Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 15. szerda | 33. hét | 227. nap | 23:18 | Mária
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Török Sophie
mélyölü tó
Nyeli a loccsanó követ, s fenékig megrázkódik belé.
A könny itt bugyborékol szűk torkom körül
S szivem fojtott csuklással tartja pattanó ideg-gyeplőit.
Oh, hallgatni kell.
...Egyszer már láttam... kerekrenyílt gyerekszemed
Fényét mint takarta el sötét kezével a rémület.
Oh kedvesem - hát ki gyötört meg ily embertelen,
Hogy csöpp ijedés kiszántott nyomokon mélyül arcodon iszonnyá?
Csak kisgyerek szenvedhet így, riadt védtelenségben
Kit magányos szobában éjféli lázálmok rémei űznek.
Oh, jőjj hozzám, szememben gyógyító jóság tükrözik
És békét áraszt hűsen becéző kezem -
Asszony vagyok, a legszelidebb - s ne legyen több külön bánatom.

1921


MÚLANDÓSÁG

Hányan meghaltak már
akik szerettek engem!
és szivükben őriztek engem
Hány énemet ismerték, mit én
már
menusgabor, 2017. január 26. csütörtök, 20:30
Kassák Lajos: Elhagyott tárgyak.
Kassák Lajos:

Elhagyott tárgyak.

  I.

Egy szék emlékezik.
Üres szobában
árnyékrácsok közé szorítottan
még érzi egy asszony
puha combjainak ízét
egy betörő ragadozómancsainak tapogatását
egy kisgyerek nehéz lélegzését
amint gyöngyháznyelű késével
keményfa testét hasogatni kezdi
még nem feledte el
hogy egyszer kikölcsönözték a szomszédba
de nem ült rá senki
mintha féltek volna tőle.
Nagyon szomorú volt akkor
de sírni nem tudott.
Most se tud sírni.
Némán és előkelő alázattal
itt kell meghalnia
az üres szobában.

            II.

Szétdúltan és kihűlten
terpeszkedik az ágy
négy faragott lábon akár egy otromba bálvány
csont nélküli bőr nélküli test
melyet szétmarcangoltak az éjszaka
végül cserben hagyták ahogy kivilágosodott az ég.

Süket és néma
pletykálkodó szóval
nem árul el semmit abból
ami néhány órával
marcyt, 2016. november 04. péntek, 03:54
Illés Gábor
árulás
tövében ülök, nézem, ami lettem.
Elhaló tekintet mögött
párás a szemem.
Pusztítok - pusztulok szüntelen,
s tudom: hiába markoltam görcsösen a tollat.

Semmi voltam szenvtelen világban -
boldog huszadik születésnap.

2002. július 1-3.


JÁTÉK

Akár egy könnyű játék.
Levegőtlen szobában: csak mi ketten.
Ezer álarcban pórázon vezeted
sötétbe a nappal tiszta fényét.

Játék. Hamis és törött.
Hitegetsz. Hinni hagysz,
hogy eljátszhasd újra önmagad.
Szavakat keresek sok hazug szó között.

Nyugalmat suttogsz fülembe.
Hangtalan suhanásban, csak én,
senki más nem ért.
Huncut mosollyal felveted a fejed.
menusgabor, 2016. július 07. csütörtök, 21:30
Történetek
Egy szentimentális történet
Egy nagy teremben vagyok. A két hatalmas ablakon a narancssárga sötétítőket behúzták, de a fény így is beszűrődik egy kissé. A fehér falakon végig megjelenik a narancsszínű fény. A szobában egy régi kanapén ülök, előttem a kávézóasztalon egy bögre tea van, melyet az egyik szolgálóleány hozott be, de már rég kihűlt.
Velem szemben két fotel található, melyben két férfi ült. Az egyik férfi az üres kávéscsészéjét az asztalon hagyta, a másik pedig egy szivart hagyott a hamutálban. A két férfi átment a szalonba, hogy a politikáról társalogjanak. Én pedig egyedül maradtam. Magam elé bámulok, miközben a háttérben halk zene szól egy gramofonról.
A falakon különféle festmények találhatók. Az egyik egy gyönyörű tájkép, amit valószínűleg a szomszéd birtokon lévő kertről mintáztak. A kikövezett út mellett tulipánok és jácintok virágoztak, az út pedig egy gyönyörű lugasba vezet. A hajnali fény meg-megcsillan a futórózsán lévő harmatcseppeken. A kép lélegzetelállító.
kirscha, 2016. május 24. kedd, 09:29
Keresztény versek
kérkedsz.
- Jézusodról szólni félsz?
Szégyellve hű Megváltódat,
üdvöt Tőle hogy remélsz?!

Egykor lehull majd az álarc,
mit megtapsol a világ,
Krisztus lángtekintetéből
világosság hull reád.

Emberek kegyét keresve
forgó szélkakas ne légy,
fénye-sója a világnak:
megváltozott személyiség!
Siklós József (Hozsannázó napok, III. 553.)

HÁZI ÁLDÁS

,,Hol hit, ott szeretet''
Falon függ a szobában,
szép, aranyos keretben,
még mindig annyi házban!
Ám a család veszetten
lobog a gyűlöletben,
morzsolódik a gondban...

Szép az a Házi áldás,
kár, hogy csak a falon van!
Bódás János

Megmérettél...

Mérlegre tettem bűnös-önmagam,
s a számadásnál búsan sírnom kellett.
A kegyelemnek dús asztala mellett
mily ösztövér maradtam! Nincs szavam,

hiányos életem hogy mentegessem,
Zuhog fejemre a
katalin_53, 2016. április 19. kedd, 08:50
Négy évszak - Február
Márai Sándor: Négy évszak
(részlet)


Február

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.


[...]

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami
taltos1, 2016. február 12. péntek, 21:40
Márai Sándor: Február
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, k iürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női jellegüket.
kohlinka, 2016. február 11. csütörtök, 18:07
kocsmában1435
MÁRAI SÁNDOR: A NÉGY ÉVSZAK
FEBRUÁR
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben.
A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben
és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és
nabob, 2016. február 02. kedd, 04:32
Kohut Katalin: Karácsony (Vilma-Béla párbeszéd)
kicsit az ünnepet, egészen más, mint amit a gyermekeknek jelent. Nem is tudják, mennyire boldogok, ártatlanok. Karácsony előtt különösen jók, mert gyermeki szívvel vágyakoznak a csodás ajándékokra, amit Jézuska hoz majd nekik.
- Mennyire szép ez a kétezer éves történet! Mikor gyermek voltam, Vilma, a hatalmas hóban kinn sündörögtünk viliakor az udvaron, hóembert építettünk, s közben be-belestünk a gyerekszoba ablakán. Mikor kigyúltak a fények, már tudtuk, hogy a csoda közel van. Ilyenkor a másik szobában áhítatosan várakoztunk, s a csengő hangjára a legbátrabb öcsém megindult a karácsonyfa felé.
- Igen, nálunk is így volt, drága Béla! Ilyenkor középen mindig az én ajándékom volt: baba, hozzá való kiegészítők, kotta, könyv. Minden könyvemet ereklyeként őriztem, s mikor kölcsön adtam néha valakinek, s nem adták vissza, elszomorodtam mások mennyire nem értékelik a magántulajdont.
- A könyv mindig értékes ajándék marad, de csak akkor, ha igazi mondanivalója van, vagyis olvastatja, gondolkodtatja
kohlinka, 2015. december 21. hétfő, 23:12
Szeptember
Csorba Győző: Szeptember


Kihűlt a láz: a fák már
nem hisznek semmiben.
Ólálkodó halál jár
a kert sűrűiben.

Körték, szilvák megérnek,
a lágy szőlőszemek
sárgáján tiszta fények
szikrái zengenek.

Bimbóit fölnevelte
az őszirózsa-sor.
Ezer szín tört a kertre
a nyári zöld alól. -

Jobb már csukott szobából
kinézni s nézni, hogy
a fázós, görbe ágon
deres harmat ragyog.

Még jobb csukott szobában
heverni mind hanyatt,
bámulni a homályban
tömörlő árnyakat

s a néma tárgy-világot.
- Ők változatlanok:
nem ordítják halálod,
mint künn az évszakok.
taltos1, 2015. szeptember 25. péntek, 22:10
Csorba Győző :SZEPTEMBER
Csorba Győző :SZEPTEMBER

Kihűlt a láz: a fák már
nem hisznek semmiben.
Ólálkodó halál jár
a kert sűrűiben.

Körték, szilvák megérnek,
a lágy szőlőszemek
sárgáján tiszta fények
szikrái zengenek.

Bimbóit fölnevelte
az őszirózsa-sor.
Ezer szín tört a kertre
a nyári zöld alól. -

Jobb már csukott szobából
kinézni s nézni, hogy
a fázós, görbe ágon
deres harmat ragyog.

Még jobb csukott szobában
heverni mind hanyatt,
bámulni a homályban
tömörlő árnyakat

s a néma tárgy-világot.
- Ők változatlanok:
nem ordítják halálod,
mint künn az évszakok.
gabfe, 2015. szeptember 13. vasárnap, 16:06
Hétfő reggel
"Hétfő reggel volt. Az a fajta hétfő reggel, aminek nehéz nekikezdeni.
A legnehezebb otthagyni a meleget a takaró alatt, és megtenni az első
lépéseket a kihűlt szobában. Ágyban kéne maradni. De ez csak egy
kósza gondolat, vágyakozás, amiből legfeljebb egy csontokat ropogtató
nyújtózkodás marad. Az ember felkel, szétdobja az ágyneműt, hogy
még véletlenül se jusson eszébe visszabújni, és ezzel a kényszerű
elhatározással kezdetét veszi a reggel."

Schäffer Erzsébet
klementinagidro, 2015. június 21. vasárnap, 19:06
2/16
Képek, videók
babits és török sophie.pn
chillik
2017. december 05. kedd, 14:18
babits-török sophie 002.p
chillik
2017. augusztus 07. hétfő, 17:58
babits-török sophie.png
chillik
2016. június 07. kedd, 11:21
Török Sophie (Kazinczyné)
taltos1
2015. április 23. csütörtök, 23:43
Török Sophie.jpg
eva_gyulai
2015. április 17. péntek, 23:16
loccs.jpg
idgie1975
2010. április 03. szombat, 16:45
loccs.jpg
epsteinferencne
2009. április 13. hétfő, 15:15
loccs.jpg
ibolya1964
2009. március 04. szerda, 19:39
Loccs-poccs
eva_gabor
2007. április 12. csütörtök, 22:43
loccs.gif
bulac57
2007. április 08. vasárnap, 16:16
Most a legszelídebb.JPG
barkaszjudit
2007. október 19. péntek, 13:39
gyerekszemek
1maszatka
2009. október 24. szombat, 22:40
bugyborékoló iszap
mecsery
2012. január 07. szombat, 04:57
Címkék
szentimentális történet, háttérben halk, szivart hagyott, asztalon hagyta, gyerekszoba ablakán, ember felkel, fényre emlékezünk, karácsonyfa felé, otromba bálvány, öröm elillant, hosszú februári, szék emlékezik, Török Sophie, gyönyörű lugasba, kisgyerek nehéz, politikáról társalogjanak,
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.