Belépés
2018. október 17. szerda | 42. hét | 290. nap | 13:55 | Hedvig
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
JOHN SANDFORD: Karácsonyi rémek (1. fejezet)
baseball sapka:
- Á, dehogy, megcsinálom - mondta a férfi. - Csak olyan rossz érzésem van. De tényleg,
rossz az előérzetem. Úgy értem... szóval megcsináltuk azt a balhét Rice Lake-ben, ott jó
voltam.
- Tökéletesen csináltad Rice Lake-ben - felelte Georgie. Csak éppen úgy majréztál, hogy
azt hittem, az ölünkben kell elvinnünk, gondolta magában. - Ezúttal mindössze vezetned kell.
- Na, ugye, látod? - mondta Duane az asztalt kocogtatva a poharával. - Te magad mondtad:
tökéletesen csináltam. De ma valahogy nem érzem a dolgot tökéletesnek. Jó, megcsinálom, ha
mondod, de...
- Mondom, - vágott közbe nyersen Georgie, majd az órájára pillantott. - Candy egy percen
belül itt van. Úgyhogy fölemeled a segged, beülsz a volán mögé, nem lesz semmi baj. Tudod,
mi a dolgod. Mindössze két háztömbnyit kell vezetned. Tökéletesen fogod csinálni.
- Hát... oké... - mondta a
scorpionsrose, 2014. december 26. péntek, 13:49
Farkas Anna - Kikelet
fordítása



Komáromi János - Tavasz

Egyszer jött a Tavasz
Láttam milyen ravasz
Virágokat csalogat
Vad vizeket simogat
Zöldbe rejti a harmatot
Nevetésbe a bánatot
Vízre fényes csíkokat
Napsugárral írogat
Nyakamba esőt potyogtat
Néha még jeget kocogtat
Előcsalja madár dalát
Feljebb tolja a hóhatárt
Földekre barázdákat húz
Nevetve jégtáblákat zúz
Lányok haját lobogtatja
Mosolyukat csillogtatja
Szívekben szerelemnek
tüzét lobbanthatja, az
Életnek azt súgja folytasd
kannalidia, 2014. április 17. csütörtök, 20:12
Négy évszak -Február
hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét,
taltos1, 2014. február 10. hétfő, 21:39
szeretettel
lettek elég pirosak, Ibolya azt javasolta, hogy a hógyermek csókolja meg Bazsarózsa pirosló orcáját.
- Gyere, hótestvérke, csókolj meg! - kiáltotta Bazsarózsa.

- Így ni! Most megcsókolt - szólt Ibolya -, és szép piros lett az ajka. És el is pirult egy kicsit!

- Juj, de hideg csók volt! - kiáltott fel Bazsarózsa.

S ekkor fuvallat kélt, a tiszta nyugati szél végigsöpört a kerten, és bezörgetett a nappali ablakain. Olyan téli hideget lehelt, hogy az anya már-már megkocogtatta gyűszűs ujjával az ablaküveget, hogy behívja a két gyereket, amikor mindketten egyszerre kiabálni kezdtek neki valamit. Hangjuk nem árulkodott meglepetésről, bár nyilvánvalóan nagyon izgatottak voltak; inkább úgy tűnt, hogy szívből örvendeznek valami eseménynek, ami az imént történt, de amit várva vártak, amire mindvégig számítottak.

- Mama! Mama! Elkészültünk a hótestvérkénkkel, és most már együtt szaladgál velünk a kertben!

"Milyen élénk fantáziájú gyerekeim vannak! -
sayuri, 2014. január 07. kedd, 12:18
Márai Sándor: Február
Február

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással
skorpiolilike, 2013. február 17. vasárnap, 15:28
Február
hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal
taltos1, 2013. február 01. péntek, 11:41
A vén koldus titka
Reznekre, s koldusruhában kikémlelte az úrnő lakását s házi viszonyait.

Egy viharos novemberi estén, mikor már a cselédség is nyugovóra tért, Lázárné még fönt virrasztott a szobájában, és pasziánszjátékkal ölte az időt. A kártyák az asztalon kirakva feküdtek előtte, azokból olvasgatta a múlt és jövendő idők titkait. Egyszerre kopogtatás hallatszik szobájának az udvarra néző ablakán. Az ablak erős táblával volt elzárva.

Az asszony éppen levelet várt valahonnan, azt hitte, a levélhordó kocogtat. Kitárta az ablaktáblát és a fél ablakszárnyat is. A rámeredő két szem minden idegét megrázta.

Ráismert első imádójára.

- Én vagyok - mondotta a kelletlen vendég. - Én vagyok. Pokollá tetted az életemet. Régóta kereslek. Visszahoztam hűségesküdet. De hogy soha többé meg ne szegjed: meghalsz!

Karabélyt rántott elő, és az ablakon keresztül mellbe lőtte az asszonyt. A golyó a szívig hatott. Az asszony meghalt egy sóhajtás, egy rándulás nélkül. A vihar
sayuri, 2012. december 11. kedd, 19:01
szeretettel
vendég kedvire meglesz a vacsora. Bé is mentek mindjárt a házba, s amikor Mákodi a lelket is visszatette Bariskába, odasúgta neki, hogy az áfonyapálinkát vegye elő, s aztán a vacsorát mindig csak csinálja, de a bárány megmaradjon.

Bariska oda is lett sebtiben; s ők pedig hárman az asztalhoz ültek. Mákodi töltött a pálinkából, s igen nyájasan a halálra köszönte, aki felhajtatta egyből az egészet. A tiszta havasi íze miatt-e, vagy az ereje miatt, de nagyon jólesett neki, mert utána csámcsogva kocogtatta a fogait.

- Tölts még egyet, pásztor! - mondta is.

- Nem lesz sok? - kérdezte Mákodi.

De csak azért kérdezte, hogy hegyezze a halál legénykedésit; s célt is ért, mert a dölyfös hálál így szólt:

- Az egészet is megiszom, ha kell!

- Isten ments! - mondta Mákodi.

S ugyanakkor az asztal lábához tette az üveget, mintha féltené és dugná a drága italt. A halál úgy fellobbant erre, hogy nagyot csapott az asztalra, s így szólt:

- Ide
sayuri, 2012. június 07. csütörtök, 07:50
ALI CSORBADZSI Másnap a Szent Borbála kedvező idővel haladt
loccsanása tartá ébren az éjt; hanem e csenden keresztül is úgy tetszék neki, mintha szomszédjai valami nagy, üdvtelen munkával volnának elfoglalva. A mellékkabinból, melyet csak egy deszkafal választott el az övétől, mindenféle hangok tévedeztek át hozzá, mint hogyha pénz csörög, mint mikor dugót húznak ki egy üvegből, mintha kalánnal forgatnak valamit egy pohárban, mint ha valaki a kezeit összecsapja, mint ha éjjel mosdani kezdenek; és aztán ismét ez a sóhaj a múlt éjről: "óh Allah!"

Végre halk kocogtatást hallott a szobáját elválasztó közfalon.

Trikalisz Euthym hívta őt.

- Uram, jöjj át hozzám!

Timár hirtelen felöltözött, s átsietett a szomszéd kabinba.

Abban két ágy volt, s a kettő között egy asztalka. Az egyik ágy függönnyel volt eltakarva, a másikon feküdt Euthym. Az asztalkán állt egy szekrény és két üvegcse.

- Parancsol, uram? - szólt Timár.

- Nem parancsolok: kérek.

- Valami baj van?

- Mindjárt nem
1vargaildyko, 2012. május 16. szerda, 10:02
MEGY A KÖDMÖN VILÁGGÁ Szegény embernek szegény a gyásza is.
igaz.

Erre azt kérdezte tőlem, hogy tudok-e fára mászni.

- Mint a mókus - villant föl a szemem.

- Derék dolog - veregette meg a vállam jókedvűen kacarászva. - Hát a körtét szereted-e?

- Mint a rigó - mondtam nagy örömmel.

- Bolondság! - vett erőt rajta megint a méreg, és nagyot taszított rajtam. - Sohase láttam még ilyen gyereket, akinek mindig az evésen jár az esze.

De mire befogta a szamárkát a kordéba, akkorra megint megjött a kedve, és heherészve kocogtatta meg az ostornyéllel a vállamat.

- No, hát repkedj, rigóm!

Föl akartam kapaszkodni a kordéra, de már akkor megint nem voltam rigó.

- Ohó, csacsikám - vihogott az öreg telkes gazda -, nem úgy lesz az! Fogadást kötöttem a fülessel, hogy te vagy a futósabb. Hát most már ezt szeretném látni, a Gergő csacsi érdemli-e meg jobban az abrakot vagy a Virgonc csacsi.

Így aztán én versenyt futottam a Virgonccal, gyámapám meg csak nevetett a
1vargaildyko, 2012. május 16. szerda, 10:00
A kis fenyő
van. Csak átadta magát sorsának. Piros, sárga, kék, fehér színekben pompázott a kis luc. Sokféle színes cukorkát, csokoládét, nehezéket raktak csíptettek a kis fenyő ágaira. Majdnem a földig hajolt a nehéz súly alatt.
- Most jön a legborzasztóbb! Azért, hogy el ne dőljön, kikötözték! Majd végezetül leszórták műhóval. De a kicsi fenyő már rég nem észlelt semmit. Csak emlékeiben, boldog csemetekoráról álmodott,... haldokolt.
- Napokig figyeltem, vissza visszatértem. Belestem az ablakon, meg is kocogtattam. Lassan haldokolt a kicsi fa. Pár nap elteltével, teljesen lehullatta ágairól a tüskeleveleit, kiszáradt. Már nem volt élet a kis fában. Levelei nélkül, kikötözve csontvázként a díszek villogtak rajta. Üres szaloncukor papírok hevertek a földön mellette. Jött a szerszámos ember, és megszabadította köteleitől. Leszedte a lámpákat, díszeket. Ott hevert kiszáradva, meredten, dermedt ágai csupaszon, megfosztva mindentől. Az ember felemelte a kis fát, és lerúgta róla az állványt. Tompán puffant az
horvathnemagdi, 2012. január 01. vasárnap, 07:48
szeretettel
magadnak is. Kitelik az ötvenesből, ha jól számolom.
A fiú elpirult, és már alig lepődött meg, hogy az öreg még azt is tudja, mennyi pénz van nála. A harmadik pohár bor után a koldus dudorászni kezdett, és hamiskásan összehunyorított szemét körülhordozta a teremben ülőkön.
- Egész jó kis hely ez, csak az a kár, hogy még itt sem hagynak békén.
- Kik? - kérdezte a fiú.
- Látod azt a szikár, ballonkabátos férfit a söntés melletti asztalnál? Azt, aki a sótartót kocogtatja a késével, látod, milyen ideges? - kuncogott az öreg. - Nos hát ő Gábriel.
- Az arkangyal?
- Igen, igen, az Angyalok Tanácsa küldte utánam szaglászni. És persze van itt még egy ismerős, de őt már te is ismered.
- Kicsodát? - forgatta fejét a fiú, s ahogy megpillantotta, szorongás fogta el. A szemközti sarokban, szintén egy ruhafogas mögé húzódva, a céllövöldés ült megtépett ruhában, és komor arccal bámult maga elé.
- Ő kicsoda? - kérdezte a fiú.
sayuri, 2011. december 27. kedd, 09:58
2/4
Képek, videók
china_hunan-rice-farme r.j
megyerimihaly
2008. szeptember 27. szombat, 03:23
condoleezza_rice_karik atu
mezixy
2008. augusztus 16. szombat, 16:02
PM_rice_wideweb.jpg
jencuska1970
2008. június 06. péntek, 09:17
Rice Skype.png
ruszalka
2006. december 09. szombat, 21:57
balhe01.jpg
tapi65
2008. február 23. szombat, 12:10
balhés
virus59
2008. február 15. péntek, 11:20
Balfék Balhé.hu.jpg
rambobby
2007. szeptember 10. hétfő, 08:03
Balhé Bronxban.jpg
picurcica
2007. augusztus 21. kedd, 16:56
balhe.jpg
picurcica
2007. augusztus 21. kedd, 16:55
Balhé.en.c.jpg
finike
2007. augusztus 16. csütörtök, 10:08
Balhé Bronxban.en.c.jpg
finike
2007. augusztus 16. csütörtök, 10:08
A Wendell Baker Balhé.hu.
finike
2007. augusztus 09. csütörtök, 09:51
A Nagy Balhé.en.c.jpg
finike
2007. augusztus 04. szombat, 20:28
Tuti Balhé.hu.jpg
rambobby
2007. június 08. péntek, 06:58
A Nagy Balhé v3.hu.c.jpg
finike
2007. június 02. szombat, 11:03
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.