Regisztráció  Belépés
2018. július 19. csütörtök | 29. hét | 200. nap | 10:03 | Emília
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Sajó Sándor - Magyar ének 1919-ben



Sajó Sándor - Magyar ének 1919-ben

Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén ;
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg :

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom…
Mivé tettétek az én szép hazámat ?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom ?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már ? - Romjaidra hullva Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar :
A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar ;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem :
Magyarnak lennem mért ily csúf halál ?

Nemzet, mely máglyát maga gyujt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás, -
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít !

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Milljó göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása -
Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, - élni akarok !

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány megyar rög innen elszakad ;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat :
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha !

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék :
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog :
Magyar vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más, inkább meghalok !

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull :
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe :
El innen rablók, - ez az én hazám !

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom ;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt :
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar !
vorosrozsa66, 2018. június 06. szerda, 17:26
Címkék: Sajó Sándor, Havas Kárpáttól, fölriasztott utolsó, hang vagyok, csillagokra száll, szabadság őrjöngésbe,
Kommentek
Tallóztam
Linktáram, [Blogom] Blogom, [Képtáram] Képtáram, [Videótáram] Videótáram, [Ismerőseim] Ismerőseim, [Fecsegj] Fecsegj
Az élet...
2018-07-09 21:30:48, hétfő

Sajó Sándor:

Az élet...

Fogva tart a fájó kétség,
Meg a gond, a százkarú ;
Mosolygón is egyre érzed :
Ez az élet csupa bú.

De a zúgó áradatban
Megpihenned nem lehet:
Új reménység uj harcokba
Hajtja-vonja lelkedet.

így éled le, küzdve, bízva,
Életednek a javát,
Fogy a fény is s egyszer aztán
Alkonyatba olvad át.

Szép emlékké enyhül lassan
Minden átélt szenvedés,
Ami volt már: nem sokallod,
S ami lesz még: oly kevés!

Hullám vagy, mely zúgva törtet
A nyugalmas part felé
S melynek éppen az a veszte,
Hogy nyugalmát meg lelé.

Hullám sorsa: percnyi sors csak,
Partot ér és megtörik . . .
- Nem az fáj, hogy bús az élet,
Hanem az, hogy oly rövid !
horvathnemagdi, 2018. július 12. csütörtök, 00:49
Az élet...
Sajó Sándor:

Az élet...

Fogva tart a fájó kétség,
Meg a gond, a százkarú ;
Mosolygón is egyre érzed :
Ez az élet csupa bú.

De a zúgó áradatban
Megpihenned nem lehet:
Új reménység uj harcokba
Hajtja-vonja lelkedet.

így éled le, küzdve, bízva,
Életednek a javát,
Fogy a fény is s egyszer aztán
Alkonyatba olvad át.

Szép emlékké enyhül lassan
Minden átélt szenvedés,
Ami volt már: nem sokallod,
S ami lesz még: oly kevés!

Hullám vagy, mely zúgva törtet
A nyupalmas part felé
S melynek éppen az a veszte,
Hogy nyugalmát meglelé.

Hullám sorsa: percnyi sors csak,
Partot ér és megtörik . . .
- Nem az fáj, hogy bús az élet,
Hanem az, hogy oly rövid !
aranyoslila, 2018. július 09. hétfő, 21:30
Sajó Sándor: Az élet.
Sajó Sándor:

Az élet.

Fogva tart a fájó kétség,
Meg a gond, a százkarú ;
Mosolygón is egyre érzed :
Ez az élet csupa bú.

De a zúgó áradatban
Megpihenned nem lehet:
Új reménység uj harcokba
Hajtja-vonja lelkedet.

így éled le, küzdve, bízva,
Életednek a javát,
Fogy a fény is s egyszer aztán
Alkonyatba olvad át.

Szép emlékké enyhül lassan
Minden átélt szenvedés,
Ami volt már: nem sokallod,
S ami lesz még: oly kevés!

Hullám vagy, mely zúgva törtet
A nyupalmas part felé
S melynek éppen az a veszte,
Hogy nyugalmát meglelé.

Hullám sorsa: percnyi sors csak,
Partot ér és megtörik . . .
- Nem az fáj, hogy bús az élet,
Hanem az, hogy oly rövid !

Nagybánya és Vidéke, 1915. jan. 10.
marcyt, 2018. július 09. hétfő, 11:44
Sajó Sándor: Fák
Sajó Sándor:

Fák

Fák, fák, kerti fák . . .
Magyar kertbe sok fa kell és sok virág!
Szerelmes lány mit szagoljon,
Dalos madár hol daloljon,
Ha nem ád a kertbe Isten
Pirosbimbós csodaágat,
Lilafürtös csodabokrot,
Kózsafát és orgonát . . .
Fák, fák, kerti fák,
Nőjjetek csak, nyíljatok csak :
Sok fa kell és sok virág!
Fák, fák, úti fák, -
Országúti árvaságok :

Bús akácok, jegenyék:
Olvasgatja a bogár is,
Számlálgatja a madár is, -
Nem elég, nem elég!
Fák, fák, úti fák, -
Jaj de fátlan a világ!
Méhe zümmög az akácon:
Mézetlen lesz a karácsony,
Több akácfa kéne még!
Varjú ül a jegenyén:
Ez a fa itt az enyém!
Kóbor sereg arra károg:
Hát én, hát én hol találok, -
Merre vagytok, jegenyék!
Kár, kár, nem elég!
Fák, fák, úti fák, -
Jaj de fátlan a világ!

Fák, fák, ősi fák, -
Merre vagytok, régi törzsek,
Büszke tölgyek,
marcyt, 2018. június 15. péntek, 08:15
Sajó Sándor: Valami fáj . . .
Sajó Sándor:

Valami fáj . . .

Valami fáj, de nem tudom mi
És nem tudom miért;
Egy névtelen gyászt örököltem
S e félig ösztön, félig áhitat
Körűlem, bennem mindent átitat,
Agyamban minden kicsi sejtet,
Eremben minden csöppnyi vért.
Valami fáj, de nem tudom mi
És nem tudom miért.

Zord ember lehetett az ősöm
Valahol északon ;
Tán onnan jöttem valahonnan
Nyomot keresve bús vadonban
Egy ősi vérszagon.
A jókedv nálam nem nehéz,
Nem is hiába ostromol,
Ha jónótás és jóború ;
De aki jól lelkembe néz,

Láthatja : mélyén mindig ott van
Valami germánul komoly,
Valami szlávul szomorú,
Mint régi hó a nagy hegyek közt
A szakadékos szurdokokban.

Vagy napkeletről szállt e bú talán:
És már a nagyapám nagyapja,
Mikor szent ösztönét követve
Magyarnak jött ez ősi földre
S az első hantot porhanyóra törte :
E bút is szent örökbe kapta
És így
marcyt, 2018. június 14. csütörtök, 07:19
Sajó Sándor: A Balaton.
Sajó Sándor:

A Balaton.

Nyári útján zakatolva, mintha ifjúlt kedve volna,
Lepsényen túl már vigabban kattogott a vaskerék;
Viruló táj nyári kedvét lankás dombok integették, -
Néztem őket andalogva : rég jártam már erre, rég . . .

És már vágyó sejtelemben minden szempár lesve rebben,
Az utashad nagykiváncsin megnyüzsdült a vonaton ;
S mint ha függöny félrelebben, felgyönyörlött szívben, szemben
S ajkakon mint örömhangos kiáltás : a Balaton!

Amit tán a hűtlen érez, mikor régi kedveséhez
Bűnbánó és visszasíró szívvel tér meg egy napon :
Azt éreztem én is ottan, hogy szivemre ringatottan
Megbocsátón, halk szelíden kéklett rám a Balaton.

Mennybolt mása földi képben: ring a tó a táj ölében,
Ráaranyló napsugárnak fátylas fényét öntve szét;
Barna ölben kék mosolygás, méla csöndben enyhe zsongás,
Messzeségbe ringatódzó szent káprázat, - ó, be szép!

Legelőin égmezőknek bárányfelhők
marcyt, 2018. június 13. szerda, 07:14
Sajó Sándor - Van nekem egy könyvem
Sajó Sándor - Van nekem egy könyvem

Van nekem egy könyvem,
Régi kopott jószág:
Csupa zengő álom,
Csupa szép valóság.

Tízesztendős voltam:
Föléje hajoltam,
Belegyönyörödtem,
Belőle daloltam.

Büszke gyerekségem,
Érző ifjúságom, -
Benne van e könnyben
Egész magyarságom!

Álmodozva hajlok
Mostan is reája:
Áradj a szívembe
Ezer év csodája!

Áradj a szívembe
Örök szép magyarság:
Petőfi, Petőfi -
Szerelem, szabadság!

Igézet fog el egy
Szent emlékezetben -
S áldom az Istent, hogy
Magyarnak születtem...

1933. 02. 02. - 85 éve hunyt el Sajó Sándor költő, tanár, drámaíró, az MTA levelező tagja.
vorosrozsa66, 2018. június 06. szerda, 17:55
Képek, videók
Könyvajánló Sajó Sándor v
furaila
2017. szeptember 28. csütörtök, 20:11
Sajó Sándor - Magyarnak l
erika333
2010. február 24. szerda, 08:13
Az utolsó napokban, így
katalin_53
2018. május 20. vasárnap, 06:31
Az utolsó föpap 01.jpg
chillik
2018. április 28. szombat, 05:32
Az utolsó föpap 02.jpg
chillik
2018. április 28. szombat, 05:31
Az utolsó föpap 03.jpg
chillik
2018. április 28. szombat, 05:31
Az utolsó föpap 04.jpg
chillik
2018. április 28. szombat, 05:30
Az utolsó föpap 05.jpg
chillik
2018. április 28. szombat, 05:30
utolsó.jpg
paka68
2018. április 08. vasárnap, 11:57
te utolsó.jpg
paka68
2018. április 08. vasárnap, 11:56
sudan-utolsó-fehér-rin océ
yaskane
2018. március 22. csütörtök, 11:50
az utolsó fotó.png
sz719eszter
2018. március 12. hétfő, 19:41
Utolsó versek 01.jpg
chillik
2018. február 25. vasárnap, 05:16
Utolsó versek 02.jpg
chillik
2018. február 25. vasárnap, 05:15
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.