Belépés
2018. október 17. szerda | 42. hét | 290. nap | 03:03 | Hedvig
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Erdélyi József : Esőcsepp
Erdélyi József : Esőcsepp


Szerettem nézni az esőt
hogy issza hő nyáron a föld,
mint lázas száj, repedezett;
szerettem, hogyha úgy esett,
mintha vederből öntenék;
villámlott és dörgött az ég,
féltem, de ha eső esett,
azt néznem olyan jólesett,
hogy a viharral szembeszálltam,
míg el nem állt, az ajtóban álltam,
s néztem az égi háborút,
melyben a föld egy hadiút,
holott mihelyt a földre ér,
minden esőcsepp talpra kél;
talpra ugrik, mint égből cseppent,
vagy föld alól bújt hősi nemzet,
millió törpe katona,
s mintha nem is lett vón soha,
meghal fű-, fagyökerekért,
állatokért, emberekért;
a föld színén, az ég alatt,
élete csak egy pillanat;
de az a pillanat csodás,
isteni önfeláldozás...
lilagondolatok, 2018. augusztus 11. szombat, 07:45
Esőcsepp
Erdélyi József

Esőcsepp

Szerettem nézni az esőt,
hogy issza hő nyáron a föld,
mint lázas száj, repedezett;
szerettem, hogyha úgy esett,
mintha vederből öntenék,
villámlott és dörgött az ég,
féltem, de ha eső esett,
azt néznem olyan jólesett,
hogy a viharral szembeszálltam,
míg el nem állt, ajtóban álltam,
s néztem az égi háborút,
melyben a föld egy hadiút,
holott mihelyt a földre ér,
minden esőcsepp talpra kél;
talpra ugrik, mint égből cseppent,
vagy föld alól bújt hősi nemzet,
millió törpe katona,
s mintha nem is lett vón soha,
meghal fű-, fagyökerekért,
állatokért, emberekért,
a föld színén, az ég alatt
élete csak egy pillanat,
de az a pillanat csodás,
isteni önfeláldozás.
evavicus, 2018. február 11. vasárnap, 13:24
Szőke István Atilla
nyelén
övek csatján, nyilak hegyén
pörgő szoknyán, fonott hajon
faladikban, nádon, tavon

hegyen-völgyön, görnyedt hátban
erdőn-mezőn, vászonzsákban
szavainkban, vén dalokban
elsuttogott mondatokban

kaszán, kardon, ködben, füstben
szarukürtben, ősi üstben
életforgós Napkeresztben
tücsökzenés csábos estben

zekén, gatyán, ingem gombján
szkíta halmok füves dombján
sóhajtásos nagy örömben
morzsolódó anyarögben

szakajtóban, sok ajtóban
eke elé kötött lóban
hűs hajnalkor, alkonyatban
tizenhárom almamagban

szarvast-űző szellő szárnyán
sólyommadár áldott árnyán
zászlóm rúdján, anyám szemén
pedert bajszon apám kezén

éledő magyar falukban
képességes csillagokban
titkos, tornyos templomokban
szélfutta, öreg romokban

kiáltásban, néma csendben
küzdni képes jelenemben
lenn a földben, fönn az égben
veres-ezüst
menusgabor, 2016. augusztus 07. vasárnap, 21:00
Varázsgomba, csontok, vér s egyéb váladékok
az ablakon. Jaj, erről jut eszembe, az ablakomból már nem látszik a Magasház teteje, mert a felső szinteket elbontották. ezt se hittem volna, állítólag az épület helyén park lesz. Aha, valaki szemet vetett már a helyre, az tuti. Vigyorog, még mindig vigyorog. Az egész "vizsgálat" alatt mást se csinált. A vizsgálat abból állt, hogy megnézte a papíromat, amin a friss vérnyomás és súlyadataim vannak. Most meg keresztbe teszi a lábait. Na jó, ezt a széket legközelebb az asztal elé tegyék, igaz, akkor az ajtóban lesz, de akkor is. Jut eszembe, a legutóbbi rutinvizsgálatnál is egy fiatal doktornő volt, az igazat megvallva nem tudom, hogy ő volt-e. talán nem, mert ez mostani kedvesen, de főleg folyamatosan mosolygó teltebb idomú. Igaz, az előző doki "néni" előtt álltam, ami megint nem volt jó, mert a dekoltázsa elvonta a figyelmemet, illetve pont hogy csak ara tudtam figyelni, bármennyire is igyekeztem nem oda tekingetni. Na, az nem vigyorgott, szemben a mostanival, aki még mindig mosolyog. Ez furcsa, már csak
naplopoleon, 2016. július 06. szerda, 08:30
EZT tette…
tizenhat éves volt, amikor olyat tett, hogy tátva maradt a szemem. A nappaliban ültünk, amikor megcsörrent a telefon, és jött a szívbemarkoló üzenet, hogy édesapám súlyos szívrohamot kapott, és 79 évesen elhunyt.
Papa, ahogy Eric hívta, kisfiam első öt évében minden nap az élete része volt. A férjem éjjel dolgozott és nappal aludt akkoriban, Papa volt, aki elvitte Ericet hajat vágatni, fagyizni, ő focizott vele ezekben az években.

Amikor beléptünk a temetőben a helyiségbe, csak álltam az ajtóban és néztem az apámat. A gyerekeim a két oldalamon álltak, éreztem, ahogy Eric fogja a kezemet, amint befelé lépkedtünk. Rengeteg rokon és barát állt bent, volt, aki néhány mondatot mesélt apámról, volt, aki csak megérintette a kezemet együttérzést nyilvánítva.

Hirtelen rájöttem, hogy Eric nincs mellettem. Megfordultam, és láttam, hogy a bejárathoz közel segít az időseknek fel- és lelépni a lépcsőn, bejönni az ajtón. Nagy részük idegen volt, mégis a karját nyújtotta a nehezen vagy bottal
horvathnemagdi, 2016. június 06. hétfő, 10:50
Radnóti Miklós: Pillangó
pedig összébb simultunk.
Az előadás után lassan lépdeltünk az utcán, arcunkba fújt a szél. Csodálatos, virágos éjszaka vándorolt velünk együtt, a csillagok olyan fényesen ragyogtak, hogy az már szinte fájt.
Tini nem kérdezte hová megyünk.
Hammerschlagnéra kellet gondolnom, a gyötrött, szikár asszonyra, akinél két nappal ezelőtt béreltem szobát. A három családi fényképet meg a vázát, amely az asztalt díszítette, rögtön a kezébe nyomtam: ez nyílt hadüzenet volt. Hammerschlagné megfordult az ajtóban, és éles hangon közölte, hogy ez tisztességes ház, azután faképnél hagyott. Később megjelent a kedves, kövér Hammerschlag úr, megcsodálta szappantartómat, és odasúgta:
- Ön bérbe vette a szobát, azt csinál itt, amit akar. De kerülje a botrányt. Csak halkan! Ne felejtse el, hogy úriemberek vagyunk.
- Csak halkan - erre gondoltam most is, de ahhoz nem volt merszem, hogy ezt ki is mondjam. Behúztam magam mögött a kaput. Tapogatózva mentünk fel a lépcsőn Tinivel. Tarkómon ott éreztem forró
cologne53, 2016. január 17. vasárnap, 16:52
Ne gyere
Úgy hagytál el, mint egy gondolat,
az egész nem volt egy pillanat.
Nem gondoltad át, megéri-e.
Nem érdekelt, tönkre teszel-e.
Mennyi év elszállt együtt,
hány évünk a semmibe ... eltűnt..
Hogy-hogy nem vettem észre?
Miért nem láttam meg a szemedbe?
Azt hittem, hogy ismertelek,
nem értem.. úgy szerettelek!
Évek múltak el, és vártam.
Ó, hányszor az ajtóban álltam!
Már mindenbe beletörődtem,
már jobb nekem egyedül élnem,
már hiába jössz, nem szeretlek!
nem kellesz,pedig nem is gyűlöllek.
A telefon, ha csörren már nem ugrok.
Az ajtót ha nézem, már nem sírok.
Talán, ha tegnap jöttél volna,
sírok , a válladra borulva.
Ma már nem akarom, ne gyere!
Nem vagyok kíváncsi, hogy szeretsz-e!
Túl sok idő telt el,
megbékültem... az életemmel...

írta: Éva Hirth
lenke1964, 2016. január 04. hétfő, 16:43
Erdélyi József: Esőcsepp
Erdélyi József: Esőcsepp

Szerettem nézni az esőt,
hogy issza hő nyáron a föld,
mint lázas száj, repedezett;
szerettem, hogyha úgy esett,
mintha vederből öntenék,
villámlott és dörgött az ég,
féltem, de ha eső esett,
azt néznem olyan jólesett,
hogy a viharral szembeszálltam,
míg el nem állt, ajtóban álltam,
s néztem az égi háborút,
melyben a föld egy hadiút,
holott mihelyt a földre ér,
minden esőcsepp talpra kél;
talpra ugrik, mint égből cseppent,
vagy föld alól bújt hősi nemzet,
millió törpe katona,
s mintha nem is lett vón soha,
meghal fű-, fagyökerekért,
állatokért, emberekért,
a föld színén, az ég alatt
élete csak egy pillanat,
de az a pillanat csodás,
isteni
gabfe, 2015. december 30. szerda, 12:35
A borrózsát az arcán megbocsátják neki
házba. Barátnőnk szobájában beszélgettünk csendesen, amikor egyszer csak kicsapódott az ajtó, és ott állt az alkesz. Artikulálatlanul beszélt: Zsuzsa, gyere, Zsuzsa, gyere - még ma is előttem van a képe.

Zsuzsa ment.

Mi a szobájában maradtunk, nem tudtuk, mit csináljunk, vártunk. Ekkor Zsuzsa kiáltása törte meg a csendet, sírt, nagyon sírt, és kiabált: hagyjál. A sírása sikolyba csapott át, csattanást hallottunk, egy pofon lehetett.

Az alkesz megint megjelent az ajtóban, és mi nagyon féltünk. Ránk kiabált, azt mondta, kislányok, menjetek, kifelé, menjetek. Közben a kezével mutatta az irányt. Felugrottunk, cipőnket és kabátunkat az utcán vettük fel. Kifelé hallottuk, ahogyan a bejárati ajtó melletti szobában Zsuzsa zokog.

Mi nem tudtuk megvédeni a barátnőnket. Nem tudtunk segíteni neki akkor és ott, elmenekültünk, ott hagytuk, pedig sejtettük, mi fog történni. Megveri. 16 évesek lehettünk ekkor.

Nekünk addig soha sem mesélte el részletesen, mit
suzymama, 2015. november 12. csütörtök, 21:50
Igaz történet: Csodálatos üzenet a túlvilágról
érintéshez sem.
Néha még a lányokat is gorombán elhajtotta maga mellől. Üvöltve könyörgött, vigyem be inkább a kórházba, ott nem látják a kicsik. Vittem.

Nem egészen egy évig tartott. Telefonáltak, hogy menjek be a kórházba. Anya jött azonnal, ahogy szokott. Anna már aludt, Petra pedig kérdőn nézett rám a mindentudó kék szemével.
- Megvárhatlak?
- Meg, kicsim - válaszoltam, hiszen tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis kidől.
Nagyon szorított, de elengedett az ajtóban.
- Simogasd meg a pocakját - mondta, és vissza sem nézve indult befelé határozott léptekkel.

Gombóccal a torkomban vezettem. Nem tudtam koncentrálni. Tudtam, hogy baj van, mégsem voltam képes kellőképpen felkészülni rá. Gépiesen vettem a kanyarokat, álltam meg a pirosnál, indultam a zöldnél.
Azt mondta az orvos, hogy most alszik, nagyon gyenge. De most legyek itt, ha tudok, ne menjek el. Bólintottam, és leültem az ágya melletti székre. Néztem a összeroppant arcát, a
horvathnemagdi, 2015. július 02. csütörtök, 07:10
Igaz történet: Más vár tőle gyereket?
ide? - kérdeztem. Dühöt éreztem iránta, mérhetetlen dühöt. - Csak azért, hogy nekem is fájjon?!

Nem bírtam visszatartani a sírást

- Ne haragudj! Nem tudom, mit akartam! Azt hiszem, csak azt, hogy legyen már vége ennek az egésznek... Évek óta tart.
- Akkor mondd meg a feleségednek, hogy felejtse el Csabát! Ő a férjem, a lányom apja és nem fog elhagyni minket soha! Érted? Soha! Elmehetett volna, amikor csak akart! De nem akart! - Zokogva álltam az ajtóban Karcsi előtt.
- Ezt te is megmondhatod a férjednek. Hogy hagyja békén Anikót. Mert ő a feleségem, a lányom anyja...
Összeszorult szívvel néztem rá. Ott álltunk egymással szemben, két ember, akik szembesültek azzal, hogy megcsalják őket, és mindaz, amit a hűségről, szerelemről, házasságról hittek, már a múlté.

Este sokáig vártam Csabát. Mindenképpen beszélni akartam vele. A konyhában matatott, amikor lementem hozzá. Csodálkozva nézett rám.
- Hát te? Miért nem
horvathnemagdi, 2015. május 06. szerda, 13:12
1/12
Képek, videók
Erdélyi-József-– -Ké
liliana01
2018. augusztus 26. vasárnap, 17:57
Erdélyi József Reggel
maria_kadar_148
2017. április 28. péntek, 15:20
erdelyi-jozsef-kiskuty a.j
menusgabor
2016. március 24. csütörtök, 21:55
Erdélyi József: Reggel
sarkadykati
2011. február 23. szerda, 06:19
Erdélyi József.jpg
blackfeet
2010. november 13. szombat, 08:51
Erdélyi József: Végzés
mester126mari
2010. augusztus 31. kedd, 20:41
ERDÉLYI JÓZSEF Kétféle ál
jakabgasparne
2009. július 25. szombat, 06:26
Erdélyi József: Tavaszi o
mharpia
2009. május 20. szerda, 15:21
Erdélyi József Szeretet
jakabgasparne
2009. április 19. vasárnap, 06:51
amikor kijössz a viharból
sz719eszter
2018. október 05. péntek, 19:45
vihar 2015.png
agica2004
2018. szeptember 05. szerda, 20:45
vihar 2015-.png
agica2004
2018. szeptember 05. szerda, 20:43
vihar -2015.png
agica2004
2018. szeptember 05. szerda, 20:43
„Az élet viharait c
rushlilly
2018. június 12. kedd, 10:44
Gk-vihar.jpg
agica2004
2018. május 23. szerda, 20:40
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.