Regisztráció  Belépés
2018. május 24. csütörtök | 21. hét | 144. nap | 06:19 | Eszter, Eliza
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Garry Douglas: Hegylakó - XII. Fejezet



Hegylakó (Connor "első" halála)
Link

Conner MacLeod a dudaszóra fülelt, várta, hogy a hangok egyszerre elhalkuljanak, ahogy a halálba szédül: A gyomrán ejtett seb egyre tüzelt még, de a fájdalom furcsamód nemhogy csillapult volna, inkább erősödött. Igaz, mondták, így megy ez a halál küszöbén. Az érzékek még egyszer, utószor, fellángolnak az elmúlás előtt. Az emberi test végső cselfogása ez, mielőtt a benne lakozó lélek az éterbe rebbenne. Igen, bizonyára ez okozhatja... A növekvő kín az érzékek istenhozzádja csupán. A fellángolást rövidesen kioltja az Úr láthatatlan keze.
MacLeod kinyitotta szemét. Kate virrasztott még, lehajtott fejjel kuporgott az ajtó mellett egy zsámolyon. A hajnal első napsugarai végigaraszoltak a döngölt padlón. MacLeod érezte a faluban gyújtott tüzek füstjének szagát, és... Igen, érezte a reggelire sülő hal illatát is.
A napfénysáv közelebb araszolt, ahogy a roppant lánggolyó felbukkant a dombok mögül. Sugarai Conner kezét érintették, melengették simogatásukkal. Halódik-e csakugyan...? Hisz a sebe halálos... Senki fel nem épülhet efféle sebből. Mire ő...
Éhes. Éhséget érez, akkora lyukkal a gyomrában, amin átférne a kapufélfa!
Conner megemelte a takarót, a sebét méregette. A vágást holmi gyolccsal fedték, ez a bőréhez tapadt. Leszakította.
A nyílásba, a nyílás köré alvadt vér rakódott. Conner undorral kaparni kezdte: a fedőréteg darabokban vált le. Mire a nagyját letisztogatta, felfedezte, hogy sebe összezárult. Helyén valami mélyedés sötétlett, olyasféle, mint egy második köldök. De semmi más. Megtapogatta magát a túloldalon is, és nem talált egyebet.
A fájdalom teljesen megszűnt. Életben marad!
- Kate! Kate...
A lány megmoccant, kinyitotta szemét.
- Kate - suttogta Conner. - Jól vagyok, kislány. Nem halok meg!
A lány mereven egyenesedett fel, tekintetében csak egy pillanatig csillant öröm. Ezt egykettőre félelem váltotta fel. Nem, rettegés! Kate rémültnek látszott:
- De... hogyan?
- Az Úr jónak látta, hogy megsegéljen - felelte Conner, és felült. - Begyógyult a sebem!
Kate talpon volt már, az ajtó felé hátrált.
- Sokakat meggyógyított az Úr - suttogta. - Láttam felépülni férfiakat iszonyú sebekből. De egyik seb se volt olyan iszonyú, mint a tiéd, Conner MacLeod! És egyik se zárult be egyetlen éjszaka alatt!
Conner feléje nyújtotta kezét. Nem is hallotta, mit mond a lány.
- Kate, jól vagyok már... Gyere ide!
- Soha! - rikoltotta eltökélten a lány. Azzal kiszaladt a kunyhóból, eliramodott a kocsma felé ahová a férfiak éjszakára behúzódtak. Még mindig ott időztek valamennyien, a csata fordulatait tárgyalták, s jócskán vedeltek.
MacLeod felöltözött, és követte párját.
Amint kilépett a kunyhóból, elömlött rajta a nap melege; hálás volt, hogy tovább élhet. A tavon ott táncolt a fény, vert ezüst lemezzé varázsolta a víz tükrét. A kerekded dombok, melyek a sötétség óráiban mintha összehajoltak volna, most szétváltak, köztük láthatóvá lettek a mély völgyek. A közeli istállók felől friss tej és széna illata szállongott. Mindezt az a fekete óriás csaknem örökre elrabolta tőle, Connertől. De ő - az Úr segedelmével persze - kijátszotta a halált...
A kocsma felé indult most, a tyúkokat kerülgette, melyek rendre keresztezték útját. Mikor elérte az italmérést, megtorpant az ajtóban. Dugat izgatott hangját hallotta:
- Láttad a sebit te is, Angus! Meg kellett vón' halnia!
- Azt mondom, az ördög szállta meg! - rikoltotta Kate.
Ezek lennének az ő rokonai? Ezek, akik úgy beszélnek róla, mint holmi messze földtől jött, bajkeverő idegenről?
Belépett az ajtón.
Azonnal elhalt minden pusmogás.
- Mi ütött belétek? - kérdezte Conner. - Nem köszöntitek a rokont, aki veletek verekedett az ütközetben? A sebem begyógyult. Ez minden, amit tudok. Rainey atya imái hatásosabbak, mint gondoltátok!
Rainey atya, aki maga is itt vedelt a többiekkel, keresztet vetett e szavak hallatán.
Ellenem volna hát Rainey atya is...? Nem, ő biztosan nem...! Conner ahhoz az asztalhoz ment; ahol Dugal és Angus ültek. Helyet foglalt közöttük. Senki nem nézett rá, senki nem kínálta semmivel. A csend megsűrűsödött.
- Velünk iszol, igaz-e? - fakadt ki Dugat. - Mi a baj, rokon? - kérdezte Conner.
- Te - hangzott a válasz.
- Miért?
- Mer' beszélsz és lélegzel, pedig a múlt éjjel még félhót vótál!
Conner körültekintett az arcok gyűrűjében. Minden tekintet ellenséges volt. Egy-két klánbéli felállt már, menni készült.
- Hogy sikerűt visszatérned, Conner MacLeod? - kérdezte most Dugal.
A fiatalemberben fellángolt a harag. Hisz ezek itt a barátai, a rokonai! Azt remélte, örülnek majd a gyógyulásának. Ehelyett úgy bánnak vele, mintha valami Fraser volna, aki tévedésből épp ebbe a faluba vetődött. S ez nem volt rendjén.
- Jobban tetszene, ha halott volnék?
Rainey atya lépett most az asztalhoz, Kate mellé, aki nem mozdult, mióta Conner belépett. A lány arca eltorzult a riadalomtól meg az iszonyattól. Az ő kedvese, Kate, bizony gyűlölte a fiút...
- Ez nem természetes! - sziszegte a lány. Tétován megérintette Conner karját: - Szövetséget kötött Luciferrel!
A többiektől mormogás volt a felelet.
- Ne mondj ilyet! - kiáltotta Conner zavarodottan.
Dugal felállt, a fiatalember fölé tornyosult.
- Majd mondom én! Az ördög szállt meg téged!
Conner talpra ugrott, szembenézett rokonával.
- Húsz éve élünk, akár a testvérek! - kiáltotta. - Együtt nőttünk fel. Nézd azokat a dombokat! - mutatott ki az ajtón. - Együtt kóboroltunk köztük, a sasok tojásait kajtattuk. Nyúlra vadásztunk. Ezzel a két kezemmel - mutatta oda Dugalnak két tenyerét - húztalak ki a tóból, mikor beszakadt alattad a jég., Azt akarod mondani, hogy ezek elátkozott kezek? Ezek a kezek, amiknek az életedet köszönheted?
Dugal tekintetében ott izzott a gyűlölet.
- Conner MacLeod volt az én pajtásom! Nem tudom, ki vagy te!
Rainey atya felnyögött, kezébe temette arcát. Conner látta, hogy a pap kínban van.
- Atyám, nincs igazuk, ugye?
A pap saját tenyerébe dörmögött.
- Hogyan?
Rainey atya felnézett végre.
- Nem tudom... Nem imádkoztam csodáért. Arra kéltem az Urat, óvja lelkedet a nagy úton: Conner MacLeod, az életedért nem lett volna helyénvaló könyörögnöm. Halálos volt a seb, a saját szememmel láttam. Csak egyetlen ember jöhet vissza a halálból, és te nem lehetsz Ő, te... - Elhallgatott, zavartan félrenézett.
Conner undorodott társaitól.
- Milyen bolondok vagytok valamennyien! - kiáltotta, nem is igyekezve titkolni meggyőződését. Angushoz fordult most, aki mind ez idáig nem szólt.
- Öreg...?
- Jobb, ha elmégy, Conner - mormolta a főnök.
A fiú az asztalra csapott dühében. Nem fogják elzavarni! Hisz nem tett semmi rosszat! Babonás bolondok a falubeliek, s akármi legyen, ha miattuk elmozdul innét...
- Nem megyek sehová! - mondta fennhangon is.
- Nem-e? - kérdezte Dugal csendesen.
- Nem én!
Mondott volna egyebet is, de Dugal fejbe vágta egy korsóval, hogy kábultan a padlóra hanyatlott. Érezte, a hóna alá nyúlva felemelik, kivonszolják a falu főterére. Ködön át látta az alakokat, akik a kunyhókból szállingóztak elő: asszonyokat és gyerekeket, akik mind a testébe költözött ördögöt megbámulandó gyűltek köré. Durván rángatták, valamit a vállára kötöztek, nehogy megmozdíthassa karjait. Mikor egészen magához tért, rádöbbent: egy járom az. Amint felnézett, megpillantotta Kate-et. A lány arcát még mindig ocsmány grimasz éktelenítette. Odatörtetett, erősen oldalba rúgta a fiút.
- Öljétek meg! - visította.
Szeme fénylett, mint a gyertyaláng. Vágy csillant bennük: a vérontás vágya. Kate most olyan volt, amilyennek Conner még sosem látta, pedig ez a vonás is ott lappangott a lány tudata mélyen. Ha az ördög valakibe beleköltözött, hát kétségtelenül Kate-et választotta, Conner ráébredt, hogy az érvek hatástalanok. Szavakkal nem hathatott többé kedvesére. A lány egészen kivetkőzött valódi mivoltából.
- Kate, Kate, mit műveltél magaddal...?!
- Nem az én művem - sziszegte a lány. - A tiéd! Az ágyamba fogadtalak, te....
Erről volt szó tehát! Kate attól rettegett, hogy magával az ördöggel hált, s hogy benne is szárba szökkenhet a gonoszság csírája. Ahogy Conner a szemébe nézett, el is tudta hinni, hogy így történt.
Egy falubelije talpra rángatta most: társai ütni, rugdalni kezdték, Kate a képét marcangolta, s vonított közben, akár egy veszett fenevad. Dugal nem vett részt rokona bántalmazásában, de úgy acsargott; mint aki éppenséggel örömét leli benne, hogy Connert rögvest ízekre szaggatják.
Mind megőrültek vajon? Egyedül Rainey atya ripakodott rájuk, hagyják abba, de a sem sietett a fiatalember segítségére.
A falubeliek előretaszigálták tehetetlen prédájukat, az asszonyok, a gyerekek kövekkel hajigálták. Conner futni próbált, felfelé iramodott egy kaptatón, ám a falubeliek követték. Csak úgy záporoztak a kövek. Rainey atya végül felkiáltott:
- Nem! Ne így!
Hogy ne így? Nem akarják tehát, hogy keresztény mártírhoz illő halált haljon? Valami mást ötlöttek ki neki?
Megint megragadták, levonszolták a csapáson, vissza, a falu széléig. Ott aztán meglátta a póznát, alatta a fahasábrakással. Térdei megroggyantak a rémülettől, ám a falubeliek tovább rángatták. Igyekezett szétrugdosni őket: a szívébe markoló félelem új erővel töltötte el. Viszonzásképp addig ütötték, míg elernyedt.
- Dugal... - hörögte. - Dugal segíts!
Rokona arca ott ködlött előtte, de a vonások nem árultak el szánalmat. Mi több, Dugal az öklét is felemelte, hogy megüsse Connert.
A fiatalember rámeredt.
- Dugal...?
A szánalom azonban elmenekült, elillant valamerre, a hangába rejtőzött talán. Aligha mutatkozik majd itt a nap folyamán, ezek közt az emberek közt, akik mindenképp hallani óhajtották a lángok moraját, érezni akarták a megpörkölt hús bűzét, hallani óhajtották a démon sikolyát, a démonét, akit neki való ellenszerrel fogadtak maguk között.
Ekkor bukkant fel Dugal mellett Angus. Megragadta a nekihevült klánbéli csuklóját, nem engedte, hogy megüsse Connert. A józanság szikrája még az őrület közepette is ott parázslott a klán főnökének tudatában. Odébb penderítette Dugalt.
- Hisz ez a rokonod, ember!
Dugal eltaszította az öreget, egy falubeli meg élt az alkalommal, és a megbéklyózott emberre rontott, az arcába öklelt. Azután újra, s ezúttal eltörte az orrát.
- Jézus Isten... - hörögte Conner.
Angus eléje ugrott, eltaszította kínzóját. Csalódott kiáltások harsantak, a tömeg fenyegetni kezdte a deres szakállú főnököt, ő azonban kitartott, szembenézett vélük. Noha nem akármilyen harcos volt, a tömeges őrület közepette igencsak bátor lélekre vallott viselkedése.
- Hagyd, Angus! - ordította Dugal.
- Csend legyen! - kiáltott vissza az időseb férfi, azután, a csőcselékhez fordulva, elismételte: - Csendet! A karját töröm annak, aki mukkani mer!
A kiáltozás abbamaradt, ám a hangulat pattanásig feszült. Conner nagy nehezen feltápászkodott térdelő helyzetéből, szédelegve állt Angus oldalán.
- Nem lesz égetés! - kiáltotta a főnök.
- Hát akkor? - acsargott Dugal.
- Elüldözzük!
Kate gyűlölködve előrerohant, egyenest Connernek: Igyekezett kiszabadulni Angus szorításából: az idős férfi két kézzel tartotta vissza.
- Nem! - vergődött a lány. - Égessük meg!
Angus hátraszorította, a falubeliek közé. Kate ismét nekilódult, akárha rugóra járna.
- Angus... Megégetjük, ugye? - Connernek úgy tűnt; szinte esdekel. Úgy érzi, megfosztják itt valamitől, amihez pedig joga van. Márpedig ha egy Kate-féle nő becsapva, megrövidítve érzi magát, bármiféle hozzáférhető fegyvert igénybe vesz, hogy bosszút állhasson. Igazságosztásnak tekinti ezt, noha bosszúról van szó. Szeretett Connerje alakját felöltve elcsábította őt az ördög. Kacagott hiszékenységén, s bizonyára meg is fertőzte démoni magjával...!
- Tudsz járni? - kérdezte Angus a fiatalembertől.
A felföldi undorral mérte végig klánját.
- Innét elmegyek, az egyszer biztos!
Rainey atya keresztet vetett: arcán megkönnyebbülés tükröződött. Conner eltöprengett, vajon végignézte volna-e a pap, amint megégetik.
- Menj hát! Tűnj el a közelből hamar! - sürgette Angus. - Eriggy, amíg még lehet!
Conner a főnök arcába bámult. Fáradtnak, elgyötörtnek látszott most az idős ember. Az esztendőkön át dúló háborúk sem vették annyira igénybe, mint az elmúlt pár óra eseményei.
- Ég veled, Angus... Nem felejtlek el!
Angus kábán bólintott.
És Conner elbotorkált onnét, felfelé indult az ösvényen, mely a hegyek közé vezetett. Igyekezett olyan nagy utat megtenni napszálltáig, amennyit csak bírt, mert bizonyos volt benne, hogy az éj leszálltával néhányan az üldözésére indulnak majd. A járom jócskán nehezítette dolgát. Az egyik hegytetőről vetett még egy pillantást hátrafelé, azután továbbcipelte terhét; a csapáson felfelé.
Alkonyatkor egy barlangra lelt. Az éles szélű köveken elmetélte kötelékéit. Megszabadult a járomtól, indulattal hajította a mélybe. Nem gyújtott tüzet, összekuporodva próbált pihenni valamicskét az üregben. Az éjszaka közepén kutyaugatásra ébredt, ám az üldözők messze haladtak el, nyugatnak, s Conner elszenderedhetett megint.
Reggel dél felé indult, megevett néhány gyökeret, hogy talpon maradhasson. Hosszadalmas, kimerítő gyaloglás után egy tanyához ért. Egy fiatal lány épp tehenet fejt az udvaron. Conner odasietett.
- Kaphatnék egy keveset abból a tejből? Pénzem ugyan nincs, de dolgozni tudok...
Váratlan felbukkanásával megriasztotta a lányt.
- Apám!
A kunyhóból egy öregember jött ki. A kezében fejsze.
- Mi a'?
- Ez az ember egy kis tejet szeretne.
- Tudok dolgozni - ismételte Conner. - Nem ingyen kérem!
Az öregember tetőtől talpig végigmérte.
- Honnét jössz?
- Északról, Glenfinnanból. Conner MacLeod a nevem.
- MacLeod vónál? És kóborósz?
Conner nem akarta elrémíteni őket a boszorkányságról szóló történettel, ezért így szólt:
- Megsebesítettem egy embert. Egy nő miatt kaptunk össze; részeg voltam...
Az öregember vonásai megkeményedtek.
- Itókát itt nemigen tanász. Tej az akad; ha épp adok belőle... - Conner felépítését mustrálta. A fiatalember kihúzta magát:
- Bírod aprítani a fát? - kérdezte az öreg.
- Bírom.
A balta máris a gyepes talajba vágódott a lába előtt. Több szót nem ejtettek: Conner elindult a kunyhó oldalához halmozott hasábfák felé. A lány pár perc múltán egy csupor tejet meg pár zabpogácsát hozott neki.
- Kap zabkását is, ha végzett - mondta. Kék szeme tisztán, ártatlanul csillogott. Mosolygott, s Conner úgy érezte, viszonoznia kell a barátságos gesztust.
- Köszönöm! Csinos teremtés maga...
A lány csípőre tette kezét.
- Legközelebb miattam verekszik majd, Mr. MacLeod?
Conner felnevetett.'
- Eleget harcoltam már! Csendben éldegélni, gazdálkodni szeretnék már...
A lány rábólintott, aztán, hosszas hallgatás végén, kíváncsian kérdezte:
- Szép volt az a nő? Tudja, aki miatt...
- Meglehetősen szép volt. Csakhogy nem vagyunk. mindannyian olyanok, amilyennek kívülről látszunk...
A lány elkomolyodott.
- Szentigaz, Mr. MacLeod!
Conner kiürítette a csuprot. A lány nevét tudakolta.
- Heather. Heather McDonald - hangzott a válasz.
Conner a kezébe nyomta a kiürült csuprot.
- Köszönet a jóságodért, Heather McDonald!
Később Heather, a kunyhóban elköltött kiadósabb étkezés közben mintegy mellékesen megkérdezte:
- Marad egy darabig, ugye?
Az öregember szúrós pillantást vetett rá, szólni azonban nem szólt, tovább lapátolta szájába a kását. Conner ezt úgy értelmezte, hogy az öreg McDonald belémenne, vagy legalábbis nem ágálna egy ilyen megoldás ellen.
- Talán hasznukra lehetek még - mondta.
Heather elmosolyodott.
- Ó! - tört ki belőle. - Valami hasznát biztosan vehetjük ugye, apám?
- Egen - mormolta az öreg. - Csak maj' még el kell gondókodjak a dógon...!
eposz, 2017. július 02. vasárnap, 16:53
Címkék: Garry Douglas, Conner MacLeod, Sugarai Conner, Ahogy Conner, Egyedül Rainey, Jézus Isten,
Kommentek
Bruce Springsteen énekes.
Bruce Frederick Joseph Springsteen (New Jersey, Freehold, 1949. szeptember 23.) becenevén The Boss (a Főnök), amerikai énekes, zenész, gitáros. Az Amerikai Egyesült Államok egyik legkiemelkedőbb rock- és folkzenei előadója.

1949-1972: Korai évek

Apja, Douglas Springsteen' ír gyári munkás kertész, börtönőr, buszsofőr. Anyja, Adele Zerilli olasz származású titkárnő.

1958-ban a kilencéves Bruce meglátta Elvis Presleyt a tv-ben, az Ed Sullivan show-ban, és ez döntően hatott pályaválasztására. 1962-ben az összespórolt 18 dollárjáért vett magának egy használt elektromos gitárt, és ettől fogva szinte minden idejét gyakorlással töltötte.

Bruce nem viselte jól a St. Rose of Lima Katolikus Általános Iskola légkörét, de 1963-ban végül elvégezte az iskolát. Középiskolai tanulmányait a Freehold Regional High Schoolban kezdte meg. Itt alakították meg a Castiles
schuro, 2010. szeptember 23. csütörtök, 17:12
Bruce Springsteen
Bruce Frederick Joseph Springsteen (Freehold, New Jersey, 1949. szeptember 23.) becenevén The Boss (a Főnök), amerikai énekes, zenész, gitáros. Az Amerikai Egyesült Államok egyik legkiemelkedőbb rock- és folkzenei előadója.

Életrajz
Korai évek

Apja, Douglas Springsteen ír gyári munkásként, kertészként, börtönőrként és buszsofőrként dolgozott. Anyja, Adele Zerilli olasz származású, titkárnő.

1958-ban a kilencéves Bruce látta Elvis Presleyt a TV-ben, az Ed Sullivan show műsorban. Ez nagy hatást tett rá. 1962-ben az összespórolt 18 dollárjáért vett magának egy használt elektromos gitárt, és szinte minden idejét gyakorlással töltötte.

1963-ban Bruce nem viselte jól a St. Rose of Lima Katolikus Általános Iskola légkörét, de végül elvégezte az iskolát. Középiskolai tanulmányait a Freehold Regional High Schoolban kezdte meg. Freeholdban megalakul a Castiles
schuro, 2009. szeptember 23. szerda, 08:14
Képek, videók
Michael és Kirk Douglas.j
agica2004
2015. február 23. hétfő, 19:40
Limnanthes douglasii.jpg
durcimarcika
2014. október 01. szerda, 22:25
Douglas-SciAm-Apr1957. jpg
onallovelemeny
2014. január 09. csütörtök, 23:42
DouglasA245633936946lS mal
wiwat
2013. március 11. hétfő, 14:14
Michael Douglas és neje C
farkas1945
2013. február 27. szerda, 11:25
Michael Douglas.jpg
06mohild
2012. október 10. szerda, 05:57
Douglas Wheelock űrhajós
irmus
2011. október 16. vasárnap, 18:28
douglas mókus3.gif
szicu
2011. augusztus 27. szombat, 16:30
douglas mókus2.gif
szicu
2011. augusztus 27. szombat, 16:30
douglas mókus1.gif
szicu
2011. augusztus 27. szombat, 16:30
douglas mókus.gif
szicu
2011. augusztus 27. szombat, 16:29
fulelj-es-hallgass-zen et.
lenke1964
2015. szeptember 21. hétfő, 20:03
Fülelek ám.jpg
lilagondolatok
2014. május 18. vasárnap, 15:20
Fülelek
pacsakute
2012. október 20. szombat, 12:53
Fülelek
samsira
2007. december 31. hétfő, 18:43
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.