Regisztráció  Belépés
2018. július 21. szombat | 29. hét | 202. nap | 15:27 | Dániel, Daniella
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
William Shakespeare: 75. szonett
William Shakespeare: 75. szonett

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

(Fordította: Szabó Lőrinc)
tinka1951, 2018. július 21. szombat, 14:52
Szabó Lőrinc
Anyám mesélte

Anyám mesélte, régen, amikor még
együtt ültünk a Templom utca 10
alatt, Balassagyarmaton, az udvar
kertje előtt, hogy valaha, kicsiny
lánykorában, milyen igazak és
egyszerűek voltak az emberek.
- Jó népek voltak - mondta - mindenütt,
ahol éltünk, szívbeli emberek,
segítették egymást, s bennünket is,
amikor Tiszalökről menekűltünk.
Mert menekültünk. Igen... Várj, hogy is volt,
már alig tudom... Ugy volt, hogy megégtünk!
Apánk ispán volt, valami Bekény
Péter ispánja, és keze alatt
béresek voltak és dohányosok,
s aztán megégtünk, a gép is, a cséplő,
az is ott veszett, s mi Miskolcra mentünk
és nagyapád a vasuthoz került,
apád meg később Miskolcról ide.
Legjobban erre, a menekülésre
emlékszem, volt négy szekér bútorunk,
azokra raktak fel, engem s Juliskát
és Jolánkát, párnák s dunyhák közé,
ott szorongtunk, és egy zsákban a kompról
négy
horvathzsoka, 2018. július 21. szombat, 11:12
Semmiért egészen
Szabó Lőrinc:
...........Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsitithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a
pircsi09, 2018. július 21. szombat, 06:31
Szabó Lőrinc
Szabó Lőrinc

A csókod

A csókod? Már egyetlen pihenés.
Évekig semmi; gyors seb azután;
nyilt, égő seb, mely csukódni kiván
s hülni; fájó cél a remény mesés
kalandjaiban; a messzi Kevés,
mely mindent sürit; a fogoly magány
bilincstörése; végső tudomány,
mig hiszünk benne; hazaérkezés.
Csókolj, kedves! Nagy ut volt! Évekig
nem tudtam, ki vagy, s most, hogy ajkaim
ajkadon ismétlik szerelmemet,
titkok s rémek zsufolnak s oly csodák,
mintha sziveink percenkint egy-egy
öröklétet beszélgetnének át.
horvathzsoka, 2018. július 20. péntek, 08:04
Szabó Lőrinc: A rabszolga.
Szabó Lőrinc:

A rabszolga.

Túrtam és átkoztam a Földet
s egy Óriás lépett elém.
- Ki vagy? - mint vas, kongott a hangja. -
- Rabszolga, - válaszoltam én.

- Kinek a szolgája? - A Földé! -
mondtam vad gyűlölettel. Ő
erre fölvett a tenyerébe
és: - Ne félj, - súgta, - a jövő

majd megszabadít zsarnokodtól,
csak őrizd jól a titkomat:
népem, a Vas-Nép, lázadásra
készülődik a föld alatt! -

Ezt mondta a Vas-Óriás és
eltűnt... Én kínlódtam tovább,
túrtam a földet s átkozódtam
száz hosszú, hosszú éven át,

s reménykedve s csalódva néztem,
a lélektelen, lomha, vak
hadak hogy hevernek a földön,
kéz, láb s agy nélkül, a vasak,

láttam, hogy tűrnek, mint a hullák,
erősek, engedelmesek,
ekének, ásónak, kapának
mind ideadják testüket,

de láttam azt is, hogy
marcyt, 2018. július 19. csütörtök, 08:23
Szabó Lőrinc: A vége.
Szabó Lőrinc:

A vége.

Múlik a nyár, és lassan észretérsz, és
a vége az, hogy megméred a nőt,
a vége az, hogy már sehogysem érted,
hogy lehettél oly őrült azelőtt,
a vége az, hogy mint egy másik állat-
fajtát, úgy nézed, van belőle sok,
szakítasz vagy megalkuszol vele,
mert nincs időd rá és üdvét unod.
De addig izegsz és mozogsz
és semmi sem elég,
és "Meghalok!" és "Csak te" és
"Csak ő!" és tönkremégy,
és "Mennyország!" és tönkremégy,
"Csak ő!" és tönkremégy,
részegen őrjöngsz ég felé
és a pokolba mégy.

Múlik a nyár és végül visszaadnád
a pénzt, Nagyúr, tíz évért! tíz napért!
egyért! amit raboltál, visszaadnád,
Disznófejű! már egyetlen napért!
A vég az lesz, hogy kár volt szakadatlan
a hecc, a harc, hogy még, még több legyen!
A vége az, hogy irgalmat szeretnél
s pusztulsz hajszoltan és
marcyt, 2018. július 18. szerda, 07:18
Tallóztam
Szabó Lőrinc

Én

Mintha vas függönyök
ereszkedtek volna körém,
rab vagyok a titkok között,
melyeket úgy hívnak, hogy: Én.

Láthatatlanok és
puhák e különös falak,
de az örök elrendelés
építette kapcsaikat.

Puhán és testtelen
állnak az életem körül,
de ős eresztékeiken
áttörni sohse sikerül.

Mi lehet odakint?!
Csak börtönöm magánya kong.
Úgy ugrálhatok benne, mint
gumicellában a bolond.

Mintha vas függönyök
ereszkedtek volna körém,
rab vagyok a titkok között,
melyeket úgy hívnak, hogy: Én.
horvathnemagdi, 2018. július 17. kedd, 10:06
Szabó Lőrinc: Szégyen
Szabó Lőrinc:

Szégyen

Épp akkor léptem ki a kádból,
s ahogy ott álltam meztelen,
véletlenül egy nő nyitott be
hozzám, egy nő, egy idegen.

Fiatal voltam, ő is az volt,
és egész testem elpirult,
a szégyen szennye nyakon öntött
és rám tapadt és lángra gyúlt:

úgy éreztem, hogy tetten értek
valami nagy gyalázatot,
pedig mindössze az derült ki,
hogy az vagyok, ami vagyok.

Az egész csak egy pillanat volt,
véletlen, gonosz pillanat,
s a nő menekült, iszonyodva,
hogy a ház rögtön rászakad.

Menekült szegény, iszonyodva,
hogy ezért még lakolni kell,
én meg ott maradtam a bűnnel,
amit nem is követtem el.

És töprengtem és tiltakoztam
és lassan elfogott a düh,
aztán megúntam és nevettem
s minden jó lett és egyszerű.

Régen történt, van vagy tíz éve.
Mennyi rossz és jó odavan!
Ma már se lélekben, se testben
nem tudom szégyelni
marcyt, 2018. július 17. kedd, 07:39
Johann Wolfgang Goethe: A kedves közelléte
Johann Wolfgang Goethe: A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már??

Szabó Lőrinc​ ​fordít​ása
vorosrozsa66, 2018. július 16. hétfő, 13:21
Szabó Lőrinc
Szabó Lőrinc

Én

Mintha vas függönyök
ereszkedtek volna körém,
rab vagyok a titkok között,
melyeket úgy hívnak, hogy: Én.

Láthatatlanok és
puhák e különös falak,
de az örök elrendelés
építette kapcsaikat.

Puhán és testtelen
állnak az életem körül,
de ős eresztékeiken
áttörni sohse sikerűl.

Mi lehet odakint?!
Csak börtönöm magánya kong.
Úgy ugrálhatok benne, mint
gumicellában a bolond.

Mintha vas függönyök
ereszkedtek volna körém,
rab vagyok a titkok között,
melyeket úgy hívnak, hogy: Én.
horvathzsoka, 2018. július 15. vasárnap, 08:58
Tündérország kürtjei
ALFRED, LORD TENNYSON

Tündérország kürtjei

Ormok, haván, tornyok falán
az ég zuhogó fénye lángol;
tó tükrét nap töri szét
s a vad vízesés zengve táncol.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve:
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze

Mily tiszta halk! Hallod a dalt,
a tisztuló és halkuló dalt?
Szirtek felett mint üzenet
Tündérország száz kürtje sóhajt
Zúgj, a bíbor völgy zengjen veled össze;
zúgj, kürt;visszhang, felelj, elhalva, messze, messze

Óh kedves, a kürtök szava
belehal az égbe, a tájba;
de lelkeink visszahangja mind
nagyobb, s csak nő a muzsikája.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve;
felelj, visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

(Szabó Lőrinc)
evavicus, 2018. július 14. szombat, 13:27
Robert Burns - A kékszemű lány
Robert Burns - A kékszemű lány


Tegnapi útam meggyötört

s gyötör még eleget csúnyán:

két édes, drága szem megölt,

megölt egy kékszemű leány.

Nem lánggyűrűs aranyhaja,

harmatos rózsaajka se,

nem is hókeble az oka -

hanem gyönyörű, kék szeme!

Szó, hang, mosoly: édes pokol;

elbűvölt, nem tudom, mivel;

gyilkos-örök sebet ütött

belém, szép kék szemeivel.

De, szó, megállj, várj még, halál,

tán hozzám hajlik a kegye;

ha nem, tudom, hogy gyilkosom

lesz az az édes kék szeme!

/Szabó Lőrinc fordítása/
vorosrozsa66, 2018. július 13. péntek, 16:32
1/746
Képek, videók
William Shakespeare idéze
cuppika59
2017. szeptember 12. kedd, 19:06
William Shakespeare.jpg
sarkadykati
2013. február 20. szerda, 13:44
William Shakespeare.png
06mohild
2012. október 25. csütörtök, 04:51
William Shakespeare idéze
szalai0913
2010. szeptember 18. szombat, 16:48
William Shakespeare Sok h
sarkadykati
2010. július 24. szombat, 05:50
William Shakespeare. CIV.
jakabgasparne
2009. március 24. kedd, 06:00
William Shakespeare.png
ujjozsef
2009. február 18. szerda, 07:27
William Shakespeare
sarkadykati
2008. november 24. hétfő, 09:54
Shakespeare.jpg
bbbarbara
2016. október 21. péntek, 22:13
Shakespeare3.gif
szicu
2016. május 13. péntek, 10:58
Shakespeare2.gif
szicu
2016. május 13. péntek, 10:58
Shakespeare1.gif
szicu
2016. május 13. péntek, 10:58
Shakespeare.gif
szicu
2016. május 13. péntek, 10:57
Shakespeare halála 01.jpg
chillik
2016. január 14. csütörtök, 08:23
Shakespeare halála 02.jpg
chillik
2016. január 14. csütörtök, 08:22
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.