Regisztráció  Belépés
2018. január 17. szerda | 3. hét | 17. nap | 20:45 | Antal, Antónia
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Vers
Szabó Edit Kinga

Hálás vagyok
Hálás vagyok szüleimnek, mert létezek,
De kinek legyek hálás a virágért, melyet sírjaikra teszek?

Hálás vagyok a sorsnak, amiért ide jutottam, ahol vagyok,
De ha a sorsban nem hiszek,
Kinek köszönhetem, hogy gyötörnek ezek a gondolatok?

Hálás vagyok magamnak, mert meg-megállok,
Nyári záporeső, érthetetlen gondolatok.
Minden kavarog, káosz van bennem,
Sötétség, míg valódi énem megismerem.

Van egy-egy pillanat, amelyben minden annyira tiszta,
De elszállnak villámgyorsan, elveszett hitem sem jöhet vissza.

Hálás vagyok a földnek, amelyben élelmem terem,
De azt a táplálékot, amelyre lelkemnek szüksége van,
Kinek köszönhetem?

Hálás vagyok a felhőknek, amelyek takarják a Napot,
Nélkülük a verőfényben valódi énem megláthatom.

Hálás vagyok az embereknek, akik próbáltak megtörni,
Nélkülük az életet könnyebben tudtam volna elviselni.

Hálás
kirscha, 2018. január 05. péntek, 10:54
A kereszt
Kerekes Károly

A kereszt

Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét,...krisztusi erővel.

Van, aki morogva, zúgolódva viszi, minden sarkon megáll, ha lehet leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
oh, csodák csodája! Összenőtt előttem.

Azután felvettem gyenge vállaimra,
tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyengült a lábam,
vittem a keresztem, meggörbült a hátam.

Elestem, felkeltem, így ment éveken át,
evavicus, 2017. december 25. hétfő, 18:31
Ősz és tavasz között
Babits Mihály

Ősz és tavasz között

Elzengett az őszi boros ének.
Megfülledt már hüse a pincének.
Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre.
Ludbőrzik az agyagos domb bőre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.

Este van már, sietnek az esték
álnokul mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!
Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Leesett a hó a silány földre,
talán csak hogy csúfságát befödje.
Most oly fehér mint szobánkban este
fekhelyünk, ha készen vár megvetve,
puha dunnánk, makulátlan párnánk:
s mintha a saját ágyunkon járnánk,

mint a pajkos gyerekek, ha még nem
akaródzik lefeküdni szépen,
sétálnak az ágy tetején, ringva,
mig jó anyjuk egyszer meg nem unja
s rájuk nem zeng: »Paplan alá! Hajjcsi!«
Óh jaj, meg
evavicus, 2017. december 07. csütörtök, 19:31
Kosztolányi Dezső - Egy verses regényből
esztelen.
Egy sziklazápor pattog le a tűzről,
s künn a vasút a pályán nyögve prüszköl.


S már látom a zöld lámpást künn a ködben,
és érzem is, mint indul a vonat.
Nyüzsgő, tolakvó nép zsibong köröttem,
felszállok, elfedem bús arcomat.
A honi szó csak tétovázva röppen,
s égő szemem tüzes könyűt folyat.
Nem írta a váláskínt senki még le,
mert hogyha elmégysz, eltemetnek - élve.

Ó, ott helyed azok közt, kik szeretnek,
s máshol neved jöttment, silány, bitang.
- A társaságból száműzött eretnek,
kinek nem érdekes ott semmi hang:


érzed te, ki gyűjtéd silány eszednek
kis kincseit, kit a hírvágy kicsalt,
mindezt, hogy a vasút megy az utolsó
intésre, mint egy nagy, komor koporsó.
*
Vár a levélre, csendesen mereng ő,
nem
chillik, 2017. november 20. hétfő, 05:20
Tompa Mihály - Feddőzés.
sok titkos sebbűl,
Könyet ejtvén, imádkozván, megkönnyebbűl.

Hogy nem térsz be ide te is, embertársam!
Vagy jobb neked imádkozni más egyházban?
Ahol hozzád rokon s vér nem közelíthet,
Kiknek láttán háborogni érzed szíved!


Hejh, kifordul ma-holnap a föld alólad,
Elmennél úgy, hogy szivedben meg ne oltsad
Rég füstölgő üszkét a rút gyűlöletnek?
Kibékülnél bezeg majd ha eltemetnek?

Jőj be, jőj be! itt van a nyáj, kit legeltet
Maga az úr kies mezők s vizek mellett;
Holott édes szó hallatszik, tiszta fény süt,
Jobb itt egy nap, hogy-nem ezer nap egyébütt!

Istenével ki szívesen lenni áhit:
Elfelejti az életnek balgaságit;
Ha leborulsz buzgósággal, meg nem látod:
Ki ül melléd? ellenség-e, vagy barátod?


A gyülölség két élű kard, gyilkos
chillik, 2017. november 18. szombat, 03:19
Tóth Árpád - Illatlavinák alatt
Tóth Árpád - Illatlavinák alatt

Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.

Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.


Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.

S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.

Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.

1927
chillik, 2017. október 28. szombat, 04:28
Majthényi Flóra: Mi a haza?
Majthényi Flóra:

Mi a haza?

"Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza?"

"Nem, gyermekem, ez csak házunk,
De amit itt körül látunk,
Merre földeink terülnek,
Merre kertjeink feküsznek:
Ez a haza!

Minden, amit a szem belát,
Itt e föld, mely kenyeret ád,
E folyók tele halakkal,
E szőlőhegyek falvakkal:
Ez a haza!

Amerre a hegylánc kéklik,
Merre a berek sötétlik,
Merre a róna kanyarul,
Melyre a kék ég leborul:
Ez a haza!

Hol egykor őseink laktak,
Itt csatáztak, itt mulattak,
Ahol a határt ők szabták
S örökségül reánk hagyták:
Ez a haza!

Ahol csontjaink porladnak
S mindig a földben maradnak,
Ahová bennünket tesznek,
Midőn egyszer eltemetnek:
Ez a haza!

Ez a föld, mely drága nekünk,
Melyet legjobban szeretünk,
Ahová, bármerre
kkm, 2017. október 11. szerda, 08:09
Kerekes Károly
Kerekes Károly

A kereszt

Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét,...krisztusi erővel.

Van, aki morogva, zúgolódva viszi,
minden sarkon megáll, ha lehet leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
oh, csodák csodája! Összenőtt előttem.

Azután felvettem gyenge vállaimra,
tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyengült a lábam,
vittem a keresztem, meggörbült a hátam.

Elestem, felkeltem, így ment éveken át,
vittem és cipeltem a nehéz
horvathzsoka, 2017. szeptember 28. csütörtök, 10:38
A kereszt
Kerekes Károly

A kereszt

Keresztet a földön minden ember kap:
az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Szülessen kunyhóba, avagy palotába,
El van készítve az ő keresztfája.

Az a csoda azután, hogy senki sem látja,
milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud,
míg a másik zokog, és a földre rogy.

Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét - krisztusi erővel.

Van, aki morogva, zúgolódva viszi,
minden sarkon megáll, ha lehet - leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy
evavicus, 2017. szeptember 21. csütörtök, 17:57
Tűnődés
Bihary József
Tűnődés

Mondd, szabad-e szeretni a Szépet,
Lehet-e még hallani néha Jót,
Imádkozni bármilyen Szentséghez,
Kimondani bátran a néma szót?

Mondd, szabad-e ma még álmodozni,
Szabadon kószálni színes szélben,
És bár sarkadon lyukas a zokni,
Kímélhet-e a szegényes szégyen?

Mondd, lehet neked most is vigadnod,
Míg kín sikolt az emberarcokon,
Tudhatsz-e még kívánni jó napot,
Másnak a nyelvén, ki neked rokon?

Megbízhatsz-e örökös értékben,
Amelynek fáját te is ápolod,
Majd miután eltemetnek szépen,
Marad-e csekély lelki lábnyomod?
katrin56, 2017. augusztus 30. szerda, 15:47
A Haza
halakkal,
E szőlőhegyek falvakkal:
Ez a haza!

Amerre a hegylánc kéklik,
Merre a berek sötétlik,
Merre a róna kanyarul,
Melyre a kék ég leborul:
Ez a haza!

Hol egykor őseink laktak,
Itt csatáztak, itt mulattak,
Ahol a határt ők szabták
S örökségül reánk hagyták:
Ez a haza!

Ahol csontjaink porladnak
S mindig a földben maradnak,
Ahová bennünket tesznek,
Midőn egyszer eltemetnek:
Ez a haza!

Ez a föld, mely drága nekünk,
Melyet legjobban szeretünk,
Ahová, bármerre járunk,
Mindig vissza-visszavágyunk:
Ez a haza!"


ARANY JÁNOS WALES DÍSZPOLGÁRA LETT

Arany János díszpolgár lett a walesi Montgomeryben. A magyarok jobban ismerik az ötszáz walesi bárd történetét, mint maguk a
menusgabor, 2017. augusztus 20. vasárnap, 15:45
Zorán: Kóló
Amott jöttem én a földre
Itt maradtam mindörökre
Megszerettem, amit kaptam
Szívem ide láncol
Néha el is fenekeltek
Megöleltek, felemeltek
Barátomnak azt fogadtam
Aki velem táncol

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Itt teremnek a szép lányok
Mindegyiknek megbocsátok
Hadd üljön a más ölébe
Ha a kedve tartja

Fiamat a legszebb adta
A lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Nem tartozom senkinek se
Vagy ha mégis, elfelejtse
Megkapja a túlvilágon
Őrzi azt az ördög

Legyen vendég asztalomnál
Legyen nála jó nagy
lenke1964, 2017. július 31. hétfő, 12:11
1/30
Képek, videók
Cserna-Szabó András - Min
sanci81
2018. január 14. vasárnap, 17:12
szabó mariann.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 20:23
szabó mária.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 20:23
szabó aranka.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 20:22
szabó andrásné.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 20:22
adventi_varakozas_szab o_k
menusgabor
2017. december 04. hétfő, 12:33
Szabó Gyuri bácsi
simocsi
2017. november 20. hétfő, 20:08
szabó lörinc.png
chillik
2017. november 14. kedd, 15:08
szabó tünde.png
chillik
2017. november 14. kedd, 14:54
Szabó Balázs: Vörösbor
maria_kadar_148
2017. október 14. szombat, 21:40
Szabó Magda.jpg
katalin_53
2017. október 06. péntek, 14:00
Szabó Magda
egrilany51
2017. október 05. csütörtök, 15:35
Öszi veröfényben.jpg
chillik
2015. szeptember 06. vasárnap, 06:52
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.