| Nincs Cím |
 |
...és benned újra élek...
Te vagy az éjjeli, édes álmom közé rejtve,
minden reggeli ébredésem szerelme.
Nélküled nincs a napnak éltető ragyogása,
a tikkasztó meleg óráknak, hűsítő árnya.
Veled ébred a hajnal, téged sosem feledve,
a nappalom az esti elmúlás alá temetve.
S mielőtt megfáradt testtel nyugovóra térek,
szemed kék óceánjában fürdik meg a lélek,
karod közt álmodva újra, hogy végre hazaérek.
...és benned újra élek...
Varjú Zoltán
Mindhalálig
Szunnyadón langymeleg öleléssel,
szerelmesen ring az est az éjjel.
Összebújva felhők úsznak a láthatárig
átkarolva s szeretve mindhalálig.
Ásatag szemekkel vajúdik a reggel,
izzó gigásza hamarosan |
| dorotea55, 2018. április 23. hétfő, 22:51 |
|
| |
| Csak egy szó... |
 |
Csak egy szó...
Tudom, csak egy szó csupán,
amit sokunknak kimondani oly nehéz,
csupán csak annyi; Szeretlek.
Tudom, csak egy levél vagyok a fán,
amely a másik nélkül, mit sem ér,
hogyha földre hullván,
másokat magam alá temetek,
és utána mindörökre elfeledek...
mint azt a szót, amit már rég
ki kellett volna mondanom;
Szeretlek!
Varjú Zoltán |
| bozsanyinemanyi, 2018. április 20. péntek, 22:17 |
|
| |
| Lennék... |
|
Lennék...
Nyíló virág szirmai közt, téged keresnélek,
bimbóját szakítva a virágzó rétnek.
Lennék a rózsa, amely csak Tenéked nyílik,
vörös színű lángban, Tetőled izzik.
Lennék Én a nap, amely korán kelne érted
és meleg cirógatással érintenélek,
Lennék a hold, amely álmot hoz Tenéked,
a benned élő vágyad, a reményed.
Lennék Én a tarló, amely kopár nélküled,
a szélsebes patak, az éltető vized.
Ami virágos rétbe borítaná a pusztaságot,
és nem hagyná kihunyni azt a lángot,
amely tűzzel égeti fel... a halott világot!
Varjú Zoltán |
| bozsanyinemanyi, 2018. április 20. péntek, 22:09 |
|
| |
| Szeress úgy! |
 |
Varjú Zoltán:
Szeress úgy!
Szeress úgy, mint ahogy én szeretlek,
akár a sötét éj a csillagot.
Szeress úgy, mint amiképpen szereti
a hajnal, az éltetőn felkelő napot.
Szeress úgy, mintha nem lenne holnap
addig, amíg még vagyok.
Szeress úgy, mint ahogy én szeretlek,
s amit szívemből neked adok.
Szeress úgy, mint ahogy a hegy szereti
ormán az egekig felérő fát.
Szeress úgy, mint ahogy az Isten szereti
az egyetlen, egyszülött fiát.
Szeress úgy, amiképp a mező szereti,
mikor kisarjad rajta a virág.
Szeress úgy, mint ahogy én szeretlek,
Isten szerette, de sorsa-vert...
...mégis megáldott világ! |
| aranyoslila, 2018. április 19. csütörtök, 22:14 |
|
| |
| Lennék... |
|
Varjú Zoltán:
Lennék...
Nyíló virág szirmai közt, téged keresnélek,
bimbóját szakítva a virágzó rétnek.
Lennék a rózsa, amely csak Tenéked nyílik,
vörös színű lángban, Tetőled izzik.
Lennék Én a nap, amely korán kelne érted
és meleg cirógatással érintenélek,
Lennék a hold, amely álmot hoz Tenéked,
a benned élő vágyad, a reményed.
Lennék Én a tarló, amely kopár nélküled,
a szélsebes patak, az éltető vized.
Ami virágos rétbe borítaná a pusztaságot,
és nem hagyná kihunyni azt a lángot,
amely tűzzel égeti fel... a halott világot! |
| aranyoslila, 2018. április 19. csütörtök, 22:01 |
|
| |
| Szeress úgy! |
|
Varjú Zoltán:
Csak egy szó...
Tudom, csak egy szó csupán,
amit sokunknak kimondani oly nehéz,
csupán csak annyi; Szeretlek.
Tudom, csak egy levél vagyok a fán,
amely a másik nélkül, mit sem ér,
hogyha földre hullván,
másokat magam alá temetek,
és utána mindörökre elfeledek...
mint azt a szót, amit már rég
ki kellett volna mondanom;
Szeretlek! |
| aranyoslila, 2018. április 19. csütörtök, 21:46 |
|
| |
| Varjú Zoltán - Hallgatott a lator |
 |
Varjú Zoltán
Hallgatott a lator
Talán, majd maga a jó Isten
dönti el,
hogy Ő vajon kinek higgyen?
Imigyen
gondolkozott a bűnös lator,
irigyen,
szomorúan tekintve reá a téren
összesereglett,
dühtől elvakult, vad tömegben
elveszett,
hitben és tiszta szeretetben
csordultig telt,
Mindenható Atyának egy Fiára,
hiába várva
az embereknek a jóindulatára,
s ezt látva
magában sírva visszakívánta
az ítéletét,
mondván, nem erre a világra
vágytam és őrjöngve kiáltja:
Bűnös vagyok!
Szegezzetek engem a keresztfára!
...de csend van,
s a tébolyult tömeg egyre skandálva
kegyelmet kér... és kap, Barabásra!
Paks, 2016. március 1.
Forrása: |
| sanci81, 2018. április 19. csütörtök, 17:46 |
|
| |
| Karcolatok |
|
Karcolatok
Apró csengettyű fekszik a fiókban némán,
benne a lét szövetébe égett hangok töredéke.
Rézkarcról, megörökítve, vakon néz rám,
a voltból lett vannak, a lesz árva jövőképe.
A húrjai-szakadt, itt-ott megkopott hegedű
még álmodja egykor virtuóz mestere ujját.
Maga mögött hagyott dallam, oly egyszerű,
mégis oly nemes, ahogy vadász űzi a prédát.
Megfakult a fénye, és elmúlt régi csillogása
a sarokba tolt, leterített régi zongorának.
Álomszerű képeken a bálterem volt otthona,
a csodálatos játékának, melyet oly sokan,
a holtukig dobbanó szívükbe zártak...
Varjú Zoltán
Paks, 2017. március 19.
Forrás: Internet |
| bozsanyinemanyi, 2018. április 17. kedd, 22:36 |
|
| |
 |
1/47 |  |
|
|
|
| Képek, videók |
| Vizek mélyén |
|
esztella75
2012. szeptember 20. csütörtök, 17:25 |
|
|
| |
|
xMagazin
; "Lehajolok sírodhoz.gif kép")
; "Lehajolok a sírodhoz.gif kép")
; "MEGÁLLUNK SÍRODNÁL.gif kép")
; "gondolatban sírodnál.png kép")
; "Gondolatban sírodnál.gif kép")
; "Sírod mellett állok.gif kép")
; "Gondolatban sírodnál.png kép")
; "sírodnál.png kép")
; "Hazatérés 01.jpg kép")
; "Hazatérés 02.jpg kép")
; "Hazatérés 03.jpg kép")