Belépés
2018. október 22. hétfő | 43. hét | 295. nap | 09:53 | Előd
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Egyszerű
Már nem emlékszem az arcod vonalára,
csak hálót fon köré a képzelet, próbálom
még felidézni a szemed, vagy a szádat,
de oly sok év telt el, s talán már nem lehet.
Már nem emlékszem a hangod selymére.
Talán mert agyamat süketté tette a csend.
S bár az emlékeimből még néha előhívnálak,
de talán 16 év távlatából már nem lehet.
és nem emlékszem a hajad illatára, csak
megtréfál néha a képzelet, s tudni vélem
mert utánad úgy vágyom, hogy a lelked,
még időnként itt tévelyeg. és nem
emlékszem a tested melegére, vagy ölelésedre,
mi begyógyította a fájó sebeket, de talán még
hallani vélem szíved dobbanását és köszönöm
véled az életet. és néha úgy érzem még látlak,
ahogy a fiunk emeli rám a szemedet és az ő
hangjában felfedezni vélem a hangodat, mint
lágy éneket. Nem. Nem emlékszem másra,
úgy szégyellem. Csak az üvöltésem hallom és a
pap énekét míg élettelen tested szentelte
klarika47, 2018. szeptember 30. vasárnap, 06:17
Ferenczi Csilla - BOLDOGSÁGRA VÁGYTAM
neked,
De e sírok közt már hangom sincs megszólalni.
S érzem szívem mindjárt megreped.
E sírok közt jár a magány,
S a te lelked már nyugalmat talált.
Gyertyát gyújtok most érted,
S elmondom, hogy mennyire szeretlek.
Mikor itt voltál velem, és fogtad a két kezem,
Könnyeimet letörölted, még ma sem feledem.
Mond anyám! Miért kellet neked elmenni?
Árva lelkemet csak szomorítani,
Miért nem vagy velem? Hisz életet, te adtál nekem.
Vágyom az ölelésedre, vágyom a kedves szavaidra,
Vágyom a megdorgáló szó halmazára.
Úgy hiányzol nekem, hogy elmondani, már alig merem.
Csak nézem a fényképed, közben folynak a könnyeim csendesen.
Anya! Én úgy vágyom a boldogságra,
Egy ölelő kézre, és aki szeretne végre.
Ugye, te már boldog vagy oda át?
A te lelked már ott nyugalmat talált.
Csak csendesen fújdogál a szél,
S egy koszorú szalagja,az arcomhoz ér.
Hallom a szívem dobbanását, ami azt mondja,
Hogy egyszer te
vorosrozsa66, 2018. június 29. péntek, 13:46
Nem érzed?..
Gyóni Géza:

Nem érzed?..
.

Nem érzed? A lelkem
Körülötted szárnyal.
Szeretlek, szeretlek
Mondhatatlan vággyal.

Vágyom egy csókodra,
Egy ölelésedre -
Gyógyító balzsamra
Erre fájó sebre.

Nem, nem te ütötted!
Én voltam a gyermek.
Légvárakat szőttem -
Romokba hevernek.

Te voltál a várnak
Büszke királynője
Én meg kimaradtam
Valahogy belőle.

Mégis engem temet
Összeomló várfal...
Szeretlek, szeretlek
Mondhatatlan vággyal!

Feledés friss moha
Soha be ne nője -
Maradj puszta romnak
Örök királynője!
aranyoslila, 2018. május 16. szerda, 18:37
Érints meg ...
Érints meg , arra vágyom
Jöjj hozzám minél közelebb
Hogy érezhessem
Szíved dobbanását
Minden fájdalmam
Eltűnik a fénytelen éjben
Maradj velem kérlek
Vágyom az ölelésedre
Melletted nem kísért a
Mélyben örvénylő végtelen
Érints meg , ha van
Még benned eleven tűz
Mely kettőnket összefűz
S a szeretet hő lángjával
Éget , nem gyengül el
A szeretet lángjától fellobbanó
Szívünk dobbanása mellett .



Bédné Marika : 2018 . 04 . 23 . 09 : 38 . /saját versem

bedmarika47, 2018. április 23. hétfő, 09:43
Sík Sándor: Februári napsugár
Az ablak sarkán nézd ezt a tenyérnyi
Csiklandozó napsugarat.
Hogy fészkelődik: hol tudna beférni
A fekete papír alatt.

Oly félénken próbálkozik szegényke,
Olyan szemérmes, oly riadt
És bűntudatos: bocsánatot kérne
A hosszú, hosszú tél miatt.

Jöjj, kicsikém, nézd, két sarkig kitárom
Ölelésedre ablakom.
Ezen a dermedt városi kopáron
Melegecskédet szomjazom.

Jöjj, testvérkém, te nem vagy bűnös benne,
És én is ártatlan vagyok!
Jaj, ez a rossz föld paradicsom lenne...
Engedjétek be a napot!
maroka, 2018. február 18. vasárnap, 15:46
Tallóztam
Kaffka Margit

Te tudod már...

Búcsúzni fáj nagyon, én mégis hagyom,
mert minden sóhaj, lelkemből szabadult
rabmadár, a kalitka ajtaja már régóta
nyitva áll, csak én nem tudtam, milyen
messze tudlak gondolatban, a szívem még
mindig nem enyém - azt, nálad hagytam.

Nem kérdezek és nem várok válaszokat,
nem sírok vissza el nem csókolt csókokat,
temetni mentem emlékedet messzire, mert
miattad hazudtam igazat magamnak is,
hogy lehet szeretni - szeretni lehet, ennyire.

Nevetve sírtam és sírva nevettem,
lépteid nyomát kerestem, arcomon csurgott az
esőverte könnyem, nem tudom mi tart,
miért élek ebben a hihetetlen szerelemben.

Te mindig tudtad, merre járok, hol nyílnak
még a városban a virágok, s ha leültem egy
árnyas fa rejtette padra, sikoltott bennem
a vágy, hogy mellettem ülj - egy pillanatra.

Belül hallottam a hangodat, Veled ébredtem
minden reggel, lélegzetem a
horvathnemagdi, 2017. augusztus 03. csütörtök, 21:18
Te tudod már...
Kaffka Margit
............Te tudod már...

Búcsúzni fáj nagyon, én mégis hagyom,
mert minden sóhaj, lelkemből szabadult
rabmadár, a kalitka ajtaja már régóta
nyitva áll, csak én nem tudtam, milyen
messze tudlak gondolatban, a szívem még
mindig nem enyém - azt, nálad hagytam.

Nem kérdezek és nem várok válaszokat,
nem sírok vissza el nem csókolt csókokat,
temetni mentem emlékedet messzire, mert
miattad hazudtam igazat magamnak is,
hogy lehet szeretni - szeretni lehet, ennyire.

Nevetve sírtam és sírva nevettem,
lépteid nyomát kerestem, arcomon csurgott az
esőverte könnyem, nem tudom mi tart,
miért élek ebben a hihetetlen szerelemben.

Te mindig tudtad, merre járok, hol nyílnak
még a városban a virágok, s ha leültem egy
árnyas fa rejtette padra, sikoltott bennem
a vágy, hogy mellettem ülj - egy pillanatra.

Belül hallottam a hangodat, Veled ébredtem
minden
pircsi09, 2017. augusztus 03. csütörtök, 08:42
Te tutod már...
Kaffka Margit

Te tutod már...

Búcsúzni fáj nagyon, én mégis hagyom,
mert minden sóhaj, lelkemből szabadult
rabmadár, a kalitka ajtaja már régóta
nyitva áll, csak én nem tudtam, milyen
messze tudlak gondolatban, a szívem még
mindig nem enyém - azt, nálad hagytam.

Nem kérdezek és nem várok válaszokat,
nem sírok vissza el nem csókolt csókokat,
temetni mentem emlékedet messzire, mert
miattad hazudtam igazat magamnak is,
hogy lehet szeretni - szeretni lehet, ennyire.

Nevetve sírtam és sírva nevettem,
lépteid nyomát kerestem, arcomon csurgott az
esőverte könnyem, nem tudom mi tart,
miért élek ebben a hihetetlen szerelemben.

Te mindig tudtad, merre járok, hol nyílnak
még a városban a virágok, s ha leültem egy
árnyas fa rejtette padra, sikoltott bennem
a vágy, hogy mellettem ülj - egy pillanatra.

Belül hallottam a hangodat, Veled ébredtem
minden reggel, lélegzetem a
evavicus, 2017. július 31. hétfő, 15:13
Szebenyi Judit
szeretetkönnyek hullanak.
Messze vagy most tőlem, kedvesem,
de mi eggyé váltunk, mint folyó a tengerrel.
Ébredő Nap fényének aranyán
felhők mögött átszelem az égi trófeát.
Téged szüntelen érezlek minden sóhajban,
vigyázom álmainkra minden dalomban.
Nélküled én sosem létezhetnék,
fejem pedig álomra sem tehetném.
Őszölő hajam már az idő keze megszínezte,
kikelet színes reményében tollam leteszem,
boldogságunk küszöbét epedve várom,
óvó, meleg ölelésedre vágyom,
megteszem a lehetetlent, hogy valóra is váljon.
Hűségem megmaradt, tiszta feléd,
leszel születő fény misztériuma,
éjemből fakadó, meleg forrás,
amely átszeli a hegyeket az éterben,
soha el nem halkulhat e földi életben!


TÉL SZÉPSÉGE...

Tisztaságnak szűzi ruhájában a mezők,
fehérség ártatlansága mossa a
menusgabor, 2017. július 26. szerda, 21:59
Kaffka Margit
nyílnak
még a városban a virágok, s ha leültem egy
árnyas fa rejtette padra, sikoltott bennem
a vágy, hogy mellettem ülj - egy pillanatra.
Belül hallottam a hangodat, Veled ébredtem
minden reggel, lélegzetem a lélegzeteddel,
álom volt csupán, képzelet játszotta tünemény,
egy kósza, egy leheletnyi, egy halk-remény.
A Te szemeddel néztem és láttam, az ölelésedre
vágytam, éreztem az ősz illatát, kísértem a folyót,
ahogy a hidak szelik át, lelkemet veszni nem
hagyhattam, válaszokat kerestem önmagamban.
Csak azt tudom, nem maradhatok - többé
a szerelemből sem adhatok - gyűjtöttem
erőt felejteni, s hogy meddig lesz elég? -
ezt most, senki nem tudja megmondani.

Te tudod már, hogyan kell - nem szeretni?
menusgabor, 2017. június 25. vasárnap, 17:00
Sík Sándor: Februári napsugár
Sík Sándor:

Februári napsugár

Az ablaksarkán nézd ezt a tenyérnyi
Csiklandozó napsugarat!
Hogy fészkelődik: hol tudna beférni .
A fekete papír alatt.

OÍy félénken próbálkozik szegényke,
Olyan szemérmes, oly riadt
És bűntudatos: bocsánatot kérne
A hosszú tél miatt.

Jöjj kicsikém, nézd két sarkig kitárom
Ölelésedre ablakom.
Ezen a dermedt városi kopáron
Melegecskédet szomjazom.

Jöjj, testvérkém, te nem vagy bűnös benne,
És én is ártatlan vagyok.
Jaj, ez a rossz föld paradicsom lenne . . .!
Engedjétek be a napot!

(Szeged, 1943. jebr. 21.)
marcyt, 2017. május 12. péntek, 08:34
Búcsúzni fáj nagyon
könnyem, nem tudom mi tart,
miért élek ebben a hihetetlen szerelemben.
Te mindig tudtad, merre járok, hol nyílnak
még a városban a virágok, s ha leültem egy
árnyas fa rejtette padra, sikoltott bennem
a vágy, hogy mellettem ülj - egy pillanatra.
Belül hallottam a hangodat, Veled ébredtem
minden reggel, lélegzetem a lélegzeteddel,
álom volt csupán, képzelet játszotta tünemény,
egy kósza, egy leheletnyi, egy halk-remény.
A Te szemeddel néztem és láttam, az ölelésedre
vágytam, éreztem az ősz illatát, kísértem a folyót,
ahogy a hidak szelik át, lelkemet veszni nem
hagyhattam, válaszokat kerestem önmagamban.
Csak azt tudom, nem maradhatok - többé
a szerelemből sem adhatok - gyűjtöttem
erőt felejteni, s hogy meddig lesz elég? -
ezt most, senki nem tudja megmondani.

Te tudod már, hogyan kell - nem szeretni?

Kaffka
kkm, 2017. április 05. szerda, 08:43
1/15
Képek, videók
Egyszerű-tálaló-szekré nye
kathyvp
2018. július 07. szombat, 12:49
az élet egyszerű.png
sz719eszter
2018. június 13. szerda, 14:28
Egyszerű de életmentő táp
pacsakute
2018. február 09. péntek, 21:27
Az élet lehet egyszerü is
csalogany13
2018. február 04. vasárnap, 00:08
Az élet egyszerű....jpg
kkm
2017. július 13. csütörtök, 16:26
Egyszerű kép.jpg
kisgizus
2017. július 01. szombat, 12:11
Egyszerü ez 01.jpg
chillik
2017. március 13. hétfő, 07:16
Egyszerü ez 02.jpg
chillik
2017. március 13. hétfő, 07:16
Egyszerü vers.jpg
chillik
2017. február 07. kedd, 05:27
Egyszerübb rakott...
simocsi
2017. január 28. szombat, 06:54
solet-egyszeruen.jpg
sarkadykati
2016. december 13. kedd, 18:40
Egyszerű talptérkép.jpg
pacsakute
2016. november 23. szerda, 23:58
UV búcsú a 42-es vonaláró
aphrodithes
2006. augusztus 01. kedd, 12:44
UV búcsú 42-es vonaláról
aphrodithes
2006. augusztus 01. kedd, 12:43
Címkék
fekete papír, Szebenyi Judit, Büszke királynője, Örök királynője, ablak sarkán, könnyeim csendesen, ablaksarkán nézd, dermedt városi, hidak szelik, Gyóni Géza, fájó sebeket, Ébredő Nap, Bédné Marika, tested melegére, Ferenczi Csilla, hihetetlen szerelemben,
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.