Regisztráció  Belépés
2017. augusztus 17. csütörtök | 33. hét | 229. nap | 23:22 | Jácint
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Zorán: Kóló
Amott jöttem én a földre
Itt maradtam mindörökre
Megszerettem, amit kaptam
Szívem ide láncol
Néha el is fenekeltek
Megöleltek, felemeltek
Barátomnak azt fogadtam
Aki velem táncol

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Itt teremnek a szép lányok
Mindegyiknek megbocsátok
Hadd üljön a más ölébe
Ha a kedve tartja

Fiamat a legszebb adta
A lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Nem tartozom senkinek se
Vagy ha mégis, elfelejtse
Megkapja a túlvilágon
Őrzi azt az ördög

Legyen vendég asztalomnál
Legyen nála jó nagy
lenke1964, 2017. július 31. hétfő, 12:11
Mi a haza?
Majthényi Flóra

Mi a haza?

"Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza?"

"Nem, gyermekem, ez csak házunk,
De amit itt körül látunk,
Merre földeink terülnek,
Merre kertjeink feküsznek:
Ez a haza!

Minden, amit a szem belát,
Itt e föld, mely kenyeret ád,
E folyók tele halakkal,
E szőlőhegyek falvakkal:
Ez a haza!

Amerre a hegylánc kéklik,
Merre a berek sötétlik,
Merre a róna kanyarul,
Melyre a kék ég leborul:
Ez a haza!

Hol egykor őseink laktak,
Itt csatáztak, itt mulattak,
Ahol a határt ők szabták
S örökségül reánk hagyták:
Ez a haza!

Ahol csontjaink porladnak
S mindig a földben maradnak,
Ahová bennünket tesznek,
Midőn egyszer eltemetnek:
Ez a haza!

Ez a föld, mely drága nekünk,
Melyet legjobban
evavicus, 2017. július 12. szerda, 14:03
Végtelennek képzelem
Jószay Magdolna
Végtelennek képzelem

Régen végtelennek képzeltem az életet,
bár hallottam már, hogy egyszer eljön
a nap és nincs tovább, vége lesz...
de legyintéssel elintézve, gondolatban
fel nem fogva - hisz az olyan soká lesz -,
úgysem jön el, soha, soha az, mikor majd
megnövök, megöregszem s eltemetnek...
Ugyan, nekem anyám is mindig él majd s ez
a ház és a kert is mindig csak a miénk
lesz... hosszúnak éreztem a tartalmas
napokat, és ki nem várhatónak a lassan
mászó éveket, alig bírtam megélni, hogy
tízből mikor leszek tizenegy... s mikor
először húzhattam nejlonharisnyát, a
női büszkeség, lám, majd'' szétfeszített...
Egy örökkévalóságnak tűnt az élet, a
vágyott felnőttkor... sürgetni pedig az
időt oly kár, hisz lennék újra gyerek,
szívesen és örökre akár...
katrin56, 2017. június 30. péntek, 15:31
Illatlavinák......
Illatlavinák alatt

Szerző: Tóth Árpád

Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.

Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.

Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.

S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.

Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.
lovaszmarika, 2017. június 19. hétfő, 12:59
Babits Mihály – Ősz és tavasz között
Babits Mihály - Ősz és tavasz között

Elzengett az őszi boros ének.
Megfülledt már hüse a pincének.
Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre.
Ludbőrzik az agyagos domb bőre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.

Este van már, sietnek az esték
álnokul mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!
Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!


Leesett a hó a silány földre,
talán csak hogy csúfságát befödje.
Most oly fehér mint szobánkban este
fekhelyünk, ha készen vár megvetve,
puha dunnánk, makulátlan párnánk:
s mintha a saját ágyunkon járnánk,

mint a pajkos gyerekek, ha még nem
akaródzik lefeküdni szépen,
sétálnak az ágy tetején, ringva,
mig jó anyjuk egyszer meg nem
chillik, 2017. május 16. kedd, 15:43
A kereszt imája
A kereszt imája

Keresztet a földön minden ember kap,
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban vagy palotában,
Elkészítve várja az ő keresztfája.

Az a csoda aztán, hogy senki sem látja,
Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét, Krisztusi erővel.

Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud
Még a másik zokog, és le a földre rogy!
Van aki büszkén viszi, hisz más úgysem látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.

Van, aki zokogva zúgolódva viszi,
Minden sarkon megáll, s ha lehet leteszi,
Van aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van aki keresztjét más vállára rakja
Abban a hiszemben, hogy vissza már nem kapja,
Van aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
Segít társain, segít mert akarja.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
Elfogadni, hej de sehogy sem
kkm, 2017. május 15. hétfő, 08:46
Zágorec-Csuka Judit
pletykázzatok,
ne akarjatok most
semmit, mert
gyenge vagyok,
félénk és fáradt,
most végképpen
ne közeledjetek!



Nyomtalanul

Csak nyomokat szerettem volna hagyni,
kőben, fában, fémben, papíron
megörökített igazságokat, de mégis
nyomtalanul vonulok vissza vén
diófám árnyékába, mintha Babits üzenné;
akikért ragyogtam majd eltemetnek.


Önarckép

Nincsen benne semmi krisztusi,
de a töredékek közt ott van
a szenvedése, a tövises korona
helyett néhány vércsepp az
állkapcson.

Így szeretnék meghalni,
Pannónia síkságán, szikes
talaján, a cölöpkunyhók
magányában, szülő asszonyok
jajkiáltásai közt.

De
menusgabor, 2017. május 13. szombat, 20:30
Szera
szíved mindig jéghideg maradt!

IV

Tavasz vala...ezernyi kis virágnak
Kelyhéből ömlött illatár reánk.
Szerelmesen suttogtak a faágak,
S mi ketten oly boldogok valánk.

S hogy jött a tél...csupasz lett a fa lombja
És elhullatott minden levelet,
A hólepel, mely a tájat bevonta
Szerelmünknek is szemfödője lett.

V

Permetező eső áztatja a fákat,
Hűtlen kis angyalom, meghalok utánad.

Meghalok utánad, s majd ha eltemetnek,
Alacsony síromhoz rózsafát ültetnek.

Kihajt majd a rózsa, bimbó lesz az ágon
S eszedbe fog jutni boldogtalanságom.

Megdobban a kőszív hideg kebeledben,
Eljössz a síromhoz megsiratni engem.

Leborulsz a hantra, átfonod fejfámat,
Úgyis csak miattad ölt el a búbánat.

Nem átkozlak érte, nem vádollak érte,
Minden lépésedet áldásom kisérje.

Légy oly boldog azzal, akinek szíved adtad,
Amily boldogtalan én lettem miattad.
kkm, 2017. május 13. szombat, 16:45
Heltai Jenö: Dalok
jéghideg maradt!

IV.

Tavasz vala . . . ezernyi kis virágnak
Kelyhéből ömlött illatár reánk.
Csendesen suttogtak a faágak
S mi mindketten oly boldogok valánk.

S hogy jött a tél . . . csupasz lett a fa lombja
És elhullatott minden levelet,
A hólepel, mely a tájat bevonta
Szerelmünknek is szemfedője lett.

V.

Permetező eső áztatja a fákat,
Hűtlen kis angyalom meghalok utánad.

Meghalok utánad s ha majd eltemetnek,
Alacsony síromhoz rózsafát ültetnek.

Kihajt majd a rózsa, bimbó lesz az ágon
S eszedbe fog jutni boldogtalanságom.

Megdobban a kőszív hideg kebeledben,
Eljössz a síromhoz elsiratni engem.

Leborulsz a hantra, átfogod fejfámat.
Úgyis csak miattad ölt el a búbánat.

Nem átkozlak érte, nem vádollak érte,
Minden lépésedet áldásom kísérje.

Légy oly boldog azzal, kinek szíved adtad,
Amily boldogtalan én lettem miattad.
marcyt, 2017. április 26. szerda, 07:03
8 jele annak, hogy mások miatt cseszed el az életedet...
halad-e az életed.
Ha még rabja vagy mások véleményének, elvárásainak és rád vetített félelmeinek, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy megéri-e ez Neked.
Megéri olyan életet élned, aminek nem a főszereplője, hanem az áldozata vagy?
Megéri így leélni egy megismételhetetlen életet?
Megéri majd azon sajnálkozni, hogy mi mindent mulasztottál el, amit simán megtehettél volna? Megéri olyan dolgokon görcsölni, amiket egészen nyugodtan leszarhatnál?
Megéri, hogy a végén majd eltemetnek a megfelelési kényszereddel együtt, és rohadtul nem számít, hogy kinek hogyan feleltél meg?
Mert ha Neked megéri, akkor éld úgy, hiszen a Te életed.
Ha viszont ennél többre vágysz, akkor emeld meg a hátsódat, vedd a kezedbe az irányítást, mondd ki a véleményedet, és azokkal az emberekkel foglalkozz, akik valóban Téged szeretnek, nem pedig azt, akivé Téged változtatni akarnak.
Mert csak így tudsz olyan életet élni, amire ha visszanézel, mosolyogva azt mondod: ez de kurva jó kör
kkm, 2017. március 18. szombat, 22:21
Vedd elő a bíbor színű ruhádat!
Döbbenetes lehetett Jézus tanítványainak hallani ezt a példabeszédet! Hiszen jól ismerték a törvényt és a hagyományokat, melyek előírták a szegényekről való gondoskodás mindenkire nézve kötelező szabályait.

Hogy is volt ez abban az időben?

A legkisebb település elöljárói is - külön erre a célra adományozott pénzből - gondoskodtak a szegényekről. Még azokról is, akik idegenként érkeztek a városba!

Nem csak a törvény és a próféták, hanem a rabbinikus hagyomány is előírta, hogy minden gazdag "kapujában", vagyis látóterében, lennie kellett egy vagy két szegény embernek, akiről az a saját vagyonából gondoskodott.

Semmiféle ünnepi lakomát nem tartottak anélkül, hogy arra meg ne hívták volna a szegényeket, akiknek alamizsnát osztottak. Ez, hogy úgy mondjam: presztízs-kérdés volt a gazdagok között.

No mármost. Több kérdésünk is lehet a történettel kapcsolatban. De hogy ne nyújtsuk túl hosszúra eszmefuttatásunkat, csak egyet választunk ki. /Amit persze
dandej, 2017. március 16. csütörtök, 08:43
Törőcsik Attila: A magyar népdalok szövegvilága
harctérre
feltekintek a csillagos nagy égre
csillagos ég merre van a magyar hazám
merre sirat engem az édesanyám

én istenem hol fogok én meghalni
hol fog az én piros vérem kifolyni
itália közepébe lesz a sírom
édesanyám arra kérem ne sírjon

feladom a levelem a postára
rátalál az édesanyám házára
olvasd anyám vérrel írott levelemet
doberdónál hagyom az életemet

édesanyám nem írok több levelet
puskagolyó lőtte el a szívemet
eltemetnek az erdei gyöngyvirágok
megsiratnak a falumbeli leányok


Esik az eső ázik a heveder

esik az eső ázik a heveder
gyenge lábomat szorítja a kengyel
bársony lekötés szorítja lovamat
nehéz karabély nyomja a vállamat

megjött a levél fekete pecséttel
megjött a muszka százezer legénnyel
százezer legény áll a harc mezején
így hát jó anyám elmasírozok én...

Valahol a Dnyeszter partján

hótakaró
lenke1964, 2017. március 15. szerda, 12:26
1/29
Képek, videók
Népviseletek itt és amott
menusgabor
2016. október 05. szerda, 19:59
te itt én amott.jpg
klara50
2013. október 23. szerda, 21:02
256 1 harapás amott.JPG
cukor1st
2009. július 15. szerda, 23:48
Gina és én, amott hátul m
aranyemberke
2008. április 21. hétfő, 12:01
Egyik üzletember
furaila
2017. július 20. csütörtök, 22:20
Ajándék pillanat egyike
dandej
2017. július 15. szombat, 13:43
Az egyik legszebb érzés..
pacsakute
2017. április 02. vasárnap, 17:26
fb-106480-az-egyik-leg sze
menesgazda
2016. november 27. vasárnap, 22:32
Kukucs-az egyik kis orosz
margoboszi
2016. október 10. hétfő, 20:05
rózsás pohár egyik oldal.
pildu
2016. augusztus 02. kedd, 11:08
Az egyik ugyanis a bölcse
katalin_53
2016. május 14. szombat, 17:32
Elindul az ég egyik szélé
katalin_53
2016. május 09. hétfő, 19:44
Rondoy az Andok egyik csú
dandej
2016. április 20. szerda, 19:52
Hanover Egyik sas a fésze
margoboszi
2016. március 05. szombat, 14:20
Egyik ut.......
borigit
2016. február 16. kedd, 13:53
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.