Regisztráció  Belépés
2018. július 19. csütörtök | 29. hét | 200. nap | 10:03 | Emília
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tallóztam
Linktáram, [Blogom] Blogom, [Képtáram] Képtáram, [Videótáram] Videótáram, [Ismerőseim] Ismerőseim, [Fecsegj] Fecsegj
Az élet...
2018-07-09 21:30:48, hétfő

Sajó Sándor:

Az élet...

Fogva tart a fájó kétség,
Meg a gond, a százkarú ;
Mosolygón is egyre érzed :
Ez az élet csupa bú.

De a zúgó áradatban
Megpihenned nem lehet:
Új reménység uj harcokba
Hajtja-vonja lelkedet.

így éled le, küzdve, bízva,
Életednek a javát,
Fogy a fény is s egyszer aztán
Alkonyatba olvad át.

Szép emlékké enyhül lassan
Minden átélt szenvedés,
Ami volt már: nem sokallod,
S ami lesz még: oly kevés!

Hullám vagy, mely zúgva törtet
A nyugalmas part felé
S melynek éppen az a veszte,
Hogy nyugalmát meg lelé.

Hullám sorsa: percnyi sors csak,
Partot ér és megtörik . . .
- Nem az fáj, hogy bús az élet,
Hanem az, hogy oly rövid !
horvathnemagdi, 2018. július 12. csütörtök, 00:49
Bajza József
álmaidból,
Ébredj, Árpád fia!
Fölkelt a nap: hazádnak
Föl kell virúlnia!

(1845.)




Éjjel

Az estharang a messzeségbe halt,
Miként a haldokló szív vég fohásza;
Komor sötét merenge a tetők
Megett eltűnelgő szürkűleten.
Egy sírkeresztnek romján ültem én,
Magányosan, miként a számüzött
Lakatlan tartomány kietlenében.
Mély volt a csend, szívrázó a sötétség
Halkan rezegtek a sirok fölébe
Borúlt nyugalmas árnyu cyprusok;
Titkon suhonga hűs szelekben a
Halálszellem, kriptáknak rémjei
Borongtak el körűlem, egyedűl
Sohajtozó körűl, a holt világban.

A táj derenge; halványló lepelben
Emelkedett az éj homályiból
Az égi lyány, a szent Emlékezet;
S bájjal lengett az elhúnyt kor felett,
Mint a szerelm estvelgő csillaga.
Én ott ülvén elfojta bánatim,
Keblembül egy fohász kireppene,
S titkos fájdalmas kéjbe ringata.
S ím!
menusgabor, 2018. március 19. hétfő, 16:30
Farkas Éva
falakat.


FÁSULTAN

Észrevétlen teltek el az évek,
Sötét hajadba ősz szál is vegyül,
Ritkán sétálsz, a lépted sietős,
S ha sétálsz néha, azt is egyedül.

Vágyaidat mélyen eltemetted,
Pedig ott belül vannak vágyaid,
Ha villannak színes álomképek,
Lecsendesíted belső hangjaid.

Függöny mögül nézel ki a fényre,
Félsz, a napsugár biztos elvakít,
A közönynek álarcát felöltve,
Nyugalmasan tengeted napjaid.

Fekszel az ágyon, nem akarsz semmit,
Mert a semmit el nem veszítheted,
Nem alszol, csak színleled az alvást,
Így nem lesz kérdés, nem lesz felelet.

Naponta húsodba vág a muszáj,
S mégsem emeled fel a szavadat,
Vezekelsz meg nem történt bűnökért,
S közben magad ítéled el magad.

Megszokásból csókolsz, ölelsz, szeretsz,
De szívedig
menusgabor, 2018. március 06. kedd, 20:15
Tompa Mihály - A halász és aranyhal.
hosszú
Pecsétes iraton:


Elfoglalják az árnyas
Szigetben a falut,
- Hol vígan a nagy és kis
Tiszának árja fut, -
S ez a nemeslevélben
Halász nevet nyere,
Amelynek két aranyhal
Volt ékes címere.
------------
Szép kedvesét az ifju
Elnyerte csakhamar,
És boldog volt az uj pár,
Mint a vizben a hal;
S a vén halász közöttök
Élt nagy nyugalmasan;
Bor közt, hires Budáról
Beszélve untalan.
Elmondta: a király mily
Édesdeden beszélt,
Mi több: vállára tette
Háromszor is kezét!


És büszke volt ezekre,
S szivének jól esett,
Hogy nemzetes nagy uram
Névvel neveztetett.
Amelyet a királytól
Kapott a vén halász,
Füzes Tisza-szigetben
Maig megvan Halász.
chillik, 2018. február 08. csütörtök, 05:01
Tompa Mihály - A folyam.
Tompa Mihály - A folyam.

Messze vad bércből eredvén:
Erővel tágíta medrén,
Szirteket tört a folyam;
S nőve egy két rokon ággal:
Most nagy téreket szeg által,
Zaj, robaj közt hangosan.


Bor-, kenyérben gazdag a part
S népén kivül még sokat tart,
Ki idegen s éhező,
Kövér tulkot és tüzes mént
Ezerenként, seregenként
Nevel a rét, a mező.

A mélyben szerencse várna
A merész és bölcs buvárra,
Ki leszállni volna kész;
Igy, porondban és iszapban
Keresetlen, felhozatlan
Arany-szem s por oda vész.


Vihar, villám század óta
Sok sziklát hányt a folyóba,
S az keblét megülte lenn;
Törné... vinné... árja mosná...
Örvényessé, rohamossá
Teszi ez a küzdelem.

Ha felgerjed bősz haragja:
Vakon tépi és
chillik, 2018. január 15. hétfő, 05:15
Pásztor Árpád: Jégzajlás
Pásztor Árpád:

Jégzajlás

Mílyen súrlódás, zengés, zizegés,
Nagy jéglapok egymás hegyén, fokán,
Egy nyugtalan fehérség az egész,
S mégis oly néma, messzi csöndbe vész
A hidak távolán.

A partokra zord összevisszaság,
Egymásba fagyott torlódás borul,
Sosem látott jegecek, figurák,
Jégsziklákon csipkézett jégvirág
Nyit mozdulatlanul.

Dermedt partok közt a súgó folyam
Egyetlen, fehér ravatalt emel.
Megenyhítő nyugalmas komolyan,
Lendülés nélkül jő, megy és suhan
A messzeségben el.

És holt remények mult vágyak körül, -
Lent, messze lent megáll a jégmező,
Mozdulatlan, mély csenddé tömörül,
Partot és vizet egy síkba törül . . .
Mint emlék és idő.

Nyugat 1912.
marcyt, 2017. december 22. péntek, 09:41
Tompa Mihály: A HALÁSZ ÉS ARANYHAL
Budát.
-----------
S hogy megjövének onnan,
Örülve, gazdagon,
Mely mondva volt a hosszú
Pecsétes iraton:
Elfoglalják az árnyas
Szigetben a falut,
- Hol vígan a nagy és kis
Tiszának árja fut, -
S ez a nemeslevélben
Halász nevet nyere,
Amelynek két aranyhal
Volt ékes címere.
------------
Szép kedvesét az ifju
Elnyerte csakhamar,
És boldog volt az uj pár,
Mint a vizben a hal;
S a vén halász közöttök
Élt nagy nyugalmasan;
Bor közt, hires Budáról
Beszélve untalan.
Elmondta: a király mily
Édesdeden beszélt,
Mi több: vállára tette
Háromszor is kezét!
És büszke volt ezekre,
S szivének jól esett,
Hogy nemzetes nagy uram
Névvel neveztetett.
Amelyet a királytól
Kapott a vén halász,
Füzes Tisza-szigetben
Maig megvan Halász.
-------------
Elmondván szós Karád a
Hires halász-regét,
Álom fogá be aztán
A hallgatók szemé;
S az
kkm, 2017. október 11. szerda, 15:30
Endrődi Sándor versei
komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!

Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.

Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!

--

HOGY TUDNÁD?...

Hogy tudnád, mi vagy énnekem?
Hisz magam is csak érezem.

Szelíd, nyugalmas, őszi tájon
Keresztül száll egy árny, egy álom,
És amint lassudan
Mellettem elsuhan
S megérint lenge ködruhája:
Emlékszem eltűnt ifjúságra,
Nyíló rózsákra, zengő dalra,
Illatra, mely még nincs meghalva,
Színes ábrándok szárnya meglegyint
És szívem dobog, él megint.

Hogy tudnád, mi vagy énnekem?
Hisz magam is csak érezem.

Már-már borul az őszi ég,
Mindent belep a terjengő sötét
S aláhanyatlik lelkem napja
Az ismeretlen
kkm, 2017. szeptember 01. péntek, 07:34
Kosztolányi Dezső versei
homály,
mint hogyha vesztemet akarnák,
fönn hűs,ezüst köd szálldogál.

S én csendesen zokogni kezdek,
szorítgatom a fegyverem,
és álmodom a nagy,méla estet,
mely rám suhan már nesztelen.

S avart söpör felém az árok,
szorít a csöndes pusztaság,
fölöttem egy nagy varjú károg,
s gúnyolva szól:"Jó éjszakát !"

-------

Kosztolányi Dezső

Reggeli áldás

Most kávé kellene. Pillés és enyhe kávé
és egy nyugalmas, fekete szivar.
Hogy oly lázzal, mely ezer éjszakáé,
azt mondjam a kelő reggelnek: ávé,
az ébredés lázadt szavaival.
Künn köd. Regényes, reggeli roráté.
Itt benn a gyertya olyan halovány.
Fakó fal. Álmos ágyak. Örökös csönd.
Egy keltőóra, amely felcsörömpölt,
s most süketen vár és ver tétován,
hogy beleborzong fűtetlen szobám.

Ver a szivem... Órám is egyre ver még.
És fojtogatja torkom az öröm.
Micsoda ez a régi-régi emlék?
Dalolni és
kkm, 2017. augusztus 25. péntek, 10:55
Czóbel Minka: Visszfény.
napsugaras, aranyos az alap,
Sötét árnyék rajta egy közelgő alak:
Csendesen jár, lassan, örül a napfénynek
Vidor sugara van jó öreg szemének,
Hófehér hajfürtjét a szél el-elkapja:
Községünk agg. tisztes, református papja.
Itt élt csendben vagy egy fél századon által,
Meg volt elégedve élettel, világgal.
Várta évről-évre a körte érését;
Örömmel figyelte szívek ébredését;
Ha egy fiatal párt áldva összeadott
Gyermekesen örült, dicsérte a napot.
Hogyha nyugalmasan, csendesen temetett,
Nem búsult, nem ítélt e múlt élet felett.
Olykor szólt: hisz' egyszer mindenki bevégzi,
De ameddig lehet, jó a napot nézni.
Gyermekded volt, bölcs volt, most közeleg felém,
Vidám nyugalmas fény, árad széjjel szemén.

Ugyan mit képzelek! régen eltemették.
Hiszen láttam, mikor koporsóba tették,
Láttam: hogy borult rá fekete fedele,
Sok tavaszi virág hogy szállott le vele
Ingó köteleken, a jó meleg földbe
Hogy
marcyt, 2017. július 16. vasárnap, 05:32
Kaffka Margit
szívünkbe írta?

Én puha, fehér párnám,
Min nem nyughattam eddig.
Lelkem szép muzsikája,
Mit nem hallottam eddig.

Bölcsességgel irott könyv,
Mostanig nem tanultam.
Én friss-jó egészségem;
Mily soká beteg voltam!

Én reggeli harangszóm,
Szép napos délutánom,
Szelíd, esteli lámpám,
Sűrű csillagos éjem.

Ó, éjem, égem, kékem,
Te kedves kedvességem!
Csobogó, teli korsóm,
Friss; hajnali harangszóm,
Csendes, nyugalmas álmom,
Napfényes délutánom!

"Szerelem" - ezt már írtuk,
Prózába, versbe sírtuk.
Szerelem: - olcsó szó ez!
Szerelem! - így ne hívjuk!
Apám vagy és fiam vagy,
A mátkám és a bátyám.
- Kicsiny, fészkes madárkám,
Ideál; szent, komoly, nagy,
Pajtásom, kedvesem vagy!

Hittel és emberséggel
Első te, kit vállallak,
Kit szívvel, szóval vallak
És álmomba se csallak.
Kit bántani nem hagynék,
Kiért tán ölni
menusgabor, 2017. június 25. vasárnap, 17:00
Z. Konkoly Juci
legbelül.


MIKOR A NAPFÉNY ÖLELT...

Simogató napfény ölelt, nyár volt,
a hínáros parton üldögéltem.
S a távolban lenge szél táncolt,
csitult, megült egy korhadt csónakon.

Megpihent, bukdácsolt a tó vízén,
halkan sustorogva életre kelt,
közelben zöldellő nádas ölén.
Szemmel kísértem, csodás játékát.

Nyugalmas béke honolt a tájon,
a tó közepén, azúrkék égbolt
tükröződött, hófehér párnákon.
A bárányfelhők némán ballagtak.

Kedves énekszó gördült a csendbe,
lágyan, "Bóbita, bóbita táncol"...
Dallam szárnyán távozott sietve,
a porcelánszínű fellegekbe.

Egy autós csikorogva fékezett,
sikoltva megpördült a kavicson.
A varázsos pillanatom elveszett.
A lidérc, betörte csöndem falát.

Elrabolta a meghitt perceket,
de lelkembe zártam az
menusgabor, 2017. május 19. péntek, 22:00
1/21
Képek, videók
Linktar.biztonsag.jezu s.4
edesanya
2009. március 22. vasárnap, 15:00
Linktar.biztonsag.jezu s.4
brozsika
2009. március 10. kedd, 08:55
linktar.gif
takacsandrea3
2008. május 03. szombat, 16:21
Könyvajánló Sajó Sándor v
furaila
2017. szeptember 28. csütörtök, 20:11
Sajó Sándor - Magyarnak l
erika333
2010. február 24. szerda, 08:13
Kétségek közt.gif
anci-ani
2014. január 15. szerda, 10:53
Kétségek közt 1..jpg
anci-ani
2014. január 15. szerda, 10:53
Soha ne ess kétségbe.gif.
jucinenadov
2014. január 05. vasárnap, 21:22
Kétségek közt - Sziv.png
anci-ani
2013. december 10. kedd, 13:28
14. Kétség és remény.bmp
marcyt
2013. október 29. kedd, 07:17
1.Kétségek közt - v..jpg
anci-ani
2013. május 13. hétfő, 09:02
Kétségek közt - vershez.j
anci-ani
2013. március 11. hétfő, 11:57
Kétségek között
christianboy
2012. március 23. péntek, 18:06
Minden lenyelt kétség ...
somariza
2011. szeptember 17. szombat, 13:50
Kétségek közt.jpg
zsokaolah
2011. április 06. szerda, 09:01
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.