Regisztráció  Belépés
2017. október 24. kedd | 43. hét | 297. nap | 11:41 | Salamon
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Sík Sándor: Dáliák
A hegyekről most kúszik le a reggel
Megfürdet mindent mámoros színekkel.

A ház körül öklömnyi dáliák,
Rózsás vidámak, mélabús lilák.

Az ampelopszisz fürtjei körül
A méhe-nép az életnek örül.

S üldögélvén a vadszölős verandán
Némán tűnődöm életem kalandján.

Örülni én is jól tudok nagyon,
Hetvenkét éve, hogy el sem hagyom.

De Isten tudja, ez a mostani
Öreges öröm csak más valami.

Most ami öröm, szép is, szomorú is
S könnyei között mosolyog a bú is.

Ó lila mosoly! rózsaszínű árnyék!
Nincs már a földön semmi, amit várnék.
Tudom, hogy minden óra szép ajándék.

Szívvel fogadni, amit Isten rád hoz,
Megtérni szépen apákhoz, anyákhoz,

Ahol talán még azt is fellelem,
Amit félbe sem hagytam, idelenn...
Jöjj, mondanám, utolsó kegyelem!

Hanem itt hagyni apátlanul őket,
Kikkel a lelkem Isten egybeszőtte,

Hogy búra váljék bennük a
hilon, 2017. október 17. kedd, 18:32
Illatlavinák......
Illatlavinák alatt

Szerző: Tóth Árpád

Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.

Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.

Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.

S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.

Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.
lovaszmarika, 2017. június 19. hétfő, 12:59
Ortutay Gyula: Egyszerű vallomás.
Ortutay Gyula:

Egyszerű vallomás.

A hegyekről már lecsúszott a síma jég,
s a hídlábak jajgatva ágaskodnak:
fagyos hideg szorítja gyönge oszlopuk.
Part mentén, békés fűzek ágain
hasal a karcsú, könnyű hó,
a füst egyenesen száll az ég felé,
a hold meg tegnap este óta
kegyetlen fénnyel tündököl.
Az ég is mozdulatlan, halványkék üveg,
és nincs ököl, mely bátoran bezúzná.
Csak csönd és nem jön többé mozdulat.
Közel a parthoz már a rés befagy,
amelyen át az öngyilkos zuhant
a zöld Tiszába -
éppenhogy vékonyabb a jég - de lásd, fagyott.
A kalapja egy hóbuckára ferdült,
s most némán néz a hófehér világra,
mint kesernyés, éji varjú,
mint komikus, sötétlő végzet.

Csönd. Fagyott. Hideg, fehér a tájék,
s az Isten se vár talán tavaszt.

Napkelet 1933.
marcyt, 2017. június 16. péntek, 07:19
Horváth Imre – Győzelmi hír
Horváth Imre - Győzelmi hír

Az Aranysárkány óriás hazája
álmainkra ma ékeket hímez,
s a hír - mely most a világot bejárja -
méltó Kína nagy méreteihez.
Megfeszülnek a futó sürgönydrótok,
s mi a póznák idegén átszalad,
mit a postán a fénylő távíró fog,
mi áttörte a kínai falat,
azt jelenti: A népiek ma győztek...
Mi ma álom, az holnap már való!


Látjuk majd, hogy a pusztából mező lett!
és a hegyekről futóban a hó...
Kiáltoznak a kínai kovácsok,
- már e hír is szikrákkal van teli! -
s száz varázsló hiába szór száz átkot,
inognak Kína rút istenei,
a költők nem császárról énekelnek,
egy kisleány festeget - s felkacag,
bátrabban ölt, ki hímez épp egy selymet
s gyorsabban fogy az aranygombolyag.

1948
chillik, 2017. június 09. péntek, 05:30
Úti jegyzetek
azok a fenyűk, amint a szellő rengeti sötét melankolikus lombjaikat, mig köztök a madarak vigan fecsegnek; olyanok, mint valami szomoru barna leányka, kit vigasztalnak, s ki fejrázva válaszol bágyadt mosollyal:

- Nincs vigasztalás számomra!

S ezek közt a szomorú barna leánykák közt mint nyargalnak a patakok, e pajkos, fürge gyerkőcék, kiknek gyermeki szive még föl nem fogja a fenyü-nénikék bánatát. Hah, mint vágtatnak szilaj kedvökben jobbra, balra, s mint hányják a bukfenceket a hegyekről a völgyekbe, hogy akármelyik bajazzónak becsületére válnék.

És lakik a bérceken egy komor, mogorva férfi, a fergeteg; ezt a csintalan patakgyerkőcék addig bosszantják tréfás fecsegéseikkel, hogy egyszer türelmeszakadtán fölpattan, utánok rohan s akkor ugyancsak megcibálja szőke üstökeiket, a habokat.

Van e fenyvesek közt egy kimondhatatlan szép L alaku völgy. Kis-Hnilec... vagy hogy híják. Az első fogadónál, melyet benne találtam, reggeliztem, bár ezt már Iglón is tevém; mert
menusgabor, 2017. január 31. kedd, 20:00
Tallóztam
WASS ALBERT

MESE A kék HEGYEKRŐL

A nagy irtásról, ahova az őzek hajnalonként legelni kijártak, messzire elláthatott a szem. Széles, nagy völgyek, hullámos dombhátak fölött a távoli hegyekig. Kékek voltak ott messze azok a hegyek, szépségesen kékek. És a fiatal őzek, kik éppen látni tanulták a világot, megkérdezték mindig anyjukat:
- Miért kékek, ott túl, azok a hegyek?
És az őzanyák, emlékezet óta, mindig ugyanazt felelték ilyenkor:
- Mert ott nincs farkas, és nincs róka. Nincsenek kutyák, és nincsenek gonosz emberek. Csak békesség van ott, nyugalom és csönd. Csupa lóhere nő a réteken, és soha sincsen tél. Szél nem jár arra, a lomb nem hervad el. Nincsen hó, fagy, csupán jó meleg, nap nap után. Azért olyan kékek azok a hegyek.
- Akkor miért nem megyünk oda? - kérdezte meg erre valamennyi kis őz, emlékezet óta, aki csak ott nőtt föl, a nagy irtáson.
És valamennyi őzanya, aki valaha is fiakat nevelt, ezt felelte erre: - Nem lehet, fiacskám. Nem
horvathnemagdi, 2017. január 20. péntek, 08:25
WASS ALBERT: MESE A kék HEGYEKRŐL
belesuppant egy tüskés szederbokorba, és alaposan összeszurkálta magát benne. Többet aztán nem kérdezősködött senki a kék hegyek felől, álló esztendőig. Csak bámulták az őzek hajnalonként álmodó nagy szemekkel a távoli kék meseföldet, mely csupa édes levelű lóherét terem, ahol nincsen farkas és nincsen róka, nincsenek kutyák és gonosz emberek, nincsen szél, és nem hull le a lomb. Télen, amikor zúgó fergeteg kavarta a havat, dideregve húzódtak össze fagyos vackukon az irtás őzei és álmodtak a messzi kék hegyekről. Szemüket lehunyták, hogy ne lássák maguk körül a jeges szürkeséget és gondolatban ott legeltek az örök-napfényes lóheremezőkön, ahol nincsen tél soha, nem fáznak és nem éheznek az őzek.
Így volt ez, mióta csak őzek éltek az erdőben, és nem változott azóta se semmi.
Csak éppen egyszer. Egyszer történt valami.
Egy fiatal őzbak, egyike azoknak, akik nem nyugosznak bele, elhatározta, hogy megkeresi az utat, mely visszavezet a messzi kék hegyekhez.
Kerek esztendőn át készült, a nagy
lenke1964, 2017. január 18. szerda, 18:22
Jaksity György: Rigómező.
István

Oda, hol nincs bűn s hatalma jognak,
Hol nem nevetnek, hol nem zokognak :
Sziklák közé, a csupasz, kietlen
Vad pusztaságba hí most a lelkem.

Egymásra nyúló meredek bérczek
Véritta fővel az égbe néznek ;
Tölgyek borítják, büszkék, - közéjek
Villám s a dörgés pihenni tér meg.
Váromladék ott: a visszasírta
Dicső időknek vérmosta sírja ;
Itt csontja porlik sok, sok vitéznek,
- A porból egykor sasok tenyésznek
S e szent hegyekről fölszállva égig,
Bús jajjaink ott mind elbeszélik.

Alant vérmosta síkság vonul, ott
Mind, mind, a mink volt, a porba hullott:
Lázár a császár, napunk is véle;
Itt hullt a rög rá kilencz fivérre;*
Ott társival meg Obility alszik -
Rigómező, te véráztatott sík!

Hol csontja porlad oly sok ezernek,
Legelni nyájat itt nem terelnek
S hol egy nemzetnek hullott a vére,
Seholse bukkansz forrás vizére.
A csalogány se gyújt itt danára,
-
marcyt, 2017. január 15. vasárnap, 06:57
Reményik Sándor - Szemeimet a hegyekre emelem
szabadsággal

Zord magaslat: a Fellegvár ez itt.
Erőszak rakta s tartja falait.

Ember-önkény és változó uralmak
Láncot csörgetnek és rabot tartanak.

Szurony, szörnyű rend, vessző, fegyelem
Itt sötét börtön-flóraként terem.

Rém-madárként egy emlék suhan át:
Nyögnek a befalazott katonák...

Ezerhatszáz... olvasom egy falon - -
A doh s a penész ma is hatalom.

S mily nagy erősség ez itt, nézve lentről,
S mily vakondtúrás fentről, a hegyekről.

Bucsecs, Csukás, Királykő, Kőhavas:
E fellegvár alattuk mily avas.

A Nagykőhavason mentem én átal
És találkoztam fent a Szabadsággal.

Ment nagy léptekkel: világ számüzötte,
Fenyőszag tömjénezett körülötte.

Kalapján virított a sziklarózsa,
Vissza se nézett a völgybe alóla.

Vándorbotjával verte a követ,
Minden ütése villámot vetett.

A hátizsákja telve ezerjóval,
Ezerjóval,
chillik, 2017. január 11. szerda, 13:14
Ady Endre – Dalok a szüretről
Ady Endre - Dalok a szüretről

I.

A bihari hegyekről
Komor dalt írtam egyszer,
Áhítatos, komor dalt,
Volt benne szentség, kegyszer,
Egész újtestamentum
Bent lüktetett a dalba...
A bihari hegyekről
De másként zeng a dal ma!...
A bihari hegyekről
S a váradi hegyekről
Leszedik a csillagot
Most a magas egekről.
Egész ótestamentum
Feltámad mindig őszre,
Tudniillik az a rész,
Melynek Noé a hőse...



II.

Sokat ígért a kora mustra,
Készül is ám a tor a mustra.
Ha Ön a mustot szereti,
Hát kortyolhat most eleget,
De nemcsak vendéglőben sürget
Akkor majd tányért, meleget...

III.

A szüret lélek-emelő ügy,
A szüret kedves, szép dolog,
De legfőképp maga a lényeg,
Mely körül a szüret forog.
chillik, 2016. november 27. vasárnap, 08:17
Szilágyi Hajnalka: Nekem adtad álmaid
Szilágyi Hajnalka:

Nekem adtad álmaid

Emlékszel az első találkozásra,
a csak nekünk úszó dinnyehéjra,
ahogy ott ültünk
a vén folyópart kopár szikláján,
s arcunkat csókolta simogatva
az ezerarcú nyár.

Meséltél nekem a magas hegyekről,
szárnyatlan repülésekről...
Kúszó szellő körém fonta
meséd minden szavát,
szemeid keresték a végtelent,
nem néztél rám...
csak a könnyeidben megbújt,
sós, meleg-kék
(érzem még most is az ízét)
cseppek rajzolták arcodra,
hogy fáj... fáj...
nagyon fájt a magány.
Hisz nem maradt semmid
csak álmaid,
(magaddal hoztad batyudban),
rajtuk tiportál éveken át.
De velem lábad alá simul a föld,
s már lábujjhegyen jársz.

Csíkokat mar körénk a fény,
árnyként takar be minket az éj,
s a fényévekre született csillagok,
mint örök kőlenyomatok
őrzik bezárva a múlt illatát,
a tegnapokban
marcyt, 2016. november 13. vasárnap, 06:07
Kozák Mari
botladozva
ujjai közt a hajnalt hozza
számsarkából a mosoly
ma hozzád szökött
majd zsebedbe költözött
fázok
én tudom milyen a magány
éjjel mindig rám talál
üres ágyamba kérezkedve
rejti csókját ölembe
s ha ajtót nyit neki a szeretet
nem ragyog nem siet
velem kél velem ébred

Töredékek
468.
Ma szomorú az este
szégyelli tán magát,
bánatköpenyét terítve válladra,
oson is tovább.
Csillagok suttognak,
hegyekről szökik a szél,
aprócska levél tenyerében
zokog a volt remény.
Ablakszemekből tűnik
a félszeg pillanat,
kilincs álmodik, kulcs hallgat,
színeset sóhajtanak
faágon a madarak.
Ma szomorú azt este
te csak vársz egymagad,
avarba hullt levélen
haldoklik egy gondolat.

Kyrie eleison!
Nem hallgat a szó,
sietve tör át a holnap falán,
a csend feneketlen mélyén
ordít, kiabál.
Nem hallja még az ember
a mélyről érkező
horvathzsoka, 2016. október 17. hétfő, 08:53
1/15
Képek, videók
Színes dáliák.jpg
pacsakute
2016. október 26. szerda, 08:14
lila dáliák.jpg
eva6
2016. július 03. vasárnap, 12:42
Törpe dáliák.jpg
pacsakute
2016. május 22. vasárnap, 22:03
dáliák
eva6
2016. május 04. szerda, 18:10
piros dáliák
szicu
2016. április 26. kedd, 22:27
Lila dáliák.jpg
pacsakute
2016. március 22. kedd, 21:46
Dáliák sok gyertyával.jpg
ancika49
2014. november 08. szombat, 21:12
lila dáliák.jpg
bbbarbara
2014. október 19. vasárnap, 19:34
Nagy mécses dáliákkal.jpg
ancika49
2014. október 19. vasárnap, 17:05
Dáliák gyertyával.jpg
ancika49
2014. október 19. vasárnap, 16:57
Szines dáliák.jpg
margoboszi
2014. szeptember 06. szombat, 20:58
Különleges dáliák
fekecsicuka
2014. május 28. szerda, 17:38
Szemeimet a hegyekre eme
dandej
2015. szeptember 26. szombat, 23:10
Szemeimet a hegyekre emel
dandej
2015. szeptember 24. csütörtök, 12:25
kilátás maderiai hegyekre
biharijudit
2009. május 25. hétfő, 10:17
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.