Regisztráció  Belépés
2018. május 25. péntek | 21. hét | 145. nap | 18:40 | Orbán
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Márai Sándor- A NÉGY ÉVSZAK-FEBRUÁR
szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női jellegüket.

A könyvekre csömörrel pillantunk az
memi59, 2017. február 24. péntek, 17:02
Négy évszak - Február
szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

[...]

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal védekeznek, lassított
taltos1, 2017. február 15. szerda, 23:40
kocsmában1775
kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben.
A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben
és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női jellegüket.
A könyvekre csömörrel pillantunk ez éjjeleken; úgy
nabob, 2017. február 02. csütörtök, 05:31
József Attila
fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

1933. március




SZERETNÉM, HA VADALMAFA LENNÉK!

Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék
S minden egyes árva
menusgabor, 2017. január 09. hétfő, 20:00
Lupsánné Kovács Eta
nyugodni,
Kapaszkodtam belé, nem hagytam elfutni.

Maradj még! Biztattam, tudom nem vagy igaz,
De mégis!...kell nekem ez a kicsi vigasz!

Megcsillan a kis láng, parádézik, siklik
Akár forró nyáron a tarló tűz, izzik.

Másnap jön a levél, az ember csalódik
Hová bújt a remény? Úgy érzem, halódik.

Majd heves záporként jött a felismerés,
Hogy is lenne igaz! A jó hír félreértés.

Összeszedte arcomról az ottfelejtett mosolyt,
Elillant, elment, mint ki sohasem volt.




SÍRD KI MAGAD CSENDESEN...

Mikor igaztalanul bántanak,
érdemtelenül megaláznak,
mikor jót akarsz, de rosszul értik...
remegő szíved majd ki tépik!

Szorító érzés,
menusgabor, 2016. október 24. hétfő, 20:30
Móricz Eszter
kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ...
Hiányzik az életünkből
az életünk - a szeretet....


NOVEMBER

A virágok színe
már megkopott,
őszi lombok
deresednek.
lenyűgöző őszi
varázsuk már
elillant.
A parkok sétányán
meddig virít
még az a néhány
kóbor virág?
Csendben hervadnak
a novemberi
virradatban.
Amott egy macska
rohan, nesztelen
hazafelé...
Egyre deresebbek
a hajnalok,
egyre fázósabbak
a nappalok, -
egyre jobban
szürkül a táj,
de még hősiesen
ellenáll virág,
fa, lomb,
menusgabor, 2016. szeptember 17. szombat, 21:00
Keresztény versek
álarc mögé sok bűnös gondolat.

Csodád felől, ó, hányszor ölt a kétség,
csak azt becsülve, mit a test szeret,
de most lettél azóta nekem érték,
örök tavasz mulandó ősz felett.

Ma itt az ősz. Lassan lehull a lomb már,
lehull szívemről a titok-palást,
s míg újra szól az örök drága zsoltár,
Uram, fogadd e fájó vallomást.
Balogh Miklós (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Tanít az ősz

Testvéreim! Nyarunk elillant,
mint szélben száll a pára...
Jön, lépeget felénk az Ősz
komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról
lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon?
Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk
veszendő és molyette?
Az Ősz - ha kéri, nem lesz
igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak
pecsétje ég szívünkben...
Hogy állunk ősz elébe?
Remegve vagy
katalin_53, 2016. szeptember 01. csütörtök, 08:02
Jószay Magdolna versei
álmokat ígér.
Megváltó születik, közeleg a szent éj,
Emberszívekbe költözik a remény.

Éveink fogynak, ám szívünk fiatal...
Ahogy roppan a hó, lelkünkben szól a dal.
Remény és tisztaság, élet és jóság,
Hozd mindezt el nekem, fényes úr-angyal!


ARCOMON A BÁNAT

Arcomon a bánat
hófehér márvány.
A derű elillant,
s ami megmaradt,
az nem is kell talán.

Az ember világa,
ha színes szivárvány -
ég kékjébe olvad,
s ami nyomot hagy,
pár fénykép csupán.

Arcomon a bánat
fekete márvány.
Kővé vált könnyek
befelé peregnek,
kőtengert alkotván.


ARCOMON KÉT KEZED

Még eljátszik szívemben
az
menusgabor, 2016. augusztus 27. szombat, 21:00
Kamarás Klára
várva
alszanak békén, mit se sejtve.
Valahol csattog már a fejsze,
s hallik a fűrész sikolya.
Halotti ágy e nyoszolya.

Te csak gondolj a szép tavaszra!
Az álmainkat behavazta
a felejtés s a tél varázsa,
de majd kikel ezer parázna
növény a földből s lángra kap,
mikor szerelmet súg a Nap.

Hunyd le szemed s a rózsaillat,
amely számunkra rég elillant,
körülfon újra, érzed? Érzem...
Nincs többé tél, a fénybe értem.
Álmodd, hogy megfogod kezem,
ha elhiszed, én elhiszem.




TITOK

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak
menusgabor, 2016. július 21. csütörtök, 21:30
Nincs Cím
bogarak. A fák ágai között madarak csicseregnek, ülnek fészkükön vagy etetik fiókáikat. A magasban éles szemű sasok köröznek, lesik a fűben motozó kis rágcsálókat. Itt is van egy kis egér, de még nem vették észre a ragadozó madarak.
Egy pillangó csapong a kisbárány előtt, amitől neki is játékos kedve támad, és elindul utána.
A lepkét követve egyre messzebb jutott a nyájtól, dombra fel, völgybe le, míg a többiek lépései is elhalkultak. Egy darabig észre sem vette, hogy egyedül maradt. Végül elillant előle a pillangó messze a bokrok és a fák fölé.
Most megéhezett a kisbárány, de itt már köves, kopár volt a talaj, csak itt-ott talált egy-egy fűcsomót - viszont annál több volt a tövis és bogáncs. Egyre távolabb ment, keresgélt a kövek, tövisek között. Tarka gyikok napoztak a sziklán, és ijedten menekültek előle, hogy menedéket keressenek a kövek alatt.
Eleinte nem is hiányzott neki a nyáj és a pásztor,olyan sok volt az új látnivaló.
Keresgélése közben egy éles kő felsebezte a
katalin_53, 2016. május 29. vasárnap, 09:58
Dutka Ákos
szeretni
keresztre hajszolt szegény emberek.

Higgyétek el, hogy Élet és Igazság
e földi létben bús testvér vagyunk,
mert visszatérünk mind a föld porába
és csak ő vigasztal, hogy feltámadunk.


KARÁCSONY

Karácsony, béke, szeretet,
Beszélnek róla emberek,
Várjátok vágyó álmotok.
S nincs itthon soha nálatok.

Elillant drága képzelet:
Gyermekkorodból jön veled
Aranydiós szent mesefa,
Anyád terített asztala.

Karácsony, béke, Betlehem.
Elég a gyertya hirtelen.
Elég a karcsú mesefán
S mi marad holnap ezután?

Marad a gond, bűn, gyűlölet,
Pedig higgyétek emberek,
Ez az egyetlen értelem,
Amelynek titka végtelen.

Ez az egyetlen igaz út,
Melyen mindenki haza jut,
Mely földre hozza az Eget:
A Szeretet, a
menusgabor, 2016. március 18. péntek, 21:00
Két szelet párizsit kérek!!!
azért, mert új életet hordoz méhében.
A hentes unott egykedvűséggel tette a dolgát, nem volt az arcán sem, bánat sem öröm, ahogyan a villával csikorogva szurkálta a felvágottakat a mérlegen lévő papírba taszigálva őket. Olyan volt, mint az időjárás, szürke unott és egyhangú.
Végezvén az előző vevővel, halovány mosolyféle villant át az arcán, ahogyan az üveg mögül a csinos fiatalasszony felé fordult.
- Mit adhatok?- Kérdezte, miközben a mosoly, már nem is hagyott nyomot rajta, mintha-csak elillant volna a semmibe, ahonnét előkerült. A fiatalasszony értetlen tekintettel nézet a hentesre, és szemével az előtte álló nénikére intve megszólalt bársonyosan csilingelő hangján.
-A néni jön a sorban!- Szögezte le a tényt, határozott hangon, ujjával lefelé mutatva, a kendő irányába.
A hentes mélyen lehajolva, és az üvegpolc alatt kikukkantva bambán bámult a kendő alá, majd felemelkedve, és félig áthajolva a polc felett, lenézett a mélységbe, mint valami óriás, ki törpéket vél látni
sz719eszter, 2016. február 27. szombat, 15:42
2/15
Képek, videók
marai_sandor_szobor2-1 024
lilagondolatok
2015. július 28. kedd, 00:03
Márai Sándor.png
bbbarbara
2015. március 15. vasárnap, 20:12
Márai Sándor.jpg
bbbarbara
2015. február 04. szerda, 20:50
Márai Sándor_n.jpg
lilagondolatok
2014. augusztus 21. csütörtök, 10:45
Márai Sándor-001.jpg
lilagondolatok
2014. augusztus 14. csütörtök, 08:17
Márai Sándor idézet.jpg
pacsakute
2014. augusztus 02. szombat, 17:32
Márai Sándor(1).jpg
zsu74
2014. augusztus 02. szombat, 16:26
Márai Sándor(2).jpg
zsu74
2014. augusztus 02. szombat, 16:26
Márai Sándor(3).jpg
zsu74
2014. augusztus 02. szombat, 16:25
Márai Sándor(4).jpg
zsu74
2014. augusztus 02. szombat, 16:25
Márai Sándor(5).jpg
zsu74
2014. augusztus 02. szombat, 16:25
Márai Sándor(6).jpg
zsu74
2014. augusztus 02. szombat, 16:24
Hello Február!
irmus
2018. február 01. csütörtök, 18:27
február01 szentmise.jpg
maroka
2018. február 01. csütörtök, 18:05
februárz.jpg
zsokica45
2018. február 01. csütörtök, 16:09
Címkék
kisbárány előtt, darabig észre, ablakon kocogtat, kendő irányába, hentes unott, szép tavaszra, Kamarás Klára, fiatalasszony értetlen, gyertya hirtelen, test szeret, februári hajnalban, csinos fiatalasszony, üveg mögül, űrön által, lepkét követve, nagy világ,
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.