Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 15. szerda | 33. hét | 227. nap | 23:15 | Mária
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Füst Milán - Este
Füst Milán
Este

Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.
S elrendeződik-e? - felelj rá hogyha tudsz.
Nagy ivben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágúl, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang dong: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is...
Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomúl,
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...

A
katrin56, 2018. július 06. péntek, 19:44
Tompa Mihály - A bölömbika.
nő;
Hol a pitypang kevés idő alatt
Megőszül és korán kopasz marad.


Halványúl a tó, - s míg sik tűkörén,
A nagy vizi pók korcsolyázva mén:
Szárcsák csapatja óvakodva gyűl,
S a kotorványon hosszu sorba ül.

Az esthajnal világa majd el-ég;
Egyes kurjantás a távolba még:
Lassan... lassan csend áll be mindenütt;
- Keleten a hold halványan kisüt.

S mint az órjás, kiről szól a rege,
Hogy álmában is nyitva van a szeme:
A puszta mély csendben nyugszik... csupán
A nagy kerek tó fénylik homlokán.


Rögtön moraj zudúl a víz alatt,
Titkos erő rázván meg a tavat;
S hullámiból, amely törik, zuhog,
A partra lép egy hófehér tulok.

Megrázkodik, - s hosszan nyulván neki,
Türkös fejét kevélyen felveti;
Bús bömbölése rengve hallik
chillik, 2018. április 12. csütörtök, 06:45
Tompa Mihály - A hős és kardja.
Tompa Mihály - A hős és kardja.

Kél a sugarak fejedelmi ura,
Reggel van a sík csatatéren;
Hol, napja ezernek az alkony előtt,
Köd- és vérbe borúlva lemégyen.
Órjási alakkal a reggeli árny
Fut, s nyomba követ rohanó lovagot;
Éjfélkor a hold halavány sugarán:
Holtak hideg árnya bolyongani fog.


Elszántan a két sereg összerohan,
Egymást öli bősz viadalmaiban;
Mig vér ömöl és ezer élet enyész:
A harcra mosolygva a sír ura néz;
Csont-ajkain a káröröm igy vigyorog:
Hah! száz temetőm telik általatok!
Későre a harc riadalma kihal,
S a hold sugarán:
Lengő hideg árny
Ösmerkedik a csata holtjaival.
A hős aluszik...
S míg álmodik a csata képeirűl:
Bús éjszaki fény,
Hír éjszaki fénye, derengi körűl.


És
chillik, 2018. március 14. szerda, 00:58
Tompa Mihály - Márta könnye.
poharát
Meghozta, hogy rájuk köszöntse;
És hol van a dús, aki - mint ők -
A tiszta szivnek együgyű szaván


Küldvén fohászt jó Istenéhez:
Erőt, egészséget kérjen csupán?

Mely halványultan elhalt,
A csendes esti hajnalt,
Halvány világu életével
A barna éjsötét fedé el.
Ugy látszott a kőszál a bérc felett:
Mint egy imádkozásba mélyedett,
Fehér szakálu órjás remete;
S a boldog este méla, csendes
Homályinál a két szerelmes
Még nyájas-édesen beszélgete.


Jó éjszakát oly sokszor monda már,
- Ismételvén a búcsu-csókokat, -
De akit még egyszer karjába zára:
Szép kedvesének egy meleg szavára,
A jó vadász megint csak ott maradt. -
Szólt végre a legény: ,én távozom!'
S mond a leányka: »oh maradj, maradj!«
,Hol a
chillik, 2018. február 08. csütörtök, 04:59
Tompa Mihály - A »Palota« helyén.
http://www.kephost.com/images/2018/01/10/A-Palota-helyen-03.jpg [/kep]

Kinek hatalma mind-nagyobbra nő,
S tovább nyulnak kifosztó kezei;
A név elég: szemeknek álmait
S szivek nyugalmát elrezzenteni...

És amivel zug és barlang telik
S gazdaggá lesz az átkozott tanya:
A nép bora, marhája, kenyere,
A kalmár selyme, gyöngye s aranya.

Év évre jő; - és rejtek, szakadék
Szűk már a had-, kincs-, gőgnek egyaránt;
S sziklát a hajtott földnép vasa tör,
Órjási csert, ledöntve, bárdja hánt;


Reng, zúg hegy-völgy - meg-megroppanva száll
Mélyebbre szenes hegyű karó;
Száz vérző kéz követ kőhöz ragaszt,
Bálvány-fákat vonszol s egymásba ró.

Feláll gyorsan s mégis szilárdan az
Idomtalan, felemás palota;
A messze el-látszó tető, torony,
Sokat riaszt el, sokat csal oda.

Most a vezér nemes szüzet
chillik, 2018. január 11. csütörtök, 03:07
Tompa Mihály - Sírboltban.
a lepe már-már elszállni látszik,
Amelyet tart s néz ujjának hegyén.
Ifjú leány fekszik halotti ágyán,
Kit még sok év s boldogság illete,
Szép volt; - fehér s hideg lett, mint e márvány
Hogy érte a halál lehellete.


Ez újjait nyugasztja zönge húrnál.
Az csillagok titkába néz, hatol;
A harmadik kezén a mérleg úgy áll,
Hogy nyelve jobbra, balra nem hajol
Sarkát levert órjás mellére tévén:
Végső csapást mér a hős zordonan.
Feje, ki járt szörnyű halálnak révén,
Nyitott szemmel lábához hullva van.

Turul, galamb, mén s gím jelvényi rajza,
A rózsatő, a cserlomb és kalász;
Egymást szorító kéz; - sziv átnyilazva,
Félig sejtet és félig magyaráz;


Mig a kőből féloldallal kilépve
Fenyeget, hogy megszólal, megjelen
Tolmácsul egy-egy ős mogorva
chillik, 2017. december 21. csütörtök, 04:33
Zonda Attila: Karácsony
Ezt a novellát beválogattam a következő, legújabb novelláskötetembe, aminek a címe Vargáné.

Ha nincs hited, a boldogság, mint hópehely
a markodba hull, de elolvad, eltűnik szépen.
Ha van hited, akkor a pehelyből kincs lesz,
amit megőrzöl a szíved mély rejtekében.

Annyi hegy, annyi domb, annyi lejtő talán sehol sincsen a világon, mint Kurtapatak körül. Ezért télen mindenki és minden szánkózott.
Szánkózott a süldő gyermek hittanóra előtt és után, szánkózott, a fagyos havon csúszott a tűzifa a lovak után a Közbércen lefelé, egészen a hátsó udvarig, a csűrajtóig. Szánkózott egy nap kétszer, itatáskor a kútból kimert ivóvíz a nagy cseberben a tehenekhez, az istállóba.
Minden szánkózott. Szánkózott disznóölés után a sok szalonna, kolbász, disznófősajt, orjas és egyebek a Feszegbe, a füstölőre. De szánkózott a frissen fejt, habos tej kora reggel a tejcsarnokba, a szerint, hogy a tehenes gazda a tejcsarnokhoz képest milyen messze lakott.
Majdnem
hidegkut, 2017. december 20. szerda, 07:35
Advent
Van egy hely ezen a csillagon, ahol az élet Adventból és Karácsonyból áll,
Ezért itt az emberek mosolygó arccal mennek föl a meredek Golgotán.

Jézus a megszületett, értünk, köztünk és bennünk élő, a megfeszített, a feltámadott és a győztes boldogság.
Az való és igaz, hogy a boldogságot, a jót, Jézust meg lehet feszíteni, de ez nem a boldogság, nem a jó halála. A rossz lelkében, ha neki is van lelke, nem a jó megkínzásának öröme marad meg, hanem a jó feltámadása miatt érzett bánata, vég nélküli szenvedése.
Jézus után ezen a csillagon, aki megvallja a jót, kitart mellette, a rosszal szembeszáll, az Isten akaratának az eszközévé válik, ereje mindenek fölött való, mint magáé az Istené, és soha le nem győzhető, örök életű.
Azóta, mióta a rosszak a jó megfeszítésével semmit sem értek el, megbuktak, már buta, aki nem boldog, aki nem hisz, aki töpreng, fölöslegesen és reménytelenül eszi magát. Erejének és életének nagyobb részét arra vesztegeti el, hogy hogyan is
hidegkut, 2017. december 03. vasárnap, 06:39
Oláh Gábor: Az ember.
habokon arasznyi létünknek
Törékeny csolnakát jó szél tereli :
A holtra riadt sziv zord álmai tűnnek . . .
Hahotáz démona pokolbeli bűnnek,
Szivünk szenynyel, ajkunk átkokkal teli !

Oh büszke királya egy semmi hazának :
Ember ! kit a végzet gyászleple takar.
Fénytelen bolygónkon bolygó komor árnyak . . .
Nagyokra kicsiny, kit e földre kizártak !
Arasznyi az élet és béna a kar.

- Építsetek ott fent, roppant hegyek ormán
Temérdek kövekből órjás templomot !
És mind, akik éltek, egy táborba forrván,
Üvöltsetek égre ! S a szentegyház tornyán
Ezer harang zúgjon rémes dallamot !

Üvöltsetek égre, vasvesszővel verve
Szédült Ielketeknek puha sátorát !
Egy szömyű imában milliók keserve
Zörgesse a mennyet: Jehova ne verje
Elpártolt fiait, ne verje tovább !

S ha ekkor az égnek, kapuja kitárul,
S felhők tetején az Ur lelke ragyog :
Döntsétek le házát a hegyek ormárul !
Fejetek
marcyt, 2017. szeptember 27. szerda, 06:32
Este van
FÜST MILÁN

ESTE VAN

Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.
S elrendeződik-e? - felelj rá hogyha tudsz.
Nagy ivben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágúl, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang dong: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is...
Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomúl,
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...

A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld
evavicus, 2017. szeptember 20. szerda, 22:54
Salamon Ernő: A férfi elmegy.
facér tűzhely hamuját,

mig az első lombtöréskor, naphulláskor sápadok
s az idő szigorodásán kebeledre ráfagyok.

Engedj el az égen túlig, napon túlig fényleni,
torkomig van ütött lenni, üldözött szegény lenni.

Hordár hátam, rönkös vállam nyugodnék egy folyóba,
patak jöttén, hegyi vizzel, elvegyülve, dúdolna.

Jövő hóig három mezőn, százhúsz réten pihennék,
szenvedőhöz édes szavam' lányok virágnak szednék.

Özvegyasszony bánatomat órjás lovak taposnák,
foghíjas mosolyaimat tiszta ruhába mosnák.

A csuklókon megbilincselt férfi szörnyű sírását,
holnap nyáron napszámosok uj homoknak kiásnák.

Torkon fogott szeretőknek hasznos jajgatásaim,
futó folyó szép habjáról elszántják viharaim.

Engedj el a, engedj el a vízen túlra nyugodni,
hagyj el engem, jó az nékem foghatatlanná fogyni.

Édes élet! Édes élet! Édes élet! Életem!
Ints utánam, ha elszálltok halálos féllegeken!
marcyt, 2017. július 29. szombat, 07:34
Este van
FÜST MILÁN: Este van

Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.
S elrendeződik-e? - felelj rá hogyha tudsz.
Nagy ívben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágul, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang dong: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is...
Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomul,
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...

A messzeségben, ott, hol domborul a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget
taltos1, 2017. június 18. vasárnap, 23:53
1/11
Képek, videók
Füst Milán Nyilas hava.
katalin_53
2017. november 15. szerda, 10:52
Füst Milán
lilagondolatok
2016. július 24. vasárnap, 07:03
fust_milan_01.jpg
klara50
2011. január 30. vasárnap, 13:48
Füst Milán Csak az érti.j
mester126mari
2010. november 13. szombat, 13:33
Füst Milán
boszormacs
2007. szeptember 22. szombat, 20:06
A tetoválás
anna4459
2018. június 09. szombat, 16:03
Nő tetovált szívvel
eva6
2018. június 04. hétfő, 14:17
tetovált.jpg
bnedora
2017. november 20. hétfő, 06:14
Tetovált nő
eva6
2017. június 01. csütörtök, 15:32
Tétova pünkösd.jpg
kkm
2017. május 30. kedd, 07:59
Tetovált nő pillangóval
eva6
2017. március 15. szerda, 16:54
Tétova óda.jpg
lenke1964
2016. március 21. hétfő, 18:16
tetoválás.jpg
zsokica45
2016. március 04. péntek, 18:11
tetovalas (2).jpg
jerne61
2015. április 14. kedd, 22:15
rozsa-tetovalas (1).jpg
jerne61
2015. április 14. kedd, 22:13
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.