Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 20. hétfő | 34. hét | 232. nap | 05:18 | István
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Magányos vagy?
be kellett tenni egy gyerekműsort, de kezdésnek????? Mérgelődtem, sajnáltam a csöppségeket, mert láttam az arcocskájukon,,hogy mindent megtesznek, hogy velünk táncoljanak, persze tudom, hogy minden más összefügg, de őket is nézni kell,nem csak a teljesítményt. Hazafelé vettem egy kólát bebattyogtam vele....rápakoltam kedvenc dolgaimat kis tányérkáimra, szőlő, sárgadinnye, dió, paradicsom, hatalmas olíva, capri bogyó, szárított paradicsom, violife sajt, citromkarikás jeges víz, kóla tequila....levesz a lábamról. Nem kell fújogatni. Ha magányos vagy, ez a kombó kilendít magányosságodból, és egy kis színt visz a magányos délutánba. A drágámnak küldtem egy üzit, hogy nem kell sietnie,mert elvagyok és mellékeltem egy videót is neki. De tényleg nagyon jól érzem magam az első kombó után. DE!!!! néhány perc múlva jött az üzi, hogy most indul hozzám. Igen, meg volt beszélve egy randi mára, de aztán lebeszélt, hogy neki mennyi teendője van a szüleinél....oké...de én nem fogom várni. Elég volt. Most elég, hogy mindig
dundulino, 2018. augusztus 19. vasárnap, 15:24
kálnay Adél
Kálnay Adél

Régi kertben tétován


Jártam nemrég egy régi kertben,
csikorgva nyílott ajtaja,
pókhálókat szaggatva mentem,
régvolt magamat kerestem,
bár tudtam, nem lelem meg soha.
Billegett alattam a járdakő,
nem fogadta el súlyomat,
hogy én vagyok, nem hihette,
nem így emlékezett lépteimre,
lelökni kívánta lábamat.
Aludni vágyott, megszűnni már,
fűben eltűnni észrevétlen,
földbe süppedni tán,
amelyből hajdan vétetett.
Hanem a fák, a jó emlékezők,
csak végigmértek szótlanul,
láttam, megismernek engem,
csodálkoztak is, mivé lettem,
s karolták volna vállamat.
Gyümölcsök helyett emlékektől
roskadoztak most az ágak,
fáradt, régi, töppedt képek,
s könnyű, hajdanvolt álmok
ringtak incselkedve, s kérdezték
volna, hogy vagyok, de jött
a szél és befogta szájuk, örök
csend legyen dohos világuk,
szólniuk hozzám már nem szabad.
A kert végében még állt a
horvathzsoka, 2018. augusztus 10. péntek, 09:40
Szász Béla: Bolyongás közben.
Szász Béla:

Bolyongás közben.

I.

Elbolyongtam önfeledten, messze,
Lankás hegyvölgy sűrűjébe veszve ;
Czéltalan járt tétovázó lábam,
Mint az ember e sivár világban . . .

Meg-megálltam egy-egy tölgynek alján,
Jós kakuknak fecsegésit hallván ;
Mentem ismét, merre gyík sikamlott,
Nem zavarva nyugtom ember-hangok.

Itt a csermely nyugtalan lejtéssel,
Minden csöppje fut s ó még se' vész el;
Látom: mint lesz s mint volt minden hullám,
Mint az ember élte tovamulván.

Tarka szitakötő, párosával,
Egy ponton függ s ismét tovaszárnyal;
Űzi egymást, mintegy összekötve,
Majd szétválnak és talán örökre . . .

S hol sekélyebb volt a viz folyása,
Átgázoltam, lelve üde pástra,
S rezgő menták simogatva képem:
Elterültem árnyas cser tövében . . .

II.

Oh mi szép vagy büszke cser !
Mint magaslasz égre fel,
Mint egy tiszta gondolat,
Mely a porban
marcyt, 2018. augusztus 09. csütörtök, 07:56
Keresztény vers- Aki helyett a Krisztus vérzett
ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!

Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: 'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!'

Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!

Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...

S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!

Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.

Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?

Valaki szól: 'A
katalin_53, 2018. augusztus 05. vasárnap, 07:09
18.Zsoltár -Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Sebestyén Márta
ellenállsz.
28Az elesett népet megsegíted,
de a kevély tekintetűeket megalázod.
29Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram;
az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe.
30Veled a rablóknak is nekirontok;
ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.
31Isten útja tökéletes,
az Úr beszéde színigaz.
Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
32Van-e Isten az Úron kívül?
Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
33Isten ruház föl engem erővel,
ő teszi tökéletessé utamat.
34Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi,
magaslatokra állít engem.
35Ő tanítja kezemet a harcra,
karjaim ércíjat feszítenek.
36Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem,
jobbod támogat engem,
sokszor lehajoltál hozzám.
37Biztossá teszed lépteimet,
és nem inognak bokáim.
38Üldözöm és utolérem ellenségeimet,
nem térek vissza, míg nem végzek velük.
39Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni,
lábam elé hullanak.
40Fölruháztál erővel a
katalin_53, 2018. augusztus 04. szombat, 07:44
Szűcs Ilona Helena
álmokat...
sóvár lélekkel játszani nem szabad.

Ha a szív egyszer mégis, csendben megtér,
olykor szertelen ver, és mégiscsak kér


ARANYLÓ ŐSZ

Tüzet viszek, fényben lombot,
arany színt, mely lángot lopkod,
lobbanó sugarat, melengesse szívemet.
Nyaram kacsintva búcsút int,
tűnik a fény, véle a ragyogás,
s lombokat hint lábam elé
a búcsútó hervadás.
Hullik a virág, véle már én is...
de még édes aszú szemek íze illatoz,
édeslik ajkamon.



Csókoddal mossad... +

Szívemre fekszik a bús alkonyat,
bár ő még nékem pár tavaszt ígért;
madárröptés rügyfakadást forró csókot,
menusgabor, 2018. augusztus 03. péntek, 20:30
Keresztény vers- Szeretném megköszönni
Szeretném megköszönni

Szeretném megköszönni a kezem
Úgy, hogy mindig a Te dolgod tegyem.
Megköszönni, Uram, a lábam,
Úgy, hogy járjak mindig világosságban.
A szememet... hogy mindig rád figyeljek,
És gyönyörűséget csupán Nálad leljek.
A fülemet, hogy Téged hallgassalak,
Hiszen a juhok hangjáról ismerik Pásztorukat.
A nyelvemet... egyedül Téged áldjalak,
A te szavadat szólja ez ajak...
Mindent köszönök... a szívemet,
örömöm, könnyem, betegségem s egészségemet.
- Azt, hogy vagyok s Nálad maradhatok,
És jóságodért hálát adhatok.
Köszönöm, Atyám, a hófehér lelket,
Amit a kereszt alatt mindenki meglelhet.
Legyen már Tied egész életem,
Legyen tied testem, lelkem, mindenem
Legyen szívem templom... legyen áldozat,
Az égi tüzet, Uram, te magad add.
Égjen el rajta minden, mi enyém,
Ne is létezzek többé már én,
Csak Krisztus - bennem s mindenemben
A
katalin_53, 2018. július 24. kedd, 10:55
Kovács Daniela
remeg,
tépjen hát szét mind a tíz köröm,
mint cikázó, villámos orkán az eget.

Szeress! Látod, elevenre vált
kezed nyomában az élet, az álom.
Magam mögött hagyom porszürke hamvát,
míg Te vagy az élő, szép valóságom.


ÁLOM MARADSZ

A gyertyafénye bőrömre tapad,
a szél fütyülve zengeti a távolt,
lábamnál dorombol az alkonyat,
vérereimen átkúszik a mámor,
izzó szenvedély, kegyetlenség és jóság,
perzseli szárazra ajkamon a szót,
álom maradsz, szélfútta valóság,
mert ébredéskor már nem leszel sehol.


BÁRHOVÁ IS NÉZEK...

Rólad szól
menusgabor, 2018. július 23. hétfő, 19:15
Kovács Anikó
Kovács Anikó

Alkonyatban várlak

(Neked...)

Hamvasan kék és áttetsző már az alkony,
augusztus ledéren, aprót, glóriásan int;
most gazdag vagyok: az emlékezés segít -
szeptember rubintgyűrűs ujja megérint.

Ülök a teraszon és várom a lépted,
csikordul-e a kavics bölcs talpad alatt; a nap
átbotlott már a fenséges esti hegyek csúcsán,
gyönge fény szűrődik át a fák zsolozsmás lombján.

Jó az alkonyatba alámerülve rád várni,
olyan fényes a csönd mint a kristályos pala;
így ér itt engem az alázatos, hűs este, az
izzadt fák közt már lábamhoz ül a naplemente.

Ma elbúcsúzott a forró, sárga ragyogás, a
boldog nyár könnyen suhanó perce tízezer évvé
ringatja magát -, én itt bóklászom az édes
alkonyatban, és tízezer éve várok rád.
horvathzsoka, 2018. július 23. hétfő, 11:37
Rákos Sándor
Rákos Sándor

Reggeli felismerés

Amint meghajló vállamra sugárban
zuhant a víz - befont és elhagyott, -
belém sajdult, kuporogván a kádban,
a testi kín, hogy: egyedül vagyok!

Hasogatón, mint csúzos fájdalom,
csontomig átalverve, tört reám;
külön érezte a kezem, a lábam,
homlokom, tarkóm, a szemem, a szám.

Mint egy hirtelen rosszullét, olyan
váratlanul jött, - fázni kezdtem és
sovány karommal, mely a csap felé nyúlt,
játszadozott a finom remegés.

Ha így látnál - ezt gondoltam riadva -
reszkető újszülöttként, meztelen,
amint vakon röpködő ujjaimmal
a fürdőkád peremét keresem,

ha így látnál, állati félelemnek
reflexével kisfius arcomon,
amíg a biztos zuhanás előtt
egy pillanatra megkapaszkodom,

mit éreznél? Talán szánalmat, undort,
mint vonagló bogár kínja fölött?
Olyannak néznél, mint az üres fészket,
melyből a gólya
horvathzsoka, 2018. július 18. szerda, 08:19
Torkos László: Ismert vidéken.
Torkos László:

Ismert vidéken.

Bejárom ismét a völgyet, a bérczet,
Hol ifjan szőttem az ábrándokat,
Lelkemen elárad ünnepi érzet,
Lábam a tájon mig tova halad.
S epedő vágy fog el, gyermeki szívvel
Vigadni gondtalan, mint egykoron ; -
Oh, a táj varázsa csodát ha mivel,
S visszatér rég letűnt ifjúkorom !

Mély fűben, virágok közt heverészek,
Gyönyörrel szívom be illatukat,
Rejtve, mint madár, kit föd enyhe fészek,
Nyugszom a rám hajló ernyő alatt.
Dalával rigónak s fülemilének
Versengve csattognak énekeim,
S hosszan az erdőn mig átrezg az ének,
Száz visszhang felel rá rejtekein.

Mint csikó hentergek puha gyepágyon,
Meredek hegylankán legurulok,
Majd a kis patakhoz von kandi vágyam,
Regéket súgnak-e még a habok ?
Gyöngyöző vizében lágy loccsanással
Látok-e forogni kis kereket ?
Ott csillog, kanyargó iramodással
Erdőből a mint a rétre siet
marcyt, 2018. július 12. csütörtök, 09:51
Keresztény vers- Lépések énekelnek
és alatta
- kis arcokról röppenve - folyvást
bujósdit játszik a mosolygás!
A gyermekért! És a családért!
A testvérért! Hordani rád mért
minden nehéz, robotos terhet!
Vállalja-e vígan a lelked?...
,,Cél, cél!" Hazát, népet szeretni,
mindent a küzdelembe vetni,
erőt, időt, életet, önként!
Megszerezni lassan rögönként
a boldogság ígéret-földjét!
Elvetni a jövendő zöldjét!

,,Cél, cél!" ... Amint zeng diadallal,
lábam is lép, megy már a dallal.
Fent, mindenek felett ki székel,
kis porszemecske embernéppel
ki törődik, araszos léte
míg tart a földön: Isten! Érte!
Győzelmes cél! Nem drága semmi,
ha gát a küzdelemre menni.
Érte, ha gyermeket, ha népem,
ha testvérnek szolgál a létem!
Mindannyi célnak Ő a napja!
Fényét a többi Tőle kapja!
,,Cél! Cél!" E szent ütemre járva
büszke jog lesz a munka járma.
Lélek hevít, a test ha restül,
s visz
katalin_53, 2018. július 12. csütörtök, 06:39
1/293
Képek, videók
Ha magányos vagy, vagy fé
suzymama43
2015. október 16. péntek, 18:27
Ha magányos vagy, vagy fé
jakabgasparne
2010. március 08. hétfő, 12:48
magányos vagyok nélküled
nnpapszi
2009. július 14. kedd, 16:52
magányos vagyok-farkas.jp
roxanna
2009. július 03. péntek, 23:15
magányos vagyok..jpg
nikkel
2006. július 05. szerda, 20:32
töltik a kólát
mecsery
2013. január 16. szerda, 04:52
vajon a kólát nézi?
oli73
2006. november 27. hétfő, 06:41
kilenc-fatyol-fényörvé ny.
sz719eszter
2018. május 17. csütörtök, 08:12
KARÁCSONYI---KILENG.gi f
bobecili
2017. december 08. péntek, 11:32
Leleményesség-KILENC
1vargaildyko
2016. augusztus 22. hétfő, 05:52
Költészet-KILENC
1vargaildyko
2016. július 29. péntek, 15:19
Elfogulatlanság-KILENC
1vargaildyko
2016. március 03. csütörtök, 13:42
Beavatás-KILENC
1vargaildyko
2016. január 10. vasárnap, 07:34
Kilenc óra.jpg
chillik
2015. december 25. péntek, 10:07
Szent András kilenced
sacimama
2015. december 20. vasárnap, 19:28
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.