| Toth Enikő: Feltámadás fénye Ahogy Isten szeret |
 |
Toth Enikő: Feltámadás fénye
Ahogy Isten szeret, tudnál úgy szeretni
egyszülött fiadat keresztre küldeni,
bírnál-e úgy élni, ahogy Jézus tette
jászolban feküdni gyönge, puha testtel,
járni a világot, viharban és szélben
tanítani néped forró nap tüzében,
lehajolni vakhoz, bénát felemelni
minden körülményben elégedett lenni?
Akadna torkodban a betevő falat,
tudva asztalodnál, akik megtagadnak,
dacára mindűknek megmosnád a lábát,
gyűlölet-ráncot nem viselne az orcád
virrasztanál éjjel, Gecsemáné kertbe,
mikor tanítványid alusznak el rendre,
mondd elmenekülnél, tudva elfogatnak
barátaid sorra mind-mind megtagadnak?
Csókkal elárulnak, te meg nem hátrálnál,
nem is védekeznél, magad átnyújtanád,
árad, csupán harminc koszos ezüst lenne
lábad felvinne a Kálvária hegyre,
viselnéd hangtalan ostor suhintását
fejedre helyezett tövises koronád,
válladra a keresztet felvennéd |
| koszegimarika, 2018. március 29. csütörtök, 16:31 |
|
| |
| Tompa Mihály - Művészet és pályabér. |
 |
határzatán,
Hogy sok bút lásson örömek helyett:
Egy éjen három kisded született.
Az éj fényes volt, de zordon hideg.
Létök gyönyört nem nyujta senkinek;
Mi áldás a dusnak, szegénynek átok!
Aggó szülék bus könnye hulla rájok.
De mint gyakran fényben jő létre a
Szegény s gonosz, kit apja-anyja gyászol:
Zaj, hir nélkül, homályban és alant,
Megváltót szűl a kunyhó és a jászol.
Most is igy volt: a szegény fiakon
Tündérek kegye nyugvék gazdagon.
És amint fölserdültek mind a hárman:
Kitört a tűz, amely lángolt bezártan.
Nyilatkozék az Isten a kebelben:
S járdaltak a szent pályán ünnepelten.
A költő ajkán édes dal fakad,
Ujít, teremt, mint egy szent áradat;
Majd tüzláng az, mely áthevit, világol,
És egybe forraszt elvált |
| chillik, 2018. március 08. csütörtök, 02:33 |
|
| |
| Lelkes Miklós |
 |
szerelmet.
(2017)
Lelkes Miklós: Minden szokás..
Minden szokás szép, ha emberi Lelket
segít, s a múltból csillagos szerelmek
fénypontjait szívhez közelebb hozza,
s nem díszt terít csak hamis látszatokra,
hogy feledtesse való bú-világát, -
az érdek-önzést szemek meg ne lássák!
A Legenda? Igaz is lehet, Mélyben,
egy változatban, s talán, észrevétlen,
egy-egy nyom maradt arra: volt a Jászol,
bár a Születés máig önmagából
mit őrzött meg? Bárki tűnődhet rajta, -
de a tömeg nem gondolkodó fajta,
Veszélyes Föld, ahol vakhitű Nyájak
régi-új tévutak Apostolának
bégetnek. Álszent, ígérő szavára
hány fejvesztett nyáj rohant pusztulásba!
Ám egykori szív, |
| nagyuska, 2018. február 09. péntek, 09:16 |
|
| |
| A tél szépsége |
 |
hogy valamit lásson...
Így sem igen sokat lát a pusztaságon.
Üres most a halászkunyhó és a csőszház:
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz:
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vízébül.
Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul:
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?
De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sm fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.
Most uralkodnak szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben, magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök bírkozni szemközt jő.
Alkonyat felé, ha fáradtan elülnek,
A |
| menusgabor, 2018. január 16. kedd, 15:00 |
|
| |
| Tanmesék - igényeseknek |
|
kisfiam, hogy mennek az emberek a templomba.
Ahová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, aminél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? Hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben, s ellenni a sok ékes öltözetű úr között.
Valami nagy tiszteletre méltó ember azután sokat beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is a kis gyermekeket mindig.
Úgy elhallgatta volna napestig, amit ez a tiszteletre méltó férfi beszélt.
Egész estig mindig talált templomot nyitva; estve azután azokat is becsukták s ő ismét az utcán maradt.
Annyi ablak ki volt világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, |
| menusgabor, 2018. január 08. hétfő, 18:00 |
|
| |
| Békesség a földön! |
 |
bánat
S a remény hídját nem verheti ki rajta,
Mert tenger a bánata, tenger...
Átsírja vele a világot, de hiába.
(Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?)
S a karácsonyi Betlehem előtt
Boldogan könnybelábad az ember.
Itt a vigasznak soha-soha vége!
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Valahol trónt emel a sötétség;
Tele van köddel, borúval a szív
S a hite romjaival a lélek.
És a ködön átsugárzik a csillag...
A jászol előtt lekonyul a beteg fej...
Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet,
Itt hiszek, itt újra remélek...
Itt a vigasznak soha-soha vége!
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Várjuk-várjuk ezt az örök éjet,
Csillagos éjet, szentséges éjet,
Illatos lehellete mindig...
Minden fehér és minden aranyos,
És vágyó szívünket az angyaldalolások
Csöndes Emmanueli örömmel
Lassan tele-telehintik.
Ez az öröm a szívünk örök |
| evavicus, 2018. január 01. hétfő, 13:12 |
|
| |
| Karácsony szentignáci tekintettel |
 |
engedték meg, Ignác társaival együtt - a kitűzött egy éves várakozási idő letelte után - Rómában telepedett meg és felajánlották szolgálatukat a pápának. Ignác önéletrajzában így beszél erről: ,,Miután pappá szentelték, a Zarándok elhatározta, hogy egy évig nem mond misét, hanem készül és kéri a Miasszonyunkat, hogy helyezze őt Fia mellé". Valójában Ignác másfél évig várt az Örök Városban első miséje bemutatásával, mígnem 1538 Karácsony napján a Santa Maria Maggiore bazilika betlehemi Jászol oltára fölött mutatta be a legszentebb áldozatot. Ha már egyszer nem mehetett el Betlehembe, akkor ,,Róma kis Betlehemében", az Istenfiát egykoron ringató bölcsőnél mondta el a kenyér felett Jézus utolsóvacsorai szavait.
A jelek a körülményekben rejtőznek
Szent Ignác lelkiségében ez a szentföldi betlehemi és római betlehemi jászlas vonatkozás döntően fontos volt, mert megtérése után Manresa barlangjában tapasztalta meg, először a szívével, aztán az |
| sacimama, 2017. december 26. kedd, 17:38 |
|
| |
| Gyógyulás az Ő szárnyai alatt |
 |
örök Világosság megjelenik azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ültek. Ugyanis a betlehemi Gyermekben kelt fel az igazság napja. Ennek a hajnalnak a derengésében ujjongva száll az ének Isten nagy irgalmasságáért, mellyel meglátogatta népét a naptámadat a magasságból. És mi az áldása ennek a napfelkeltének? Malakiás ezt mondja: gyógyulás az Ő szárnyai alatt! (2. v.) E néhány szóval Mária Gyermekének minden kincsére és kegyelmére rámutat.
Minden egészséges ember bosszankodva hagyja ott a jászolt. A betegek és bélpoklosok azonban reménykedve csodálkoznak, a vakok és bénák kinyújtják gyámoltalan kezüket. Nagyszerűbb szó nem gondolható el annak számára, aki tudja, hogy meghal: gyógyulás. Ez bűnbocsánatot, szabadulást, egy szóval életet jelent! Milyen erő árad ki a Napból? Gyógyító, felüdítő. Milyen erő árad ki a "kegyelemnek Napjából"? Gyógyító és tartós. Addig tart, amíg eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Akkor a gonoszok mint polyvák kerülnek az izzó kemencébe. Az igazak pedig az Igazság eme |
| kalmanpiroska, 2017. december 26. kedd, 15:15 |
|
| |
|
|
|
|
xMagazin
; "zambo-jimmy-BS.jpg kép")
; "zambo-jimmy-siremlek.jpg kép")
; "zambo-jimmy.jpg kép")
; "zámbó lilla.jpg kép")
; "zambo j..jpg kép")
; "zambo_jimmy.jpg kép")
; "Zambo J..jpg kép")
; "JÁSZOL ELŐTT.jpg kép")
