,
Hogy otthon nem marasztja szitok vagy pemete.
És tarta nagy beszédet az indulás előtt,
Beléjött abba Árpád, s minden vitéz előd.

Meg is tevé hatását a sallangos beszéd:
Legottan megcsodálák az ő' roppant eszét;
Legottan századosnak emelteté magát,
Mely rangra főfő érdem volt egy posztó kabát.

Útközbe' már, előbb mint a rendelt helyre ért,
Vitézi hajlamának adá nem egy jelét:
Lehúzatá a bírót, ha nem volt kész fogat,
Felgyujtással ijeszté a rémült falvakat.


Nem is volt párja ebben, csak egy-kettő talán,
Többek között egy A...purg, vagy B...purg Ferdinánd,
Vadászhadnagy, guerilla... vagy ilyenféle hős;
Emlékezik reá még egy régi ösmerős.

Elvégre, hogy megálltak a rospont-szekerek,
"Itthon vagyunk!" kiálta, "ez már Nagy-Becskerek" -
Vagy Szárcsa, vagy Botos, vagy Torák, vagy Usdin... a
Kő tudja! - messzi
chillik, 2017. október 21. szombat, 04:48
Szabó Lőrinc versei ( 1 )
ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos húsát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet... Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... - sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.
kkm, 2017. augusztus 22. kedd, 06:52
Dsida Jenő versei ( 1 )
némasága.

Valaki sebten orvosért izent:
a hallgatódzó, fekete sztetoszkop
a süppedt, bordás mellen úgy pihent,
mint vén sírdombon megdőlt fejfaoszlop.
Az orvos furcsán biccentett s kiment,
állt az idő és egyikünk se mozgott,
csak néztük, milyen sárgán villog a
görbén csukott száj egyik szemfoga.

Emlékszem: Mint ha tört üveg csörömpöl,
a márványasztalról, az ágy megett,
az óceán alatti, sűrü csöndből
egy óra sírt fel s hosszan cserregett.
Bensőnk rémült, marcangoló örömtől
és csukló iszonyattól remegett
és vártuk, vártuk a tébolyodásig:
hátha mozdul és nyújtózkodva ásít.

De nem mozdult. Lyukas üvegszeme
tintában ázott s látni megelégelt,
orrán át elcsurgott a szelleme,
mint híg kenőcs, ha eltörik a tégelyt,
repedt füléből kifolyt a zene.
Hiába zörgött, hörgött, jajveszékelt
az óra, mit félhétre őmaga
igazított be még az éjszaka.

Takard be azt az arcot, puha
kkm, 2017. augusztus 22. kedd, 06:40
A lezuhant tetőfedő
A lezuhant tetőfedő

,,Dicsérem az Urat, amíg élek" (Zsolt 146,2).
,,Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet" (Zsolt 44,9).

Egy tetőfedő lezuhant egy magas templomtoronyról. Először a templom tetejére esett, átzúgott egy nagy hársfa ágai és gallyai között, majd nagy lendülettel az utca kemény burkolatára csapódott. Rémült kiáltással nézték ezt az ott álldogáló emberek, akik a tetőfedőket figyelték a templom tornyán végzett veszélyes munkájuk közben. Gyorsan odasiettek, körülvették őt, és azt hitték, hogy szétzúzott tagokkal fekszik ott. Mennyire csodálkoztak azonban, amikor a férfi teljesen sértetlenül felállt, megdörzsölte a szemét, és egyáltalán nem tudta, mi történt vele. A tömeg egyre nagyobb lett, mert mindenki látni akarta a csodát, hogy a tetőfedő ezt a zuhanást a mélybe, élve és teljesen sértetlenül túlélte. Egy vendéglős is odajött, és amikor meghallotta a történetet, így kiáltott: ,,Hiszen ez csodálatos! Ezt a napot
kalmanpiroska, 2017. augusztus 17. csütörtök, 18:49
A hetedik mennyország
szende!
Megígérem bűvös hatalmamnál fogva:
hogyha férfi érint, meghalsz azonnyomba',
de erényedért büszke lesz majd orcád,
mert tiéd lesz a hetedik mennyország!
A strófa vége egyelőre ennyi:
úgy látszik, hogy jó erényesnek lenni!

És Fatime sorsát vállalta vitézül,
már az első este sírva halni készül,
de szűzi erényén mégsem esett csorba,
nagy volt a hárem, sosem került sorra,
és teltek az évek, szép Fatime vénült,
már úgy estelente nem volt olyan rémült,
és zord ura is bekerült a korba,
mikor már a szultán nem csókol akkordba,
a strófa vége egyelőre ennyi:
nem könnyű dolog erényesnek lenni!

Az erény végül diadalt arat,
Fatime úgy halt meg, hogy lány maradt,
és az ígért jutalomra várva
kilincselt mennyországról mennyországra,
meglátta Allah s szólt: leányom, menj be,
már úgy várnak téged a hatodik mennybe'!
S szólt Fatime: a hetedik a jussom!
Hisz írva van: ki szűz, az
evavicus, 2017. augusztus 01. kedd, 13:36
Kerecsényi Éva
madarát,
vártam minduntalan, hogy vállamra szálljon,
s csakis bennem, nálam otthonra találjon.

Üldözőbe vettem, szaladtam utána,
éjt nappallá téve, de minden hiába,
délibábként feltűnt napsütötte égen,
kezemet nyújtottam, elillant a légben.

Megálltam egy percre, vagy talán évekre,
gyönyörködtem szabad, végtelen röptében,
elvarázsolt lénye, boldog szárnyalása,
szabadságvágya, az ég meghódítása.

Erőszakos kezek próbálták elkapni,
rémülten felröppent, nem lehet megfogni,
kalitkába zárni a halála lenne,
kell, hogy szabadságát mindenkor meglelje.

Menj ki a kertedbe, gyerünk, tegyél rendet,
tépj ki gyökerestől haragot, sérelmet,
egyengesd simára göröngyös hantjaid,
s vesd el bennük óvón szeretet magvait.

Ápold a kertedet féltő gondossággal,
tápláld növényeid a remény sugarával,
öntözd őket gyakran a hit friss vizével,
növekedjen minden a maga rendjében.

Ne légy
menusgabor, 2017. július 08. szombat, 21:00
1/70
Képek, videók
Kovács Daniela Türelmesen
mester126mari
2011. december 15. csütörtök, 13:44
Irgalma megmarad nemzedék
katalin_53
2018. július 01. vasárnap, 09:16
Irgalma megmarad nemzedők
katalin_53
2018. április 30. hétfő, 00:47
Most azért megmarad a hit
katalin_53
2018. április 20. péntek, 00:14
Hogy megmaradj.jpg
chillik
2017. június 09. péntek, 05:44
Megmaradok viragos mezökö
chillik
2016. október 01. szombat, 04:44
Megmaradtl.jpg
sz719eszter
2016. május 11. szerda, 17:10
Az illat mindig megmarad
sanci81
2015. október 02. péntek, 15:22
A szeretet megmarad
anna4459
2014. május 10. szombat, 21:15
474 az-emlek-megmarad.jpg
merien34
2012. október 25. csütörtök, 11:13
Vágyakozás
sanci81
2018. június 26. kedd, 17:43
Vágyakozás.jpg
ildikocsorbane2
2018. február 22. csütörtök, 15:33
Vágyakozás.png
szelgyongyi
2017. augusztus 04. péntek, 04:14
Vágyakozás.jpg
zsokaoldala
2017. május 08. hétfő, 15:53
Vágyakozás
katalinkohut
2017. március 14. kedd, 05:25
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.