Regisztráció  Belépés
2017. augusztus 17. csütörtök | 33. hét | 229. nap | 23:13 | Jácint
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Találkozás
Heltai Jenő:
..........Találkozás

" El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szivünk mégis összedobban.

Vérünk rég halott muzsikája!...
Emlékezünk egy régi nyárra,
Nevető szájra, könyes szemre,
Valamikor volt szerelemre.

Hamar kihült sok balga vágyra,
Hamar elillant ifjúságra,
Gyér örömökre, sűrű bajra,
Valamikor szép szőke hajra.

Fehér-virágos almafákra,
Fekete, fájó éjszakákra,
Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,
Utolsó csókra, első csókra.

Forró, sikoltó esküvésre,
Elfojtva égő szenvedésre,
Reménytelen vad búcsúzásra,
Azóta tartó néma gyászra.

Emlékezünk... s azt, amit érzünk,
Azt, amiért titokba vérzünk,
A szívünk legmélyére rejtjük
S egy óra mulva elfelejtjük."
pircsi09, 2017. augusztus 13. vasárnap, 10:00
Címkék: Heltai Jenő, szivünk mégis, régi nyárra, szívünk legmélyére, összedobban, reménytelen,
Kommentek
Heltai Jenő: KÉRDŐÍV
Heltai Jenő
KÉRDŐÍV


Mikor elnémul megkínzott szived,
Eléd teszik a nagy kérdőivet.
Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
A láthatatlan jegyző jegyzi majd.
Mit fogsz felelni -- mert felelni kell! --
Az életedet hol hibáztad el?
Hol kanyarodtál balra jobb helyett?
Felelj! Tudod az átkozott helyet?
Ha menned adná isteni csoda,
Mondd: visszamennél még egyszer oda?
Veszett fejszének hajszolva nyelét,
Az út robotját újra kezdenéd?
Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
Megfutni mernél még egy Maratont?
Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis,
Végigcsinálnád, mondd, másodszor is?
Miért? Miért? Új célokért? Avagy
Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy?
Hogy elfelejtve minden régi kínt,
Rimánkodhass és harcolhass megint?
Ezért a díjul zsugorin kimért
Keserves, édes, pici
lilagondolatok, 2017. augusztus 12. szombat, 10:31
Poétasors
Heltai Jenő
............Poétasors .

I.

Egy mélabús, bohó poéta
Kissé különcz volt, meg blazírt,
Nagy szorgalommal, szép betűkkel
Néhány száz verset összeirt.

Nyakába vette a világot,
Hóna alá a kötetet
S elindult, kiadót keresni,
De hajh! hiába kereseti.

Ekkor kiadta, mint sajátját
Velinpapiron, díszesen,
A kritika agyondicsérte,
De meg nem vette senkisem..

Egy antikvárium zugában,
A hol nem érte semmi vész,
Belepte lassanként a könyvet.
Egy zöld maecénás - a penész.

II.

Év évre jött, év év után tűnt,
Meghalt a költő - éh miatt,
Az ódondászt is eltemették,
De a. kötet vers - megmaradt.

Egy műbarát, úri gavallér,
Kit. útja egykor arra vitt,
Meglátta és divatba hozta
A holt poétát s dalait.

Uj kiadást ért a kötetje,
Arczképe forgalomba jött,
Ott ragyogott a kirakatban
Az ünnepelt beautéek
pircsi09, 2017. augusztus 11. péntek, 18:23
Vers
Heltai Jenő: Diadal

Hogyha szívem panaszának
Csak egyszer is visszhangja támadt,
Ha egy dalom könnyet fakasztott,
Mit bánom én a sok kudarcot!

És hogyha egy leány volt,
Aki egy percig értem lángolt;
Ma fittyet hányok mindeneknek,
Mit bánom én, ha nem szeretnek!

Egy dal, amelyet emlegetnek,
Egy csók, amelyet nem felednek:
Bármi rövid volt, bármi rég volt,
De diadalnak épp elég volt.
kirscha, 2017. augusztus 11. péntek, 11:50
Heltai Jenő emlékére
Heltai Jenő - Mert dalaimnak

Mert dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
-Minek tagadjam gyöngeségem-
Kegyedhez írtam, kis Kató.

És dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Kegyednek semmiképp se tetszett,
Sőt visszatetszett, kis Kató.

Igaz, hogy önt tegezni mertem,
Ami botránynak mondható,
Mert önt csupán magáznom illik,
Vagy kegyedeznem, kis Kató.

De dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
Mégis szívemből szívhez írtam,
Az ön szívéhez, kis Kató.

Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,
Már ez malőrnek mondható,
Ha bánatomban meghalok most,
Magára vessen, kis Kató.

Magára vessen, ha belőlem
Más nem marad meg, kis Kató,
Mint dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható.
egrilany51, 2017. augusztus 11. péntek, 10:10
Heltai Jenő: Szívem falán
Heltai Jenő:

Szívem falán

Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pirja elvész
S a szived halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szived magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.
marcyt, 2017. augusztus 11. péntek, 08:56
Heltai Jenő: Találkozást
Heltai Jenő:

TALÁLKOZÁS

" El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szivünk mégis összedobban.

Vérünk rég halott muzsikája!...
Emlékezünk egy régi nyárra,
Nevető szájra, könyes szemre,
Valamikor volt szerelemre.

Hamar kihült sok balga vágyra,
Hamar elillant ifjúságra,
Gyér örömökre, sűrű bajra,
Valamikor szép szőke hajra.

Fehér-virágos almafákra,
Fekete, fájó éjszakákra,
Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,
Utolsó csókra, első csókra.

Forró, sikoltó esküvésre,
Elfojtva égő szenvedésre,
Reménytelen vad búcsúzásra,
Azóta tartó néma gyászra.

Emlékezünk... s azt, amit érzünk,
Azt, amiért titokba vérzünk,
A szívünk legmélyére rejtjük
S egy óra mulva elfelejtjük."
pmarika65, 2017. augusztus 10. csütörtök, 18:17
Poétasors .
Heltai Jenő

Poétasors .

I.

Egy mélabús, bohó poéta
Kissé különcz volt, meg blazírt,
Nagy szorgalommal, szép betűkkel
Néhány száz verset összeirt.

Nyakába vette a világot,
Hóna alá a kötetet
S elindult, kiadót keresni,
De hajh! hiába kereseti.

Ekkor kiadta, mint sajátját
Velinpapiron, díszesen,
A kritika agyondicsérte,
De meg nem vette senkisem..

Egy antikvárium zugában,
A hol nem érte semmi vész,
Belepte lassanként a könyvet.
Egy zöld maecénás - a penész.

II.

Év évre jött, év év után tűnt,
Meghalt a költő - éh miatt,
Az ódondászt is eltemették,
De a. kötet vers - megmaradt.

Egy műbarát, úri gavallér,
Kit. útja egykor arra vitt,
Meglátta és divatba hozta
A holt poétát s dalait.

Uj kiadást ért a kötetje,
Arczképe forgalomba jött,
Ott ragyogott a kirakatban
Az ünnepelt beautéek között.
evavicus, 2017. augusztus 08. kedd, 10:52
Képek, videók
Heltai Jenő APÁM.jpg
menusgabor
2017. január 06. péntek, 19:31
heltai-jeno-a-nagy-no- ori
menusgabor
2017. január 06. péntek, 15:16
Heltai Jenő..APÁM...jpg
menusgabor
2017. január 06. péntek, 15:15
heltai jenő .apám.png
erzsikepuskas
2014. augusztus 14. csütörtök, 15:36
heltai jenő .életrajz.jpg
erzsikepuskas
2014. július 30. szerda, 09:46
Heltai Jenő 1
taltos1
2014. február 04. kedd, 23:33
Heltai Jenő - A régi nők
cipello
2010. július 31. szombat, 21:40
Heltai Jenő: A néma leven
mester126mari
2010. február 12. péntek, 08:35
Heltai Jenő Szabadság
jakabgasparne
2009. augusztus 21. péntek, 06:39
Heltai Jenő Szabadság
jakabgasparne
2009. július 24. péntek, 05:33
Heltai Jenő.bmp
bongyi53
2008. december 13. szombat, 20:26
Isten szeretete szivünkbe
sacimama
2017. január 17. kedd, 10:41
Szívünk elégedetlensége
sacimama
2017. január 08. vasárnap, 14:54
Isten a szívünkben
sacimama
2016. augusztus 06. szombat, 22:24
hogy bár a szívünk elítél
katalin_53
2016. június 29. szerda, 07:42
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.