| A tízéves Centrál Színház színes programokkal várja a közönséget szeptember 16-án |
 |
A Centrál Színház négy új bemutatóval várja az új évadban a nézőket. A társulathoz Nagy-Kálózy Eszter és Sztarenki Dóra szerződött - olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.
Szeptember 14-én Ujj Mészáros Károly rendezésében, Balsai Móni és Schmied Zoltán főszereplésével a Büszkeség és balítélet című művet mutatják be. December 14-én David Lindsay-Abaire Tökéletlenek című darabját viszik színre Szikszai Rémusz, Pokorny Lia, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter főszereplésével.
Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabja Alföldi Róbert rendezésében látható jövő év elején, a főszerepeket Bata Éva, Stohl András és Varju Kálmán játssza. Jövő márciusban Nina Raine Nemek és igenek című művét mutatja be a színház Puskás Tamás rendezésében, Bata Éva és Lengyel Tamás főszereplésével.
A Centrál Színház jubileumi rendezvényét szeptember 16-án a Révay utcában felállított színpadon az Ájlávjú című produkció színészei nyitják, majd Bereczki Zoltán ad koncertet. Ezt követően a Hét |
| velemenyezd, 2018. szeptember 09. vasárnap, 14:42 |
|
| |
| Veled |
 |
Veled
Veled múlt el a tegnapom,
Ajándék minden éjjel.
Veled érkezik a hajnalom,
Álmom küzd az ébrenléttel.
Neked szól a szó az égi ének,
Szívem vörös bársonyán.
Neked küldi mosolyát az élet,
Születésekor s majd az alkonyán.
Benned tovább él a lelkem,
Ha már nem dobban a szív.
Benned csordogál a vérem,
S majd új életre hív...
Veled múlik el a tegnapom,
Ajándék ez az éjjel.
Veled érkezik a hajnalom,
Az ébredő nap melegével.
Varjú Zoltán |
| bozsanyinemanyi, 2018. július 17. kedd, 22:42 |
|
| |
| Összetört szívvel |
|
Összetört szívvel
/In Memoriam/
Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt ágyban, hideg párnák közt,
Mindig csak reád várva, téged vártalak.
Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt kandalló parázsló tüzéből,
Nem maradt más, csak korom és salak.
Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt vágyak közt, összetört szívvel,
Börtönébe zárt lélekre magasodó falak.
Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Várja az izzó tűzben életre kelt,
Hamvaiból éledő, szerelmes sóhajodat.
Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt ágyban, hideg párnák közt,
Mindig csak reád várva, téged vártalak.
Varjú Zoltán
Forrás: Internet |
| bozsanyinemanyi, 2018. július 14. szombat, 18:28 |
|
| |
| Neked írok! |
|
Neked írok!
Neked írok, igen, én mindig, csak neked,
hogy megosszam örömöm s bánatom,
amitől szárnyalok magasan veled.
Majd enyhülésben múlik el a fájdalom,
miközben fogom reszketőn két kezed,
s még most is őrzöm magamban szüntelen,
parázslón égető gyönyörű szép szemed.
Neked írom a csókot, amit lopva-csentél
bár elmúlt azóta, néhány tavasz, kikelet.
Neked írom, amikor értem korán keltél,
hogy velem ébredj, mint az áradó szeretet.
Neked írom a temetői harang bús dallamát
és benned halva múlik el a szomorúság.
Neked írok, igen, Én most, csak neked!
...hogy felemeljelek Téged a földről,
szebb napra kelve, bearanyozzam kedvedet.
Neked írom, most eme utolsó sorokat...
Neked írom, ha olvasod, hidd el nekem,
örökre megmarad nekünk e szó; SZERETET!
Varjú Zoltán
Paks, 2017. február 9. |
| bozsanyinemanyi, 2018. július 09. hétfő, 21:52 |
|
| |
| Véredből a vér |
|
Véredből a vér
Csupán egy csepp olvadó hó,
hangtöredék, egyetlen szó.
Csupán egy lassú folyású ér,
nyílt sebekből patakzó vér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán csak egyetlen falevél
a tizenöt-milliónyi közül.
Csupán a fának egy gyönge ága,
aki szívében veled együtt örül,
s nélküled a szíve árva.
Csupán egyetlen forró ölelés,
amelyben a lelkünk összeér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán egyetlen vízcsepp,
sebesen áramló hegyi patak.
Szomjad oltó, friss forrás,
sokatmondó, szerető szavak,
föld mélyében aranytelér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán egy kismadár a fán,
magasan, odafent a Hargitán.
Egy talpalatnyi földön nőtt virág,
ami több neked, mint a világ.
Csupán egyetlen szerelmes csók,
ami számodra a világgal felér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán egyetlen fájó könnycsepp,
ami érted az anyaföldre hull.
Egy közös akarat, nincs |
| bozsanyinemanyi, 2018. július 03. kedd, 23:11 |
|
| |
| Nyári zápor |
|
Nyári zápor
A búzavirág kékjétől virít a rét,
és lágyan messzibe ring a róna.
Mint a kisgyermek az anyja ölét,
úgy öleli a szél a mezőt magába.
Remegő kezével a fátylát teríti
a delelő nap, tüzes napsugárral,
tópartján a követ forróra hevíti,
és bágyadtan hűsöl a madárraj.
A messzeségbe sejlik a délibáb,
s csodába illő képeivel integet.
A ragyogása sem hagy alább,
melyet képtelen leírni a képzelet.
Majd felhők gyűlnek csatába,
égi háborúra kész hadsereggel,
és harcra készen a nap sugara
összecsap a szilaj fellegekkel.
Erősen küzd, felszárad a pára,
de az nem adja könnyen magát,
és apró cseppekben szitálva
elhullajtja a könnyes bánatát.
Mint a durcás kisgyermeke
a szerető szívű édesanyának,
úgy duzzog, de mégis sietve
engedelmeskedik akaratának.
Újra elcsendesedik minden,
csupán apró kezek neszeznek.
Áldását küldi nekünk az |
| bozsanyinemanyi, 2018. június 23. szombat, 23:33 |
|
| |
| Valahova |
|
Valahova
Elindultam hazafelé, talán nem is haza,
oda, ahol nem vagyok egyedül... valahova.
Lassan bandukoltam, egyenest a célom felé
neki iramodva, végre hadd kerüljek elé.
Az ablaküvegen át láttalak a téren,
ahogy te is igyekeztél, valahova serényen.
Gondoltam ugyanoda tartasz ahova Én,
ahol várnak ránk, tán a Jó Isten tenyerén.
Messze futottak a hátam mögött a fák
és tova tűntek, itt hagyva lombjuk illatát.
Régi kandeláber meredt az út mellett az égnek,
letűnt korok emléke, mint a gyertyák...
melyek hajdanán a csonkjukig leégtek.
Egyszer csak odaértem, ott voltam valahol,
ahol sokan voltak egyedül és velük a magány.
A lábam, azonnal elakart vinni, bárhova el tova...
Ugyanoda menni, ahol Te vagy... valahova.
Varjú Zoltán
Paks, 2016. szeptember 11. |
| bozsanyinemanyi, 2018. június 21. csütörtök, 23:29 |
|
| |
| Önként |
|
Önként
Nem kérte senki, hogy add oda a lelked,
csak mosolyodra vágyott az élet.
Nem hitte senki, hogy odaadja érted,
s értem is, mindenét...
Az összes gyönyörű szép emléket.
Ma nem kérik, mégis odaadnád önként
a karod erejét, minden csepp véred.
Ma már elhiszik a kimondott szavaid,
és azt is, amit elmondtál azokért,
akik ma nincsenek, mégsem felednek el
többé sohasem téged...
Varjú Zoltán
Paks, 2017. február 10. |
| bozsanyinemanyi, 2018. június 16. szombat, 00:06 |
|
| |
| Akiken átlépett a határ |
|
Akiken átlépett a határ
Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akiket megkerült a sors,
akiket a múltja körbe zár.
Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket megcsalt a képzelet,
akiket elárult a világ.
Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akiket tanított az élet,
és az élet lett a tanár.
Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket elhagyott a tegnap,
de a holnap rátalál.
Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akikért vérzik a szívem,
akiket a szív visszavár.
Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akikkel közös lesz a jövő,
mert a jövő ránk talál.
Varjú Zoltán |
| bozsanyinemanyi, 2018. június 14. csütörtök, 23:14 |
|
| |
 |
1/51 |  |
|
|
|
|
xMagazin
; "Nagy Feró.jpg kép")
; "Nagy Feró.jpg kép")
; "Nagy Feró 65.jpg kép")
; "csepregiéva.jpg kép")
; "Csepregi Éva 55.jpg kép")
; "Csepregi Éva-énekesnö.jpg kép")
; "Csepregi család2.jpg kép")
; "Csepregi család.jpg kép")
; "csepregi_1.jpg kép")
