Regisztráció  Belépés
2018. június 25. hétfő | 26. hét | 176. nap | 04:28 | Vilmos
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Valami halk virulást
Lányi Sarolta

VALAMI HALK VIRULÁST

Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz,
csak amiként a fű a fához
s a csillaghoz a mécsvilág,
valamit, valamit...

Akárhonnan, akármi, csak nevessen
mint harmatos arccal réti virág,
vagy mint a gyermek anyamellen,
akármi, csak nekem nevessen...

Valamit menteni, menteni kéne
a múlt kincséből, kicsit, akármit,
szomjú zenéket, szép mosolygást
s a jó szemek meleg kis mécsvilágát...

Nem csillagot, két jó szemet csak,
sötéten át is szívbe fénylőt
s valami halk virulást...
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz!
evavicus, 2018. március 14. szerda, 01:33
Címkék: Lányi Sarolta, gyermek anyamellen, múlt kincséből, mécsvilágát, hasonlítson, mosolygást,
Kommentek
Nagyon csendes szerenád
Lányi Sarolta
Nagyon csendes szerenád

Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.

Beszél majd énhelyettem hozzád
az őszi táj halkan szelíden
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.

Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
- ó halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
katrin56, 2018. június 14. csütörtök, 16:40
Búban virító titok...
Lányi Sarolta:

Búban virító titok...

Csak az én két vállam hordja sulyát
Csak az én mellem viselje búját -
Virúló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
És áldott százszor az aszfalt. Ki tudja,
Nem te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad.
Ruhád surolt sok barna házfalat
S e nő, ki szembe jő velem,
Úgy mosolyog, mint aki téged látott,
(Nedves és nagyranyílt szemekkel.) Látod,
Pedig őt nem fűti szerelem.

Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rámégetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban...
aranyoslila, 2018. június 09. szombat, 22:14
A Viharmadár dala
Maxim Gorkij

A Viharmadár dala

Tajtékzó, vad tenger felett
szél hajszol kósza felleget.
Felhő alatt, tenger fölött,
mintha sötét villám volna,
büszkén száll a Viharmadár.

Szárnya olyankor hullámot ér,
máskor nyílként fellegbe fúr,
és a felhők hallják hangját,
harsány, bátor hangja boldog.
Mert dalában vihart áhit!
Bús haragját, szenvedelmét
s reményét a győzelemben
hallják hangjából a felhők.

Sirály surran el sikongva,
riadt szívét nyögve rejti
tengerhullám hűvösébe,
mert remeg, fél a vihartól.
Dunnalúdnép is kiáltoz,
de az élet szent harcában
nem érezhet üdvösséget,
villámlástól visszaretten.

Balga pingvin lomha teste
sziklák közt megbúvik gyáván.
Csak a büszke Viharmadár
szárnyal merész ívben ott fenn,
tengerár felett a légben.

Mind alantabb s egyre zordabb
felhő tornyosul az égen,
s zúgva tör a
evavicus, 2018. június 06. szerda, 14:19
Ki talál meg?
Lányi Sarolta

Ki talál meg?

Irdatlan nagy úton elvesztettek engem,
jó meleg tenyérből hideg földre estem.

Hideg földre estem, nyitott szemmel, ébren,
bitang jószág lettem, látom, tudom, érzem.

Mikor földre estem, bár meghaltam volna,
önnönmagamnak is bár elvesztem volna!

Távolodni léptét így hallgatom, élve,
fájdalmam ragyog csak körülsötét éjbe.

Nagyon nehéz voltam? terhes úti járom,
azért hagyott engem ismeretlen tájon?

Vagy nagyon is könnyű? nem érezte súlyom,
s úgy ejtett el engem véletlen az úton?

Ha visszafordulna, még visszatalálna,
még senki se lépett a lába nyomába.

De messze van az már, nem keres az engem.
Ragyog a fájdalmam. Ki talál meg engem?
evavicus, 2018. június 04. hétfő, 10:57
Lányi Sarolta: Százarcú szerelem
Lányi Sarolta:

Százarcú szerelem

Ez is csak szerelem, ez a halvány, lerongyolt
s ez mind: a könnyek, vánszorgó türelem,
a vérszegény száj és a torz mosolygás.

Ó e mosolytól milyen messze fénylik
testvére, a szivárványos derü!
Pedig az Ő ecsetje fösti ezt is,

kié a boldog ajkak ízes mosolyát:
a Szerelem jön ólmos gondruhában
az ifjú arca búbetüket írni,

és jön, szemében gyilkos villanással,
a pallosán fölrémlik a boszú...
s ha már sehol reménység sem világol,

eljön, mint a halovány halál.

Nyugat 1920.
marcyt, 2018. április 26. csütörtök, 06:33
Vers
Lányi Sarolta

Vers

I.

Nem ismerhetsz te engem. Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó, barna erdő
- A sátorában megpihenni jó -
És néha zúg, mint szélbe lengő
Nagy aranybrokát lobogó.

És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő, mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti,
Zöldfátyolos, aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra. Nem tudod,
Hogy lelkemben éled egyik éltedet.

II.

A másik? Az te vagy, magad, egészben.
Amit akarva téssz s amit szeretsz,
A lényed harcbarendelt katonái:
Pompázatos gondolatsereged
Mely szókat ád tolladra s ajkaidra,
Mely gonddal szítja vágyaid kohóját
S ambícióid tornyát építi.
E szép és bátor gondolatcsapat
Mindent elédbe visz, öledbe visz,
A miről azt álmodtad: Akarom.
...Csak engem nem hurcolt még prédaként
A trónusodhoz harcossereged,
A bánat árva szobrát: engemet,
Ki könnyben könnyen adná át magát
Uram, a te kezedre.
evavicus, 2018. április 03. kedd, 00:45
Valami halk virulást...
Lányi Sarolta
Valami halk virulást...

Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz,
csak amiként a fű a fához
s a csillaghoz a mécsvilág,
valamit, valamit...

Akárhonnan, akármi, csak nevessen
mint harmatos arccal réti virág,
vagy mint a gyermek anyamellen,
akármi, csak nekem nevessen...

Valamit menteni, menteni kéne
a múlt kincséből, kicsit, akármit,
szomjú zenéket, szép mosolygást
s a jó szemek meleg kis mécsvilágát...

Nem csillagot, két jó szemet csak,
sötéten át is szívbe fénylőt
s valami halk virulást...
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz!
katrin56, 2018. március 28. szerda, 19:46
Lányi Sarolta: A távozó
Lányi Sarolta:

A távozó

Elment. Elment. Nem nézett vissza rám.
A tőr, mely nékem szívemig befájt,
Ő néki ujját sem sebezte tán
S egész elvérző életem kevés,
Hogy visszafordítná fejét miatta.
Már el nem éri semmi szenvedés.

Óh hadd verjen a lába gyökeret !
Fává legyen s én rajta iszalag,
Mely szorítva ölel, ölelve szeret.
Vagy varázsolhatnám kőnek oda !
Az én fájó szerelmem sírkövének
S én lennék rajta zöldelő moha.

Vagy tán eléje kellene borulnom.
Térdét ölelve bús Magdolnaként,
Hajam hulláma hogy lábára hulljon . . .
. . . Tudom már. Elzárná útját keresztben
Halottan ott szegény szerelmese.
Tudom, nem merné általlépni testem . . .

Vasárnapi Ujság 1913. május 11.
marcyt, 2018. március 28. szerda, 07:19
Képek, videók
Lányi Sarolta 1
taltos1
2015. április 08. szerda, 22:48
Lányi Sarolta Remény
mester126mari
2009. december 09. szerda, 11:33
Lányi Sarolta- Jó volna s
jakabgasparne
2009. augusztus 30. vasárnap, 06:55
Lányi Sarolta Nagyon csen
ile58
2009. január 17. szombat, 22:18
gyermek kannával
eva6
2018. június 19. kedd, 16:04
„A gyermekkor évei
rushlilly
2018. június 12. kedd, 11:40
Többé ne legyünk gyermeke
katalin_53
2018. június 02. szombat, 19:47
A gyermekkor a legjobb az
irmus
2018. május 29. kedd, 15:59
Anya gyermekėvel
eva6
2018. május 27. vasárnap, 16:53
Gyermeknap
irmus
2018. május 27. vasárnap, 10:03
Gyermek nap
eva6
2018. május 27. vasárnap, 08:05
GYERMEKNAP.gif
gosztmagdi
2018. május 27. vasárnap, 00:18
Jöjj gyermek, messzi tájr
sanci81
2018. május 26. szombat, 17:00
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.