Regisztráció  Belépés
2018. június 25. hétfő | 26. hét | 176. nap | 04:30 | Vilmos
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tompa Mihály - A csalogány és a sas.
Tompa Mihály - A csalogány és a sas.

Hegedűszóban szép mesét jelentek.
Sz. Dávid.

Lombos liget hajlongó sudarán
Busongva ült a néma csalogány;
Meleg sugár, szellő s a buja fák
Énekre most ajkát nem ragadák.





'Mi lelt madárkám, kedves dalnokom!?
- Szólítá a sas nyájas hangokon -
Tavasz mosolyg; a halmon, völgyeken
Az élet száz alakba' megjelen;
Még a bogár is örömbe merül,
Te vesztegelsz s bánkódol egyedül?
Dalolj, hadd halljam zengő hangodat,
Melyre ezer sziv hű visszhangot ad!'

»Királyom! - a bus csalogány felel -
Keblem dalát én kinek zengjem el?





A szárnyas nép nem, sőt még félreért,
Ki is gunyol gyakran zengelmemért!
E félreértés szívemig hata,
- A dalnoknak nincs mélyebb bánata!«

A sas azok felett, miket most hallott,
Álmélkodván, imígyen ad parancsot:
'Holnap, korán hajnalba', szárnyas népem
Magam körűl, udvaromban szemléljem!
Énekelj nekik, hadd lássam meg én:
Mint érez e nép költőm énekén!'

A szarka rögtön nagy gyülést csereg,
S mind felgyülnek a szárnyas seregek;
Erdők, mezők, vizek madarai
Letepülnek a dalt hallani;





Vén cserágon ül a király maga, -
A bús madárról szól a dal szava:

Virágos árnyas erdő!
Vigan futó patak!
Epedve várta szívem,
Hogy ujra lássalak!

Itt éle kis családom...
Oh régi szép napok!
Akkor szivembe' bánat
Helyett öröm lakott!

Dallék, szerettem, ittam
A hajnal harmatát;
Minden falomb tanyám volt,
Minden madár barát.





S ah, most be más az erdő!
A rét és a patak!
Nem olyan kék az ég is,
Virág, lomb hervatag...

Most a bús gerlicével
Gyászban foly életem:
Mert ah, szerelmi párom
Többé fel nem lelem!

A bus szerelmi ének végivel
Szól a király: - a szárnyas nép figyel, -
'Népem! imé dalolt a csalogány,
Biráljátok meg őt egymás után!'

S mond, - felébredvén, - az alvó bagoly:
Az ének tárgya nem elég komoly!





A gólya ekkép ejti szavait:
De szó mi szó, mondott valamit...

És felkiált borzalt tollal a vércse:
Más sem bárgyu, hogy a célzást ne értse!
Nem leli párját az ének szerént,
No bizony, tán mi ettük meg szegényt!?

Nem szeretem, hogy harmatot iszik,
Mert ugy boszorkány, - monda a kuvik.

A gerle búgott: másnak még se kell
Felhányni a természeti hibát!
A rét felől kicsinylőn énekel:
S ez felboszant sok jó ludat, libát.

A kakuk így: családot emleget.
Nekem igaz nincs, hanem még lehet!





És a süket-fajd: tréfás, vig dala,
Jól megnevettetett haha haha!

A banka nem mondhatja néki: éljen!
Mert önfészkét, honát piszkolni szégyen!

'Elég, elég...!' mond a madárkirály,
- Szemének boszús villogásinál -
'Boldogtalan nép! hát igy hat reád
A dalnok szava? ekkép érted őt?
Nem hallok egy méltányos szózatot?
- Költőm! ne énekelj e nép előtt!
Ti nem vagytok méltók reá, hogy éltek!
Odú, mocsár s ocsmány dög kell tinéktek,
Nem költészet s dal, - ti bárgyuk, vakok...
- Hah! színem elől takarodjatok!!'





A vers szövege első megjelenésekor ez volt:

Lombos liget hajlongó sudarán,
Búsongva, némán ült a csalogány;
Napsugár, harmat, szellő és virág
Hangos énekre most nem ragadák.

'Mi lelt madaram, édes dalnokom?
- Szólítá a sas nyájas hangokon -
Az ökörszem is cirpel és örűl,
Csak te vesztegelsz némán egyedűl?

Csattogj, hadd halljam zengő éneked!
Dalolj, dalodtól szebb a kikelet!'
»Királyom! - a bús csalogány felel -
Mit keblem érez: kinek mondjam el?





A szárnyas nép nem, avagy félre ért,
Olykor kigúnyol zengedelmimért!«
A sas hallván a bús panaszkodót:
Csodálkozék, s imígyen ejte szót:
»Holnap reggel, a szárnyas seregek
Királyi udvaromba gyűljenek,
Dalolj, hadd hallják, és hadd lássam én:
Mit érez e nép ajkad énekén?«
A szarka másnap nagy gyülést cseveg,
Mind felgyülnek a szárnyas seregek;
Erdők, vizek s rétek madarai:
Letelepülnek a dalt hallani.
Öreg cserágra a sas űl maga,
S imígy zendűl a csalogány dala:





»Virágos nyájas erdő!
Vigan futó patak!
Epedve várta szívem,
Hogy újra lássalak!

Itt éle kis családom...
Oh régi szép napok!
Akkor szivembe' holló-
Szinü bú nem lakott!

Elrészegűlten ittam
A hajnal harmatát;
Minden falomb tanyám volt,
Minden madár barát.

S ah, most beh más az erdő!,
A rét, a hűs patak!





Nem olyan kék az ég is,
A rózsa hervatag!

Most a bús gerlicével
Gyászban foly életem:
Mert ah, szerelmi párom
Sehol fel nem lelem!«

A bús szerelmi ének végivel
Szól a király: - a szárnyas had figyel -
'Népem! ímé dalolt a csalogány,
Biráljátok meg őt egymás után!'

S szólt: - felébredvén az alvó bagoly -
Az ének tárgya nem elég komoly;

A gólya ekkép ejti szavait:
Kár hogy részeges, mondott valamit!





És felkárogott a holló-sereg:
Barna tollunkat mért csúfolta meg?

A gerle búgott: másnak még se kell
Természeti hibáját hányni fel!

A lúd: rétünkről nem jót énekelt,
Hogy tudja, holott rajta nem legelt?

Égetni kell, ha harmatot iszik,
Mert ugy boszorkány! - szóla a kuvik -

Az ölyv: nem igaz amint mondva van:
Hogy a madár mind barátságtalan!

És a süket fajd: szép volt éneke
Engem egészen megnevettete!

Megró a banka költőt, éneket:
Saját erdőhonát mocskolta meg!





'Elég, elég...! - szólt a madárkirály -
Boszús szemének villogásinál -
Boldogtalan nép! hát ekkép hat-e
Lelkedre a költőnek éneke?
Imígy érted, imígy fogod fel őt?
- Költőm ne énekelj e nép előtt! -
Álmos bagoly, sötét oduba menj! -
Hitvány banka, te, rajtad semmi szenny?
Birálsz te fajd, egy szót sem hallva bár?
Menj léha gólya, van férges mocsár!
Élődjetek gyász hollók a dögön!
Fűvelj bárgyú lúd a sovány gyöpön!
Költőm e népnek hallgasson dalod!
Hah!... színem elől takarodjatok...!


chillik, 2018. március 14. szerda, 01:01
Címkék: Tompa Mihály, néma csalogány, élet száz, dalnoknak nincs, szarka rögtön, szárnyas seregek,
Kommentek
Tompa Mihály - A fehér liliom
Tompa Mihály - A fehér liliom

Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre, multra? Nem tudom! -
Hogy hajdan én virág valék már,
Vagy egykor azzá változom.

Fehér liljom valék, ha voltam,
Mielőtt szívem dobogott;
Fehér liljom leszek, ha lészek,
Midőn már szívem nem dobog.

Oh mert én e csodás virágot
Mesés ábránddal szeretem!
Halvány ködből palástot öltvén
Magára késő éjeken:

Azt gondolom, mindjárt felém fut,
Egyszerre keble, karja lész,
Titkot, szerelmet súg fülembe
Oly édes hangon, mint a méz.

Ha csengő lélek él az ércben,
S a kis pataknak van szava:
Nem titkos nyelv-é a virágok
Halálig tartó illata?

Reám, a liljom- s illatának
Elbűvölő hatalma van;
Tudom: ha egy szálat letörnék,
Beteg lennék halálosan!

Szent
vorosrozsa66, 2018. június 22. péntek, 15:11
Tompa Mihály - A fogoly.
Tompa Mihály - A fogoly.

- 1702 -

Rákóczit most viszik
Át a Rábca hidján,
Szerencse megcsalá,
Benne igen bizván.
Tele van a hídfő
Bámész sokasággal:
A nép, nagyok estén
Bámulni nem átall.

Ki volt ekkoráig?
S mi történik véle?
Ahány ember: a szó
S jóslat annyiféle.
Nem cserélne senki
Most a büszke úrral;
Egy meghitt pillantást
Száz szem visszaútal.

A bámuló nép közt
Két halász is látszik,
Egyik nagyon vén már,
Csak gyermek a másik.
Gyékény-kosarukban
Csapkod már egy sígér;
De érte már senki
Egy batkát sem ígér.


,Nagyapám! bedobom
Már ezt a Rábcába!'
»Csak hagyj békét, fiam,
Lesz annak gazdája!
Ha el nem kél addig:
Add azon vitéznek,
Kit fogolyképen, a
Hídon átkisérnek!«

Ugy-is lett. A hajdúk
Szétnyomják a
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:55
Tompa Mihály - Mohos.
Tompa Mihály - Mohos.

A bérces Gömörben nem nagy hegy a Mohos,
Rajta nincs régi vár, nemes vad sem honos;
De ingó semlyékes láp van a tetején,
Ez ingó láp felől szóland az én regém.

Szegény ember jöve valahonnan régen,
S kinézvén a helyet a halmos vidéken:
Meggyújtá az erdőt s ortott... minden módon
Erőt akart venni cserjén és bozóton.


Majd fecske módjára, a serény új gazda
A hegy oldalához sárkunyhót ragaszta;
És mivelhogy erős akarattal győzte:
Egy süveg buzácskát a földbe tett őszre.

És felvitte Isten a dolgát idővel.
- A terepély cser is vesszőszálból nő fel. -
Mikorra megvénült: keze között a föld,
Szőlőhegy, rét s erdő egész határra tölt.

Álltak oldalánál erős felnőtt fiak,
Számos csemetéje lévén mindannyinak;
Sugár fiatalok, teljes nyiló rózsák,
Egy sereg iskolás, egy sereg
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:54
Tompa Mihály - Mátyás királyról.
Tompa Mihály - Mátyás királyról.

Ég már az őrtüz, lángok cikáznak
Erdős tövénél a Hargitának.
Hazug beszéden kapván a székely,
Táborba szállott oktondi ésszel!

Világol a völgy, - fenn barna éj függ, -
Sátor gyanánt áll a terepély bükk;
Sok harci szerszám megtámogatva,
S zagyván szedett nép tanyáz alatta.


Felbolygatott nép ravasz vezérét:
Ott látni Fancsit, Kérdezve néz szét,
Szűk udvarában tábor-tüzének,
Körébe amint többen gyülének.

,Vezér uram hé! minket kegyelmed
Felkölte sok szép igéret mellett!
Kellő a szép szó, de jobb a hadd lám
S ha menne a ló, mért tartja zablán?'

»Zsákmány s dicsőség, derék vitézek!
Mit én igérek s szerzek tinéktek!
De nem siettem, - jó néha a les,
Hogy igy a koncért bizton kitörhess!
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:50
Tompa Mihály - A hű vitéz.
Tompa Mihály - A hű vitéz.

A hős király csatába indul,
Mellette nagy harcos sereg;
S hiv bajnokok, kik dárda-nyiltul
Vértűl meg nem félemlenek,
Meg nem félemlenek!

A harcosok közt egy ifjú van,
Hivebb, bátrabb mindanyinál!


S ő, a leghívebb, van gyanúban:
Nem bízik benne a király,
Nem bízik a király.

Egymásra két had kürtöt fúvat,
S csattogva gyors nyilat bocsát;
Mint két szemközt futó borúlat,
Egymásba ütve homlokát,
Villámos homlokát.

Küzd a király, a vészt nem látja,
S száz kopjás kéz ügyébe jut;
A nyil, mint bősz darázs fulánkja,
Már-már nemes szivébe fut,
Már-már szivébe fut.


De hozzá gyors levente vágtat,
- Az arc fedett, a mell szabad, -
Védbástya, vért az a királynak...
S maga eldől, holtan
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:49
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
A MADÁR, FIAIHOZ.


Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek ...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirúl.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját
lilagondolatok, 2018. június 19. kedd, 12:58
Tompa Mihály - Kun Kocsárd.
Tompa Mihály - Kun Kocsárd.

Székelyország földén látott
A mi hősünk napvilágot,
Akkor sem volt kedves vendég
A szülék egymásra kenték
Okát, bűnét érkeztének!
De ő megjött mint a várt,
S a szegény ház-népnek számát
Hétig rugta Kun Kocsárd.


A fiak felhuzalkodnak, -
S ő, bolondja mindnyájoknak!
Jön utcából karmolt képpel.
Iskolából, titkolt kékkel;
A végső pad volt az övé,
Valameddig oda járt;
Te-belőled semmi sem lesz,
Szép öcsécském, Kun Kocsárd!

S hogy az évek el-lejárnak:
Pelyhe nő a gyenge állnak;
Dobog a szív, fázik, gerjed...
Szép szemeknek lángja mellett.


Szebb leány, mint Székelyföldön
Nincs a földön...! - de kosárt
Fon számodra s csalfa képpel
Kinevet, jó Kun Kocsárd!

Van ám jó a roszban
chillik, 2018. június 17. vasárnap, 06:34
Tompa Mihály - Ősidőkből.
Tompa Mihály - Ősidőkből.

Már három nap, három éjjel
Harmatozik a fű vérrel;
Hogy a harc, e vad sebzett mén,
Nagy-végsőt rúg ina-metsztén.
S pártos kún had felkoncolva,
Vagy szétszórva mint a polyva.

Együtt fekszik barát és ellen,
Nem fenekszik egymás ellen;
Hallgat a kürt, - elmaradt szét
Kelevéz, kard, behorpadt vért,
S üres puzdra, - nyillal telve:
Mérges kigyó, szája, nyelve.


László jár a csatatéren,
Meg-megállva minden lépten,
Amint erre, arra ösmér...
Vajh mért hullt e sok rokon vér?!
Lelke, arca elsötétűl...
- Veszteség a nyereségbűl!

Hajdan a kun homokpusztán
Bolygó ér volt, alig futván;
S magyar nemzet, amely volt már
Hét forrásból harsogó ár,
Felvevé az elveszendőt...
S im partot tör mikor megnőtt!
chillik, 2018. június 17. vasárnap, 06:33
Képek, videók
tompa mihály.png
chillik
2017. november 01. szerda, 11:34
Tompa Mihályhoz.jpg
chillik
2017. szeptember 27. szerda, 06:11
Ének Tompa Mihályhoz 01.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Ének Tompa Mihályhoz 02.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Tompa Mihály.jpg
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:04
Tompa_Mihály_Vasárnapi _Új
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:03
Tompa Mihály szobra.jpg
maria_kadar_148
2014. április 09. szerda, 15:11
Tompa Mihály 2
taltos1
2014. február 06. csütörtök, 22:25
Tompa Mihály 1
taltos1
2014. január 27. hétfő, 20:57
Tompa Mihály
angyalcsillag
2012. október 03. szerda, 02:52
-Tompa Mihály.jpg
farkas1945
2011. február 26. szombat, 11:10
Tompa Mihály
macikucko
2010. április 26. hétfő, 16:33
Óda egy csalogányhoz 01.j
chillik
2018. május 01. kedd, 05:48
Óda egy csalogányhoz 02.j
chillik
2018. május 01. kedd, 05:48
Óda egy csalogányhoz 03.j
chillik
2018. május 01. kedd, 05:47
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.