Regisztráció  Belépés
2017. augusztus 17. csütörtök | 33. hét | 229. nap | 23:21 | Jácint
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
szeretettel
Tóth Árpád összes verse



TARTALOM
VERSEK

1901
OTT KINT A TÉLNEK BÚS HARAGJA...

1904
VILIRŐL

1906
MI TAGADÁS...
MIÉRT?

1907
ESTE
OLYKOR ÉJJEL...
RICHÁRD
VASÁRNAP
NOTTURNO
RÉGI DALLAMOK
A MUHI-PUSZTÁN
A SORBONNE HALOTTJA
CSENDES MÁR...
A LELKEM FÁJ...
BRONZSZOBOR A KÁVÉHÁZBAN
ŐSZBEN - TAVASZRÓL

1908
PHILOKLET
A HERCEG
A VÉN LIGETBEN
KRISZTUS-KÉPRE
AVE MORITURI
EGY LEÁNY
A PARKBAN
MEDDŐ ÓRÁN
EPILÓGUS: EGY RÉGI VERS A PEGAZUSHOZ
BE FURCSÁT ÁLMODTAM...

1909
KISVENDÉGLŐBEN
SZOBÁK
ŐSZ
LÁTOMÁS
LÉGYOTT
REGGEL
TAVASZI ELÉGIA
TAVASZI HOLDTÖLTE
HEJ, DEBRECEN...
SÉTA AZ ALKONYATBAN
ADY ENDRÉNEK
VERGŐDÉS
DÉLI DERŰ
ESTI SZONETT
EGY LEÁNY SZOBÁJÁBAN
ŐSZI ALKONYAT
ESTI KÖNNYEK
INTÉRIEUR

1910
ORFEUMI ELÉGIA
KINCS
SÓHAJ
SZEPTEMBERI SZONETT
EVOKÁCIÓ EGY CSILLAGHOZ

1911
ESTI VÍZIÓ
ESTE A TEMETŐN
DERŰ?
EGY MOZDULAT
A RABRÓL, AKI KIRÁLY VOLT
Ó, VÍGASZ!
JÖJJ, VIHAR!
HÓFEHÉRKE

1912
LEVÉL
CSAK ENNYI
ÖRÖM
KÖNNYŰ DALT...
HAJNALI SZERENÁD
TÁRCÁMBAN EGY KÉP
TÉLI VERŐFÉNY

1913
VÁGYAK TEMETÉSE
ERDŐ
ÉJFÉLI ESŐ
ÁLDOTT LEGYEN
OBULUS
SZEMÉRMETLEN S BÁTOR LÁNGOK ALATT...
SZEMBEN A FENSÉGES...
ŐSZI KÉRDÉS
INVOKÁCIÓ CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYHOZ
A RUBINSZÁRNYÚ CHERUBHOZ
DANTE
NON PIU LEGGEVANO...
MA LELKEMET...
ESTI KERTBEN...
BOLDOG CSÖND
BE SZÉP AZ ÉG...

1914
STANZÁK EGY TRAFIKOSLÁNYRÓL
LOMHA GÁLYÁN
KATONASÍR

1915
AUGUSZTUSI ÉG ALATT
ESTI ÉNEK
TÁNC
HÍMZÉS
MÁMOR
CSILLAG, Ó, MESSZI SZERELEM!
A VÉNÜLŐ FOLYAMNÁL
ORGONA
Ó, ÖRÖK ISTEN...
KASTÉLY ÉS TEMETŐ
AZ ESTI FELHŐK...
F. L. ÚRLEÁNY SÍRKÖVÉRE
Ó, MENNYI POMPA...
SZÉDÜLET
"SZENT ŐRÜLETBEN..."

1916
Ó, TUDSZ-E SZÁLLANI...
AZ ARANY PARK
Ó, ROMOK!
AZ UTCÁN MOST...
AZ ÚJ TAVASZRA
RÍMES, FURCSA JÁTÉK
OKTÓBER
SZAVAK SZOBRÁSZA, ÉN...
ELÉGIA EGY ELESETT IFJÚ EMLÉKÉRE
MÁR ÉJFÉL...
OLY MEGHATOTT...
ESDEKLÉS
BÚS SÓHAJTÁS
A FA
A KÚT
A MERENGÉSHEZ
KITÁROM ABLAKOM...
DURUZSOLÓ TŰZNÉL
ÓDA AZ IFJÚ CAESARHOZ

1917
REZIGNÁCIÓ
LÁMPAFÉNY
VIZIÓ A VONAT ABLAKÁBÓL
Ó, FORGÓ FÖLDÜNK!
ARANY JÁNOS ÜNNEPÉRE
A MÚMIA
ELÉGIA EGY REKETTYEBOKORHOZ
A KERTI FÁK KÖZT...
SZEPTEMBER
A REMETE
ÉJFÉLI LITÁNIA
ÖRÖK TAVASZBAN JÁRNÉK...
EGY RÉGI HÁZ ELŐTT
ŐSZI SZÁNTÁS
POMPÁZÓ, LUSTA, ÉDES ALKONYAT...
ELZENG AZ ÉLET...
MÁR VÉGE...
SZERETNÉK ÁTÖLELNI...

1918
A TAVASZI SUGÁR...
BÚS BÉRHÁZ-UDVAR EZ...
ÁPRILIS
GESZTENYEFA-PAGODA
HOLD
SZENT NYOMORÉK, RIADJ!

1919
EGYNÉMELY EMLÉK, RÉGI KINCS
MÁRCIUS
AZ ÚJ ISTEN
AZ ÖRÖM ILLAN
AQUINCUMI KORCSMÁBAN
BÚS, DÉLELŐTTI VERS
AZ ÁRNYBÓL SZŐTT LÉLEK
ARANY FELHŐ
PAJTÁS, IGYUNK...
KÉT RÉGI KÖLTŐ
BOLDOGSÁG
MICSODA REFLEKTOR ELÉ...
A TYMPANON ISTENNŐJÉHEZ

1920
ARAD
A TEJÚT ALATT
A BÁNAT MISZTÉRIUMA
MIÉRT?
ESTI HARANGJÁTÉK
CSILLAGÁSZ
MEGCSALTALAK...

1921
PROSPERO SZIGETÉN
KIK EGY-UTON...
LÁNG

1922
EGY LÁNY A VILLAMOSBAN
Ó, TÁVOLI...

1923
A "LETÖRT BIMBÓK" CÍMŰ FILMHEZ
GYEREKSZEMEKKEL...
KORA MÁRCIUSI NAPSUGÁR
AZ ÓRAINGA
NÉZZ RÁNK, ADY ENDRE!
KÖRÚTI HAJNAL
LEVÉL OSVÁT ERNŐHÖZ
Ó, NAPSUGÁR!
KÖSZÖNTŐ
ESTI SUGÁRKOSZORÚ
JÓL VAN EZ ÍGY
LÉLEKTŐL LÉLEKIG
A TEST CSODÁJA
AZ ŐSÖK RITMUSA
EZ MÁR NEM NYÁRI ALKONYAT
HEGYI BESZÉDEK FELÉ
GYOPÁR
ŐSZI BESZÉLGETÉS
ESTE A KILÁTÓN
B. CSALÁD SÍRBOLTJÁRA
VERGŐDNI MINDHALÁLIG...

1924
ROZSKENYÉR
SZERETSZ?
HÍVOGATÓ
IFJONTI JÓK MÚLÁSÁN
Ó, RÍMEK FÁRADT MESTERE!
EGY-KÉT SUGÁRNYI RÉGI NAP
KARTHÁGÓ KÖVEIN
EREDJ SZERELEM, SZÉP SEHONNAI!
JÓ ÉJSZAKÁT
HOVÁ RÖPÜLSZ?
HAJÓ A DOKKBAN
Ó, ÉN NEM A HALÁLT...

1925
KASZÁSCSILLAG
ELÉG VOLT A VÁGTA
MÁJUS ÉJÉN A RÉGI BOR
SZÉTHULLT LÉGIÓKKAL
FÉNYLŐ BÚZAFÖLDEK KÖZÖTT
ÁLDOTT NYÁRI DÉLUTÁN
ÚJ TAVASZIG VAGY A HALÁLIG
HARANGVIRÁG
SÓHAJFÉLE
A PALACE-BAN...

1926
ÚTON
SZÁZ ÉV UTÁN
TAKARODÓ
BAZSALIKOM
A VÉN ZSIVÁNY
TETEMREHÍVÁS
RÁDIÓ
HEGEDÜLNÉD, SÓHAJTANÁD...
A HÍDON
JÓZANUL ÉS FANTÁZIÁTLANUL
ŐSZI VIHAR
ISTEN TÖRÖTT CSELLÓJA, HALLGATOK

1927
EGY PISZTOLY CSATTANT EL
AMÍG A CSÓKOT MEGTALÁLTAM
A FÖLD ALATT
ÁLARCOSAN
ELEJTETTED A NAPOT
ÁPRILISI CAPRICCIO
ERDŐSZÉL
EZ A NAP IS
SZIGETI EMLÉK
"KÖSZÖNÖM"
A HOLD LECKÉJE
SZOMORÚSÁG ANTEUSA
ILLATLAVINÁK ALATT
KECSKERÁGÓ
RIPACS

1928
BETÖRŐ
A MARSON
ARANYLÖVEG A MESSZI ÉGEN
ARANY TÓ AZ ÉGEN
ISTEN OLTÓ-KÉSE
ELKOPTAM...

TÖREDÉKEK

1908
AKÁR EGY BÚS KAMASZ...
ALEXI, HAJTS...

1910
Ó, FONTAINE LUMINEUSE!
KIALVÓ KRÁTERT...

1912
Ó, ÉDES NAPSÜTÉS!...
A FÉNYES LÉG MÁR...

1913
Ó, ÉJSZAKA!...
A NAP VÖRÖS ARANYBAN...
Ó, LANKADÓ BŰBÁJÚ ALKONYOK...

1914
Ó, HOSSZÚ ÉJEK...
MIÉRT JUT ESZEMBE OLYKOR...
AZ IFJÚSÁGON IMMÁR...
HOLDTALAN ÉJEN...
MOST ELFELEJTEM...
HOVÁ MEGY...
BÚS ÉJSZAKA VOLT...
SÖTÉTEDIK...

1915
ELFÁRADT MÁR
Ó, KÉK ÉS ZÖLD...
AKAROM: LÉGY VÍG!...
MOST MESSZE ZENG...
ALFÖLDI EMLÉK
BUJA SZAGOK ÖRVÉNYÉVEL FOROG...
ÉLETEM FÖLÖTT...
NI, ELMENT...
A PESTI CSEND
Ó, FELHŐK...

1916
VÉR S NYOMOR SZENNYEZI...
LÁZ, DÜHÖK, KÍNOK...
E HALK TÁJT NEMRÉG...
A VÉRNEK ÉS NYOMORNAK IDEJÉN...
SÖTÉT SZÍN IZZIK...
JÓ VOLNA SZÉPEN...
ŐSZ, ŐSI ISTEN...
Ó, MERRE JÁR...
ALKONY, BARNA HAJÓS...
Ó, LÍRA!...

1917
CSÖND, CSÖND...
DERŰT DALOLNÉK...
FORRÓ NYÁRI NAP
DE SZÉTNÉZ AZTÁN...
ANDRÁSSY ÚT
EGY AGGOT ISMERÉK...
EGY EBRŐL...
MINT HALK HEGEDŰSZÓ...
ÉLLEL HULLÓ...
MIT INTEGETTEK...
KI TUD AZ ELSÜLLYEDT KINCSEK SORSÁRÓL...
TÖRMELÉKEK

1918
Ó, LÉGY MA VENDÉGÜNK...
A NEDVES RÉTEN ÁT...
A SOK TAVASZI SZÍNNEK...

1919
HAZÁM, HAZÁM...
Ó, RÉGI KÖLTŐ...
KI ELVESZÍTÉ ÉLETÉT...
A VÉN MAGYAR HEGY...
ÉDES KOMÁM...
FÁJVA SZERETNI...
SZERETNÉK ÖRÖKKÉ ÍGY ÜLNI...

1920
BEÜLTEM MÁR...
BETŰK, BETŰK...
VOLT-E TAVASZ...
KI TUDJA...
MI MÁMOR VOLT...
Ó, MINDEN MILY SZÉP...

1921
MADÁRCSICSERGÉS...
ISTEN VELED...
PRÓBÁLOM, HÁTHA...
FEHÉR LESZ AKKOR MÁR...
ŐSSZEL AZ ASSZONYOKRA...

1923
MI LETT A SÁRGA VIRÁGOKBÓL...
KÖLTŐ KÖNNYE...

1924
ALIG KÉR MÁR SZERELMET...
ELKOPIK AZ EMBER...
ÚGY, ÚGY...

1925
A VÉGTELEN, BÚS ÉJSZAKÁKON...
A HAJA...
KINT JÁRTAM A LIGETBEN...
VONATRA ÜLNÉK...
KÖSZÖNÖM HEGEDŰD...
MEGÜZENEM...
VITÉZEK, MI LEHET...
EZ VILÁGNAK DOLGA...
EGY VÉGSŐ, IGAZ SZÓT...
ELMÚLT AZ ÉLET...

1926-28
CSUPA KUDARC...
Ó, FURCSA TÁRSAK...
A DALT, A DALT...
EGY HELYBEN ÜLNI...
MIÉRT KELSZ ÚJRA...
MEGVÁLTOZIK...
TAPOSOM MÉG...
GYORSÍRÁSOS VERSTÖREDÉKEK...
A RAB
VAN, AKI SÍR...
Ó, EZEK A...

TRÉFÁS HÍRLAPI VERSEK,
RÖGTÖNZÉSEK

1908 előtt
A DRÁGA KINCS...

1911
EGYETEM NÓTA
AZ OLVASÓHOZ
NAÍV VERSIKE A HÁZBÉRNEGYEDRŐL
A RIPORTER BÚJA
BEOMLÓ HÁZAK
VERSIKE A HÁBORÚRÓL
BORDAL
GORDONKÁS ELÉGIA
AZ ORVOSI KAR
ARANY-BIKA KESERGŐ
TÁRLAT
DR. SIKOS CSÁNDOR VERSE KARÁCSONYRA
ÚJÉVI VERS A VÉN HÁZALÓRÓL ÉS A FIATAL VIGÉCRŐL
DR. SIKOS CSÁNDOR ÚJABB VERSEIBŐL
DOBOS PAVILON-KESERGŐ

1912
SZIVADAR-KERINGŐ
FLEGMA-VERS A SZEZONRÓL
CAMERA OBSCURA-DAL
BAKKARÁT-KÖNNYEK
AERENTHAL MEGY...
LEVÉL
BIKA BANDI MEGFÜRDÖTT
GYAN THULA PÁLYÁZATI HIRDETMÉNYE
PROLÓG
LIBAKERTI ALBERT DALA NIZZÁBÓL
NÁCIKA A KIVÁGOTT RUHÁBAN
NÁCIKA-KESERGŐ
A "KÖZÉRDEK" CÍMŰ VERSKÖTETBŐL
NYÍLT LEVÉL LUDAS MATYIHOZ
LIBAKERTI ALBERT SÓHAJA A DÉLI SARK FELFEDEZÉSE ALKALMÁBÓL
DR. FREUND JENŐKE IRATAIBÓL
ÚJ TAVASZ A HORTOBÁGYON
A HORTOBÁGY
PROLÓG
GYAN THULA KABINETJE
EGY PAD ELÉGIÁJA
HÚSVÉTI VERSIKE
A KÖRKÉRDÉS
POLITIKAI CIKKEK
ÚJ SZIVADAR-KERINGŐ
NÉMETH ANDRÁS TAVASZI VERSEIBŐL
HISTÓRIÁS ÉNEK A SZÍNIDIREKTOROK SZOMORÚ HARCÁRÓL
SZATÍRA-PÁLYÁZAT
SZOMORÚ NÓTA A TELEFONRÓL
SZTRÁJK-VERS
A REMÉNYHEZ
A NAGYERDŐ KESERVE
GYÁVAY SZULA FÜLE
MELEG VAN
A MŰBABA
KACSA-NÓTA
JÚNIUS 21
SZENZÁCIÓ!!!
A DEBRECENI RUN
VISSZHANG
MEGKÖTIK A BÉKÉT
ELÉGIA
ZUHANY
FORRADALOM
KOKOVCEV
SZEZONTÓL SZEZONlG
KARÁCSONYI EMLÉK

1913
ÚJÉV REGGELE
KILÉPNI
PAVLIK ÜRÍT
SZÓLT EGY ÚR
AZ IFJÚ TÖRÖK ESETE
BALKÁNI FARSANG
HÚSVÉTI APOTEÓZIS
A KURUC-DALOK HITELES SZÖVEGEI
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
MÁJUS ELSEJE
PÜNKÖSDI GYERMEKNAP
ITT AZ UGORKASZEZON
PAVLIK ÉRETTSÉGIJE
FEL A BARIKÁDRA
LÓVERSENY-DAL
A DÉSY-LÁZ
HOZZÁ...
AH, VASÁRNAP!
VISSZHANG AZ ELŐSZOBÁBAN
HAGYMA-KOSZORÚ
TISZA KONTRA ZEPPELIN
A BÉKE ÁLLÁST KERES
ORSZÁGOS ESŐ
A NYARALÓ BÚJA
A KENYÉRGYÁR MACSKÁJA
LUKÁCS ELMEGY
TETEMREHÍVÁS
KEDVES IMRE S ISTVÁN
SKERLECZ PROGRAMJA
A KÉT KÉZ
THÁLIÁNÁL

1916
HA MEGGYÓGYUL...
EZ ITTEN A MÓKUS NYOMA...
IDŐNK SZÉP...

1917
SVEDLÉRI RÍMJÁTÉKOK
ZÁRÓRA

1918
HÁT LESZ BÉKE?
VERS AZ OROSZ IMPORTRÓL
TAVASZ ÉBRESZTÉSE
A HOLDKÓROS APRÓD TÖRTÉNETE
KEDVES PÁL...

1920
A MERENGŐHÖZ

1925
SZERÉN BETEG...

1928
PROLÓG
JANUÁR
FEBRUÁRIUS
MÁRCIUS
ÁPRILIS
MÁJUS
JÚNIUS



VERSEK



1901

OTT KINT A TÉLNEK BÚS HARAGJA...

Ott kint a télnek bús haragja
Fagyosan zordul, dúlva-dúl,
A lombjavesztett fákon által
A vihar zúg, süvölt vadul.

Elhervadt a mezők virága,
A puszta fának lombja sincs,
- De szívemben mosolygó hála
Nyíló virága drága kincs. -

Szívem virágit nyújtom át itt,
S kívánom szívből igazán:
Az Isten éltesse sokáig
Az én jó, kedves jó Apám!



1904

VILIRŐL

Üldögélek a Nagyerdőn,
Elhallgatom elmerengve
Nyírfalombok zizzenését.
Ó, mikor még együtt jártunk
Nagyerdei nyírfák árnyán,
S úgy hittem, hogy leveleik
Örömükben csodanótát
Tapsolnak ki lágy tenyérrel.
Most is itt vagy. Érzem, érzem.
Bár nem látlak, itt kell lenned,
Itt nevetgélsz új pároddal
Valamelyik nyírfa árnyán.
S míg leszáll a lila alkony,
Messzi nyírfák rám sziszegnek,
Görbe törzsük megvonaglik,
S mintha mind-mind egy-egy nyelvét
Mennyre öltő kígyó lenne...



1906

MI TAGADÁS...

Mi tagadás, én víg vagyok, ha látják,
Nem győz rajtam nevetni kis öcsém,
De fátylába von elbusongó lágyság
Félre szobámnak csöndes hűvösén.
Ó, nem bánt engem asszonyság meg lányság,
Nagy problémák csomóját nem kötém,
Nem bánt a vallás, a papok, misék:
Csak valami nagy... Egyedüliség...

Ó, neked azt, ha úgy megmagyaráznám!
Kis paradoxok emésztő sulyát,
Ha mint nagy festők méltán csodált vásznán
Élni látszanak a festett gulyák,
Bivalycsordám is én elődbe ráznám,
Mely lelegeli lelkem sarjuját,
Ha el tudnám mondani, hogy mi öklel!
Ó, ehhez nemcsak rím kell, ehhez több kell!
Ha ez a vers hát épp csak délibáb lesz,
Nagyító, elferdítő, torzitó,
Bocsáss meg érte, hisz örök hibám ez,
Kimondanám, mi ki nem mondható,
Mint rossz szabó, ki túlfinom ruhát kezd,
Mely keze alatt már csak rontható,
Aethert hogy varrjon Árpád kontár tűje,
Kubelik ő, de nincsen... hegedűje...

MIÉRT?

Ablakomban, szürke esten,
Üldögélek, semmi kedvem,
Munka nélkül, tétlenül
Sok, sok percem elrepül.

Porbelepte, satnya ágra,
Szirmasíró, bús virágra
Nézek némán, hidegen,
Árva sorsuk mit nekem!

Lelkem üres, puszta, fásult,
És a perc mindegyre száguld,
Míg egy sápadt alkonyon
Itt kell hagyni ablakom...

S a halál szól irgalommal:
"Ne vesződj már szívbajoddal,
Jégkezemmel szeliden
Megsimítom, s elpihen."

Akkor vadul felsikoltok:
Nem akarok lenni boldog,
Élni, élni, akarok!
Miért? balga, bús titok!



1907

ESTE

Öregeste ódivatu költők
Bordalait sorra olvasom,
Agg betűk, mint nemes, vén szőlőtők,
Húzódnak a sárga papiron.
Lugasoknak fűszeres árnyéka
Fakó írás mögül rámlehel,
Ősmámorok édes maradéka
Rámborul, mint rózsaszín lepel.

Rémlik: ülök venyigetűznél, lent,
Kertek alján, őszi alkonyon,
Halk szüreti dal a hegyen átzeng,
Mellettem egy ősi billikom.
Duruzsuló zsarát meleg pírja
Két merengő, régi arcra száll:
Orczy Lőrinc a parazsat szítja,
S rámosolyog jó Vitéz Mihály.

Dicsérgetik új must sűrü mézét,
De még jobban az öreg bakart,
Jó Lőrinc úr gyönyörködve néz szét:
"Megáldottad, Uram, a magyart!"
Öreg kezeszára meg se rezzen
Emelintvén súlyos serlegét,
És szól: "Áldomásra hadd feresztem
Öreg bajszom hűs őszi derét!"

"Áldd meg, Uram - ezt sóhajtja hosszan -
Barna vesszők kék gerezdeit,
E tájon, míg magyar serleg koccan,
Örök búnak magja vesszen itt..."
Vitéz Mihály koccint rá, s kupámat
Ráköszöntvén én is ővele,
De valami irigy lárma támad,
S foszlik álmom színes szövete.

Lenn az utcán, a rőt gázvilágon
Verekszik két tántorgó alak,
Rendőrgombok villogását látom,
Káromlástól rengnek a falak.
Öreg könyvem halkan összecsukva
Menekülök e látvány elől,
S kacag a szél a beteg, a puszta,
Feketélő, vén hegyek felől...

OLYKOR ÉJJEL...

Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!
Az ágyon ujjam tévedezve jár,
S nagyon közel, mellettem valahol
Halkan megkoccan a vizespohár...
S nem tudom, hol vagyok... akadozón
Rémlik elém az elmúlt, messzi est,
S az ujjam a fagyos márványlapon
Reszketve egy gyújtót keres...

Áldott a fény, mely sercegőn, fakón
Ilyenkor gyűrt párnám mellett kigyúl,
S a kedves, vén tapétát a falon
Megcsillantja, s bús orcámhoz simul!
Jól esik látnom: csendesen pihen
Minden bútor és békén feketül,
S az iszonyú és néma semmiben
Föllélegzem: nem vagyok egyedül...

Kabátom összegyűrve lóg szögén,
A rózsa rajta hervadóra vált,
S egy percre, a klublépcső szőnyegén,
Látom a rózsaáruló leányt:
A lámpák közt mily búsan oson át,
Apró teste mily zsenge s mily hajolt...
Látom álmos és szelíd mosolyát...
Szegénynek festett arca volt...

Csönd... vén poétám könyvét fölveszem,
Hová este dobtam, a szék alól,
S míg lankadtan lapozgat a kezem,
Zörgő lap s agg rím álomba dalol.
Félfüllel hallom, s halkan nevetem:
Künn egy papucs mily furcsán csoszog el,
S puha Nirvánám, csöndes fekhelyem
Altatón, hűsen átölel...

RICHÁRD

Koravén, könnyes volt az alkony,
A rengő vashidakon át
Zúgtak az őszi harsonák.
Beléptem a homályos ajtón.
A bolt csendes volt és setét;
Benn bús anyóka üldögélt,
Köhécselt, s ringó sárga drótra
Lankadt rózsákat kötözött,
Fakó, vén vázái között
Halkan köszöntött, régi módra.

Mért mentem be, nem is tudom,
Lágy rózsák közt kúszott az ujjam,
Csuklóm csókolta szomorúan
Sok illatos, meleg szirom,
S elindultam velük az éjbe;
Hová?... nem tudták ők se, én se,
Az utcákra leszállt a köd.
Csak mentem, s elmémben csak az járt,
Hogy tegnap este, épp ilyentájt
Szegény Richárd mellébe lőtt.

Egy tárt kapus palota mellett
Nagy bútorkocsi vesztegelt,
Késő költözködők cipeltek
Puha, öblös karszékeket,
Fenn négy fehér ablak világolt,
S a zuzmarás kocsis reám szólt:
"Jó meleg lehet odafenn..."
Mosolyogtam, s fázott az ajkam,
Ó, hol vár a nagy alkonyatban
Én rám is tűzhely, Istenem...

S eszembe tűnt egy régi este,
Kis fickók voltunk én s Richárd:
Úgy volt, hogy mennem kellett messze,
Járni idegen iskolát.
Kis ládámon a hosszu éjben
Zokogtam a bús lámpafényen,
Richárd vígasztalt: "Ej, szamár..."
S elvont szájjal mókázni kezdett,
Könnyezve is nevetnem kellett,
Ó jaj, halott már az a száj...

S belémarkoltam a csokorba,
Mely ujjaim közt reszketett,
A sok meleg, lágy levelet
A szél lázas arcomra szórta.
S kábult szemem sok össze-vissza
Képet látott: illatos, tiszta
Ágyat s zümmögő szamovárt...
Sírtam... s elmémben egyre az járt,
Hogy tegnap este, épp ilyentájt,
Mellébe lőtt szegény Richárd...

VASÁRNAP

Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?

És lesz-e tisztes, ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnonok...

De biztos-é, hogy mindenik
Öreg szívre leszáll a béke?
S hogy ami most fáj, akkor édes?
Vagy jobb, ha most szakadna vége?
- Ki a körútra szaporán,
Ki! a vasárnapi zsivajba!
Itt benn valami fojtogat,
Félek magamba...

NOTTURNO

A szürke éj kóbor lovagja lettem,
Mint egy beteg, unalmas trubadur,
S amint az est sok groteszk árnya lebben,
Megindulok, merengve, szótlanul...
Gázlángok fényén, mint nagy lázas rózsák,
Pirulnak az eső utáni tócsák,
Hidegen villog a kék kövezet,
Kápráztat és vezet...

Az égen felhők szállnak, szomorúak,
Nehéz párájú, sápadt, bús rajok.
Érzem: a kék Semmibe ott vonulnak
A földi, párás, fájó sóhajok...
Körül a sok komor körrajzu kőház
- Megannyi szfinx - a szürke éjbe méláz;
Egynek kigyúl, bágyadtan nézve le,
Komor ablak-szeme...

Ó, ott belül e falak nem ily némák:
Sírnak, hörögnek, halnak ott talán,
Ilyenkor kúszik vergődő problémák
Hűs kigyóteste a lelkek taván;
Megremeg fogaim közt cigarettem
Hamva lehull szürkülő permetegben,
S közel valahol bús ária csendül:
Egy dal Chopinbül...

Lelkemben sok-sok bús emlék piheg fel,
Ó, hol vagy enyhület nyugalma, hol?...
S ím barna oszlopsorként zöld ivekkel
Elém tárul egy fűszeres fasor,
Már itt az erdő sűrü lombja hallgat,
Körülvibrálnak illatos fuvalmak,
Mellemből egy halk sóhaj tör utat,
S megejt az áhitat...

Az örök templom, a sok zsolozsmás ág
Reámborul, könny futja át szemem,
Egy gyermekkori édes, halk imádság
Bűbája száll át árva lelkemen
S csak néha nyilall szívembe a kétely
Ó, nem suhansz-e csalfa mámorként el,
Szent áhitat, te békés, tiszta, mély,
Ha elröpül az éj?...

RÉGI DALLAMOK

Egy ismeretlen szép lány zongorázik.
Fájó dallam, mint örvénylő patak,
Lüktet fülembe a kis kerti házig,
Hol meghúzódva ülök hallgatag.
Kivül merev, bús tömbökké verődvén
Merengnek vénhedt, hajlott testü fák,
Jégkéreggé fagy rajtuk a verőfény,
Kék árnyukban ül hűs szomoruság...

Ellobbant lángelmék halk muzsikája
Füröszti fáradt, sáros lelkemet,
S úgy fáj, hogy éltem mért fonnyadt sivárra,
Mint holt mező, mit tar homok temet.
A drága múlt ragyog fel ím előmbe,
Mint éji tó, az árnyruhás, borús,
Ha hűs tükrén piros fényét elöntve
Kigyúl a nap, a szent, tűzkoszorús...

Szivem mélyén, a bíbor koporsóban
Holt álmok népe ébredez, remeg.
S naiv ritmusra fürgén, rikitóan
Körültáncolnak és megejtenek.
Édes, mélységes, halk gyerekszerelmem
Üde melegét újra érezem,
Az agg lugasban ülünk újra ketten,
S vékony, fehér kezéhez ér kezem...

A zongorán künn új dal zúgva harsan,
Vonagló, jajgató, éles, sötét,
S én felriadva, könnyes szemmel, halkan
Lefogom ábrándjaim kék szemét.
Ó, mért is volt álmodni annyi álmot,
Fényes mennyország, mért szálltál le rám,
Ha pár év múltán életed s halálod
Egy halk futam egy ócska zongorán...

A MUHI-PUSZTÁN

A kékselyem mezőn itt állt az éji őrszem,
Feszült, csontos kezében ezüst-pengéjü szerszám,
Fakón csillant a hold, mint egy meredt, bús tört szem
A tikkadt sóhajú ég szederjes, szürke arcán...

S amíg csöndben pihent a zsúfolt nagy szekérvár,
S közbül rakott tüzek nyers, sárga füstje szállott,
Vasszínü keselyűkkel megtelt a néma tér már,
S várták a vijjogók a véres napvilágot...

A bús, halvány király virrasztott bőrös ágyán,
És nézte: függönyén hány kék, vonagló árny van.
Bolyhos lepkék libegtek az ezüst mécs rőt lángján,
S egy vak szú fúrt sebet az ében sátorfában...

A barna erdők mélyén már jött a bősz tatárhad,
Hörgő avar között kúszott meggörbült testtel,
Mint vérivásra kelt, csíkos bőrű, szikár vad,
S Batu keskeny szemében zöldes láng sercegett fel...

Aztán omlott az ős vér, mint drága, barna ó-bor,
S a hantot nyögve túrta az összefojtott jó had,
Futott szegény király, az immár koldus, kóbor,
S félévig szűlt hullát az ájult, sápadt Sajó-hab...

Most borzong puha éj itt, mint fekete hattyútoll,
És míg gyors gőzösünk futó fénye világol,
Ébred egy szőke apród, s egy ósdi nótát dúdol
Szép barna paripás, jó barna daliákról...

A SORBONNE HALOTTJA

Szegény beteg Margotnak menni kellett,
Nem segíthettek a fanyar porok,
Elfúlt mellében a tüzes lehellet
A nagy házban, hol halk apácák mellett
Az ágy szélén a rőt Láz kuporog.

Utolszor a kis Briand járt fenn nála,
Akit a rendház végképp kicsapott,
Margot megszidta, úgy mint hajdanába:
"Briand, már megint megnőtt a szakálla,
Sohse láttam még ilyen kispapot!"

Aztán kérte, szavaljon Bossuetből
Az "útra" egy-két jámbor részletet,
S nézte "útját", mely messze-messze kékül,
Majd hirtelen, mint aki mélybe szédül,
Elalélt, s halvány ajka reszketett.

Lassan éledt, s forgatva Briand gombját,
- Kedvenc szokása volt, mikor beszélt, -
Halkan suttogta: "Most már Kunigundát
Fogják szeretni, azt a szőke lomhát,
Ki hajnalig elissza az eszét!"

"De mégis, majd keressék meg, Briandkám,
Az én agyonfestett arcképemet,
A Paul művét, a címe: 'Görög kánkán',
S szögezzék ki egy korcsmai gerendán,
Hadd őrizgesse az emlékemet..."
"Aztán... vigyázzanak... a kis... japánra...!"

Mikor temették, hűs nap volt, borult,
Vitte a Sorbonne sok kósza diákja,
Köztük a japán, a kis sárga páva
Cipelte a nagy babérkoszorút.

S hétféle nyelven, szomorúan, lágyan
Szól most róla sok furcsa versezet,
A "Tokiói Cseresnyevirág"-ban,
E lapban s mindenfelé a világban,
Míg ott fenn Margot tapsol és nevet.

CSENDES MÁR...

Csendes már az erdő alja,
Csendesek a sárga kertek,
Szél bujkál a csüggedt fák közt,

Szél bujkál, mint bús kivert eb,
Átzörög a száraz ág közt,
Hozzám simul, kezem nyalja.

Végigleng az égen kóbor
Felhők búcsu-keszkenője,
És bánatok cúkorozzák

Most a léget (mely, mint óbor)
S egész világ, árnyba dőlve,
Egy borús, nagy istenhozzád.

A LELKEM FÁJ...

A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém szeressen egy leány,
Úgy vágyom egy puha ajakra,
Sovárabb soh'se lehettem talán -
Oly jó volna... Pihenni vágyom.
Csak két ringató kart találnék.
Egy perzselő iszonyu nyáron
Jön minden árnyék...

A lelkem fáj... Isten ne adja...
Jaj volna, hogyha most találna rám.
Bár volna jó, egyszerü fajta,
Egy senki, egy nyugodt leány.
Bár senki volna... ha enyém volna...
Oly beteg hő tüzel szemembe...
Itt hagyna, jaj... vagy ő is bús
Valaki lenne...

BRONZSZOBOR A KÁVÉHÁZBAN

Szép bronzszobor, melléd ülök le,
Setét, busongó bronzszobor,
Ki illatos, lágy, könnyü ködbe,
Csendes sarokba rejtve jól,
Fakó tükröknél álmodol.
Jó néznem bús szemöldöködre.

Ma bántana a furcsa lárma,
S kinevetnének a fiúk.
Meleg csókok és tarka kártya
Ma, lásd, tudom, hogy mind hazug,
S egy csendes, otthoni zsalut
Verselnék meg, áldón, vigyázva.

Ma lovagolnék, künn, a ködbe,
Korhadt, döngő hidakon át,
Ma vizsgán, búsan, eltünődve
Szétszednék egy vén fuvolát,
Ma szép, szelíd mártirhalált
Halnék egy szent Eszméért, csöndbe...

Ma főmet szépen hátrahajtom
Setét emlődre, bronzszobor,
S rémlik, te is, fejemre hajlón
Szép, bús csodákról álmodol.
Tán arról épp, hogy ily komoly
S hervadt lesz holtan is az arcom...

ŐSZBEN - TAVASZRÓL

A csendes és fakó kis udvaron
Magam beszélgetek az éjszakával.
A boldogok menyboltja fukaron
Szór ide fényt. S mint haldokló madárdal,
Olyan ez az ének.
Oly könnyes, csendes és oly búcsuzó.
Tegnap még végigbabráltam a fákat.
A sárga rózsát és a pirosat
Megkötözgettem. S vágyak, tilosak,
Susogtak hozzám. A kis öcsém szép fejét
Lankadt kezembe fogtam, s mesét meséltem.
Esti pirosság csillogott
Kis balorcáján és setét ruhámon.

"Bátyó, tavasszal, majd ha Pestre mégysz,
Olyan lovat hozzál, amelyik nem borul fel.
Ez a régi mindig felborul..."

Tavasszal?...

Ó, zöld fűtől és gyermekkacagástól
Friss kikelet! ó, primulák!
Ó, ezüstös palástú
Hosszú felhők... május...
sayuri, 2012. április 22. vasárnap, 18:41
Címkék: Tóth Árpád, SZEZONTÓL SZEZONlG, Orczy Lőrinc, Vitéz Mihály, Szegény Richárd, Tokiói Cseresnyevirág,
Kommentek
Cseri Kálmán - A SÚNÉMI FIÚ
Kálmán igehirdetései és gondolatai.

A súnémi fiú

"Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt..., és imádkozott az Úrhoz." (2Kir 4,32-33)

Ez a történet arról szól, hogy Isten emberileg reménytelen helyzetben is tud segíteni. Az, hogy ő mindenható, nem azt jelenti, hogy több lehetősége van, mint nekünk, hanem hogy neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen.

Názáret mellett egy Súném nevű faluban élt egy házaspár, akik mindig nagy szeretettel fogadták Elizeus prófétát. Többször meg is szállt náluk, de soha nem fogadtak el tőle semmit. Amikor Elizeus megtudta milyen nagy bánatuk az, hogy nincs gyermekük, Istentől indíttatva megjövendölte, hogy lesz. Született is egy év múlva egy kisfiúk. Amikor felcseperedett, egyszer rosszul lett és meghalt. Ekkor az édesanya azonnal felkereste Elizeust, és kérte, hogy jöjjön el. Elizeus könyörgött Istenhez, és ő visszaadta a gyermek életét.

Önmagában is tanulságos ez, mert jól szemlélteti Isten
ronix, 2017. augusztus 17. csütörtök, 20:11
Molnár Józsefné Az új kenyér ünnepe
Molnár Józsefné

Az új kenyér ünnepe

Az államalapítás ünnepe,
mely szeretettel van tele.

Az új kenyér ünnepén,
hálát adunk mindenért
.
Gabona a szorgos kezek
munkája, a föld őket ellátja.

Aprók várnak már a napra,
a feljövő virradatra.

Kínozza az éhség őket,
várják már a szép időket.

A kovászt melengették, a
kemencében megsütötték
,
S megszegték a kenyeret,
amit sok ember szeretett.

Emlékezünk a hagyományra,
Szent István Királyunk napjára.

A nemzet összetartozása,
augusztus 20, a történelem
kkm, 2017. augusztus 17. csütörtök, 20:02
2017. augusztus 17., csütörtöki Napiszöveg
,,A jóban munkálkodjanak. . .,
hogy szilárdan megragadják a
valódi életet" (1Timóteusz 6:18, 19NW hogy a jóban munkálkodjanak, hogy jó cselekedetekben legyenek gazdagok, hogy bőkezűek legyenek, készek arra, hogy osztozzanak,19biztonságban jó alapot gyűjtve maguknak kincsként a jövőre, hogy szilárdan megragadják a valódi életet).

Hogyan készülhetünk fel az Isten
új világában való életre? Tegyük fel,
hogy szeretnénk külföldre költözni.
Hogyan készülünk fel erre a változásra?
Talán elkezdjük tanulni a nyelvet.
Az is hasznos, ha tájékozódunk
az ottani szokásokról. Esetleg
megkóstolunk egy-két helyi ételt.
Bizonyos mértékig úgy kezdünk élni,
mintha már ott laknánk, hiszen a
költözés után mindenképpen
változtatnunk kell a korábbi szokásainkon.
Ugyanígy az új világra is felkészülhetünk,
ha már most úgy élünk - amennyire
csak lehetséges -,ahogyan ott fogunk.
Sokan talán nagy
charlotteani, 2017. augusztus 17. csütörtök, 13:03
"Bízom Isten kegyelmében"
,,Bízom Isten kegyelmében" (Zsoltár 52:10).


Elmélkedj egy kicsit az Úrnak eme kegyelméről, mert ez irgalmasságból fakadó kegyelem. Gyöngéd és szeretetteljes érintésével meggyógyítja a töredelmes szívet, és bekötözi sebeit. Éppen olyan irgalmas az Ő jóságának nyilvánításában, mint annak nagyságában. Igen ez nagy jóság. Semmi sem kicsiny, ami isteni. Kegyelme végtelen, mint Ő maga. Azt megmérni nem lehet. Az Ő kegyelme annyira nagy, hogy a nagy bűnösök nagy bűneit megbocsátja, nagy békességet és nagy örömöt nyújt, és a nagy Isten nagy egébe emel minket nagy gyönyörűségre. Ez ki nem érdemelt kegyelem. A kegyelem valójában nem is lehet más, mert akkor a megérdemelt kegyelem az igazság helytelen értelmezése lenne. A bűnös részéről nem lehetett jogot tartani a Magasságos szívélyes részvétére, ha a lázadó rögtön a pokol tüzére ítéltetett volna, a kárhozatot bőségesen kiérdemelte volna; de mivel a haragtól mégis felmentetik, az egyedül a könyörülő szeretet műve, mert a bűnösben nincs
kalmanpiroska, 2017. augusztus 17. csütörtök, 07:14
Aranyosi Ervin: Szeretek egy nőt!
Aranyosi Ervin:

Szeretek egy nőt!

Szeretek egy nőt már nagyon-nagyon régen,
s ezt jó szemmel nézi az én feleségem.
Nem is tiltakozik, szeretettel hagyja.
Igaz ő neki is ugyanaz az anyja.

Mielőtt azt hinnéd, húga, vagy nővére,
el kell mondjam, nem az, mert nem a testvére.
Akkor vajon ki is, akit úgy szeretek,
akivel e létben oly boldog lehetek?

Hát most elárulom, kit szeret a szívem,
kihez ragaszkodom sok-sok éve híven.
Mert egy nőt szeretek, s ő a feleségem,
ki az én utamat velem járja régen!

Bizony, ő az a nő, érted már a dolgot?
Vele vagyok régen felhőtlenül boldog...

Aranyosi Ervin
kkm, 2017. augusztus 16. szerda, 20:22
Egyes Számok Állítólagos Jelentései - Számmisztika
szellemi és az anyagi konfliktus száma, az összetett számok közül a legbonyolultabb. Jelképezi az anyagiasságot, igyekszik megsemmisíteni a természet spirituális oldalát, ám a pénzhajhászás és az örökös előnyhöz jutás rendszerint veszekedéseket kelt, torzsalkodásokat, háborúskodást, perpatvart okoz, a megosztó taktika állandó ellenséges légkört teremt. A 18-as embernek vigyáznia kell ,,barátaira" és ellenségeire egyaránt. A rossz hatás csökkentésére a legjobb gyógyír a becsületes, megbocsátó, szeretetteljes viselkedés, mert így rombolhatók le a 18-as korlátai.

18-as: állandó konfliktusokat jelez, jogtalan előnyhöz jutást, pénzhajhászást.

18. A lélek sötét éjszakája

Az érzelmeket jelenti...a lelki folyamatokat...azt a kiszámíthatatlanságot a dolgoknál, szavaknál...amiknél nem tudjuk előre, hogy mennyire akadályoznak majd a cselekvésben...a gondolkodásban. Jelenthet túlérzékenységet, depressziót is...

Meg kell tanulni az önelemzést és
eposz, 2017. augusztus 16. szerda, 19:51
Ott vagy otthon, ahol biztonságot érzel...
"Ott vagy otthon, ahol biztonságot érzel. Ahol önmagad lehetsz, megalkuvások nélkül. Ott vagy otthon, ahol átölelnek, és te érzed, történjen bármi, hazaértél, és semmi baj nem lehet. Az otthont, az érzést, nem veheti el tőled senki, mert a lelkedben él. A szívedben nyújt biztonságot, melegséget ad az életednek. Mindegy hova érkezel meg, ha átölelnek, rád nevetnek, veled sírnak és örülnek, hazaértél. Otthon, ahol a csendnek értelme, az ízeknek lelke, az érintésnek őszinte jövője van. Az otthon, benne mindennel és mindenkivel, az érzéssel, a tiéd. A tiéd, amit sosem vehetnek el, sosem rombolhatnak le, hiszen benned, bennetek él. Az otthon Te vagy, és azok, akik tiszta szívvel, szeretettel várnak. Haza."

(Theodorovits Andrea)
pmarika65, 2017. augusztus 16. szerda, 18:44
Milyen egy szívvel szerető férfi?
finoman megérinti a kezem az asztal fölött. Szeretem, hogy csak ő van, és én, és hogy nem teszek semmit, mégis minden úgy van, ahogyan lennie kell.

Szeretem, hogy nem csak a feromonok csapnak össze vadul, és írnak le bonyolult kémiai egyenleteket, tudom, így hamar kifogyna a testi vonzalom tankja, és a szenvedély alábbhagyásával már nem tudnánk mivel újratölteni. Szeretem, hogy egy férfi tudja mindezt, hogy minden nap egyre közelebb ülni várakozó öröm és csiklandó boldogság. Türelmesen, szeretettel kibontani egymás lelkének rétegeit manapság divatjamúlt, és unalmas tevékenység, mi mégis alkalmazzuk, mert az igazán jó dolgok azokhoz érkeznek el, akik várnak.

Szeretem, ha egy férfival testi, lelki komfortérzetet élhetek meg. Szeretem, ha nincs bilincs a nyelvemen, ha igazi énemet mutathatom, ha nem akarok mindenáron egy tetszetősebb, ideálisabb személyiséget bevetni kétségbeesetten, és szerencsétlenül, a várt siker érdekében. Szeretem, ha egy férfival felszabadultan kommunikálhatunk, ha
katalinkohut, 2017. augusztus 16. szerda, 12:43
Képek, videók
Szeretettel
borigit
2017. augusztus 06. vasárnap, 17:23
Szeretettel varlak
borigit
2017. augusztus 06. vasárnap, 17:21
Szülinapodra szeretettel
jade54
2017. augusztus 06. vasárnap, 14:57
SZERETETTEL NEKED M..jpg
gosztmagdi
2017. augusztus 05. szombat, 10:41
Szeretettel
marikaszanto
2017. augusztus 05. szombat, 07:06
Örök szeretettel.jpg
katalin_53
2017. augusztus 04. péntek, 08:07
Szeretettel névnapodra.jp
ildikocsorbane2
2017. július 30. vasárnap, 17:20
szeretettel,neked 333.jpg
53ilona
2017. július 20. csütörtök, 11:04
Tóth Árpád Harangvirág
maria_kadar_148
2017. május 16. kedd, 20:40
tablo_tóth_árpád.jpg
tinka1951
2016. november 24. csütörtök, 15:03
Toth_Arpad_3.jpg
menusgabor
2016. február 23. kedd, 18:27
toth_arpad_2.jpg
menusgabor
2016. február 23. kedd, 18:22
450px-Toth-Arpad-VVEem lek
menusgabor
2016. február 23. kedd, 16:17
tóth árpád februárius.jpg
feviroza
2015. február 12. csütörtök, 14:30
TÓTH ÁRPÁD MINT HALK HEGE
feviroza
2015. január 14. szerda, 13:57
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.