Regisztráció  Belépés
2018. szeptember 24. hétfő | 39. hét | 267. nap | 03:55 | Gellért, Mercédesz
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Arany János – Rózsa és Ibolya
Arany János - Rózsa és Ibolya

Népmese
1847
I.
Egyszer hol volt, hol nem - régecskén lehetett,
S az óperenciás tengeren túl esett, -
Volt egy öreg király a tündér világba',
S egy vén felesége, a vasorru bába.

Házoknál temérdek kincs hevert rakáson,
Csűrben, kamarában, pincében, padláson:
Sok darab gyémántba, mint egy száraz lófej,
Szolga és szolgáló csakugy bukdosott fel.





De ami legdrágább gyémánt vala nálok
Az nem volt egyéb, mint szép eladó lányok:
Apjának édes, de anyjának mostoha
Gyermeke, a tündér hajadon, Ibolya.

Mint a kis ibolya, mely nő bokor alján,
Szemérmetes arcát fű közé takarván;
Úgy virult rejtekben, - nem jártak a lányhoz,
Fúvó szél is alig fért az ablakához.

De mint ibolyácska, hiába nem látni,
Messze birja kedves illatát bocsátni:
Úgy futott szép híre tündér Ibolyának:
Kezére királyok, hercegek vágyának.

Megirígylé tőle álnok mostohája;
Bémene urához, s így beszélt hozzája:
"Apjok! úgy-e bizony, hogy már ide s tova
Eladó leány lesz ez a kis Ibolya?"





Dümmögött, s fejével vágott a vén ember:
"Hej biz' - úgymond - felnő a leány, mint kender!
Ő ugyan szűkében nincsen a kérőnek:
Tudj' a szösz, melyiket is fogadjam vőnek."

Erre szólt az asszony: Hátha, lelkem, hátha
Még ma minden kérőt szépen elbocsátna:
Hogy a mi leányunk nem olyan kivető;
Maga jőjön érte az igaz szerető.

"Maga jőjön érte, s nagyra vesse fejét,
Ha Ibolyát kéri, a fiatal cseléd:
Három nehéz munka lesz nyakába mérve,
Ha kidűl belőle, halál az ő bére!"

Ráhagyá az apjok, mert úgy volt kapatva,
Mivel a vasorru őtet ugy kapatta, -
Királyfiak jöttek, nagy hatalmasságok:
De fogukat mind ott hagyá ő nagyságok.





Végre egy királyfi, kinek neve Rózsa,
Eltekinte arra, csak látogatóba;
Ismerős volt apja az öreg királlyal,
Mert egy arany erdőn makkoltak a nyájjal.

Hm! ha tudta volna a vasorru bába,
Mi forog Rózsának az esze ágába'...
De jó hogy most egyszer rövidebb az esze,
Nem lett volna máskép belőle szép mese.

II.
Rózsa nem úgy kezde hozzá, mint a többi.
"Minek ezt, gondolta, az orrukra kötni?
Hiszen egyik öreg sem lesz feleségem,
Nem kívánja őket semminémü részem."





Alig győzte várni, hogy jőjön az este;
Jött az egyszer aztán, mert az éj kergette;
A király, mint tegnap, jót öblinte torkán,
Szengellér' hegyén járt a másik boszorkány.

Rózsa sem rest, kapja, fordul egyet, térül;
Leold egy nagy létrát a ház tetejérül,
A lány ablakához odatámasztotta,
Ablak-karikáját halkan kopogtatta.

Hej, megrettent volna most a kis Ibolya,
De a tündérek nem ijednek meg soha;
Odament, kinyitá ablaka fiókját,
S alig pillantá meg, megszerette Rózsát.

Rózsa pedig tüstént a szívéhez kapott,
Attól félt kiugrik, noha csak múlatott,
Táncolt, örömében verte a bordáit,
Mint betyár a csárda folyó-gerendáit.





Hallgattak, pedig hej beh könnyü lett volna
Szóhoz jutni! - Végre megszólamlott Rózsa:
"Ibolyám, gyer hozzánk; bizony meg nem bánod;
Szedek a kertünkben neked szép virágot."

Mond Ibolya: "Minek olyan messze menni?
Van a mi kertünkben: ott is lehet szedni. "
Akkor hallgatott, még ezt a szót is bánta:
Pedig vágyott lelke Rózsa virágjára.

Felelt neki Rózsa: "No, megnyugszom ebben:
Van egy szép virágszál a ti kertetekben,
- Otthon a miénkben csak annak nincs párja -:
A kerek világnak legszebb Ibolyája!"

Azzal kis kacsóját balkezébe fogta,
Sokszor a jobbikkal végig símitotta,
S nézett a szemébe, soká, mintha benne
Bitangul behajtott szíveket keresne.





És a nagy kék szemek, mintha orgazdának
Éreznék magokat, el-elfordulának.
Rózsa faggatódzott: "Ugye, haragszol rám?"
Ibolya susogta: "Miért haragunnám!"

"No hát adj egy csókot, kérlek barátsággal!"
"Igen - mond a lyány - de csak üvegen által..."
Ugy ám! egyet-kettőt ablakon keresztül,
De majd száz- meg százat amúgy mindenestül.

III.
Telt az éj azonban, és feljött a kis hold,
Rózsa Ibolyához akkor ekképen szólt:
"Ibolyám, szerelmem, szívem legelője!
Egyet mondanék én, kettő lesz belőle.





"Embertől soha én még meg nem ijedtem:
De tátossal víni nincs egy szikra kedvem.
Azt mondják, a nyílnak tenyerét kitartja,
Hozzá vág az ember, s elolvad a kardja.

"Tudom, ha megkérlek, oly nehéz dolgot ád
Az a sütni való boszorkány mostohád!
Így veszének el sok hercegek, királyok,
Intésemre szolgál szomorú példájok."

"Jöszte hát, virágom, ibolya, tulipán!
Arany zabot eszik Szellő jó paripám,
De egyék majd otthon: jer, nyeregbe veszlek,
Apád birodalmán reggelig túlteszlek."

Válaszolt Ibolya: "Szívem szép szerelme!
Szöknöm éjnek éjén válna szégyenemre.
Eredj, kérj apámtól; minek elcsüggedni?,
Igaz szerelemnek nincsen nehéz semmi!"





"Igaz szerelemnek nincs lehetlen semmi!"
Monda Rózsa bátran - "eb fog elcsüggedni:
Holnapi nap, mely már neveztetik mának,
Megkérlek apádtól, életem párjának."

Így felelt, és nézte milyen az ég alja:
Látta, hogy már szépen szőkéllik hajnalra;
Ada egy csókot a lyánynak, elmenőre,
Hogy akár huszonnégy telt volna belőle.

IV.
A király megértvén mibe' fárad Rózsa,
Nagyon megsajnálta, s ilyeténkép szóla:
"Jaj fiam, fogadj szót: e dologrul tégy le;
Ugy jársz mint a többi; mit érsz aztán véle!"





Rózsa nem felelt rá, csak megrázta fejét,
Azzal mutatá ki, hogy nem kell a beszéd.
Kapott a vasorru ezen, a rossz pára,
S kiszabá a munkát jövő éjszakára:

"Látod azt az erdőt? fáját mind levágod,
Eke-taligának, szekérnek csinálod,
Felszántod, beveted földjét gabonával:
S tisztelkedel holnap búza-kalácsával."

Rózsa csak nevette gondolá, kötődnek;
Később tudta meg, hogy hej dehogy kötődtek!
Éjfélig a dolgot mindenkép fontolta:
Akkor Ibolyához ment, s elpanaszolta.

Csak mosolygott a lyány: "Hát egyéb baj nincsen?
Fekügy' le, alugyál, Rózsa édes kincsem;
Sose búsulj: mire feltetszik a hajnal,
Kisül a kalács is, gyúrva tejjel, vajjal."





Azonképen történt. Rózsa, mihelyt látott,
Vitte cintányéron a fejér kalácsot.
Kinéz a vasorru, nem hisz a szemének:
Az erdő sehol sincs! megöli a méreg.

Parancsolá mostan: "Azt a nagy hegyet, ni!
Sziklástul, kövestül el kell egyengetni,
Szőllővel berakni, sőt borából reggel
Kóstolót is hozni, egy vagy két üveggel."

Akkor éjjel Rózsa - azaz hogy helyette
A tündér leányzó - ezt is elkövette. -
No, ez eddig jól van; de van egy még hátra:
S már ott maga kell ám a legény a gátra.

"Három vad paripa lángot fú, tüzet hány:
Ha megűli Rózsa, úgy övé lesz a lyány;
De ha meg nem birja űlni és nyargalni,
Kegyetlen halállal kell neki meghalni!"





A fiú e dolgon újra elbusúla:
Nincs Istentől a ló, ki a lángot fúja,
Most Ibolya sem tud segitségül lenni.
Elment hozzá mégis, mintegy búcsu-venni.

Biztatá a kedves: "Ne légy olyan gyarló,
Lovagot, ki bátor, nem gyaláz meg a ló;
Nesze egy sarkantyu, kösd fel a bokádra,
S pattanj rájok úgy, mint önnön paripádra.

"Édes apám lészen az első paripa:
Ezt nagyon ne zaklasd, nem övé a hiba;
De a mostohámat, ki középső lészen,
Sarkantyuzd, zabolázd, ugrasd meg keményen.

"Harmadik paripát könnyü eltalálnod:
Jó lelkedre bízom, hogy' kell vele bánnod".
Végezte mosolygva; Rózsa elértette,
A leány tanácsát pontosan követte.





Vagy hármat került az első paripával,
Mint törött tojással, bánt öreg ipával;
De a másodikat bezzeg jól elnyúzta:
Ugratta, ütötte, vérig sarkantyúzta.

Hogy leszállott róla, üstökébe ragadt,
S úgy megráncigálta, hogy kezébe szakadt.
Akkor a fejéhez vágta vas kantárát:
Így fizette vissza jó'karatja árát.

Végre szép-kimélve űlt a harmadikra,
És annyit se bántá, mint egy morzsa-szikra;
Nem soká, leszállott, szolgálni körűlte;
Selyem kendőjével szépen megtörűlte.





V.
Reggel a banyának feldagadt a képe
S mindenütt meglátszott a lovaglás kéke:
Jaj, ha szegény Rózsát új veszélybe ejti!
Farka vágását a kígyó sem felejti.

Rózsa eljött, kérni a menyasszony-ágyat;
"Nos, tiéd Ibolya; ennyi volt a vágyad" -
Szólt a vén boszorkány - "de egy fél tapot se'
Viszed innen a lyányt, fiú, engem uccse!"

Rózsa fejét falba így sem igen verte,
De a lyány sejté, hogy kutya van a kertbe:
"Jaj, szerelmem Rózsám, szökni kell a háztól:
Sohasem maradsz meg álnok mostohámtól!"

Felelt a legény: "De hogy-mikép szökhessünk:
Ha kiált nevünkről, ki felel helyettünk?"
(Mert, hogy ne felejtsem, mindig kiáltoza
A mellékszobából, hogy: Rózsa! Ibolya!)





"Aztán meg, ha én most paripámér' mennék
Nappal, a cselédek könnyen észrevennék."
"Kell is az - mond a lyány - itt ez a szűr, vedd rád:
Ha apám anyám nem - benne más meg nem lát."

Monda, és tűt vont ki piros kendőjéből,
Piros vért eresztett kis-ujja hegyéből,
Három csöppet ejtett asztal szögletére;
Rózsa is; sötétebb volt a Rózsa vére.

Akkor elillantak. Benn meg a mostoha
Csak kiált: "Ott vagytok, Rózsa, hé, Ibolya?"
És a három-három csepp vér az asztalon:
"Itt vagyunk!" felelte vékonyan, vastagon.

Végre, hogy felszáradt, a vér elhallgatott,
Látja is a vén tűz a nyitott ablakot:
Nosza mindjárt tudja, s küldi az öreget:
Hozza, föld alól is, a szökevényeket.





Ezalatt jól elment Rózsa Ibolyával,
Nem sokat törődtek már a vén banyával,
Egyszer mond Ibolya: "Nézz hátra, ugy tartom,
Jön apám utánunk: lángol a jobb arcom."

Rózsa hátratekint, de nem lát egyebet,
Csak egy sárkányforma fekete fölleget.
"Jaj, apám, apám az," a leányka mondá,
"Majd elér; megállj csak: hogy' tegyük bolonddá?

"Igen: én itt egy nagy szél vetéssé válok,
Belőled meg egy vén aratót csinálok,
Majd felelj, ha kérdi: ezt s ezt nem sejtetted?
Igen, még mikor ezt a vetést vetetted."

Elsűlt a hazugság, a király' elhitte,
Asszonyának a hirt azonképen vitte.
Felcsattan a sátán: "Jaj, világ bolondja!
Hiszen Ibolya meg Rózsa volt az" mondja.





Szidta mint a bokrot. A királyi száj, szem
Elmeredt, s mentségül ennyit monda: "Há'jszen!..."
Visszaküldék nyomon, és hogy szabadúlhat,
Ugy örül szegény, hogy elfogná a nyúlat.

És mint szénahordó a szénás szekérre,
Felhasalt egy felleg puha tetejére;
Nézett jobbra-balra; de vetést nem látott,
Csak egy folyóvizet, meg egy rónaságot.

Kidűlt-bedűlt malmot a folyón talála,
Őszöreg molnárja a zsilípen álla,
Sohajtott a vízre, hogy elhagyta árkát,
S kőhajításnyiról csúfolá a bárkát.

Kérdi a molnártól: "Hallja-e kend, földi:
Egy legényt s leányt nem látott erre jőni?"
"Ühűm! mikor ezt a rossz malmot csináltam",
- Felel a vén molnár - "azóta se' láttam."





A király e hírrel megint visszatére.
Most szállt még az áldás csőstül a fejére!
Minek el nem mondta a vasorru bába!
Megraká s belökte a kályha zugába.

Akkor maga úti készülethez látott,
Szénvonót kerese, pemetét, lapátot;
Farkat és két szárnyat kötözött belőle:
Még a vén király is visszaborzadt tőle.

VI.
Már nem messze volt a Tündérföld határa,
Látszott, hol fehérlik egy kopasz határfa:
Hát megint elkezdi a lyány lassu hanggal:
"Jaj! most vén anyám jő: ég a fülem, a bal.





"Most nekem itt legjobb kerek tóvá lennem,
Te pedig úszkáló kacsa lészesz bennem;
Majd lerakja szárnyát és begázol érted:
Akkor csald a mélyre, s bukjál vízbe, érted?

"Víz alatt kiúszol az innenső szélre,
Ülj fel a lapátra, meg a pemetére,
Mondjad aztán: »hipp! hopp!« vagy: »egy, kettő, három!
Most mindjár' legyek túl a tündér határon.«

Alig mondhatá el, ott terem a sátán,
A kacsát meglátja szép kerek tó hátán.
"Ismerlek" motyogta "jómadár! de várj csak!
Beh ragyog a tollad! mindjárt megcibállak."

Azzal övig gázolt érte a kis tóba.
Lebukott fenékre, s partra úszott Rózsa;
S míg napa motozkál, kézzel úgy, mint lábbal,
Már el is repült a pemete- s lapáttal





Füstöt vet a tó is; fel a füstből pedig
Arany karimájú felhő kerekedik,
S eltűn kedveséhez játszi szellőn úszván;
Utána vén anyja átka zúg a pusztán:

"Orcátlan szökött lyány, fogjon meg az átkom:
Felejtsen el Rózsád! ez a kivánságom;
Ha elválik tőled bármi kis távolra,
Felejtsen el, mintha sose látott volna!"

Mennyi ocsmány szitkot, átkot monda rája,
Még ezen felűl is, álnok mostohája!.
Istent is káromló, ördöngős szavakat, -
Vétek volna könyvbe leirni azokat.

S amint átkozódva szágulda előre,
Hát csak egy jégfelhő gombolyul belőle!
Elpaskolta kilenc helységnek határát;
A szegény paraszt nép sirathatta kárát.





Akkor a szélvészek összevesztek rajta,
Egy foszlányt belőle mindenik szakajta,
Hogy megosztozkodtak, szerteszét futának
Így lett csúnya vége a gaz mostohának.

VII.
Ezalatt az ifju s tündér Ibolyája
Olyan messze járt, hogy!... Szép idő lett rája.
Egyszer Rózsa fölnéz: "Lelkem, arra jég van,
Hallga hogy zúg! sok kárt tesz az a szomszédban.

Ráhagyá Ibolya, nem tudván az árva,
Hogy anyjának zúg ott iszonyatos átka.
Mostohának ugyan átka kicsit tenne:
Jaj de az apjának is van része benne!





Végre eljutottak Rózsa városához;
Kert alatt Ibolya így szólt galambjához:
"Szívem szép szerelme! hát itthon vagyunk már?
Mondanék egyet, ha meg nem haragunnál:

"Hogy menjek apádhoz, jó leány létemre,
Mint csavargó személy, csúfra, szégyenszemre?
Bizony megmondaná: nincs ennek orcája;
Máskülönb lyány lesz az én fiam mátkája!

"Jobb, ha itt maradok, s ahogy illik, várok.
Azalatt én ködből palotát csinálok;
Te siess apádhoz és kövesd meg szépen:
Azután; ha kellek, jöjj násznéppel értem."

"Jó, maradj - mond Rózsa, - érted jövök estig,
Palotát vagy várat, építs ami tetszik;
Nem erőltetlek, mert bölcsen megismérem,
Hogy leányban nincs szebb, mint a szűz szemérem."





Indult. Ibolya meg csak lesé, csak várta,
Hogy majd visszanéz, de nem tekinte hátra,
Hanem elment; és mint a tavalyi hórul,
Úgy elfeledkezett szegény leányzórul.

VIII.
Kapu előtt űle az apja Rózsának,
Mellette a lócán urak is valának:
Törvényt tettek ottan, mert a város népe
Szabadon járt ki s be a király elébe.

Hogy meglátta Rózsát, monda: "Holnap jertek
Már ti, fiaim, kik a juhon pereltek;
Este is lesz mindjárt, dolgom is van mára:
Vagy béküljetek ki, jobb lesz, éjszakára."





Mikor eloszlottak a bajos emberek,
Kérdi a fiától: "Hol jártál te gyerek?"
"Hol jártam?... hát..." De most elpirult a képe,
Mert, ahol járt, igazán nem jutott eszébe.

Mond az apja: "No, majd ha meghallod amit
Mondani akarok, nem csavarogsz annyit:
Elvettük neked a cseh király leányát,
Hét falut kapsz vele, s három arany-bányát."

Rózsa egyet rántott a vállán, s mosolyga:
"Ha megházasodtam, ez a kelmed dolga,"
S a Maros kutyával játszott, mely azalatt
Nyíva, farkcsóválva elébe kiszaladt.

"Jól van, mond az apja, úgy dologhoz látunk,
Már kiadták a lányt, még ma jegyet váltunk."
Jegyet is váltottak, s azután egy héttel
Mentek is a lyányért szép uras násznéppel.





Sí-rí a menyasszony, cseh király szép lyánya,
Hajtja halvány képét az anyja vállára;
Sürgetik erősen; csak zokog, hogy: "Nem még!
Oh, bár nyugodalmas koporsómba mennék!"

Így sohajtoz, mert haj! egy idegen vőért
Elszakaszták tőle régi szeretőjét.
Most az öreg vőfély monda: "Húgom asszony!
Nincs halott a háznál, akit úgy sirasson."

Megfogá a karját, s kivezette csínján.
Künt pajkos legények tréfáltak a kínján;
Ujjongatva vitték, víg magyar tánc pergett,
Minden örült, csak a menyasszony kesergett.





IX.
Másfelől Ibolya kesereg búvában,
Maga lett az árnyék a fényes szobában,
Gyászos szíve lelke, gyászos a ruhája,
Mint hulló falevél, sápad szép orcája.

Tudta, hogy mi történt: híre futott annak;
Tudta, hogy elmentek, menyasszonyért vannak;
Tudta, hogy a szíve megreped ha látja,
Rózsa új hitvesét látni mégis vágya.

Már jőnek. Kicsődült egész város népe,
Apraja örege, a násznép elébe.
Ibolya egy koldúst ablakához intett:
"Öreg, én boldoggá teszem, úgymond, kendet;





"Kendet és a többit, csak majd kiáltozzák,
Mikor a menyasszonyt kapum előtt hozzák:
»Ne felejtkezzenek, urak, a szegényről,
Mint elfeledkezett Rózsa kedveséről!«"

A vén magyar koldús még jobban levonta
Süvegét fülére, s félre nézve, monda:
"Nincs nálam szokásban kérni, kiabálni,
Csak bemenni s bent az ajtófélre állni."

Hallá e beszédet három cigány gyermek:
"Majd ordítozunk mi, bízza ránk kigyelmed,
Hogy a szó se' hallik; hanem aztán mit ád?"
Felelt Ibolya: "No, ezt a szép palotát."

Mint bukfencező nyúl hentereg futtában,
Tüskés ördögszekér nyargal a pusztában:
Ment a három fickó cigánykerekezve
A násznép elé, mert nem vala már messze.





Szintugy a nép előtt visszakarikáztak,
S a kastélyhoz érve szörnyen kiabáltak:
"Ne felejtkezzenek a szegény Lázárrul,
Mint elfelejtkezett Rózsa Ibolyárul!"

Rózsa feltekintett, és visszaeszméle
Tündér Ibolyának szép virág nevére,
Feltekintett s látta nyitott ablakában,
Megismerte kincsét a gyászos ruhában.

Se kérdett, se hallott - a szobába terme:
"Jer, öleljelek fel, szívem hű szerelme!"
Monda, s átszorítá a leányt, hogy fájna,
Ha esze ilyenkor a fájdalmon járna.





Elbámult a násznép: "Hogy lesz már, a kőbe!
Kettő a menyasszony: mi lesz már belőle?"
Hát csak elővágtat egyik lovas legény:
"No hisz' az egyiknek gazdája leszek én!"

S felkapá nyeregbe a cseh király lányát,
Aki megösmerte benne hű mátkáját;
Elvivé a pej ló a leányt s királyfit,
Meg sem állott velek nagy Lengyelországig.

Rózsa meg elvitte szép Ibolyát haza.
A kastély a három rajkónak marada:
Lefeküttek benne, de hamar felfáztak,
Szegény purdék, mert a puszta gyepen háltak.


chillik, 2018. május 28. hétfő, 07:29
Címkék: Arany János, Kezére királyok, Mond Ibolya, Rózsa Ibolyához, Válaszolt Ibolya, Monda Rózsa,
Kommentek
Jubileumi tanévnyitót tartott a FODISZ
A FODISZ pénteki, jubileumi eseményén Sárfalvi Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának utánpótlás-nevelésért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkára úgy fogalmazott, hogy "a kormány törekvése, hogy minél több ember, gyermek sportoljon, a FODISZ-é pedig az, hogy minél több fogyatékos ember tegye ezt. A kormány a jövőben sem mond le erről a céljáról".

Ezt a gondolatmenetet vitte tovább Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese, aki kiemelte:

"A fogyatékossággal élők bekapcsolása a sportba, a mindennapi életbe a fővárosi önkormányzat vezetésének is célja. A sport és a játék különösen alkalmas arra, hogy összehozza az épeket és a fogyatékkal élőket."

Toponári Gábor, a FODISZ ügyvezető elnöke az elmúlt tíz év történetének összegzésekor kiemelte, hogy míg 2008-ban négy, az idén már 36 országos versenyt rendeztek fogyatékos diákoknak. Az országos sportversenyeken mintegy 3800 tanulót tudnak rendszeresen megszólítani, a területi viadalokon pedig még
velemenyezd, 2018. szeptember 21. péntek, 13:11
Diák Oscar - Kovács István filmrendező: mindent az egyetem tanárainak köszönhetek
A végzős rendező Szász János és Janisch Attila osztályában végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) alapképzését, majd Enyedi Ildikó osztályába járt mesterszakra. Itt készítette el Ostrom című diplomafilmjét.

A rendező és a film stábja október 11-én Los Angeles-ben, az Amerikai Filmakadémia Samuel Goldwyn Theater-jébe szervezett díjátadón vesz részt, ahol kiderül, hogy a film az Arany, az Ezüst vagy a Bronz Diák Oscar-díjat kapja - idézte fel az egyetemen rendezett csütörtöki sajtótájékoztatón Balázs Gábor, az SZFE Film- és Médiaintézetének vezetője.

Szász János szerint Kovács István "kiváló tanítvány volt", aki tudatosan készült a szakmára, minden műfajt kipróbált és "nem egyfajta dolgot dédelgetett" csupán. Elmondta, hogy a fiatal rendező maga is "háborús gyerek" - a Vajdaságban született - és az Idegen Föld című kisfilmjében talált rá erre a témára. A filmes tapasztalatszerzések után visszatért oda, ahonnan jött, és saját hangon tudott megszólalni - emelte ki Szász
velemenyezd, 2018. szeptember 20. csütörtök, 14:42
A Sanmina 6,7 milliárd forintból fejleszti tatabányai gyárát
Az elektronikai eszközöket gyártó amerikai cég beruházását bejelentő budapesti sajtótájékoztatón csütörtökön Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az állami hozzájárulást azzal indokolta, hogy a fejlesztéssel néhány éven belül 220 nagy hozzáadott értéket teremtő munkahely is létrejön.

A tárcavezető újabb sikertörténetnek nevezte, hogy innovatív autóipari befektetést hoz Magyarországra a világ egyik legjelentősebb beszállítója, amely világszerte 25 országban 75 gyárat működtet és 47 ezer embernek ad munkát.

A miniszter hangsúlyozta, hogy a gazdasági siker feltételeivel együtt a gazdasági verseny feltételei is teljesen átalakultak, beruházók versenyt futnak a legújabb technológiákért, az országok pedig a legújabb technológiákat alkalmazó vállalatokért. A kormánynak - tette hozzá - arról kell meggyőznie a cégeket, hogy a legújabb technológiákat itt fejlessze ki és alkalmazza először, hogy az így elért eredmény Magyarország sikere is legyen. A Sanmina meggyőzésében az alacsony
velemenyezd, 2018. szeptember 20. csütörtök, 13:52
Harcolj a szerelemért...
Scheffer János -
Harcolj a szerelemért...



Szerelem tüzes fénye szívünkből egymás felé száll,

Melegítjük egymást mint tavaszi tábortűz alkonyán.

Rakj a tűzre mindennap, ne hagyd kialudni a lángot,

Harcolj a szerelemért! Rázd le magadról a láncot!



Hétköznapok monoton szürkesége egyre csak nyomja,

Lüktető szerelmes lelkünket fájón eltompítja,

Nyisd meg képzeletben az együttlét aranyló hídját,

Harcolj a szerelemért! Szerelmünk a túlparton vár rád!



Ne légy tétova levél, kit szelek fújnak ide-oda,

Indulj el a hídon, szaladj, fuss át a másik partra.

Én is indulok feléd, a folyó felett találkozunk,

Harcolj a szerelemért! Valóra válik minden álmunk.



A múlt árnyai hívogatnak mézesmázosan
vorosrozsa66, 2018. szeptember 16. vasárnap, 22:26
Őszi fa
Őszi fa

Gyümölcseit elrabolták,
úgy áll, kétségbeesve.
Görcsös karjait emeli
jajongva az egekre.
Vigasztalan anya,
akinek legényfiait
elvitte a haza,
elhívta a halál,
s már vissza sohse térnek...
Jaj, az ilyen anyának
minek is már az élet?

Lassan halódik. Levele
mint könnyzápor hull lefele.
Gyászos sirató ez!
Lába körül sárga lombja
aranyszínű tó lesz,

s ott áll halálraválva
könnye arany tavába'.

Bódás János
kalmanpiroska, 2018. szeptember 11. kedd, 19:23
Illegális bevándorlás - Egyetért a válsághelyzet meghosszabbításával a szakbizottság
Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára azt mondta: a migrációs helyzet nem oldódott meg, a migráció veszélye továbbra is fennáll, s a migrációt támogató szervezetek továbbra is figyelik a magyar határok helyzetét. Ezért döntött úgy a kormány, hogy Magyarország biztonsága és határvédelme érdekében 2019. március 6-ig meghosszabbítják a válsághelyzetet.

"A biztonság nem játék" - fogalmazott az államtitkár, hozzátéve: egy percig sem szabad védtelenül hagyni Magyarországot, a magyar embereket. Ezért szükség van arra a jól működő rendszerre, amely a magyar emberek számára semmilyen hátrányt, csak előnyt jelent.

Balogh János országos rendőrfőkapitány ismét megerősítette, az Európába irányuló illegális migráció nem szűnt meg, annak Magyarországot érinteni kívánó útvonala sem szűnt meg. A Magyarországon keresztüljutó illegális migránsok száma minimális, de ennek alapvető feltétele többek között a magyar-szerb, a magyar-horvát, a magyar-román határok erős ellenőrzése.

A
velemenyezd, 2018. szeptember 11. kedd, 14:43
Gheorghe Zamfir
Kid, Kill Bill 1.

1990-ben visszatért Romániába, a 2006-ban újjáalakított Nemzeti folklór zenekarral adott koncerteket. 50 éves pályafutása során több, mint 300 kompozíciót alkotott népzenei, kamarazenei, szimfonikus, vokális műfajokban. A zenetörténet olyan mestereinek műveit tolmácsolta hangszerén, mint Johann Sebastian Bach, Arcangelo Corelli, Antonio Vivaldi, Wolfgang Amadeus Mozart, a XX. század könnyűzenéjéből John Lennon, Paul McCartney, Billy Joel vagy Elton John. Gheorghe Zamfir 120 aranylemez és platina lemez tulajdonosa, 120 millió albuma kelt el. Ő az egyetlen európai művész, aki kétszer kapott az USA-ban aranylemezt, ő az egyetlen román művész, aki Magyarországon aranylemezes lett.



Könyvek

Pánsípiskola, Traitė Du Naï Roumain: méthode de flûte de pan, Paris, Chappell S.A., 1975, ISBN 88-8291-286-8
alvaro-hopihe, 2018. szeptember 09. vasárnap, 07:51
Enneagram - Négyes Archetípus Szintjei /4.3./
érzik, hogy jobb lenne, ha a Négyesek nem volnának ennyire nyíltan őszinték önmagukat illetően. De az egészséges Négyesek éppen emberi mivoltukban állítanak példát a társadalom elé, azt mutatják meg, hogy mindenki értékes, mert egyéniség.

Az egészséges Négyesek ezért nemcsak arra vágynak, hogy ők legyenek hűek önmagukhoz: azt szeretnék, ha mindenki hű lenne önmagához.("Mindenek fölött / légy hű önmagadhoz: így, mint napra éj / következik, hogy ál máshoz se léssz." - Hamlet, I, III, 78-80. Ford.: Arany János.) Tiszteletben tartják mások egyéniségét, odafigyelnek az érzéseikre, tapintatosak és figyelmesek a magánéletükkel és a szükségleteikkel kapcsolatban. A Négyesek örülnek, ha mások is megtalálják az életben a saját útjukat, nem próbálják irányítani őket - egyebek közt ezért lesznek belőlük jó szülők, barátok, ezért tudnak jól hallgatni és ezért jó terapeuták. Nekik a másik ember valóban "másik", nem önmaguk függvénye és nem a vágyaik kielégítésére szolgáló tárgy.

Az egészséges
eposz, 2018. szeptember 08. szombat, 21:47
Képek, videók
arany-janos-szobra.jpg
menusgabor
2018. augusztus 14. kedd, 13:05
Arany János nekem áldott.
menusgabor
2018. augusztus 12. vasárnap, 18:34
Arany János
katrin56
2018. március 14. szerda, 15:55
arany jános.png
chillik
2017. november 17. péntek, 15:11
arany jános 002.png
chillik
2017. november 03. péntek, 14:52
Arany János ünnepére 01.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:19
Arany János ünnepére 02.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:19
Arany János ünnepére 03.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:18
Arany János ünnepére 04.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:18
Arany János ünnepére 05.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:17
Arany János ünnepére 06.j
chillik
2017. szeptember 25. hétfő, 04:17
Az Óperenciás tengeren.jp
chillik
2016. július 27. szerda, 05:38
Szent István király - Szo
menusgabor
2018. augusztus 20. hétfő, 12:45
hansag_kiraly_to_nagy. jpg
mircsimarcsi
2018. július 23. hétfő, 22:03
Diana-királyi család.jpg
agica2004
2018. július 19. csütörtök, 20:46
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.