Regisztráció  Belépés
2018. május 24. csütörtök | 21. hét | 144. nap | 19:53 | Eszter, Eliza
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tóth Erzsike: Ha majdan . . .
Tóth Erzsike:

Ha majdan . . .

Ha elmúlnak az ifjú évek,
Nyomában az aggkor s a vég . . .
Elszakítva addig egymástól,
Szivünk fog-é szeretni még?
"Te őszhajjal, én hófehéren"
Ah, én tudom mi lesz velünk:
Gyötrelmesen sjrunk a múlton,
Ha majdan öregek leszünk.

Egy elvesztett életnek múltán,
Hullatunk fájó könnyeket.
Atkozva a sorsot, mely tőlünk
Elrabolt annyi éveket.
Midőn szivünk kihűlt a vágytól,
Erőtlen, reszket a kezünk,
Késő bánat lesz csak az élet,
Ha majdan öregek leszünk.

Most egy képzelt nagy kötelesség
Ró reánk nehéz terheket.
És nincs erőnk - megküzdve bátran -
Letenni a kereszteket.
Néma ajkkal, égő kebellel,
Panasztalan úgy szenvedünk,
Mi kárpótol az elveszettért?
Ha majdan öregek leszünk.

Csak úgy lehet boldog az aggkor,
Ha két szív ifjan egyesül.
S a boldog múlt édes emlékkel
Regél a szép
marcyt, 2018. május 24. csütörtök, 07:22
Ártatlanság...
Körmendi Gitta :

Ártatlanság...

Boldogan kacagnak ránk a csillagszemek,
amíg nem láttatjuk velük a könnyeket.

Csodálkozva néznek, tiszta szívvel látnak,
álmai a világ ártatlanságának.

Szemük, mint nyári ég, oly ragyogón tiszta,
tükröt tart a mának a holnapok titka.

Szívünk magasáig kell azt felemelni,
kinek szemeiben fény szeretnénk lenni.

Idézzük a mába azt a tisztaságot,
mit az ember egykor gyermekszemmel látott!

Mosolyukban játszi szivárványfény lángol,
komor-sötét égre csillagot varázsol.

Angyali álmaik, amit megálmodnak,
ígéret a mának, hogy felnőhet holnap.

Csengő nevetésük, mint angyali szózat,
csilingelőn szólja igazát a szónak.

Nem veszhet el addig az ember reménye,
amíg csillag ragyog gyermeke szemébe'
aranyoslila, 2018. május 22. kedd, 18:33
Nagy Ágnes
Nagy Ágnes

Tudsz-e sírni

Tudsz-e sírni fájó könnyeket
Ólomsúlyú éber éjszakán,
mikor a gondok meggyötörnek,
elfog a félelem,rádtör a magány.
Tudsz-e sírni,zokogni igazán?

Tudsz-e sírni ,mint a kisgyermek,
ha becsapták ,vagy megverték talán,
mert jót akart ,mégis rosszat tett,
s könnyeivel ott áll most árván?
Tudsz-e sírni,zokogni igazán?

Tudsz-e sírni, a boldogságtól,
örömkönnyzáport hullatván?
Tudsz-e sírva nevetni,úgy derülni,
kacagva,akár egy jó tréfán?
Tudsz-e sírni , zokogni igazán???
horvathzsoka, 2018. május 22. kedd, 08:58
3 dolog, amit csak édesanyád halála után tanulsz meg
természetesnek tűnnek amíg ő velünk van, és vannak dolgok, amelyekre igazán csak az ő halála után eszmélünk rá.

1. A gyász nem folytonos és nem kizárólag csak könnyekkel fejezhető ki
Valaki, aki fontos volt számunkra, elment. A szívünk darabokra törik. Ilyenkor a gyász természetes, de mind különbözőképen gyászolunk. A gyász megnyilvánulhat mint düh, bánat, önhibáztatás, félelem, és néha mint béke. Ez kiszámíthatatlan és igen, néha fárasztó.

Hirdetés
Ahogy az idő telik, a könnyeket fokozatosan felváltja a félelem, a düh vagy a harag, amelyek mind az elszenvedett veszteségre vezethetőek vissza.

Annak ellenére, hogy sok időn keresztül próbálunk nem beszélni róla - akár családon belül sem -, mindig lesznek olyan helyzetek, amikor önkéntelenül bár, de újra szembesülünk a hiányával és a fájdalommal, amit ez okoz - ha egy barát kérdez róla, ha valaki arról mesél, hogy az édesanyjával ebédel délután, ha eljön anyák napja, vagy akár az, ha a menyasszonyi
tinka1951, 2018. május 20. vasárnap, 12:47
Hajszálgyökerekkel
Hajszálgyökerekkel

Hajszálgyökerekkel kötlek magamhoz,
Rád csomózok téphetetlen szálakat,
Belopózom szívednek rejtekébe,
Felolvasztom tebenned önmagamat.

Ott áramlok majd a vérköreidben,
S minden szívdobbanásban benne leszek,
Észrevétlen kísérlek el utadra,
Mert nélküled már biztosan elveszek.

Vártalak bús, konok várakozással,
Amíg nem voltál, csak a csend jött velem.
Most már mindörökre magammal viszlek,
Lobogó láng leszel sötét éjjelen.

Mosolyt csalok szájadnak szögletébe,
Szemeidről letörlöm a könnyeket,
Szeretlek izzó, tiszta szeretéssel,
Ahogyan embert csak szeretni lehet.

Mikor nem szólsz hozzám, én is hallgatok,
És a csendben is szeretlek szüntelen.
Világok születnek, és porig égnek,
Mert az is bűnhődik, aki bűntelen.

Kapaszkodva kis hajszálgyökerekkel,
Mélyen a szívedbe növöm be magam,
Veled lélegzem, szemeden át látok,
Így
bozsanyinemanyi, 2018. május 18. péntek, 20:25
Irótól-87/894
Mennybemenetel
Köszöntve a végsô, örök napot,
örvendj, a Fiúval emelkedett;
s ha szenvedtél, hullattál könnyeket:
ezek mosták, égették agyagod;
nézd, a Magasságos eltávozott,
amerre lép, a felhôk fénylenek,
s nem egyedüli Ô, ki Mennybe megy,
de elöl megy, elsônek lép be ott.
Kos, aki a Mennyet nekem kitártad,
Bárány, ki vérrel jelölted utad,
ó Fáklya, ki lobogsz, hogy látva lássak,
véreddel fojtsad szent haragodat;
és szent lelked Múzsámat hassa át:
Vedd kezembôl ez ima-koronát.
(Ferencz Gyôzô fordítása)
/John Donne angol költő +1631. London/
joetoth, 2018. május 18. péntek, 16:11
Hamia Linda: Hiányérzet
Hamia Linda: Hiányérzet

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül... váratlanul.

(Hamia Linda)
pmarika65, 2018. május 17. csütörtök, 17:26
Nincs Cím
RÓZSA TITKA


Rózsaszirom szavak szálltak a szélben,
Fújta a fekete, avítt hamut,
Szívemben gyönyörű virágot érlelt,
Ami gyengén végül a porba hullt.

Tövis szakított a finom selyembe,
Nyomában vérszínű bánat fakadt,
Magához ölelt a mindenség lelke,
Az égbe emelte a vágyakat.

Várni türelemmel, míg a seb heged,
Fel nem tépni, nem is nézni vissza,
Csak az idő gyógyír, és a szeretet,
Ahogy múló könnyeket felissza.

A rózsának titka mégis ott ragyog,
Mint tündöklő égen árva csillagok.
menusgabor, 2018. május 15. kedd, 21:00
Aranyosi Ervin: Jöjj elő Napsugár
hullanak,
felhő mögé bújt a Nap,
felhő mögött sírogat,
áztat ősi sírokat.
Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!
Eső, földet áztató,
érző szív, mely lázadó,
új reménnyel átható.
Nyújtsd hát kezed kikelet,
fényre jussak ki veled,
legyen ez az üzenet!
Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!
Szárítsd fel a könnyeket!
mutasd, élnünk hogy lehet!
Jöjjön végre lenge szél,
mely a tavaszról beszél!
Újuljunk meg, ha lehet,
erről szól a kikelet!
Úgy mennék már ki veled!
Ám az eső nem csitul,
pedig víz csak, ami hull,
mi meg tűrjük jámborul.
Mindenkinek fáj kicsit,
ami éppen ráesik,
Csak sajátjuk fáj nekik.
De ha Nap süt, fény ragyog,
sokkal boldogabb vagyok,
hívlak jöjj el Napsugár
fényed küldd a Földre már!
Hadd nézzünk az égre
vorosrozsa66, 2018. május 15. kedd, 08:07
Az idő ellenére legyen szép napod!
Szalay Kornél
Eső

Te adsz életet e világnak.
Te adsz szépséges szirmokat a virágnak.
Te táncoltatod meg és hozod össze szerelmesek ezreit.
Te adsz enni minden embernek e föld felszínén.
Néha haragos természetedben megkeményedsz, és házak tetejét roncsolod.
Néha kellemesen szállingózva dombokon virítasz,
és fehér tájon gyermekek vigadnak.
Egyszer emberek felelőtlen csínjai miatt
Maró könnyeket hullatsz, mi a föld tüdejét marja,
És a te szavadat senki ilyenkor meg nem hallja?!
Csak egy csepp csak, de tudd, e világon nem lenne semmi nélküled,
Hiszen a föld érzelmei te vagy!
vorosrozsa66, 2018. május 15. kedd, 07:54
Képes Géza
csapzott, sötét bozótban
tétova ujjakkal vájkál a szél
s testemen, mit rég parfömmel locsoltam,
férgek csípésén serken ki a vér.

Mit sajnáljak? Szerelmes asszonyok vad
csókját? Ízükre sem emlékeze.
Magányom mell-verő imákra szoktat
s az ég felé rándul sovár kezem.

Sajnáljam a magasztaló barátot,
aki, mihelyt tud, hátulról ledöf?
Mindegyikkel felér e százszor áldott,
derekamat-ölelő szeges öv.

Vagy családomért ejtsek könnyeket tán?
Köztük éltem. Mit tudták, ki vagyok?
Most karcsu őz testvér-szeme nevet rám
s lehajolnak hozzám a csillagok.

S én várom, hogy az Isten is leszálljon;
eltárgyalunk, két derült kedvü bölcs.
Napsugaras tekintetén halálom
ugy érik, mint dús, ízletes gyümölcs.

Ha majd e szent gyümölcs ízesre érik
s husába vágom áhító fogam:
elnézek majd az érig - fel az égig,
mindentudón és - végre! boldogan -

S ha már rég nem
horvathzsoka, 2018. május 14. hétfő, 11:17
1/613
Képek, videók
Kissné Erzsike
irmus
2018. május 06. vasárnap, 17:12
SZKT-Varga Erzsike.jpg
agica2004
2018. február 18. vasárnap, 19:41
SZKT-Varga Erzsike-.jpg
agica2004
2018. február 18. vasárnap, 19:40
Erzsike
nika0422
2018. január 20. szombat, 16:23
puskásné erzsike.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 20:21
kasnyáné erzsike.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 20:09
tuza erzsike.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 18:44
velkeiné erzsike.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 18:44
bartáné erzsike.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 18:40
Az ifjú török esete 01.jp
chillik
2018. február 02. péntek, 05:58
Az ifjú török esete 02.jp
chillik
2018. február 02. péntek, 05:57
Az ifjú költö 01.jpg
chillik
2018. január 15. hétfő, 05:50
Az ifjú költö 02.jpg
chillik
2018. január 15. hétfő, 05:49
Egy ifju párhoz 01.jpg
chillik
2017. október 29. vasárnap, 03:31
Egy ifju párhoz 02.jpg
chillik
2017. október 29. vasárnap, 03:31
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.