Regisztráció  Belépés
2018. február 25. vasárnap | 8. hét | 56. nap | 09:09 | Géza
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tóth János Janus: nem a költők kora
ez nem a költők kora
a ma elvetélt elvek
csendes abortusza
hol ha megfogan a szép
elhalásig rugdossák
és jönnek a szikék

betűt ringat a hazug
majd torz szóvá nevelve
a média járókájába
bedobja a lelencbe
és felnő lesz belőle törvény
kiszegelt rendelet
halált osztó töltény

ez nem a költők kora
a hatalom színháza
hol úr lesz az ostoba
itt a Lőrinc nem barát
ezer karú polip-szörnyeteg
ölelése húz gyárakat földeket

labdarúgó istennek
szentélyek és templomok
stadionban lesen már
tao-szagú szent papok
határokra kerítés
Sorossá lett párhuzam
széjjel rabolt hazámban
hogyan nyugtassam magam
takamaru, 2018. február 18. vasárnap, 09:16
Tóth János Janus: fekete virágok /reflex- vers/
szív-vak vagyok ha nem látlak
bennem matt az önarckép tükör
lágyan emlékek muzsikálnak
de félek a süketség fülemre tör

ujjaim és tenyerem is kérges
széthull imára kulcsolt kezem
csak magamra lehetek mérges
nincs másom csak a szerelem

ábrándok hegyéről zuhanva
hányszor törtem sajogva széjjel
s maradtam fájó önmagamra
a nappal is rám boruló éjjel

betűk gurulnak szakad a szó
sorvégén a fekete pont marad
hogy vége ne feledjem mementó
költő hiába sajnálod magad

kiégett ház kormos asztalán
hófehér vázában vöröslő rózsa
így vagy bennem így igazán
de már nem tudom mióta

belehalok mindig minden versbe
téged látlak mikor sírba szállok
betűk ékezete koporsómnak szege
s hajszálaid rám hulló fekete virágok
takamaru, 2018. február 14. szerda, 21:43
Tóth János Janus: In memoriam /J.I.R./
költők halnak idejekorán
van ki délelőtt van ki délután
de az éjt oly sok nem éri meg
lelkük az égalján belépést didereg
hideg a világ a magány tele jár
jégcsappá lesz minden napsugár
ki versben él a szó áldott kortya
nem bírja e telet lelke szép vitorla
mely kibontva az idő vizén feszül
s míg ő elhajóz mi maradunk egyedül
a rideg űrrel a táguló hiánnyal
bár mosolygunk kicsit ő már szárnyal
de jaj azoknak kik itt maradnak
éhes verseinek szemsugarat adnak
és lényét látva s elmerülve benne
ingatjuk fejünk bár csak élő lenne
kár lenne hazudni nem ismertem őt
de tudom érzem a fekete felhőt
mely fölötte mindig zivatarra állt
melyből éles villámkés szitált
nem ismertem pedig fél rokon
én is hánykódtam azon a csónakon
óriás hullámok fel magasra dobtak
de csak a zátonyok mik értünk futottak
nem ismertem de a költőt ismerem
kinek lelkét átszőtte az áttét félelem
hogy egyszer majd
takamaru, 2018. február 14. szerda, 21:41
Tóth János Janus: holt-ág
kicsit még hagy feküdjek itt
jó heverni a fűben így holtan
csak így nem tudok szeretni valakit
csak így nem tudom hogy ki voltam
hagyd elernyedt mellkasom
tenyered ne tegyen semmit
olyan jó feküdni az alkonyon
ne bánd mit a halál tőlem elvitt
mi is volt ráfoghatnám hogy élet
igen volt benne némi tört öröm
de szemem igazán sohasem fénylett
szerelmed másé enyém csak a közöny
kicsit még hagy feküdjek itt
röpködjön fölöttem a kiszabadult lélek
egy kicsit hagy ne szeressek valakit
még egy apró perc és visszatérek
takamaru, 2018. február 05. hétfő, 08:03
Tóth János Janus: régi szalag
hányszor szakadt már el a hangom
mint vén magnóban a szalag
valahányszor megláttalak
lemaradt a toldalék a rag
és hiába ragasztottam meg
mikor átsiklott a szedőfejen
meg-megbicsaklott e hang
pont úgy mint a szívem
és forog ez a szalag akár
egy perpetuum mobile
már csupa körömlakk s cellux
bár tudnám mit kezdjek vele
ugyanúgy fut mint rég
változatlanok rajta a jelek
csak mikor megtörik a hangom
újra mélyen a szívembe rejtelek
takamaru, 2018. február 04. vasárnap, 21:01
Tóth János Janus: Részeg csend
Önmagam körbejárom,
ismerős az a lábnyom,
melybe monoton lépek,
taposott vágy, temérdek.
A remény reménytelen,
a fény lassít félszegen,
nem fest reszkető árnyat,
est bérli a szobámat.
Meghajlott rozsdás szegen
csend hintáz félrészegen
a régi óra helyén,
perctelenül, könnyedén.
Ma csenddel bújok ágyba,
sörszagú ajakára
szívdobbanást csókolok,
ő meghal, és meghalok.
takamaru, 2018. január 30. kedd, 20:04
Tóth János Janus: fagyos
sápadt tél köd félhomálya
beteg sárga fűn szitál
szél zuhan a deres ágra
mint egy sebzett kis madár

penge élű horizonton
öngyilkossá lesz a nap
gyönge kék közt bíbor folton
letérdel az alkonyat

feketeszén fellegekben
a holdsugár hantot ás
Göncölön a ponyva lebben
bakján gyászos hallgatás

sóhajomból formáz a fagy
vén szívemre zúzmarát
gyere magány merre hol vagy
te hűséges jó barát
takamaru, 2018. január 25. csütörtök, 11:39
Tóth János/Janus
Tóth János Janus

Hazug

Jó lenne hazudni végre egy jó nagyot,
hogy a szürkeség örökre itt hagyott,
hitetni veletek, hogy élni érdemes,
hogy a szív, a lélek dehogyis deres!
Tavaszi virágot őszbe hazudni,
hogy milyen könnyű kínokkal aludni,
hazudni kéne, valami szép csodát,
belebújtatni sorsom, a mostohát,
mint szép ruhába csonka végtagot,
hát nem, hazudni ilyet, végkép nem fogok!
Hazudni kéne, hisz minden hazugság,
vicsorgó fenevad belül a jóság,
meghitt ölelésben a számítás lakik,
vagyon, csillogás, a kapzsi jól lakik.
Tegnap még leköpted, ma a barátod,
az inged kérte, te adtad a kabátod,
mellette álltál, de a bajban ott hagyott,
barát, hazugság, minden mondatod!
Hazudni kéne, hisz mindenki hazug,
nincs a becsületnek sehol semmi zug,
hol az igazság magában suttogna,
hol a pénz hatalma, végre elfogyna.
Jó lenne festeni mosolygást bánatra,
játszó fényeket bágyadt
horvathzsoka, 2018. január 17. szerda, 16:41
Tóth János Janus: csend
hallgat a szoba bámulnak a falak
a lámpáról zuhannak a fénysugarak
rá az asztalra a társtalan székre
és belevesznek a szőnyeg porszemébe
némaság öntözte furcsa csend nő
lassan nem sietve mint egy barlangi cseppkő
a pillanat mi oly gyakran csak suhan
most ide ül mellém és odébbáll szavam
fohász kúszik bensőmből mint az inda
hogy maradjon e csend s a pillanattal ringva
bámuljuk a plafont hová képzelünk egy képet
egy csend keretben megfestünk mi téged
és áhítat előbb melegség majd forróság itat
egy reszkető vacogó érzést mi megsirat
hisz most úgy vagy itt mint még sehogy
bennem a vágy ma újra térdre rogy
s a képen éppen ajkadra fókuszálva
szintre belehalok s futnék Tiszába Dunába
de reccsen a szék nagy a magány súlya
és a csendem semmivé lesz újra
ágyba bújok mellkasomon térdem
hallgatja hogy száguld üvölt benn a vérem
takamaru, 2018. január 16. kedd, 22:16
Tóth János/Janus
Tóth János Janus

Lelki-sebészet (műhiba)

Bámulom a plafont.
Mész festette vakolat
ridegen néz vissza,
metszek közben lelkemen,
s az ágy, csorgó emlékeim issza.
Sajog a hasított seb,
szisszenek, nincs lidocain,
kimetszett érzés a fém tálban,
már nem vörös,
csak sápadó rózsaszín.
Meg van végre, ami fáj,
hát itt van a góc,
szívem selymén áttét,
egy durva, makacs daróc.
Körbevágom, fűrészelem,
s lenyúzom róla,
hogy könnyen ketyegjen e szív,
mint egy karóra.
Milyen könnyű lett,
egy-két öltés
és a lelkem zárom,
mily csendes szinte néma
a benti világom.
Zongoraszót, s némi hegedűt,
mint ragtapaszt rakok,
bámulom a plafont,
s közben aprót gyógyulok.
De bennem, mélyen legbelül,
egy ott felejtett régi kép,
(szemeid pillantása)
újra kezdi életét.
Vághatnám újra lelkem,
lehetne ezer meg ezer sebem,
de az édes áttét,
már ott van,
horvathzsoka, 2018. január 16. kedd, 12:39
Tóth János Janus: fal
fal vagyok mit az isten téglából rakott
csak rám elfelejtett csapni vakolatot
a világ remeg meztelen testem körül
de fázni csak én tudok ily kegyetlenül
mert felettem nincs tető körötte eresz
a félelem az mi sötéten körbevesz
és eső esik tégláim a fagy ölén
lassan mállnak elporladnak oly könnyedén
a fal lehull fölém nő egy apró bokor
és majd ő tuja csak hogy éltem valamikor
takamaru, 2018. január 14. vasárnap, 21:25
Tóth János Janus: számtan mértan
mint egy tört a négyzeten
úgy ülök itt a széken
kedvem aprócska semmi
nullára kerekítem
osztható önmagammal
már réges-rég nem vagyok
bennem a kivonás él
szorozni meg tudok

egymásnak merőleges
a két megfoghatatlan
az álmom és a vágyam
de befogót magamban
nem találok nincs sehol
így nincs mi összekötné
az időm pedig kevés
nem válok derék-szöggé

mint elnyújtózó nyolcas
a szerelem úgy hever
hol kezdődött nem tudni
de úgy tűnik forever
igen itt törtek jönnek
mert egész az nem lehet
hiszen te ott én itt
elrontjuk a képletet

önmagam vízbe mártom
a bánat mennyi bennem
mint a kiszorított víz
már tele minden vedrem
a vízbe könnyem csordul
most vétlenül de csalok
cseppnyit szomorúbb lettem
lehet bele is halok

ha most összegzésre vársz
hát jó nem bánom legyen
számolatlanul vágyom
rád egy egész életen
és nincs
takamaru, 2018. január 13. szombat, 18:16
1/29
Képek, videók
jános név.jpg
zsokica45
2018. február 24. szombat, 17:47
Bartalis János:Február
maria_kadar_148
2018. február 20. kedd, 00:26
SZKT-Arnótszky Jánosné.jp
agica2004
2018. február 18. vasárnap, 19:48
SZKT-Tóni -János-Miklós.j
agica2004
2018. február 18. vasárnap, 19:43
Kádár+János+1977-ben+N agy
taszat
2018. február 18. vasárnap, 10:06
János Árpád- Mit mondani
sanci81
2018. február 14. szerda, 17:18
lourdes Szűzmária _ jános
maroka
2018. február 11. vasárnap, 16:15
jánosi inciiv.jpg
zsokica45
2018. február 06. kedd, 17:26
jánosi inciinm.jpg
zsokica45
2018. február 06. kedd, 17:26
jánosi inciimn.jpg
zsokica45
2018. február 06. kedd, 17:25
jánosi inciik.jpg
zsokica45
2018. február 06. kedd, 17:25
jánosi inciih.jpg
zsokica45
2018. február 06. kedd, 17:25
magyar költök.png
chillik
2017. október 19. csütörtök, 16:33
Régi magyar költök 01.jpg
chillik
2017. június 13. kedd, 05:30
Régi magyar költök 02.jpg
chillik
2017. június 13. kedd, 05:30
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.