Regisztráció  Belépés
2018. június 25. hétfő | 26. hét | 176. nap | 13:49 | Vilmos
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Grüner György gyűjteményéből nyílt kiállítás a Vasarely Múzeumban
dolgoztak ki, vagy puszta erejükkel törték át a konvenciókat. Az innováció az, amely a tudomány és technika fejlődését, és amely, mintegy célként, a gyűjtő életét is meghatározta" - idézi a közlemény az amerikai-magyar műgyűjtőt.

A kollekció legkorábban készült alkotásait az Európai Iskola, illetve a Galéria a 4 Világtájhoz művészcsoport egyes tagjainak 1946-1948 között készült művei alkotják.

A gyűjtemény törzsanyagát a pályájukat a hatvanas években kibontakoztató művészek - Bak Imre, Deim Pál, Fajó János, Gáyor Tibor, Haraszty István, Hencze Tamás, Hetey Katalin, Keserü Ilona, Konok Tamás, Maurer Dóra és Nádler István - munkái jelentik, akik közül többen az Iparterv-csoport tagjaiként mutatkoztak be. A kilencvenes évek utáni magyarországi képzőművészet újabb törekvéseit Bolygó Bálint, Benedek Barna, Haász Katalin, Kelemen Zénó és Wolsky András alkotásai képviselik.

A tudomány és a művészet közötti lehetséges kapcsolódási pontokat kereső, nagyrészt geometrikus-konkrét formákkal dolgozó
velemenyezd, 2018. június 13. szerda, 18:04
Komáromi János - Feledés
Komáromi János
Feledés

hány szerelmes szó
hervadt hazug feledésbe
hány édes pillantás
csorgott végig
bánatos arcokon
és hányszor érezted
mindennek vége
lelked vére szivárog
bánatos alkonyon

hány hang tapadt meg
forrón izzó torkodon
hány keserű dal
halt el némán
halványkék ajkakon
és hányszor indultál
ismeretlen utakon előre
lábad lendült, de csak
körbe jártál elhagyott nyomokon

hány árva pillanatot
hittél öröknek
hány magányos órát
éreztél sivár
nyirkos börtönnek
és hányszor rajzoltál fájó jelenedbe
égő kérdő jeleket
miközben félelmeidtől nem láttad
mennyire szeretnek

hány álom veszett el
a lemondás szigetén
hány kikötő maradt üresen
míg vakon hánykolódtál
a boldogság tengerén
és hányszor
katrin56, 2018. június 08. péntek, 20:07
Arany János – Katalin
Arany János - Katalin

Költői beszély
1850

1
Megszünt a vigadók nesze,
Mogorván űl az ősi vár
Mint élet-unt vén remete,
És, melybe visszasűlyede,
Rossz kedvét nem zavarja már
Harsány zene, csengő pohár.
Szellős fokán nagy, fekete
Ágyuk lomhán könyöklenek,
Hogy a ledörgött éljenek
Heve után hűtőzzenek;
Érc ajkuk többé nem rivalg,
Végső morajjok is kihalt;
Sőt már a visszhang is pihen,
Mely összetorlott bérceken
- Hol a felhőnek fészke van,
S a völgyben, ott, hol Vág folyam
Őrült kacajjal elrohan -
Dörgésöket fel és alá,
Mint könnyü labdát, vagdalá.
Az elriasztott néma csend,
Tanyáján, újra megjelent,
Felütni sátrát Budetin
Mohos, sötét párkányzatin,


És a szokatlan zaj után
Visszafoglalt uralma tán
Még teljesebb lön, mint előbb,
A kézfogási nap
chillik, 2018. június 05. kedd, 03:26
Keresztény történet - Akit szeret az Úr...
gondolt arra soha, hogy az neki is hívó szó. És itt az erdő csöndjében meghallotta ezt a harangot. Alig várta a holnapot, hogy ott lehessen. És várta haza a férjét, hogy hozzásimulhasson. Mert máris hiányzott. Érezte, hogy a reggeli vitájuk csak még jobban összekovácsolta őket.
Reggel Réka korán ébredt, jókedvvel készült az istentiszteletre. Mint egy találkozásra, amire régóta várt. Évek óta nem járt templomban. Az utolsó padba ült le. Amikor meglátta a tiszteletest, elcsodálkozott. De hiszen ez Jánosi Ferenc! Kolléganője, Sarolta fia. Sosem mondta, hogy a fia pap. Milyen keveset tudunk egymásról... Furcsa volt most palástban látni a férfit, aki gyakran eljött az anyja munkahelyére. Igaz, eddig nem sokat beszélgettek. Hát a templomba kellett eljönnie, hogy jobban megismerje. Hallgatta a szavait. Mély, megnyugtató hangon beszélt. Oda kellett rá figyelni. Minden mondatának súlya volt. Nem üres locsogás, érződött, hogy meggyőződésből beszél. Vallja is, amit mond, elgondolkodtat. A 8. zsoltárból
katalin_53, 2018. április 28. szombat, 11:55
Tóth János Janus: hárs-fa-kép
egymásnak dőlve én s a hársfa
csendet válogatunk madárdal közül
révedve bámulok a már ismeretlen tájra
s pillám alatt a jelenbe múlt idő vegyül

a porladó téglák újra magas falak
s föléjük fénylő kupola kerekedik
a kastélykertben rózsák nyílnak s a madarak
folyton éhes fiaik sietve etetik

illat rohan széllel neki a világnak
gyümölcs húsából serken a zamat
künn a mezőn apámék nagy rendeket vágnak
mely boglyává lesz hol álmodnak a szavak

bíbic jajong s fájó zuhanását játssza
megcsillan tudása micsoda nagy színész
hisz a másik irányban fészke és tojása
tőlük csalogat el ha éppen arra mész

barna buzogányok ingaként lengnek
sás suttogásban békák hangoskodnak
szitakötő táncol a bámuló szemeknek
s gólyáék a vízből apró halat lopnak

ólak ereszéhez villás farkú cikázz
szárnya alatt suhan már az este
égalján kopik a bíborszínű máz
estfelleg ül a távoli templom
takamaru, 2018. április 27. péntek, 22:32
A vers mellett
Bartalis János
A vers mellett

Nem a versben élek,
csak a vers mellett.
Nem ad az élet kegyelmet.

Pillanatok vannak csak: percek.
Halvány kis, fájó remegések.
Villanás, mely megrezeg bennem.
Mint fénysugár, átfut lelkemen.
De aztán vége, vége már.
Elkattan az aranyos zár.
Sötét lesz újból, mély sötét.
Illan a bűvös tündérkép.

Nem a versben élek,
csak a vers mellett.
Hiába jöttök
tavaszillatú hegyek.
Alkalmak, tervek,
reménységek...
Szűz szavak -
a mélyből bukkantok ki,
miket emberajk
még nem ejtett ki.
Ősdalok!
Szárnyak!
Képzetek!
Hiába jöttök, hiába.
A perc elfut, a drága.
A lelkem fájva megremeg.
Én most verseket feledek.
Meg nem született új-új verseket.
Soha nem ismert tavasz-ízeket.

A
eckerkata, 2018. április 26. csütörtök, 08:52
Bartalis János
Bartalis János

karlsbadi levelek

Csak a Parkstrasséban zöldek az akácok.


A tegnapi esővel hullottak le az utolsó levelek a Teplbe.


A vízcseppek, mint gyöngyszemek, felfűzve reszketnek
a drótokon.

Az este korán oltottam el a lámpám.


Így kelnek a kis tudósítások - Neked.
Ma olyan szomorú voltam; míg átjöttem a parkon,
úgy sírt bennem a szív, és édes volt a könny, mint
a virág kelyhében levő méz.
Tiszta az én szívem, mint a rózsaszirmon lévő
reggeli harmat, tiszta vagyok én testemben, mint a
fürödöző fehér hattyú s arcom telje fehér-csillogóbb
amannál is, mert ragyogó könnyeimben fürödözik.
Ujjaimon rózsaszínűre reszelem a körmöt és
fényesre dörzsölöm, hogy tüköre lehessen a
soroknak, melyeket Neked írok, hogy benne
tetszeleghessenek a betűk és az jól essen nekik.
Minden áldott reggel a te neved kimondásával
szentelem fel szájam az aznapi beszédre, a
horvathzsoka, 2018. április 23. hétfő, 12:00
Szeicz János: Emléked örök
Szeicz János:

Emléked örök

Az égen szürke fellegek futnak,
a sápadt hold a csillagokra vár,
addig bujkál a felhőlepelben,
amíg a földet éj borítja már.

Nappal szilaj színei a tájnak
fáradtnak tűnnek az alkonyatban,
mint a kopott életem, fakulnak,
s szürkülnek az emlékek agyamban.

Ahogy távoli dal csendes estén,
vagy pihenni térő szárnysuhogás,
úgy hull rám az édes, fájó emlék,
úgy fakad fel, mint egy hegyi forrás.

Elengedtelek, és mégis itt vagy,
még bennem élsz, mint tájban a színek,
melyek az alkonyban megfakulnak,
ámde végleg soha el nem tűnnek.

Fájó hiányodat lehet, megszokom,
képedre nézve könnyem sem fakad,
a szemem elenged, de szívemben
emléked örökre velem marad

Verselő Antológia 2009
marcyt, 2018. március 14. szerda, 07:14
Komáromi János
Komáromi János

Sírj értem

sírj nekem, ha fáj
sírj nekem, de várj
sírj nekem, válts meg
sírj nekem, ne várj meg

sírj értem
fájó könnyeket
sírj
ha a szürke hétköznap
eltemet és vágyaiddal
egyedül fekszel
és a nap is egyedül kel
hűvös órák között
magányos üldözött

sírj értem
vágyó könnyeket
sírj
forró könnyeid
vörössé égessék lelkedet
mikor a napfény elveszett
érezd meg, hogy nem lehet
már nem égethetsz el
többé nem érhetsz el

sírj értem
sikoltó könnyeket
sírj
mert fáj az öröm
ha nélkülem néha rád köszön
ha felvillan egy-egy boldog pillanat
és tudod, egy perc múlva
semmi nem marad
mi engem idéz

sírj értem
elhaló könnyeket
sírj
öleld át a csendet
húzd magadhoz a távolság
messzi tereit
amikor az összetartozás
érzéki köteleit
tépni kezdi a feledés

sírj
horvathzsoka, 2018. február 22. csütörtök, 10:33
Csobánka kegyhely
Szentkút és búcsújáróhely a Sarlós Boldogasszony tiszteletére.

1.Édesanyánk, jaj, de sötét a Te képed.
Talán a mi szenvedésünk fáj úgy Néked?
Búcsút járni Hozzád jöttünk,
Dalos ajkkal úgy köszöntünk, Szép Szűzanyánk.
2.Mint a múltunk komor éje, olyan arcod.
Fölöttünk, jaj, sok vad orkán átviharzott.
Búcsút járni Hozzád jöttünk,
Dalos ajkkal úgy köszöntünk, Szép Szűzanyánk.

3.Te vagy a mi vándorutunk hű vezére,
Értünk hullott szent Fiadnak drága vére.
Búcsút járni Hozzád jöttünk,
Dalos ajkkal úgy köszöntünk, Szép Szűzanyánk.

4.Fáradtságos verejtékünk hull a földre,
Szemünk könnye legyen szíved drága gyöngye.
Búcsút járni Hozzád jöttünk,
Dalos ajkkal úgy köszöntünk, Szép Szűzanyánk.

5.Nézz le reánk, édesanyánk, álld meg néped.
Odafent is dalolhassunk himnuszt Néked.
Búcsút járni Hozzád jöttünk,
Dalos ajkakkal úgy köszöntünk, Szép Szűzanyánk.

A Pilis-hegység déli peremén lévő
maroka, 2018. február 20. kedd, 19:02
Tóth János Janus: fekete virágok /reflex- vers/
szív-vak vagyok ha nem látlak
bennem matt az önarckép tükör
lágyan emlékek muzsikálnak
de félek a süketség fülemre tör

ujjaim és tenyerem is kérges
széthull imára kulcsolt kezem
csak magamra lehetek mérges
nincs másom csak a szerelem

ábrándok hegyéről zuhanva
hányszor törtem sajogva széjjel
s maradtam fájó önmagamra
a nappal is rám boruló éjjel

betűk gurulnak szakad a szó
sorvégén a fekete pont marad
hogy vége ne feledjem mementó
költő hiába sajnálod magad

kiégett ház kormos asztalán
hófehér vázában vöröslő rózsa
így vagy bennem így igazán
de már nem tudom mióta

belehalok mindig minden versbe
téged látlak mikor sírba szállok
betűk ékezete koporsómnak szege
s hajszálaid rám hulló fekete virágok
takamaru, 2018. február 14. szerda, 21:43
Csapó János: Óhajom.
Csapó János:

Óhajom.


Majd ha ez a szenvedő szív megrepedt,
S fájó lelkem elhagyja a tetemet:
Vigyetek ki a temető földébe,
Rég vágyom már nyugodni az ölébe'.

Síromra ne állítsatok emléket,
Föld színével egyenlővé tegyétek,
Ne tudja meg, ne gyanítsa senki sem,
Hogy én nyugszom, pihenek ott csöndesen.

Mert tudom, hogy nyughelyem ha meglelnék :
Békével még síromban sem pihennék.
Eljönnének keresztemhez könnyezni,
S ez lesz amit nem tudok elviselni.

Főiébredek, otthagyom a síromat,
S elátkozom aki engem megsirat ;
Színlelésből hullnak úgy is könnyei,
Minden cseppje árulással van teli

Elég volt a tettetésből mig éltem,
Körülfogtak, hízelegtek, én hittem,
Hízelegve lopták el a hitemet,
S ez lesz ami előbb-utóbb eltemet.

He ha egyszer rám hullottak a hantok,
Lenn a sírban nyugodalmat óhajtok,
Csendes békém ne zavarja ott semmi,
marcyt, 2018. február 06. kedd, 08:47
1/52
Képek, videók
Grüner-see ,Styria;Austri
farkas1945
2013. január 30. szerda, 10:35
A Vasarely Múzeumban
ujjozsef
2010. május 28. péntek, 11:48
Irénke gyüjteményéből.gif
csalogany13
2010. április 23. péntek, 00:31
gyujtok_egy_gyertyat_m ond
kkm
2017. április 01. szombat, 00:05
Gyertyát gyújtok.gif
kkm
2017. március 20. hétfő, 11:54
szikra gyujtó.jpg
agica2004
2017. február 01. szerda, 16:25
Gyújtom gyertyám
irmus
2016. október 31. hétfő, 07:53
faleveleket gyűjtő kislán
erzsikepuskas
2016. február 21. vasárnap, 00:29
gyertyát gyújtok.jpg
eva6
2014. október 31. péntek, 16:26
Gyujtok egy....
borigit
2014. október 31. péntek, 13:54
GYERTYÁT GYÚJTOK.jpg
marika6668
2014. január 02. csütörtök, 00:11
Drága emlékedre gyújtom
sargarozsa15
2013. november 01. péntek, 22:49
gyertyát gyújtok
eva6
2013. október 29. kedd, 19:23
Gyertyát gyújtok
gereica
2013. október 29. kedd, 17:52
Gyüjtött cicák
1951anna
2013. július 16. kedd, 06:43
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.