Regisztráció  Belépés
2018. június 24. vasárnap | 25. hét | 175. nap | 11:02 | Iván
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Szabó Lőrinc: Ébredés
félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet...Ő
ép fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... -
vorosrozsa66, 2018. június 24. vasárnap, 08:32
Zsefy Zsanett
pohárka bor olyan kevés!
Habzó söréből kortyol gyorsan ,
több korsó nélkül ő mit sem ér.

Nem érzi rég, hogy üres minden,
sem ölelő karoknak illatát,
emlék sem maradt mit felidézzen,
csak a szomjas éj karolja át.



szunnyadó

egy csöppnyi szikra
még izzik bennem
szemed gyújtotta régi tüzem
ébreszt a tavasz
de a zsongás mit vártam
lelkem kertjének
csak halkan üzen

bibékre hull a harmatos hajnal
fázós ház felett füst tekereg
szerelmet nyilazó puttók repülnek
de bimbót nem bontnak
száraz rügyek

az elfolyt idő átfesti a vágyat
mély lilába hal a bordó sziget
már halkul a szó
sehol kijárat
utat téveszt a múlt

máshol pihen

rideg arcára álarcot vesz fel
a semmit kínáló szürke jelen
de cifra nyomorát
széttépem ronggyá
bekötözni vele a fájó sebet

korbácsütésként érint a reggel
mézes
menusgabor, 2018. június 22. péntek, 16:00
Szabó Lőrinc: Versek a havasról
hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok. . . és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet. . . Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!. . .
marcyt, 2018. június 19. kedd, 08:27
Agyagfalvi Hegyi István: Kolozsvár
Agyagfalvi Hegyi István:

Kolozsvár

Fátyolfüggöny, - az Idő szőtte
sok éven át, avult is most már, -
itt leng a lelkem ablakán
s azon át ködlik rám Kolozsvár...

Mily messziség: húsz hosszú évnyi!
(s hozzá nem is fényévek voltak!)
Árnyévek, sötét utonállók,
be sok kincsemtől megraboltak!

Kolozsvár! Sétatér... a kis tó!
(Büszke, hófehér gondolái,
a hattyúk, sűrűn idejárnak
álmaim taván csónakázni!)

Én is oly gyakran arra járok
mostanság s hosszan elbolyongok,
házsongárti virágzó fák közt
körülzsongnak kékfényű dongók...

Emlékek tán, s e fehér csokrok
mind egy-egy menyasszonyi álom?
Majális utca, kis tanyám
még őrzitek-é ifjúságom?

A függöny sürül egyre jobban,
vagy tán az ablak harmatos már?
(Nem csoda, dért sír már az ősz...)
Meglátlak-é ismét, Kolozsvár?
marcyt, 2018. június 13. szerda, 07:05
Budai Gabriella Ágnes: Júniusi álom
Budai Gabriella Ágnes
Júniusi álom


Rózsákkal szegélyezett úton sétálok.
Illatozó álom, mit magam előtt látok.
Júniusi fények, csodás árnyak,
színes emlékek, virágos vágyak.

Harmatos a hajnal, napfényes a reggel.
A délután meleg, lágyan szendereg...
Bíborszín alkony, tücsök ciripel,
a Nap magának még időt követel.

Sün halad át a fűben előttem.
Gombszemével rám néz,
mintha azt mondaná,
keress te is ágyat, jön az éjszaka már.

A Nap mégis feladja, s lebukik végleg.
Átadja a helyet az éjszakai égnek.

Sziporkázó, ezüstös fények a csillagok.
Nézem őket, és arra gondolok...
éppen most gyönyörűt álmodok!
lilagondolatok, 2018. június 08. péntek, 22:24
Hajnal
Mészáros Ferenc

Hajnal

Hajnal arccal,friss harmattal
napkorong szemekkel
Te vagy,magad a reggel.
Az ébredés,szárnyasult reményem.

Ujjaim,ügyetlen ekék
barázdálják bőröd mezejét.
Magot kaparnak,életadót,
sóhajt szomjaznak,szárnysuhogót.

Ébredni lelked oltárán!
Bontani zászlót,fénylobogót.
Karom,karodba,szívem szívedbe,
ömlök hűsítő tengeredbe.

Virágba robbant rügyreményem,
fényeken túli fényem,
tündökölsz a harmatos ágon
friss hajnaloddal,néma daloddal
véremben zúgó sóhajoddal.
evavicus, 2018. június 08. péntek, 13:49
Árvai Attila - Várlak
Árvai Attila - Várlak

Várlak, de már nem vagyok egyedül.
Velem zokog a harmatos cserje,
Amit még a hajnal hagyott zúzmarásan
E magányos reggelre.

Várlak még mindig erőn felül,
Isten tudja, mikortól ülök itt.
Az éj csak lassan vánszorgott el,
S mi bent tombolt, elcsendesül.

Aranyba öntött hajnal ez.
Hajadba tépő sejtelem.
S míg itt időzöm egymagam,
Itt maradhatsz velem.

Most ideérsz. Látom, tapintom.
Érezlek magam körül.
Ezt a színes képet, ahogy hozzám érsz,
Lelkembe rejtem.
Mindez igaz, megtörtént.
A képzeletemben.
vorosrozsa66, 2018. június 07. csütörtök, 16:42
B. Radó Lili - Várni
B. Radó Lili - Várni

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derüje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.
vorosrozsa66, 2018. június 06. szerda, 15:21
Arany János – Katalin
szárnyait;
Védvén velük, mint fiait,
Az ifju bokrok sűrüjét;
A róna, hol fényes, fehér
Háttal kovályog át az ér,
Csak itt-amott búván elő
Selymes rekettyéi megől;
A völgyi csendes, tiszta tó;
Melynek vizéhez fogható
Tükört a hold, ha este kel;
S a nap, midőn kényén delel,
Csak néhol és elvétve lel; -


Erdő, mező, dombliget és
Völgy oldalán a zöld vetés,
Melynek dülői harmatos
Reggel, ha rájok néz a nap,
Szivárvány-szinben játszanak;
Végtére, mint leült salak,
Fenekén, a szép völgy alatt,
Sötétlő falvak száma, hol
Becsűlet, munka és nyomor
Füstfogta kunyhókban honol:
Mind, mind, - a szélső távolig -
Oroszlánkőhöz tartozik!
Ott tétováz, mosolygva, lelked,
Szunyog, szerencsés ősz apa!
Míg karja közt lágyan ölelget
Az álom és az éjtszaka.
A harcos vő előtted áll,
Mint hegytetői
chillik, 2018. június 05. kedd, 03:26
Külön Béke
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet... Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:

Te
eckerkata, 2018. június 03. vasárnap, 18:15
Hajnali himnusz
Szabó Lőrinc

Hajnali himnusz

A Nap! a Nap! -
Nézd, emeli már nagyságos homlokát
s bizseregve dobban az öreg hegyek vas-szive... Lármás
zivatarok után láthatatlan sípokon ujjong a csönd
és harmatos örömtől borzong a fenyves zöld élete.

Talán a tegnapi villámok fénye fürösztött: szemeid éles villanya
lelkemig fénylik. Szemedben: szememben: ragyog a reggel.
Szép tarka gombák bújnak elő, - játékszereim; sercegő fényben ázik a fagyöngy
s a kavicsokkal-szines patakokban látni, amint kék függönyeit becsüngeti az ég.

Óh, kedvesem, itt egy vagyok veled! Nemcsak veled: boldog tenyészés,
ártatlan erdő és egyszerű élet vagyok én: acélos levegő, isteni kert és isteni kertész;
a bükkfa hosszú moha-szakálla, kövek, feketeszemű virágok, a nap tüze: ez vagyok én:
erdő vagyok én, vér és csira, élet: mi lenne nélkülem az isten?

Mi lenne nélkülem e ragyogás? mi lenne a
evavicus, 2018. június 02. szombat, 14:32
Tompa Mihály: A LILIOMOK HARCA.
Már csupán egy tábor áll a pártos részrűl,
Mely a fehérekkel megmérkőzni készül;
Tábora a tarka tigris-liljomoknak,
Kik győzni, vagy esni, de futni nem fognak.
Szerencse s elszánás küzdik a két pártnál,
Egymásfelé nyomúl és egyik sem hátrál;
De im kelet felől hűs szellő támada,
Mely által a fehér liljomok illata
Rá-foly s verődik a tarkák seregére,
Mint egy bűvös árviz... s a csatának vége!
Az erős illattól mert megrészegűlten,
Alélva dőlnek el a harmatos fűben.
És lefegyverezve, foglyaul esének
A bűvös hatalmú győzők seregének.

S a fehérliliom, kit a jó természet,
Csudálatos bájjal oly dúsan tetézett:
Hogy csak szégyenülten állhat más mellette,
- Megirígyelt helyét ismét visszavette.
A méh és a lepe, bűvös illatátul
Részegülten, most is lábaihoz kábul.

Nem irígyek többé reá a virágok,
S nincsen oly vakmerő, aki ütne pártot.
A tarka liliom azóta szolgája,
Járván tisztelettel
vorosrozsa66, 2018. május 31. csütörtök, 11:15
1/207
Képek, videók
Szabó Lőrinc - Röppenni m
sanci81
2018. április 04. szerda, 18:07
Szabó Lőrinc - Röppenn me
sanci81
2018. április 04. szerda, 18:00
Szabó Lőrinc - Nem érek r
sanci81
2018. április 03. kedd, 18:18
szabó lörinc.png
chillik
2017. november 14. kedd, 15:08
Szabó Lőrinc..jpg
jozsuzsa
2017. szeptember 05. kedd, 10:17
Szabó Lőrinc:November
maria_kadar_148
2017. augusztus 30. szerda, 23:07
Szabó Lőrinc.gif
zsu74
2015. december 14. hétfő, 19:29
Szabó Lőrinc
sanci81
2015. november 02. hétfő, 15:35
10-én IDÉZET Szabó Lörinc
hegyesne
2015. szeptember 10. csütörtök, 06:21
Szabó Lőrinc
lenke1964
2015. április 29. szerda, 09:32
gyönyörek.jpg
ildikocsorbane2
2015. március 31. kedd, 20:08
A vizek gyönyöre.jpg
mailona
2012. június 04. hétfő, 13:01
Anatol France: Gyönyörein
mester126mari
2010. május 11. kedd, 23:22
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.