Regisztráció  Belépés
2018. július 21. szombat | 29. hét | 202. nap | 06:20 | Dániel, Daniella
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Veled
Veled

Veled múlt el a tegnapom,
Ajándék minden éjjel.
Veled érkezik a hajnalom,
Álmom küzd az ébrenléttel.

Neked szól a szó az égi ének,
Szívem vörös bársonyán.
Neked küldi mosolyát az élet,
Születésekor s majd az alkonyán.

Benned tovább él a lelkem,
Ha már nem dobban a szív.
Benned csordogál a vérem,
S majd új életre hív...

Veled múlik el a tegnapom,
Ajándék ez az éjjel.
Veled érkezik a hajnalom,
Az ébredő nap melegével.

Varjú Zoltán
bozsanyinemanyi, 2018. július 17. kedd, 22:42
Összetört szívvel
Összetört szívvel
/In Memoriam/

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt ágyban, hideg párnák közt,
Mindig csak reád várva, téged vártalak.

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt kandalló parázsló tüzéből,
Nem maradt más, csak korom és salak.

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt vágyak közt, összetört szívvel,
Börtönébe zárt lélekre magasodó falak.

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Várja az izzó tűzben életre kelt,
Hamvaiból éledő, szerelmes sóhajodat.

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt ágyban, hideg párnák közt,
Mindig csak reád várva, téged vártalak.

Varjú Zoltán

Forrás: Internet
bozsanyinemanyi, 2018. július 14. szombat, 18:28
Neked írok!
Neked írok!

Neked írok, igen, én mindig, csak neked,
hogy megosszam örömöm s bánatom,
amitől szárnyalok magasan veled.
Majd enyhülésben múlik el a fájdalom,
miközben fogom reszketőn két kezed,
s még most is őrzöm magamban szüntelen,
parázslón égető gyönyörű szép szemed.
Neked írom a csókot, amit lopva-csentél
bár elmúlt azóta, néhány tavasz, kikelet.
Neked írom, amikor értem korán keltél,
hogy velem ébredj, mint az áradó szeretet.
Neked írom a temetői harang bús dallamát
és benned halva múlik el a szomorúság.
Neked írok, igen, Én most, csak neked!
...hogy felemeljelek Téged a földről,
szebb napra kelve, bearanyozzam kedvedet.
Neked írom, most eme utolsó sorokat...
Neked írom, ha olvasod, hidd el nekem,
örökre megmarad nekünk e szó; SZERETET!

Varjú Zoltán
Paks, 2017. február 9.
bozsanyinemanyi, 2018. július 09. hétfő, 21:52
Véredből a vér
Véredből a vér

Csupán egy csepp olvadó hó,
hangtöredék, egyetlen szó.
Csupán egy lassú folyású ér,
nyílt sebekből patakzó vér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán csak egyetlen falevél
a tizenöt-milliónyi közül.
Csupán a fának egy gyönge ága,
aki szívében veled együtt örül,
s nélküled a szíve árva.
Csupán egyetlen forró ölelés,
amelyben a lelkünk összeér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán egyetlen vízcsepp,
sebesen áramló hegyi patak.
Szomjad oltó, friss forrás,
sokatmondó, szerető szavak,
föld mélyében aranytelér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán egy kismadár a fán,
magasan, odafent a Hargitán.
Egy talpalatnyi földön nőtt virág,
ami több neked, mint a világ.
Csupán egyetlen szerelmes csók,
ami számodra a világgal felér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán egyetlen fájó könnycsepp,
ami érted az anyaföldre hull.
Egy közös akarat, nincs
bozsanyinemanyi, 2018. július 03. kedd, 23:11
Nyári zápor
Nyári zápor

A búzavirág kékjétől virít a rét,
és lágyan messzibe ring a róna.
Mint a kisgyermek az anyja ölét,
úgy öleli a szél a mezőt magába.

Remegő kezével a fátylát teríti
a delelő nap, tüzes napsugárral,
tópartján a követ forróra hevíti,
és bágyadtan hűsöl a madárraj.

A messzeségbe sejlik a délibáb,
s csodába illő képeivel integet.
A ragyogása sem hagy alább,
melyet képtelen leírni a képzelet.

Majd felhők gyűlnek csatába,
égi háborúra kész hadsereggel,
és harcra készen a nap sugara
összecsap a szilaj fellegekkel.

Erősen küzd, felszárad a pára,
de az nem adja könnyen magát,
és apró cseppekben szitálva
elhullajtja a könnyes bánatát.

Mint a durcás kisgyermeke
a szerető szívű édesanyának,
úgy duzzog, de mégis sietve
engedelmeskedik akaratának.

Újra elcsendesedik minden,
csupán apró kezek neszeznek.
Áldását küldi nekünk az
bozsanyinemanyi, 2018. június 23. szombat, 23:33
Valahova
Valahova

Elindultam hazafelé, talán nem is haza,
oda, ahol nem vagyok egyedül... valahova.
Lassan bandukoltam, egyenest a célom felé
neki iramodva, végre hadd kerüljek elé.

Az ablaküvegen át láttalak a téren,
ahogy te is igyekeztél, valahova serényen.
Gondoltam ugyanoda tartasz ahova Én,
ahol várnak ránk, tán a Jó Isten tenyerén.

Messze futottak a hátam mögött a fák
és tova tűntek, itt hagyva lombjuk illatát.
Régi kandeláber meredt az út mellett az égnek,
letűnt korok emléke, mint a gyertyák...
melyek hajdanán a csonkjukig leégtek.

Egyszer csak odaértem, ott voltam valahol,
ahol sokan voltak egyedül és velük a magány.
A lábam, azonnal elakart vinni, bárhova el tova...
Ugyanoda menni, ahol Te vagy... valahova.

Varjú Zoltán
Paks, 2016. szeptember 11.
bozsanyinemanyi, 2018. június 21. csütörtök, 23:29
Önként
Önként

Nem kérte senki, hogy add oda a lelked,
csak mosolyodra vágyott az élet.
Nem hitte senki, hogy odaadja érted,
s értem is, mindenét...
Az összes gyönyörű szép emléket.
Ma nem kérik, mégis odaadnád önként
a karod erejét, minden csepp véred.
Ma már elhiszik a kimondott szavaid,
és azt is, amit elmondtál azokért,
akik ma nincsenek, mégsem felednek el
többé sohasem téged...

Varjú Zoltán
Paks, 2017. február 10.
bozsanyinemanyi, 2018. június 16. szombat, 00:06
Akiken átlépett a határ
Akiken átlépett a határ

Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akiket megkerült a sors,
akiket a múltja körbe zár.

Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket megcsalt a képzelet,
akiket elárult a világ.

Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akiket tanított az élet,
és az élet lett a tanár.

Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket elhagyott a tegnap,
de a holnap rátalál.

Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akikért vérzik a szívem,
akiket a szív visszavár.

Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akikkel közös lesz a jövő,
mert a jövő ránk talál.

Varjú Zoltán
bozsanyinemanyi, 2018. június 14. csütörtök, 23:14
Lelkünkben szól a dal... ...
Lelkünkben szól a dal...

Lángok nélkül tűzben hamvad el,
csókod édes íze nektár, íze méz.
Érzem ahogy a pillantásod átölel,
a tekinteted megbűvöl-megigéz.

Tested forró, kezed tapintása ég,
érzem éjsötétben felsikolt a fény,
velem ébred a vágy, és veled még,
egymásnak elhisszük, van remény.

A sors rendelte, Isten akarta tán,
nem lehet, hogy véletlen csupán,
mikor fellángolt az a fiú és a lány,
ki Te voltál és Én voltam egykoron.
Azóta is tart, szól bennünk a dal,
a lelkünk dallamán, a lélekhúrokon........

Varjú Zoltán
bozsanyinemanyi, 2018. június 13. szerda, 21:21
Túl mindenen
Túl mindenen

Ha úgy érzed, bejártad utadat,
és számodra már új nem jöhet...
Miközben lábad visz előre, visz tovább,
rájössz, minden lépésben megcsalt a képzelet.
Te mégis mész előre, nem fordulsz vissza,
mert tudod, hitet és kitartást vár el Tőled az élet,
ami nélkül oly sokan feladják az egészet.

De Te kitartasz hitedben, így elkerül téged
az enyészetből merített, tintával megírt végzet.
S ha mégis utad végére érve
szíved csordultig lesz tele tiszta szeretettel,
és megnyílik számodra a legbenső értelem...
Igen, akkor... akkor majd elmondhatod,
hogy; túl vagy már mindenen!

Varjú Zoltán
bozsanyinemanyi, 2018. június 13. szerda, 21:09
Ahol várnak reád
Ahol várnak reád

Egy hely, ahová ha megérkezel,
ott szeretettel gondolnak reád.
Egy hely, amely lélekben átölel,
ahol mindenki a szívébe zár...
Egy hely, ami az édes otthonod,
zsigeri szerelem, édes egy hazád!
Amikor ezt szívedből mondhatod,
könnyek közt remegjen a szád
és néma ajkakon, ha imába foglalod,
érezd, ahogy áldás száll reád.
Ez a hely, ahová megérkeztél már,
amikor nem vagy itt, ő visszavár
s majd, ha sírod lesz e föld,
szerető ölében, örökre magába zár...
Szülőfölded a szíved otthona e táj,
ahol szeretteiddel együtt örülsz,
s bánatukban osztozol, ha nekik fáj.
Egy hely, amelynek párja nincs
a szíved rögjeit megkötő bilincs,
mi szebb mint a drágakő, mint a kincs.
Nélküle semmi vagy és semmi nincs,
ahogy nélküled, én sem létezek...
otthon vagy, ahová mindig hazaérkezek.

Varjú Zoltán
bozsanyinemanyi, 2018. június 13. szerda, 19:26
Varju Zoltán
Varjú Zoltán

Akiken átlépett a határ

Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akiket megkerült a sors,
akiket a múltja körbe zár.

Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket megcsalt a képzelet,
akiket elárult a világ.

Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akiket tanított az élet,
és az élet lett a tanár.

Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket elhagyott a tegnap,
de a holnap rátalál.

Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akikért vérzik a szívem,
akiket a szív visszavár.

Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akikkel közös lesz a jövő,
mert a jövő ránk talál.
horvathzsoka, 2018. június 13. szerda, 11:03
1/51
Képek, videók
Csak veled járhatom be
sanci81
2018. június 23. szombat, 18:25
Elmentél s veled együtt e
irmus
2018. május 24. csütörtök, 06:42
Veled van Istened, az Úr,
katalin_53
2018. április 20. péntek, 21:47
Vavyan Fable - Csak veled
sanci81
2018. április 18. szerda, 18:01
veled.gif
vorosrozsa66
2018. április 18. szerda, 12:34
Veled tavasszal
aranyom34
2018. január 29. hétfő, 19:29
Isten veled.jpg
chillik
2017. november 25. szombat, 04:54
örökre, veled!
orban47
2017. november 22. szerda, 14:25
örökre veled
orban47
2017. november 22. szerda, 14:24
Örökre veled....png
cady89
2017. október 28. szombat, 13:07
Veled vagyok még...gif
nagyika67
2017. október 07. szombat, 18:55
zoltán név,.jpg
zsokica45
2018. július 14. szombat, 18:17
kisbakonyi zoltánné.jpg
zsokica45
2018. július 07. szombat, 11:35
Zoltan
terezia1951
2018. június 28. csütörtök, 07:36
Zoltán.jpg
katka5212
2018. június 16. szombat, 15:38
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.