Belépés
2018. október 23. kedd | 43. hét | 296. nap | 18:21 | Gyöngyi
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Ágai Ágnes
zajgás,
szavak gömbölyödnek,
és készülődnek a születésre,
hiszen világra kell jönniük
szabályosan és rendeltetésszerűen.

A szavak élnek, lélegzenek,
hímszavak és nőszavak,
egymást kereső és kioltó szópárocskák,
ki egymás felé tapogató szókacsok
vagy már-már alaktalan szópárlatok,
a rezgés, a mozgás muzsikája.
A valóság szóvá keményített csontozata,
a kimondás gyötrelme és beteljesülése.

Amikor a szavak hallgatnak,
amikor a mondható mondhatatlan,
amikor ajkam zárt, feszes vonal,
akkor figyelj rám - baj van.


AMIKOR AZ AJKAK szétnyílnak

Amikor az ajkak szétnyílnak,
és a csók végigfut a gerincen,
a kéz végigpásztázza a testet,
hullámzik a tér,
a tárgyak összedőlnek,
a magas a mélybe zuhan,
a mélység a felszínre tör,
omlás és
menusgabor, 2018. október 13. szombat, 20:01
Károlyi Amy
Károlyi Amy

3x1

1.

Az elintézetlen örökre vásik.
Álmodban kisértetként megjelen
a hiába váró, a feledéstelen.
Az ő baját nem gyógyítja idő,
a csalódása napról-napra nő,
mint házfalon a ferde repedés,
mit nem javított időben a kéz.

2.

Mit kérnél vissza az időtől:
a lehetőt, a lehetetlent,
ami nem jött meg, ami elment.
Mit kérnél vissza az időtől:
az órát, percet, pillanatot,
az időből egy idő-darabot.
Az időt kérnéd vissza az időtől,
de annak lánca bonthatatlan,
zsebórádban még ott ketyeg
a volt, a lesz rugó-alakban.
Közömbös metronom,
ütemére fut a szalagon
a nincs, a volt, a lehetőség,
az elmondott, a mondhatatlan.

3.

A kagylóban a tenger, a maradék tenger,
emelkedik apály és dagály,
ahogy a hold tereli, vagy delelőre áll,
a kagylóban a teremtés beszél,
ahogy füledben
emelkedik vagy süllyed
horvathzsoka, 2018. augusztus 11. szombat, 15:44
Babits Mihály: Hadjárat a semmibe
életemben
s ki lelkemet szeretni még merész,
figyeljen most, talán megérthet engem,
bár hangom szerte tárult mélybe vész,
mint egy örök sodor halásza zengem,
amiről még álmodni is nehéz,
ragadójába markolok kezemmel
s merni merem, amit más nézni sem mer.

Ó lelkek teste, élő folytonosság,
mért folysz el? És te testek lelke, szám,
miért folyamodom hiába hozzád,
elmém hazája, régen unt hazám?
Mért osztanám mi nem való hogy osszák?
s a mondhatatlant mért reméli szám?
Jobb volna nyugton és szó nélkül élni,
csak élettel s szerelemmel beszélni.

De nem lehet. Már nekem ez az élet.
Már nekem ez a legjobb szerelem.
Az én egyetlen mezőm erre széled,
ez egy kapu van nyitva még nekem.
Ha ez bezárul, az már az itélet,
melyet fejemre mérend kedvesem,
kit annyian epedtek, örök asszony
ki van hogy ezreket dalig rikasson.

Ki van hogy minden nemes őt imádja,
amikor mást már nincs
marcyt, 2018. augusztus 02. csütörtök, 08:20
Árpád-házi Szent Kinga szűz
Margit nővérére emlékezünk liturgikus emléknapján, július 24-én.
............
A lenti képen Szent Kinga szobra Budapesten, a Március 15. téren - Tóth Dávid alkotása (2002)
.............
Ne félj, Mária, könyörgésed meghallgatásra talált az Úr előtt. Íme, olyan gyermeket szülsz, aki néked és a népnek mondhatatlanul sok örömet fog szerezni. Mert az Úr ezen gyermek életével, példájával és érdemével szándékozik megvilágosítani és megsegíteni egy veletek szomszédos nemzetet" - a krónikák szerint Kinga édesanyja látomásban hallotta e szavakat, kevéssel Kinga születése előtt.
Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermekeként született 1224 márciusában.
Szülei, testvérei (Árpád-házi Szent Margit és Boldog Jolán), atyai nagynénje (Árpád-házi Szent
maroka, 2018. július 24. kedd, 11:26
Balogh József
Balogh József

A dalok vallomása

Körénk gyűlnek az esti órák,
s nem kérkedünk a harmóniákkal,
de egymásért lobbanó fegyelemmel,
szövegeinket átölelve
szétröpülünk a tétova csöndben
egy templomnyi nagy teremben,
majd a nyárra nyitott ablakon át
sietünk tovább vinni
a fülledt idő illatát,
s ahogy a fürge madárszárnyak
a dallamok diadalát.

Igen, mi, dalok így segítünk,
és erősebb lesz tőlünk a hit,
s az ember velünk álmodja meg
titkolt, gyönyörű álmait,
s általunk épül a mondhatatlan,
és mi, a dallam-angyalok
így leszünk, mint a csoda-rétek,
mesék, füvek, fák, a fények,
s a kósza-kusza szenvedélyek
örökre halhatatlanok.
horvathzsoka, 2018. július 20. péntek, 08:03
Szabó Lőrinc: Káprázat
Szabó Lőrinc:
Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,

s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -

vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -

vagy mit tudom én! - - Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,

s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -

óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
skorpiolilike, 2018. július 11. szerda, 18:08
Kovács Anikó
Kovács Anikó

Őszi békesség...

Ma az ősz parancsa vigyázta minden léptem,
és te ott voltál velem, - úgy, ahogy reméltem.

Dünnyögtem csendben vagy csak gondolatban,
azt az egyetlen nevet, mit érverésem dobban.

Lassan gördültek szívemre becéző, lágy szavak,
lázas délután volt, - és vágytam, hogy lássalak.

...és a novemberi, vérző, bronzszín avar felett
békesség ült, mint sárgult fotó: körötte ónkeret.

A holnaphoz belőled, - magamba erőt merítettem,
végtelen a csend; boldog és szelíd, akár az Isten.

Olyan jó volt éreznem ebben a halk alkonyatban,
hogy vagy nekem, - titkos, álom és mondhatatlan...
horvathzsoka, 2018. július 08. vasárnap, 09:41
Erdős Renée: Oh Leány . . .
violát myrtusbokor aljában
Védőn elrejtettem . . .

Magam is, magam is mellé heveredtem.

Hogy szellő se hallja, olyan halkan csókoltam.
Szívem égő vágyában titkon elgondoltam :
Pillangó ne lássa, kelő méh se irigyelje
Hogy nekem virágoz violának édes kelyhe.

Óh mert magam vagyok !
Viruló lányságom, gyötrő árvaságom
Vágyaitól majd elhalok -
Azért holdas éjszakától, fehér violától
Egy csókot akarok, egy csókot akarok.

Mondhatatlan érzéstől szólani nem tudtam,
Ami velem történt, talán csak álmodtam.
Talán csak úgy álmodtam.

Kettényilt a bokor suhogó zöld ága,
Letüzött a pázsitra hold fehér sugára,
Hószin fátyolomra, fekete hajamra
Hullt a fehér sugár piros ajakamra.
Ekkor szót hallottam, lágyan csengőt, meleget:

Üdvözlégy oh Leány, az Úr van teveled !
E csillagsugáros szűz violás éjben
Illatozó virág vagy az élet kertjében
Ha vágyad fakadna, piros véred
marcyt, 2018. július 07. szombat, 07:21
Tatjána írt
Ady Endre
Tatjána írt

Tünedező alkonyvilágnál
Olvasgatom a levelet...
Tatjána sír, sirat egy titkot
Egy vágyat, amely elveszett.
Úgy fáj nekem az, amit ő ír,
Könnye az én szívemre hull...
...És mégis, mégis levelének
Ujjongok mondhatatlanul.

Kis levelét kibontom százszor...
Tatjána sír, gúnytól remeg...
Oh, kinyilott, szűz leányálom,
Mennyivel tartozom neked!...
Tatjána sír,...Van még Tatjána,
Rajongógó lelkü, hófehér,
Aki szeret félőn, titokban,
Ki szeret - a szerelemért...

Tatjána sír. Siratja titkát,
Egy álmot, amely elveszett,
Egy titkot, melyet most vallott be
S melyet már régen érezett!
Közel voltam a kárhozathoz,
Mely felé asszonykéz dobott -
Az ő aggódó lelke volt tán,
Amely a szirten átfogott...

Én nem tudom, rózsás az arca
Vagy halvány, sápadt, vértelen,
Csak azt tudom, hogy lelke tiszta,
Szívében dal van s
katrin56, 2018. július 05. csütörtök, 11:14
Káprázat
Szabó Lőrinc

Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,

s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -

vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -

vagy mit tudom én! - - Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,

s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -

óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó
evavicus, 2018. június 12. kedd, 20:11
Nádas tavon
VAJDA JÁNOS :
............. NÁDAS TAVON
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.

Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.

A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.

Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.

Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.

Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.

Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?

Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?

Szélei
pircsi09, 2018. június 05. kedd, 17:57
Hunyady István: Csodálatos tarsoly
tarsoly

Jól füvelő ménest nem adtál kezemre:
Csak egy bűvös tarsolyt csatoltál övemre
Rétet, tanyaságot nem adtál, helyette:
Három szederindát kötöztél szívemre.

Bármerre cibáljon szelek kénye, balsors.
Őrzöm, viselem e csodálatos tarsolyt,
Göncöt, hiú rongyot elhullatok inkább:
Szoritok szivernhez három szederindát.

Valaki e tarsolyt övemre csatolta;
S letaszított engem sötét szolgasorba .
Ámde ki e tarsolyt kötötte övemre:
Mondhatatlan titkot bízott a szívemre :

Világ teremtésén mit forgácsul ejtett.
költők tarsolyába míndent belerejtett
az Úr is e naptól új világot ácsol,
magának a költő Isten forgácsából.

Mennyei forgácsból, isteni szikrából !
Mégis különválót a teremtmény-mástól !
Ugyanaz a fortély, ugyanegy láng, eszme
Mintha a világnak délibábja lenne !

ÉIek szolgasorban, vánszorgok a porban
de az égi Műhely avatottja voltam !
Más kapta e földnek
marcyt, 2018. június 03. vasárnap, 08:44
1/54
Képek, videók
Ágai Ágnes 1.JPG
erzsikepuskas
2016. április 18. hétfő, 18:23
ágai ágnes1.jpg
erzsikepuskas
2014. szeptember 24. szerda, 11:18
ágai ágnes emlékezlek.gif
erzsikepuskas
2014. augusztus 19. kedd, 17:04
ágai ágnes-Útrakelve.jpg
erzsikepuskas
2014. augusztus 19. kedd, 15:01
ágai ágnes a végtelen.jpg
erzsikepuskas
2014. június 23. hétfő, 21:07
Ágai Ágnes idézet.jpg
pacsakute
2012. szeptember 21. péntek, 19:35
Ágai Ágnes Van aki fél.jp
mester126mari
2012. július 17. kedd, 15:19
Ágai Ágnes Télvíz.jpg
mester126mari
2012. április 12. csütörtök, 17:18
Ágai Ágnes Lelkiismeret.j
mester126mari
2012. április 12. csütörtök, 17:17
Ágai Ágnes A meglesett él
mester126mari
2012. április 12. csütörtök, 17:13
Gonosz szavak
anna4459
2018. május 16. szerda, 17:45
szavak.jpg
lilagondolatok
2018. február 09. péntek, 08:37
Szavak 01.jpg
chillik
2018. január 20. szombat, 05:19
Szavak 02.jpg
chillik
2018. január 20. szombat, 05:18
Szavak 03.jpg
chillik
2018. január 20. szombat, 05:18
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.