Regisztráció  Belépés
2018. április 21. szombat | 16. hét | 111. nap | 05:47 | Konrád
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Heltai Jenő: Csillag.
Heltai Jenő:

Csillag.

És együtt ültünk némán, önfeledten,
Zúgó akáczok alján mindakotten,
Fehér virágok hullottak reánk
S nézve merengve, mely ott fönn ragyog,
A millió fényes kis csillagot,
Oly szépet álmodánk.

S a hogy ott ültünk egymást átkarolva,
Halk zizzenéssel az akácfa lombja
Fülünkbe súgta: "Csak szeressetekI
A sors mogorva, szívtelen, siket
s mig a csókokat kímélitek,
Jéggé fagy szivetek !"

S hogy felnéztünk a fényes csillagokra,
Ajkad fülembe halkan ezt susogta:
"Ne válaszszunk magunknak csillagot,
Mely megmaradjon örökös tanúnak,
Ha te reám únsz, vagy ha én megunlak
S a szivünk megfagyott ? "

Csillagsugáros enyhe, nyári este . . .
Mig két szemed a csillagot kereste,
Lezártam édes csókkal ajkadat;
"A mi szerelmünk porrá soh'se válik,
Szeretni fogjuk egymást mindhalálig,
Mig szivünk megszakad !"

Ha ifjúságunk
marcyt, 2018. április 20. péntek, 07:43
Szeress úgy!
Varjú Zoltán:

Szeress úgy!

Szeress úgy, mint ahogy én szeretlek,
akár a sötét éj a csillagot.
Szeress úgy, mint amiképpen szereti
a hajnal, az éltetőn felkelő napot.

Szeress úgy, mintha nem lenne holnap
addig, amíg még vagyok.
Szeress úgy, mint ahogy én szeretlek,
s amit szívemből neked adok.

Szeress úgy, mint ahogy a hegy szereti
ormán az egekig felérő fát.
Szeress úgy, mint ahogy az Isten szereti
az egyetlen, egyszülött fiát.

Szeress úgy, amiképp a mező szereti,
mikor kisarjad rajta a virág.
Szeress úgy, mint ahogy én szeretlek,
Isten szerette, de sorsa-vert...

...mégis megáldott világ!
aranyoslila, 2018. április 19. csütörtök, 22:14
Most szeress!
Jobbné Nyilas Ildikó:

Most szeress!

Ne akkor szeress, mikor már nem leszek,
mikor hideg föld temeti testemet.
Addig ölelj, míg itt vagyok,
míg szememben ragyogni látod a csillagot.

Vigyázz rám, kérlek, most, amíg élek,
nem vágyom sokra, csak lelkedet kérem.
Ölelj át szorosan, amíg lehet,
hadd érezzem végre azt, hogy szeretsz.

Mert amikor karjaidba zársz,
megszűnik a félelem, s nincs többé magány.
Olyankor oly boldog vagyok,
sötét éjszakában a Nappal táncolok.

Virágos rétté változik a szívem,
ezernyi nektárt gyűjtő, döngicsélő méhvel.
S bár nincs szárnyam, mégis repkedek,
egész a felhőkig emel szereteted.

Mert erre a Világra én szeretni jöttem,
s ha viszontszeretnek, boldogsággal tölt el.
Látod, ilyen egyszerű a képlet,
szeress hát most, most, amíg még
aranyoslila, 2018. április 19. csütörtök, 19:53
Kosztolányi Dezső - Lánc, lánc, eszterlánc,
cérna,
kisleányok bús körében
kergetőzöm én ma.
Nincs semmi aranyom,
jobbra-balra löknek,
körbe-körbe, egyre körbe,
láncán kis kezöknek.
Merre menjek, szóljatok,
hátra vagy előre?
Az erdőbe megbotoltam,
egy nagy, csúnya kőbe.
Voltam én is jófiú,
Istenem, de régen,
csigabigát én is hívtam
künn a régi réten.
Verset mondtam én is ám
gilicemadárra,
magyar gyerek gyógyította,
török gyerek vágta.
Jártam az erdőben is
csillagot keresve,
aranykapun én is bújtam,
és aludtam este.



Nézzetek rám, húgaim,
éjjel most nem alszom,
bámulom a holdvilágot,
véres már az arcom.
Nézzetek rám, lelkeim,
a cipőm levásott,
körmeimmel, kárörömmel
csúnya gödröt ások.
Szánjatok meg, szíveim,
rongyos a kabátom,
szédül a lánc, szédül a tánc,
már utam se
chillik, 2018. április 18. szerda, 06:52
Tompa Mihály - A tűz szelleme.
eredt;
Nézett, figyelt, - s egy perc alatt
Megtudván a történteket;
Nyugat felé rohant a tengeren,
Felháborítva azt, hol elmegyen.
Majd a vizeknek mélységébe szállt,
Hol a nap ágyas-háza van;
S megingatván gyöngéden a habot
Feje alatt: - szólott fájdalmasan:
Halld, tűz-szellem! hozzád kiáltott,
Kit rablanak: keresztleányod!


Az ébredő intett,
S kis fényes csillagot
Küldvén az égen el:
Ismét elszunyadott.

Az alatt a fekete várba ért
A vinnyogó sötét csapat;
S míg vígad a násznép, - a bús ara
Szemén nehéz könycsepp fakad.
Azonban a galád faj összevész,
S egymásba kap nagy csúfosan;
Most kedvező percet látván a hölgy:
A várból titkon kisuhan.
De békiált az éj, az átkozott:
Keresztfiam! szökik menyasszonyod!
chillik, 2018. április 17. kedd, 06:08
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnálak először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekintetedet,
Azt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békesség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha megzendülnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkaidnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében
lenke1964, 2018. április 15. vasárnap, 16:03
Rainer Maria Rilke - Archaikus Apolló-torzó
Rainer Maria Rilke - Archaikus Apolló-torzó

Nem ismerhettük hallatlan fejét,
melyben szeme almái értek. Ám a
csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
melybe mintegy visszacsavarva ég

nézése. Különben nem hintene
melle káprázatot s a csöndes ágyék
íves mosollyal, mely remegve lágy még,
a nemző középig nem intene.

Különben csak torzult és suta kő
lenne, lecsapott vállal meredő,
nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

s nem törnék át mindenütt busa fények,
mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

Fordította Tóth Árpád
chillik, 2018. április 15. vasárnap, 04:39
Remény...
Kántorné Szegedy Erika:

Remény...

Az oly embernek élete mostoha,
Ki az Ég-re nem néz fel soha.
Nem veszi észre a Csillagot,
A Bolygót, Holdat, fényes Napot.
Miért is él e Föld színén,
Ha csak a bánat él szívén.

Ha a nappal bánatot hozott,
Még ott vannak este a Csillagok.
Ha számolni kezdi azokat,
Meglátja a színes voltukat.
A felhő is tud kedveskedni,
Melegben esőcsepp lenni.

Utána átölelni a Napot,
Kiáltani - boldog vagyok!
Éjszaka jönnek az Égi-seregek,
Ontják a földre a színes fényeket.
Szeretni kell az Éjt, s a Nappalt,
Így lesz a szív reménnyel elfoglalt.
aranyoslila, 2018. április 14. szombat, 20:29
Kántorné Szegedy Erika: Remény
Kántorné Szegedy Erika:

Remény

Az oly embernek élete mostoha,
Ki az Ég-re nem néz fel soha.
Nem veszi észre a Csillagot,
A Bolygót, Holdat, fényes Napot.
Miért is él e Föld színén,
Ha csak a bánat él szívén.

Ha a nappal bánatot hozott,
Még ott vannak este a Csillagok.
Ha számolni kezdi azokat,
Meglátja a színes voltukat.
A felhő is tud kedveskedni,
Melegben esőcsepp lenni.

Utána átölelni a Napot,
Kiáltani - boldog vagyok!
Éjszaka jönnek az Égi-seregek,
Ontják a földre a színes fényeket.
Szeretni kell az Éjt, s a Nappalt,
Így lesz a szív reménnyel elfoglalt.

2001. február 10.
marcyt, 2018. április 14. szombat, 07:12
A Magyar Költészet Napjára
József Attilához
Eleven emlékezet

Szeretnék találkozni véled ott,
hol minden szép tollforgató
örök álmát alussza,
leülnék melléd s fognám kezed,
melyen a halál csomói
eleven emlékezet, bárcsak
létedben ott lehettem volna
a Dunánál és együtt néztük
volna, hogy úszik el a dinnyehéj,
kínzó a fájdalom, vaskos a bánat,
kikötötték a csöndet akár a
harapós kutyát, az élet nélküled
világtalan, megfakult a szó, az írás
ajkunkról ki nem mondható,
megsúgnám halkan úgy fáj a
magány, tolladból a tinta elillant
rég s a fehér papíron dongó
legyek érzik tán illatod még.
Ó, szegény, szerencsétlen
magyar hon, elvesztettünk egy
csillagot mely holtában ragyoghat
csak fényesen, mit hátra hagyott
többet ér minden kincsnél, hiába
vigyorgott a nagyúr kéjesen,
ki nem rest elmond egy imát
a mai napon, zúgjanak harangok,
hirdessék nevedet, mert te vagy
nekem az eleven szép emlékezet.
babi610805, 2018. április 14. szombat, 06:39
Mindhalálig
Mindhalálig

Szunnyadón langymeleg öleléssel,
szerelmesen ring az est az éjjel.
Összebújva felhők úsznak a láthatárig
átkarolva s szeretve mindhalálig.

Ásatag szemekkel vajúdik a reggel,
izzó gigásza hamarosan felkel.
Harmat tündérek ropják a táncot,
ködben vízcseppek alkotnak láncot.

Távolba révedő álmos szemekkel,
tegnap dúló éji harcos sebekkel.
Leküzdve minden csillagot az égről,
kihunyt fényük világol még régről.

Szunnyadón langymeleg öleléssel,
szerelmesen ring az est az éjjel.
Összebújva felhők úsznak a láthatárig
átkarolva s szeretve mindhalálig.

Varjú Zoltán
Paks, 2017. november 16.

Forrás: Internet
bozsanyinemanyi, 2018. április 13. péntek, 22:42
1/862
Képek, videók
Heltai Jenő idézet
liliana01
2017. augusztus 19. szombat, 17:29
Heltai Jenő APÁM.jpg
menusgabor
2017. január 06. péntek, 19:31
heltai-jeno-a-nagy-no- ori
menusgabor
2017. január 06. péntek, 15:16
Heltai Jenő..APÁM...jpg
menusgabor
2017. január 06. péntek, 15:15
heltai jenő .apám.png
erzsikepuskas
2014. augusztus 14. csütörtök, 15:36
heltai jenő .életrajz.jpg
erzsikepuskas
2014. július 30. szerda, 09:46
Heltai Jenő 1
taltos1
2014. február 04. kedd, 23:33
Heltai Jenő - A régi nők
cipello
2010. július 31. szombat, 21:40
Heltai Jenő: A néma leven
mester126mari
2010. február 12. péntek, 08:35
Heltai Jenő Szabadság
jakabgasparne
2009. augusztus 21. péntek, 06:39
Heltai Jenő Szabadság
jakabgasparne
2009. július 24. péntek, 05:33
tobb-millio-eves-csaka ny-
lilagondolatok
2018. február 28. szerda, 12:39
Több millió helyen fázik.
alvaro-hopihe
2017. december 22. péntek, 04:26
Százötven million.jpg
chillik
2017. augusztus 07. hétfő, 05:36
Millió puszim
farkasterezia
2017. június 08. csütörtök, 09:37
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.