Regisztráció  Belépés
2018. szeptember 24. hétfő | 39. hét | 267. nap | 07:48 | Gellért, Mercédesz
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Kun Magdolna: A régi ház




Magdolna Kun
A régi ház


Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,
hogy az a boldog aki nálunk sokkal gazdagabb,
mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak,
a nyári szélben hajladozó búzaáradat.

S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság,
mit sosem pótolt volna kincs és gazdagság,
mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs,
ha nincs olyan emlékünk mi a múltból visszaint.

Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint,
a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint,
hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk,
mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.

Vers:Kun Magdolna
Festmény:Zsólyominé Kiss Mária
lilagondolatok, 2018. július 12. csütörtök, 07:23
Címkék: Magdolna Kun, Zsólyominé Kiss Mária, nyári szélben, féktelen nagy, sok-sok ékes, múltból visszaint,
Kommentek
Boldogító erő Mikor még szívünkben több volt a szeretet
Boldogító erő

Mikor még szívünkben több volt a szeretet,
jobban megbecsültük a napokat, az éveket.
Nem hajszoltuk a pénzt, nem is vágytunk nagyra,
csak mindig annyit kértünk, hogy víz és étel
jusson az asztalra.

Mikor még jobban becsültük, és tiszteltük egymást,
emberibb volt körülöttünk ez a nagyvilág,
hiszen áradtak lelkeinkből a tanult szép mesék,
melyek nehéz sorsú életünket megkönnyítették,
s egyben megszépítették.

Mikor még a szegénység nem volt bűn, sem vétség,
az emberek egymás baját jobban megértették,
és önzetlenül segítették azokat a rászorultakat,
kik valamilyen oknál fogva bajba jutottak.

Akkor még én is hittem, s vallottam, úgy érdemes élni,
hogy szívünk szeretetét bőséggel kell mérni,
mert minél többször adjuk oda szeretetünk másnak,
annál jobban érezhetjük boldogító erejét
az
koszegimarika, 2018. szeptember 21. péntek, 07:28
Kun Magdolna - Szeretet lángja
A szeretet lángja


Az én kincsem a szép szó,
a beszéd, s az emberek.
Nekem az a gazdagság,
ha körülfon a szeretet,
mert a szeretet olyan láng,
ami egyfolytában ég,
hisz mindig van, ki újra szítja
a szunnyadó tűzparázs
alvó erejét.

Kun Magdolna
lilagondolatok, 2018. szeptember 20. csütörtök, 21:57
Kun Magdolna: Kifordított szívvel
Kifordított szívvel


Ha némely ember kifordítaná önnön szívét,
és meglátná, hogy legbelül
mennyi helyet foglal el a kapzsiság
és milyen kis részt kap benne a szeretet,
elgondolkodna azon,
hogy a képen lévő padon ő is bármikor ott ülhet.

Mert nem az ember az úr, ha nem az idő.
Az nem válogat szegény s gazdag között.
Ugyanolyan mély barázdát von mindenik arcára,
és ugyanolyan ráncokat ölt a szemhéjuk fölött.

Az idő könyörtelen, ám de mégis emberséges,
mert egyformán osztja a múló napokat,
melyek úgy értékelik magát az embert,
mint ahogy azok értékelik saját társukat.

Senki ne higgye, hogy különb másoknál,
csak azért, mert az élettől többet kaphatott,
hisz ő sem lesz több mint egy testetlen ködfátyol,
mit születéskor a Jóisten reá aggatott.

Vers:Kun
lilagondolatok, 2018. szeptember 20. csütörtök, 21:54
Kun Magdolna: Boldogító erő
Boldogító erő


Mikor még szívünkben több volt a szeretet,
jobban megbecsültük a napokat, az éveket.
Nem hajszoltuk a pénzt, nem is vágytunk nagyra,
csak mindig annyit kértünk, hogy víz és étel
jusson az asztalra.

Mikor még jobban becsültük, és tiszteltük egymást,
emberibb volt körülöttünk ez a nagyvilág,
hiszen áradtak lelkeinkből a tanult szép mesék,
melyek nehéz sorsú életünket megkönnyítették,
s egyben megszépítették.

Mikor még a szegénység nem volt bűn, sem vétség,
az emberek egymás baját jobban megértették,
és önzetlenül segítették azokat a rászorultakat,
kik valamilyen oknál fogva bajba jutottak.

Akkor még én is hittem, s vallottam, úgy érdemes élni,
hogy szívünk szeretetét bőséggel kell mérni,
mert minél többször adjuk oda szeretetünk másnak,
annál jobban
lilagondolatok, 2018. szeptember 20. csütörtök, 21:50
Kun Magdolna - ELSZÁLLNAK AZ ÉVEK
Kun Magdolna - ELSZÁLLNAK AZ ÉVEK

Látod-látod fiam, elszálltak az évek,
gesztenyeszín hajam, csupa-csupa dér lett.
Szemem csillogása sem ugyanaz a régi,
csak a könny az, mely ragyogóvá fényli.

Elfáradtam utamon, nehéz volt a terhem,
hisz a legnehezebb fájdalmat is egekig emeltem,
hogy azt könnyednek lásd, könnyednek érezd,
ne legyen a te szemed is könnycseppektől fényes.

De most már, bárhogy akarom, nem titkolhatom,
hogy átrobogott vonatom életutamon,
s oly közel van már hozzám az a végső állomás,
ahonnan ez a vonat nem indul tovább.

Látom fiam, már én is látom az élet-út végét,
s azt is látom, hogy lassan elfogy a fáradó lépés,
csak a szívem hajt még, csak azt hajt előre,
hogy őrködhessek feletted, mint annak előtte.

Mert amiért élni vágytam, te voltál nekem,
hisz
vorosrozsa66, 2018. szeptember 19. szerda, 23:49
Várnai Zseni - Öreg nő sóhajt
Várnai Zseni - Öreg nő sóhajt

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat
vorosrozsa66, 2018. szeptember 19. szerda, 23:47
Az elmúlásról
Minden múló évet
visszafáj a lelkünk,
mert minden múló évvel
újabb időt vesztünk,
abból a nagy kerek egészből,
ami az élet része volt.

Hisz, sorra futnak mellőlünk
a percek és az órák,
s egyre közelebb ér
az-az örökké-valóság,
ahol a napok már
számolatlanok,
s ahol nem kell félni attól,
hogy kiszabott időnk
lassacskán elfogy

Kun Magdolna
klarika47, 2018. szeptember 18. kedd, 07:28
Kun Magdolna: Utolsó pillantás
Utolsó pillantás


Még egy utolsó pillantás, még egy utolsó sóhaj,
és szárnyaid kitárván messze délre szállsz,
hátrahagyva fészked, s azt a boldog szép nyarat,
amit álmaidban talán még újra viszont látsz.

Hosszú út áll előtted, miben egyre fogy az erőd,
mert ezernyi sorscsapás zúdul majd reád,
de bátor szíved erős, így hát sosem hátrálsz meg,
hiszen hűséged segíti az életért futást.

Én csodálattal nézlek, és könnyet ejtek érted,
mert nem tudom, hogy jövőre még viszont látlak-e,
hisz sorsunkat nem ismerjük, így azt sem mondhatjuk,
hogy biztos lesz a viszontlátás édes öröme.

Fotó-vers:Kun Magdolna
lilagondolatok, 2018. szeptember 16. vasárnap, 09:31
Képek, videók
Kun Magdolna: Hófehér rem
maria_kadar_148
2018. március 27. kedd, 23:27
Kun Magdolna:Csak azok ha
maria_kadar_148
2017. október 30. hétfő, 13:10
Kun Magdolna Hulló level
maria_kadar_148
2017. szeptember 05. kedd, 22:24
Kun Magdolna :Vérzinű gyö
maria_kadar_148
2017. május 16. kedd, 22:44
Kun Magdolna Angyali tüze
maria_kadar_148
2017. január 28. szombat, 21:06
Kun Magdolna Tél közepén
maria_kadar_148
2017. január 16. hétfő, 19:25
Kun Magdolna -Gyönyörü so
maria_kadar_148
2016. március 06. vasárnap, 20:59
Kun Magdolna Távol.jpg
maria_kadar_148
2016. február 12. péntek, 11:48
Kun Magdolna - Anyámról á
margoboszi
2015. október 13. kedd, 15:00
Kun Magdolna - Anyámról á
cipello
2015. október 04. vasárnap, 14:57
Szívünkből, Kun Magdolna
cipello
2015. augusztus 22. szombat, 11:34
Kun Magdolna..jpg
jozsuzsa
2015. június 29. hétfő, 11:31
tüzes zsolyomno
tucsok47
2010. január 26. kedd, 17:32
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.