Regisztráció  Belépés
2018. július 19. csütörtök | 29. hét | 200. nap | 10:05 | Emília
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Kun Magdolna: A régi ház




Magdolna Kun
A régi ház


Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,
hogy az a boldog aki nálunk sokkal gazdagabb,
mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak,
a nyári szélben hajladozó búzaáradat.

S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság,
mit sosem pótolt volna kincs és gazdagság,
mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs,
ha nincs olyan emlékünk mi a múltból visszaint.

Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint,
a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint,
hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk,
mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.

Vers:Kun Magdolna
Festmény:Zsólyominé Kiss Mária
lilagondolatok, 2018. július 12. csütörtök, 07:23
Címkék: Magdolna Kun, Zsólyominé Kiss Mária, nyári szélben, féktelen nagy, sok-sok ékes, múltból visszaint,
Kommentek
Egy pillanatra
KUN MAGDOLNA :
..............EGY PILLANATRA

Egy pillanatra még megölellek téged,
s csak utána mondom, hogy más irányba lépek,
hisz nem lehetek melletted, ha van még valaki,
ki érző szíved magaslatán át tud hajlani.

Egy pillanatra még két szemedbe nézek,
hogy megleljem benne azt az áldott melegséget,
mely sokszor adott lelkierőt és sokszor kitartást,
mikor éreztem, végem, nem bírom tovább.

Egy könnyes pillanatra még hozzád simulok,
majd szavak nélkül, kezed fogva, némán búcsúzok,
hogy megmaradjon varázsa annak a sok szépnek,
ami sebzett szíveinkbe emléknyomként égett
pircsi09, 2018. július 17. kedd, 18:40
Nagymamám
Kun Magdolna
................Nagymamám


Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.

Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.

Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.

Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.
pircsi09, 2018. július 17. kedd, 16:15
Kun Magdolna
Kun Magdolna:

Kezem kezedben

Kezem kezedben, így reszketőn, vénen,
elsuhant életem, de vágyad még érzem,
még hallgatom szíved őrült dobbanását,
még látom szemedben a tűz lobogását.
Arcunk már ráncos, az érzés sem a régi,
de ha rád nézek, szeretnék ezer évig élni,
hisz a szív még fiatal, csak lassabban ver,
tudva azt, hogy ezzel mennyi időt nyer
a szenvedélyért, mit két szemedben látok,
mely forrón tartja az örökégő lángot,
mit nem vesz el tőlem az idő, sem jövő,
mert amíg létezem, te vagy minden erő,
mely éltet, nem hagy, bárhová megyek,
fogja a kezem, s én hiába mennék,
te nem engeded.
horvathzsoka, 2018. július 17. kedd, 14:06
Tallóztam
Kun Magdolna:

Öregségben, betegségben


Öregségben, betegségben ugyanúgy szeress,
mint akkor mikor együtt éltük az ifjúéveket,
és minden gátat letaroltunk mi útjainkba állt,
hogy semmi ne gyengítse az élni akarást.

Öregségben, betegségben fogd a kezemet,
el ne hulljak mellőled, mint az őszi levelek,
mert ha egyszer el szakitana mellőled a szél,
árvult árvaságom sírig könnyezném.

Öregségben, betegségben, meg ne tagadjál,
akkor sem ha önnön nevem magam sem tudnám,
mert lehet, hogy tudatom már nem emlékezik,
de szívbe égett emlékeim meg nem törhetik.

Mert az mindaddig a napig élénk színben él,
míg fel nem dereng előttem az Istenáldott fény,
s míg homoksírom csendhullását meg nem fékezik
azok akik sápadt testem majd földbe temetik.
horvathnemagdi, 2018. július 17. kedd, 10:17
Kun Magdolna: Öregségben, betegségben
Kun Magdolna:
Öregségben, betegségben


Öregségben, betegségben ugyanúgy szeress,
mint akkor mikor együtt éltük az ifjúéveket,
és minden gátat letaroltunk mi útjainkba állt,
hogy semmi ne gyengítse az élni akarást.

Öregségben, betegségben fogd a kezemet,
el ne hulljak mellőled, mint az őszi levelek,
mert ha egyszer elszakít'na mellőled a szél,
árvult árvaságom sírig könnyezném.

Öregségben, betegségben, meg ne tagadjál,
akkor sem ha önnön nevem magam sem tudnám,
mert lehet, hogy tudatom már nem emlékezik,
de szívbe égett emlékeim meg nem törhetik.

Mert az mindaddig a napig élénk színben él,
míg fel nem dereng előttem az Istenáldott fény,
s míg homoksírom csendhullását meg nem fékezik
azok akik sápadt testem majd földbe temetik.
lilagondolatok, 2018. július 17. kedd, 08:50
Kun Magdolna: Elhagyottan, árván
Kun Magdolna: Elhagyottan, árván

Mennyi idős ember él, elhagyottan, árván,
néma fogolycsendben, mint ki vétkezett,
s mint akinek bűn volt e földre megszületni,
és tisztességben élni az időéveket.

Mennyi idős ember vágyik némi szeretésre,
szeretésre, minek valahol nyoma veszhetett,
mert akik velük voltak jóban, rosszban, bajban,
azok most mind-mind más úton mennek.

Sokan vannak, sokan, és még többen lesznek
az elhagyatottak, kiket messze kerülnek
azok akik a sok-sok tudást, sok-sok tanítást,
egyedül csak általuk ismerhették meg.

Pedig az időt hajtó kerék rendületlen forog,
és pörgeti-pörgeti azokat a homokszemeket,
melyek észvesztő gyorsasággal temetik majd be
a tiszteletet kiérdemlő élet-perceket.
koszegimarika, 2018. július 17. kedd, 07:57
Kun Magdolna: Ha a Jóisten megadja
Ha a Jóisten megadja


Ha a Jóisten megadja, hogy mellettem maradj
akkor is, ha eljön a búcsú-pillanat,
én nem kérek mást tőled, csak szorítsd kezemet,
hadd érezzem utoljára a földi meleget.

Mert ki tudja lenn a mélyben, milyen hideg lesz,
ha hópelyheket sír majd a tavaszkikelet,
s ha már minden nyíló virágszirmot elsodort a szél,
oda hol a nyár is csak téli dalt zenél.

Ha a Jóisten megadja, hogy mellettem maradj,
mikor gyönge madár-lelkem égiszárnyat kap,
kérlek vess rám utoljára egy gyöngéd pillantást,
hadd higgyem, odaát is lesz még folytatás.

Kun Magdolna
lilagondolatok, 2018. július 15. vasárnap, 19:55
Kun Magdolna: Anyám arcát látom
Anyám arcát látom


Anyám arcát látom, azt a fáradt, megtört arcot,
mire ezer és ezer év küzdelme ró sarcot.
Látom legörbülő ajkainak foghíjas nyomorát,
mit nem rejt el kendő, sem szegényes nagykabát.

Látom, ahogy kegyelem-kenyerét szájához veszi,
s azt ráhulló könnyeivel holnapra elteszi,
mert nem tudja, hogy ez a megalázó kényszer
hányszor üt még rá mérhetetlen hévvel.

Ne sírj anyám, ne sírj, mondanám még százszor,
ha nem lennél tőlem oly messzire távol,
s ha közelebb tudnám hozni azt a félig rugdalt utat,
hol küszködve élted kolonc-napjaidat.

Megy az idő anyám, s látod még rajtam is kifogott,
mert én is koldus lettem és koldus maradok,
s majd ugyanúgy rászorulok a kegyelem-kenyérre,
mint te rászorultál életed végére.
lilagondolatok, 2018. július 15. vasárnap, 14:12
Képek, videók
Kun Magdolna: Hófehér rem
maria_kadar_148
2018. március 27. kedd, 23:27
Kun Magdolna:Csak azok ha
maria_kadar_148
2017. október 30. hétfő, 13:10
Kun Magdolna Hulló level
maria_kadar_148
2017. szeptember 05. kedd, 22:24
Kun Magdolna :Vérzinű gyö
maria_kadar_148
2017. május 16. kedd, 22:44
Kun Magdolna Angyali tüze
maria_kadar_148
2017. január 28. szombat, 21:06
Kun Magdolna Tél közepén
maria_kadar_148
2017. január 16. hétfő, 19:25
Kun Magdolna -Gyönyörü so
maria_kadar_148
2016. március 06. vasárnap, 20:59
Kun Magdolna Távol.jpg
maria_kadar_148
2016. február 12. péntek, 11:48
Kun Magdolna - Anyámról á
margoboszi
2015. október 13. kedd, 15:00
Kun Magdolna - Anyámról á
cipello
2015. október 04. vasárnap, 14:57
Szívünkből, Kun Magdolna
cipello
2015. augusztus 22. szombat, 11:34
Kun Magdolna..jpg
jozsuzsa
2015. június 29. hétfő, 11:31
tüzes zsolyomno
tucsok47
2010. január 26. kedd, 17:32
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.