Regisztráció  Belépés
2018. július 23. hétfő | 30. hét | 204. nap | 16:01 | Lenke
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Csillagóra
Hárs Ernő

CSILLAGÓRA

Félignyílt kagyló volt a langyos éj,
a víztükör s a felhős ég a héjak,
s a szűrt holdfény a gyöngyházcsillogás.

Egy parti kocsma korhadt asztaláról,
fűzfák alatt kortyoltuk az italt,
paraszti pincék mézédes borát.

A szem tárgy nélkül kószált, csak a száj
volt híd az álom s valóság között,
hűlt délutánok ízét közvetítve.

Ahogy nőtt a homály, nem volt már férfi, nő
csak meztelen szívek, melyek beszéltek,
a mindenség tornácán révedezve.

Mint akik már ismerték hajdan egymást,
s most sorbafűzve emlékeiket,
eltervezik az új találkozást,

egy másik csillagon, hol ugyanígy
setteng az árnyék, cirógat a szél,
s rémlik távoli időkből egy óra,

melyben az éj gyöngykagylója kinyílt.
evavicus, 2018. július 11. szerda, 17:15
Tallóztam
Apollon Majkov

Álom

Mikor opálosan gomolyognak az árnyak
a sárga földeken, hol boglyasorok állnak,
a kék erdőkben, a rétek nedves füvén:
mikor a tó felett párát tornyoz a fény,
s a ritka nád között, álmodozva szelíden,
a hattyú fürdeti tükörképét a vízben -
belépek az öreg, szülőatyai ház
zsúpfedele alá, melyet tölgy véd, s akác:
s ott, ha az óra jön, száját mosolyra húzva,
csillaggal s mélyszínű pipaccsal koszorúzva,
a végtelen felől, légi ösvényeken,
megjelenik a lét istennője nekem,
elönti arcomat halvány ragyogása,
kezével szememet nesztelenül lezárja,
fürtjét hátraveti, hozzám hajtja fejét,
számon és szememen csókja lesz a pecsét.

/Ford.: Hárs Ernő/
horvathnemagdi, 2018. június 21. csütörtök, 20:59
Álom haláláig
Apollon Majkov

Álom

Mikor opálosan gomolyognak az árnyak
a sárga földeken, hol boglyasorok állnak,
a kék erdőkben, a rétek nedves füvén:
mikor a tó felett párát tornyoz a fény,
s a ritka nád között, álmodozva szelíden,
a hattyú fürdeti tükörképét a vízben -
belépek az öreg, szülőatyai ház
zsúpfedele alá, melyet tölgy véd, s akác:
s ott, ha az óra jön, száját mosolyra húzva,
csillaggal s mélyszínű pipaccsal koszorúzva,
a végtelen felől, légi ösvényeken,
megjelenik a lét istennője nekem,
elönti arcomat halvány ragyogása,
kezével szememet nesztelenül lezárja,
fürtjét hátraveti, hozzám hajtja fejét,
számon és szememen csókja lesz a pecsét.

/Ford.: Hárs Ernő/
evavicus, 2018. június 18. hétfő, 22:33
Tájkép
Apollon Majkov

Tájkép

Szeretem az erdei ösvényt,
csak mégy, és nem tudod hova:
két mély keréknyom csal előrébb,
s az útnak nincs vége soha...
Az erdőség színei tarkák:
ősz festette ki a juharfát,
de a fenyő dús, üde még:
a nyárfák riadót dobolnak,
a nyír hullatja levelét,
s az útra veti takarónak...
Úgy mégy, mint hullámzó vízen -
zajt üt a láb, de a fül észlel
minden kis neszt a sűrűben,
hol páfrány mereng tömegével,
a piros gombák sora alatt
mesék törpéi alszanak...
Már ferdén hull a nap világa...
Feltűnik a messze folyó...
A malomkerék surrogása
a távolból már hallható...
Döcög a szekér, telerakva -
felvillan hirtelen a nap
fényében, majd árnyában halad...
Lovát kiáltva noszogatja
az öreg, s mellette- gyerek,
ki tréfából fél nagyapótól:
míg velük fut leengedett
farokkal a lompos komondor,
s az esti erdei homályt
csengő ugatás járja
evavicus, 2018. június 18. hétfő, 22:32
Kétfajta fájdalom...
Hárs Ernő

Kétfajta fájdalom...

Kétfajta fájdalom, a testi és a lelki
vár mindenkire, ki e földre született,
mind a két fajta kín változata ezernyi,
alul marad vele szemben a képzelet.

A testnek gondja van rá, hogy legyen, mi fájjon,
a legelsőtől a végső pillanatig,
a lélek, mely sosem vehet erőt a vágyon,
egyképp szenvedi jó s rossz kapcsolatait.

Azon van egyre csak, hogy valamit elérjen,
ha tudja is, hogy el kell vesztenie végül,
felégetve magát a meddő szenvedélyben.

S eltűnődhet, mikor már a halálra készül,
mily mérvű okai voltak balvégzetének
el nem nyert örömök s valódi veszteségek.
evavicus, 2018. június 13. szerda, 20:08
Ha villám vág belénk...
Hárs Ernő

Ha villám vág belénk...

Ha villám vág belénk - az a boldog halál.
Kínos, kényszeredett búcsú minden egyéb,
ostromlott vár vagyunk, melyben naponta áll
szűkebbre szorított körből a menedék.

Fogy szakadatlanul az élő kapcsolat
köztünk s a környező kortárs világ között,
van, akit láthatunk, mással csak hangokat
cserélünk, s van, aki fényképbe költözött.

Borzadunk mégis a hirtelen távozástól,
s azért imádkozunk, hogy mitőlünk az Isten
kiválasztottjai e díját tartsa távol.

Mert jobb nekünk magunk gyáván meghúzni, mintsem
kétes kockázatát vállalni, hogy lerázzuk
évezredek óta ránk mért földi szolgaságunk.
evavicus, 2018. június 12. kedd, 19:31
Vannak szavak...
Hárs Ernő

Vannak szavak...

Vannak szavak, melyek holtig velünk maradnak,
szeretetteljesek, kétséget oszlatók,
velük pályájukat megjárt öregek adtak
soha el nem fogyó áldott útravalót.

Hites próféciát az ifjú házasoknak,
pokolmélyek után emberséges reményt,
a biztató szavak most is fülembe zsongnak,
egy letűnt nemzedék jótéteményeként.

Most, hogy én lettem az, amit valaha ők
jelentettek nekem, egyetlen óhajom,
szavaim másba is öntsenek oly erőt,

milyet nekem adott a kapott bizalom,
hogy csorbítatlanul égjen a láng tovább,
míg új meg új kezek veszik egymástól át.
evavicus, 2018. május 08. kedd, 22:48
Te voltál nekem a zene
Hárs Ernő

Te voltál nekem a zene

Te voltál nekem a zene,
s most nélküled bolyongnak
a hangjaid az űrben,
oly hullámhosszra állva,
mit nem foghat fel élők füle már.
Nekem kell utánuk erednem,
csak én tudom a kulcsot.
Kezdem már dallamát
megformálni a számban
egy éneknek, amelyben
együtt a vég s a kezdet,
s mely már sem te nem vagy, sem én,
csak valami végtelen nagy
boldog csodálkozás.
evavicus, 2018. április 14. szombat, 11:16
Ha minden végtelen
Hárs Ernő

Ha minden végtelen

Ha minden végtelen
s mulandó egyaránt
a világegyetemben,
s nem válthat meg halált
az élő semmivel sem —
akkor miért születtem?

Fejet kell hajtanom,
ebben a végtelenben
a föld is csak atom,
öröklét volt reménye,
s elmúlik menthetetlen,
mint akármely napom.

Viszontlátásra vágyunk
s lassan senkit se látunk
köröttünk aki volt -
ragyog az égi estély,
s marad a régi rejtély,
az ős fekete folt.

Csak sejtem, nem tudom,
hogy ml vár az úton
melynek vándora minden,
s találgatom, vajon
kívül rajtam, felettem,
vagy bennem van az Isten.
evavicus, 2018. április 12. csütörtök, 20:08
A sebhely...
Hárs Ernő:

A sebhely...

A kínok közt a legkeservesebb, mely
sokévi együttlét után hasít
annak szívébe, ki árván marad.
Az öreg gyökér úgy szétágazik,
hogy sosem tűnik el végleg a sebhely,
ha a fatörzs a földből kiszakad.
aranyoslila, 2018. március 28. szerda, 21:39
A tél betűi
Hárs Ernő: A tél betűi


A havas táj óriási irka,
varjakkal és fákkal teleírva.

A betűk a fák fekete rajza,
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta.

Minden napnak más a kézvonása,
a betűket szélvihar cibálja.

Felrepülnek a pontok időnként,
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb.

Majd a végén károgva leszállnak,
új értelmet adva az írásnak.

Sorait a tél ekképpen rója,
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.
taltos1, 2018. január 26. péntek, 23:27
1/27
Képek, videók
csillagóra
margo511
2009. február 17. kedd, 20:17
Holdfényes.jpg
sznejuci
2018. április 16. hétfő, 15:46
Szekerek a holdfényben 01
chillik
2018. március 09. péntek, 05:16
Szekerek a holdfényben 02
chillik
2018. március 09. péntek, 05:15
holdfény
taltos1
2017. augusztus 30. szerda, 23:55
Holdfény.gif
pacsakute
2017. augusztus 28. hétfő, 21:58
Holdfényben
anna4459
2017. augusztus 15. kedd, 07:49
Ösz hajjal holdfényben.jp
chillik
2017. július 12. szerda, 04:54
Holdfény
luiggi
2017. április 27. csütörtök, 17:58
Híd-holdfény.jpg
agica2004
2017. április 18. kedd, 19:35
Holdfényes szép estét.jpg
ildikocsorbane2
2017. január 09. hétfő, 20:06
Holdfény.png
szelgyongyi
2016. december 02. péntek, 12:49
Holdfényben
csalogany13
2016. november 10. csütörtök, 22:04
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.