Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 16. csütörtök | 33. hét | 228. nap | 14:19 | Ábrahám
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Szobrot kapott a híres angliai templom macskája...
Doorkins Magnificat már több mint tíz éve él a Southwarki katedrálisban.
A hajdani kóbor cicát a helyiek annyira megkedvelték,
hogy szobrot állítottak neki,de mesekönyv is készült róla,és
saját Twitter - oldala is van.
Ez ám a megtiszteltetés!
[kephttp://s9.images.www.tvn.hu/2018/08/10/14/54/www.tvn.hu_5d5d68 c9dd0dccada85edbbd67bc2cbe.jpg][/kep]
mircsimarcsi, 2018. augusztus 10. péntek, 15:05
Szűcs Ilona Helena
hintázok,
kacagva cicázok.

Lendítsen csak örömök mezejére, hol mindig süt a nap,
ragyogó az égnek kékje; s a látóhatár fut a végtelenbe,
határt nékem nem szab.
Ha egyszer elszakadna majd hintámnak a lánca...
add sorsom, hogy ne a földre zuhanjak; hanem karjaidba,
s onnan repíts csókjaiddal a mennyországba.



Ölembe rejtem

Emlékszel a hajdani kócos nyárra,
mikor selymes fűben fürge szöcskeként
ugrándoztunk, s te, a csábító legény,
csaltál zöld mélyére, forrtál a számra.

Pirult a nyár, fülünk a szerelemtől,
pacsirta trillázta szívünk dallamát.
Oly régen volt, mintha most is hallanám.
Elmúlt az ifjúság, még szeretetről

zengenek nyári dalnokok, szemünknek
régi fénye ma is egymásnak ragyog.
Egy vadóc emléket pajkos hév tüzével

játszani hívunk újra, régi
menusgabor, 2018. augusztus 03. péntek, 20:30
Juhász Gyula: Kósza lány.
Juhász Gyula:

Kósza lány.

Az út árnyékban tántorog,
a kósza lány csak vánszorog.
Hajlongva kíséri a fény
a lucskos járda tükörén,
de hiába hint rá varázst,
hogy legyen rongya gyöngypalást:
csüggedt éjfél a homloka,
mint temető tört oszlopa.

Jöhetne száz nyár ontani
rá parazsát, hogy hajdani
piros kedvükben újólag
lássa ez arcvonásokat.
Már hangja is csak félig él,
kívánni mer csak, kérni fél,
odaköszön mindenkinek,
de valamennyi szív siket.

Mást hallgatnak ők: a saját
testvértelenségük jaját,
nem ezt az őszi, lázbeteg
szemből sikoltó éneket:
>Kapu alja a lakásom,
szemétdombon vacsorázom,
testvérem a kóbor kutya,
ravatalom árok partja<.

Akit ez a dal szíven ér,
megtorpan erében a vér,
torkán akad a friss falat,
elejti a telt poharat.
Kit föl nem ráz ez a sikoly,
tanulja meg, mi a pokol,
s amíg újjá nem
marcyt, 2018. augusztus 03. péntek, 07:18
Orosz költők: SZERGEJ JESZENYIN
Zsuzsa)



Szergej Jeszenyin: IFJÚSÁGOD SZÉTHORDTA MÁS

Ifjúságod széthordta más.
De megmaradt, nekem maradt meg
hajadban a füstszín varázs,
s őszi fénye fáradt szemednek.

Ó, édes ősz kora! Nekem
szebb ez, mint járni tikkadt nyárban,
Jobban szeret képzeletem
téged a lágy ősz sugarában.

Szívem igaz lett és erős.
S a suttogók szemébe vágom:
nem vagyok már tivornyahős
zabolatépő éjszakákon.

Éveim búcsút intenek
a hajdani duhaj legénynek.
Új vágy telíti szívemet,
véremben hűsebb szenvedélyek.

Ablakomat már verdesi
szeptember, rézszín fűzfaággal,
hogy úgy nyissak ajtót neki:
őszbe bukók alázatával.

Megbékül mindennel szivem,
és nem veszít, és nem is lázad.
Más lett Oroszföld énnekem,
mások a temetők, a házak.

Tisztult szemem már látva lát,
messzebbre ér el villanása.
Csak
menusgabor, 2018. március 06. kedd, 15:15
Pilinszky János
vizes füvén.

Hozatja legszebb lovait,
elő a báli díszfogat!
Nehéz gondok közt a király
még akkor éjjel befogat.
A maszkabálok gyertyafénye,
az éji ünnepek kedélye,
az álarcos bújocska-játék,
majd fölvidítja a királynét!

S jönnek haza a díszfogattal,
az erdőn át hazafele,
akár egy üvegkoporsóban,
a király s néma hitvese;
árva szive a királynőnek
- a némaságban hallani! -
majd megszakad szive a nőnek,
madárszive, a hajdani!

Megbujva a toronyszobában,
együtt sírnak odahaza,
csak a cselédség meg ne tudja,
együtt zokognak éjszaka;
kedves ura keblére bujva,
minden szerelme odahúzza,
s ragadná mégis messzire
hajdani vadmadár-szive!

Nagy a királyné bánata,
de még nagyobb a király gondja;
lépéseit a palota
álló éjszaka visszhangozza.
Könnytől s harmattól nedvesek
az átvirrasztott éjjelek,
azontúl minden éjszaka
könnyek és sóhajok
horvathzsoka, 2018. január 07. vasárnap, 11:47
Dsida Jenő versei ( 1 )
Jenő

Búcsú az elítélttől

Mit vétettél, hogy ez jutott neked,
négy fal között egy rokkant, recsegő szék,
egy tintafoltos asztal négy fiókkal,
toll, kalamáris, szanaszét dobált
papírlapok: bús gond és gondolat?
Kúszált és láthatatlan drótokon
jön messziről az áram, a feszültség
s kering asztalban, székben s benned is,
süti-rángatja minden porcikádat
az ismeretlen, gyilkos villamosság.
Tőle fáj fejed. Ujjad tőle véknyul,
szemed hajdani fénye tőle tört meg
s orrod alatt a fiatal mosoly
tőle ferdül öreggé. Villamosszék,
vesztőhely ez, hol halni keserü
s édes egyszerre, igen, villamosszék,
mely lassan öl, alattomos erővel,
évek alatt. Lassan, de biztosan.
Ottkünn a bokrok zöld lángokkal égnek,
pislog, mint mécs, a sárga kankalin,
nedves illattól részegek a csízek,
puha kezekkel szél babrál a barkán
s kecskegidákként felhők futkorásznak
kelet felé, nyugat felé. Te meg
kkm, 2017. augusztus 22. kedd, 06:40
Az én szívemnek...
aludtak.

(Somlyó György fordítása)




Pablo Neruda
Méztől ittas fehér méh

Méztől ittas fehér méh, lelkemben egyre zümmögsz,
s lassú füstkarikákban kanyarogva keringsz fenn.
Reményvesztett szerelmes vagyok, visszhangtalan szó,
vagyok hajdani gazdag, kinek semmije nincsen.
Végső kötél, szorongó vágy végső reccsenése,
a végső rózsaszál vagy földem sivár ugarján.
Ó, hallgatag lány!

Hunyd be sötét szemed most, hol az éj szárnya verdes.
Vetkőzz le, szűzi szobrát testednek kitakarván.
Koromsötét szemedben az éj próbálja szárnyát.
Két karod friss virágszál, s az öled rózsahalvány.
Fehérlő kebleid mint hófehér csigaházak.
Homály lepkéje szunnyad hasadnak gyenge halmán.
Ó,
dorotea55, 2017. július 15. szombat, 06:38
Mindenszentek napja
gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.

Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére.

A keresztény hagyomány kialakulása

Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak külön napot a naptárban. A Mindenszentek napja a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje.

A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték, szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa i.e. 27-ben építtette Pantheonnak nevezett hatalmas templomát, ahol a papok az összes isten tiszteletére áldoztak. A Pantheont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították, s IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte. Innen ered a Mindenszentek napja.

A római hagyomány azonban nem az
piroska0101, 2016. november 01. kedd, 10:08
Ray BRADBURY: KALEIDOSZKÓP
történt? - kérdezte vagy egy perc múlva Hollis.
- Az űrhajó felrobbant, ez az egész. Az űrhajók fel szoktak robbanni.
- Merrefelé tart?
- Úgy látom, a Holdra fogok zuhanni.
- Nekem a Föld jutott. Megyek vissza a jó öreg Földanyához óránként tízezer mérföldes sebességgel. El fogok égni, akár egy, gyufaszál. - Hollis minderre furcsa révetegséggel gondolt. Mintha kívülről szemlélné a testét, amint az lefelé zuhan, átszáguld a világtéren, éppolyan tárgyilagosa szemlélődött, mintha egy hajdani tél első szállongó hópihéit figyelné.

A többiek hallgattak, a végzetükre gondoltak, amely arra ítélte őket, hogy zuhanjanak, zuhanjanak, és semmit se tehessenek ellene. Még a kapitány is hallgatott, hiszen nem volt sem parancsa, sem terve, amivel változtathatna a dolgokon.
- Milyen sokáig fogunk zuhanni. Nagyon hosszú az út lefelé, nagyon-nagyon hosszú - mondta egy hang. - én nem akarok meghalni, nem akarok meghalni, nagyon sokáig tart az út lefelé.
- Ki beszél?
- Nem
lenke1964, 2016. október 25. kedd, 17:56
Móricz Eszter
boldogság,
reménytelenség és
gúzsba kötött vágyak.


KÖTŐDÉS

Itt Európa szívében,
és a világon bárhol
élünk, dolgozunk, alkotunk,
tesszük, amit tenni kell.
Vagyunk láthatatlanként, -
vagyunk, mint bárki más,
- a világ másik végén, -
és itt, Európában.
De valami összeköt, -
összeköt a név, az
ősök emléke, a
hajdani sors, magyarság,
a nyírségi dombok,
Szatmár híres lankái.
Összeköt bennünket a
Szamos, a Túr, a Tisza,
összeköt bennünket a szó, -
még ha nem is értjük egymást...


A MAMÁK MINDIG SÍRNAK

Sírnak, mikor megszületsz,
sírnak, mikor megszólalsz,
sírnak mindig, amikor
ránézel a
menusgabor, 2016. szeptember 17. szombat, 21:00
Vári Attila: Az ájtatos manó
messzeség sem tudta miniatűr méretűre csökkenteni a földközeli lángnyelveket.

Elképzelte, hogy milyen is lehet a népünnepély, bár a távolság s a lombok takarása miatt keveset láthatott, s laptopján, mint költők a zsebnoteszbe a versötletet, festők a vázlatot, ő is felskiccelte egy lehetséges fényjáték formavilágát.

A homokpadon állatok mozogtak. Egész falka nyüszített, hallotta ugató hangjukat, elnyújtott vonításukat, s Robert jobbnak látta, ha múmia-hálózsákjával felhúzódik egy hajdani határvédelmi betonbunker lapos tetejére. Nem félt, de megijedt a túlerőtől.

Egész éjjel látta a túlparti mulatság rakétáit, s felötlött benne, hogy talán nem is ünnepség van, hanem hadgyakorlat lehet, s csak otthon, Sárától tudta meg, hogy a szerb-horvát háború nyomjelző lövedékeit, aknavető gránátjainak becsapódását látta, s azok a kutyák, amelyek hajnalban átúsztak egészen közel a bunkerhez, s motorját szaglászták, nem közönséges kóbor ebek voltak, hanem a harcok elől északra menekülő
gabfe, 2016. március 04. péntek, 17:51
Elengedés
életemet,
Mit a rohanó évek lépte az út porával befedett.

Messziről érkezik visszhangként gyermekkorom kacagása,
Feldereng a kora ifjúságom, mesékből szőtt, rózsaszín álma.
Egy öreg fa korhadt odva nagybőgőként zúgja dalodat,
Mint mikor a templom tornyában kondítják a harangokat.

A kertek alján, az illatos rózsákkal csalfán bájologsz,
Örök szerelmet ígérve a szirmaiktól mézédes csókot lopsz.
Érzéki meleg fuvallatod a szívem mélyéig hatol,
Fátylat tép le a hajdani, suttogó szerelmes szavakról.

Nevetve kapaszkodsz az alvó, elsárgult falevelekbe,
El nem sírt, szomorú könnyként lehullnak, lassan peregve a földre.
Erőt gyűjtesz, s hasító nyílként hatolsz át a lelkemen,
Hegedt sebeket idézel, hogy tépjem ki, ne dédelgessem.

S felszakad a mélyből, mint kéngőzzel telt buzogó forrás,
A lélek mélyéből feltörő, enyhülést adó zokogás.
Ahogy a könnycseppek lassan maszatos folttá összefolynak,
A kóbor szél
klementinagidro, 2015. április 28. kedd, 13:34
1/7
Képek, videók
MAGNIFICAT-.jpg
katolikusokoldala
2018. augusztus 15. szerda, 06:06
MAGNIFICAT.png
katolikusokoldala
2016. december 22. csütörtök, 11:57
Madonna del Magnificat Fr
szabokatalin64
2010. október 09. szombat, 02:28
Madonna del Magnificat Ar
szabokatalin64
2010. október 09. szombat, 02:28
Angliai ködös falu.jpg
pacsakute
2014. június 21. szombat, 08:50
Csirke dél-angliai módra.
pircsi09
2013. október 05. szombat, 22:55
Csirke dél-angliai módra.
ircsike36
2013. szeptember 15. vasárnap, 20:01
Az angliai Romforest
erzsikepuskas
2013. szeptember 10. kedd, 06:08
ANGLIAI-KIRÁNDULÁSOM.j pg
mailona
2012. november 11. vasárnap, 21:28
Angliai csendélet.jpg
erzsob
2012. szeptember 06. csütörtök, 08:03
kepek_angliai-utazas.g if
jaksika
2012. április 05. csütörtök, 13:16
Az angliai Coalbrookdale
mohini
2011. november 05. szombat, 06:31
Angliai utazás 003.jpg
bubsza
2011. augusztus 19. péntek, 16:02
Angliai utazás 036.jpg
bubsza
2011. augusztus 19. péntek, 16:02
Angliai utazás 042.jpg
bubsza
2011. augusztus 19. péntek, 16:01
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.