Regisztráció  Belépés
2018. június 25. hétfő | 26. hét | 176. nap | 04:32 | Vilmos
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Hosszú hétvége - rám fér (ne)
A múltheti ledolgozás után most hosszú hétvége vár ránk, benne Március 15. ünnepével.
A kollégista gyerekekkel tegnap emlékeztünk Soós János '48-as nemzetőrre. Idén lesz 170 éve, hogy hősi halált halt Magyaróváron a kecskeméti önkéntes. Síremlékműve is 156 éves. Utána még tettünk egy '48-as történelmi sétát is a magyaróvári belvárosban. (Nem tudom a Moson Megyei Műhelyben van-e róla tanulmány. A Mosonvármegyében és a Civil Szemlében olvastam néhány cikket.)
A megemlékezésen verset Nemes Bálint mondott, beszédet én tartottam. Ma Dunakilitin Beregszászi Balázs levéltáros az ünnepi szónok és jelenik meg írása az infomovar.hu-n is.

Nagy örömömre megjelent az Aranypor kistérségi irodalmi periodika tavaszi számában Ekker László két '56-os verse is. Köszönet érte L. Burda Zsuzsanna szerkesztőnek.

És tegnap beadtam a Nemzeti Kegyeleti és Emlékhely Bizottság felé a javaslatomat, hogy Magyar Katalin 1940-1956 sírja legyen a Nemzeti Sírkert része.

Rámfér(ne) a pihenés.
azenujsagom, 2018. március 14. szerda, 04:58
Nekünk már tegnap becsengettek
Az ország kollégista diákjainak már tegnap becsengettek. A mosonmagyaróvári Gulyás Lajos Kollégiumba is beköltöztek a tanulók és délután egy összevont tanévnyitó- szülői tájékoztatóval elkezdtük a 2014/2015-ös tanévet,este pedig már csoportfoglalkozás keretében a kollégiumi programokról is beszélgettem a gyerekekkel. Szeptember 24-én részt veszünk a Gyásztéren, mint történelmi emlékhelyen állított sztélé avatásán, októberre pedig 1956-os járási szavalóversenyt hirdetünk. A tavalyi járási rajzversenyhez hasonlóan, több kategóriában írjuk ki a felhívást. Kötelező verset nem tervezünk megadni, viszont felnőtt kategóriát is hirdetünk.
azenujsagom, 2014. szeptember 01. hétfő, 05:18
Az én anyukám semmit sem csinál
nem kellene kiakadnom, amikor mások megkérdezik, hogy mit csinálok, és én csak annyit tudok mondani, hogy háztartásbeli vagyok, hiszen itt van három csodálatos, okos gyerek, szép a ház, a környezetünk. Mégis sokszor eszembe jut az a jó pár év, amit végiggürcöltem, hogy megmutassam, többre vagyok képes - mondja elgondolkodva az anyuka. Betti a férje munkája miatt sem tudna komoly állást vállalni.

Vidéken élünk, a férjem vezető beosztásban dolgozik Pesten, muszáj, hogy én itthon legyek a gyerekekkel. Ő a családfenntartó, jól keres, valakinek biztosítani kell ehhez a hátteret. A családom messze van, nincs segítségem, nekem kell megoldani. Legfeljebb napi négy órában vagy távmunkában tudnék dolgozni, olyan munkát viszont nem találok. Tudom, hogy értékelni kellene az életemet, sokan szívesen cserélnének velem, de én nehezen fogadom el ezt a helyzetet - vallja be Betti. Nehéz, mert a gyerekek is erre emlékeztetnek folyton. Nemrég a kisfiamtól megkérdezték az oviban, hogy mivel foglalkoznak a szülei, és
horvathnemagdi, 2014. június 26. csütörtök, 19:14
Olvasd, és oszd meg másokkal is, ha tetszett.
cigányasszonyaim sorra jöttek üdvözölni minket. Maria barátnőmet baleset érte. A helybéli tanács kiadta a rendeletet, hogy bontsa le földviskóját, mert túl közel van az országúthoz, és zavarja az arra utazókat: nem illik bele abba a képbe, amit a "sokoldalúan fejlett szocialista Románia" önmagáról akart kialakítani. Hiába kért helyette más lakást vagy építőanyagot, végül kiutaltak számára néhány darab, méteres átmérőjű rönköt, amit már tűzifának sem vitt el senki. Nem volt kiút, jött a buldózer. Maria a gyerekekkel az erdőbe költözött. Nyár volt, nem fáztak. Csak az zavarta, hogy olykor, ha esett az eső, minden ruhadarabjuk elázott, nem volt hova elrejteni őket. A lebontott ház faanyagát fel tudták használni egy új földkunyhó építéséhez. Az úttól beljebb, az erdő szélén, de még ugyanannak a falunak a határában kezdtek alapozni. Férfisegítség ritkán akadt, a csont és bőr asszony maga emelte a gerendákat. Valaki azt tanácsolta neki, hogy ha nincs létrája, úgy rakhatja fel a felső gerendát, ha egy karóval az
suzymama, 2013. február 08. péntek, 19:21
22-23-24
ürgék. Hallgatta a zenét. A falra mászok tőle!

- Na? - kérdeztem. - Van kedved táncolni? - Én tanítottam táncolni, még egész kiskorában. Remekül táncol. Csak egy-két lépésre tanítottam, a többi jött magától. Arra úgysem lehet valakit megtanítani, hogy kell igazán táncolni.

- De te cipőben vagy!

- Leveszem. Na gyere.

Csakugyan leugrott az ágyról, megvárta, míg leveszem a cipőm, aztán táncoltunk egy kicsit. Tényleg állati jól csinálta. Utálom, ha felnőttek gyerekekkel táncolnak, mert legtöbbször iszonyúan néz ki. Úgy értem, például vendéglőben, ha valami idősebb pacák a gyerekét kiviszi a táncparkettre. A gyerek ruhája a hátán rendszerint felhúzódik, a gyerek egyáltalán nem tud táncolni, és az egész iszonyú, de én Phoebével nyilvános helyen nem táncolok, csak otthon hülyéskedünk. És vele különben is más, mert ő tud táncolni. Akárhogy vezetem, tud követni, ha elég szorosan fogom, akkor az se baj, hogy a lábam annyival hosszabb: tud követni. Keresztbe léphetek, vagy
sayuri, 2012. december 14. péntek, 15:25
A következő történetből.....
anyósomék és a férjem testvérei soha nem fogadtak el, amibe tudtak belekötöttek, nem látogathattam meg anyámat sem, mert akkor már azt mondták csavarogni, megyek! Egy évben egy szer láttam csak anyám, aki kb. 60 km-re lakott tőlünk, akkor is csak úgy láttam, ha ő jött el hozzánk! Minden anyák napján sírtam, mert nagyon anyás vagyok a mai napig és nagyon hiányzott nekem! Folyamatosan próbáltam beilleszkedni a családba, de sajnos nem sikerült, e miatt férjemmel sokat veszekedtünk! Anyósom ötször tett ki a gyerekekkel az utcára, amikor én a gyerekekkel, mindig anyámhoz költöztem vissza!
A legutolsó alkalom, amikor anyósom kidobott, egy téli napon volt mínusz 20 fokban egy nap alatt voltam kénytelen a 3 gyerekkel albérlet után nézni. Férjem mindig ott maradt az anyjánál!

El kell mondanom, hogy a kisebbik fiam, betegen született, dongalábbal 7 hónaposan műtötték, négy évesen perthes beteg lett, ez egy csípőizületi betegség, ami a csontsejtek elhalásával jár, ekkor fiam nem tudott lábra állni, de
moncsika77, 2008. június 27. péntek, 10:45
Repül a Delfin…
nagyobbak, mint itthon. Két évig voltam teljesen profi, csak ebből éltünk a feleségemmel. Az osztrák NB I/B-ből 1993-ban kaptam egy ajánlatot. A csapat neve: Union Edelweis Linz volt. Itt egy vajdasági magyar edzőm volt, Bede Ferenc Kanizsáról. A munkáján a szerb mentalitást lehetett érzékelni. Egy év után tovább léptem. A konkurens, szintén B-ligás, csapathoz, az Askö Neu-Heimathoz.

Első sikerek az edző pályán

- Itt már 14-15 éves gyerekekkel is foglalkoztam. Velük az országos döntőben az ötödik helyen végeztünk. Ebből a csapatból ma ketten, Patrick Fölser és Andreas Varga, az osztrák felnőtt válogatottban játszanak. Itt további két évig voltam még, majd 1997-98-ban végleg hazajöttem, ismét Lajosmizsére, ahol az NB I/B-ben játszottam.
A csapat sajnos később kiesett, az NB II-be, és én is maradtam még egy évig. Ezt követően igazoltam a Delfin KC csapatához, és itt újra NB I/B-ben szerepelhettem.
bacs-kunsport, 2008. május 19. hétfő, 18:10
Lehetséges a megbékélés
volt írva: restauráltatott 1655-ben. Ahányszor eszembe ötlik ez a kép, megerősít abban, hogy létezik történelmi hagyomány, amelyre lehet és érdemes is építeni. Nem ugrálni, nem provokálni: építeni. Sopronba kerültünk. Nagyapám, az utolsó selmeci rektor Sopronba telepítette át az egyetemet. Egy darabig mi is ott éltünk a szüleimmel, aztán Pestre költöztünk. A Trefort utcai gimnáziumban végeztem el a szükséges éveket. Jó iskola volt, miként utóbb az Eötvös Collegium és az egyetem, mert beszélgettek a gyerekekkel.

Olvastam, elsőéves korában találkozott Szekfű Gyulával. Ez a kedvenc Kosáry-történetem. Mesélje el nekem is, kérem.

Jól van. Szekfű a harmad- és negyedéveseket oktatta az 1848 utáni magyar történelemre. Kértem, hadd járjak be az órájára, mire azt válaszolta, ő nem foglalkozik kezdőkkel. Makacs voltam, szelíden, de kitartóan követeltem, engedjen be. Végül kijelentette: jó, akkor az elsőéves úr - így beszéltek akkoriban az egyetemen - maradhat, de nem szólhat. Pár hét
migova, 2007. március 12. hétfő, 14:58
Képek, videók
János.jpg
katka5212
2018. június 16. szombat, 16:27
János2.png
katka5212
2018. június 16. szombat, 16:26
Szent János lovagja 01.jp
chillik
2018. június 08. péntek, 05:01
Szent János lovagja 02.jp
chillik
2018. június 08. péntek, 05:01
Szent János lovagja 03.jp
chillik
2018. június 08. péntek, 05:00
Szent János lovagja 04.jp
chillik
2018. június 08. péntek, 05:00
székely János0606_2.jpg
maroka
2018. június 06. szerda, 18:24
székely János0606.jpg
maroka
2018. június 06. szerda, 18:23
toth jánosné unokákkal.jp
zsokica45
2018. május 25. péntek, 11:35
Pilinszky János Harmadn
maria_kadar_148
2018. május 20. vasárnap, 23:14
nepumuki szent jános.jpg
maroka
2018. május 15. kedd, 10:59
borsányi jános ovis kép.j
zsokica45
2018. május 12. szombat, 17:25
A mühelyben 01.jpg
chillik
2016. november 06. vasárnap, 04:37
A mühelyben 02.jpg
chillik
2016. november 06. vasárnap, 04:37
A mühelyben 03.jpg
chillik
2016. november 06. vasárnap, 04:37
Címkék
edző pályán, Magyar Katalin, összevont tanévnyitó-, magyaróvári belvárosban, hátán rendszerint, kollégiumi programokról, országos döntőben, ország kollégista, többi jött, Moson Megyei Műhelyben, Askö Neu-Heimathoz, kecskeméti önkéntes, Civil Szemlében, gyerek egyáltalán, utolsó selmeci, csontsejtek elhalásával,
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.