Regisztráció  Belépés
2018. szeptember 26. szerda | 39. hét | 269. nap | 12:50 | Jusztina
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Sorsom
Sorsom

Kezedre hulltam kis levélként,
Melyet letéptek zord viharok,
Engedd, hogy megpihenjek nálad!
Pihenni, pihenni akarok.

De jó érezni kezed melegét...
Ne küldj el még a futó széllel,
Egy szót sem szólok, csendes leszek,
Mint a csillagtalan éjjel.

Panasz, sóhaj nem száll ajkamról,
Halk szavakkal sem zavarlak én;
Könny, bánat már elmaradt tőlem
Éjbevesző rónák peremén.

Minden megfakult, színtelen lett.
Régi hangot sehol sem lelek,
De most jó megpihenni nálad,
Mielőtt újra útra kelek.

Mert az a sorsom, hogy menni kell.
De most még pihenni akarok.
Aztán... küldj a száguldó széllel...
És engedd, tépjenek a viharok.

Hatos Márta

bozsanyinemanyi, 2018. július 09. hétfő, 00:10
Címkék: Hatos Márta, futó széllel, csillagtalan éjjel, száguldó széllel, csillagtalan, megpihenjek,
Kommentek
H.Kohut Katalin: Elvérzem
H.Kohut Katalin: Elvérzem

Gúzsba kötött szívvel hogyan is írhatnék,
remény nélkül árván hogyan is élhetnék?
Várakozást unva szabadságom kérve
keresem utamat, fénybe jutok végre?

Játék volt létem, világ-könyvtárnyi szerep,
Öregség könyvükkel az elmúlás temet.
Íriszes múlt után Eszmeralda tisztít,
a Biblia felvonul, szappanhíd van itt.

Végtelenül tart a penitenciás tor,
perverz, gyilkos szentül a jó halálakor.
Gyalázatból szépül a vas Rákóczi tér,
meggazdagulva hamar nem ötszáz a bér.

Szabad Vénusz péntekje, én kezet mosok,
sorsomat visszaadom, folyik a mocsok,
vérpatakjuk hadd lepje el a torkukat,
vasvörös sár házaikban az új huzat.

Végezetül szerelmemnek mit mondhatnék?
Attila és István - szívem dobban még,
csalódásban kihűl a szeretet, érzem,
segíteni nem lehet talán, elvérzem.

2017. szeptember 24.
kohlinka, 2018. szeptember 25. kedd, 20:52
H.Kohut Katalin: Őszi délelőtt
H.Kohut Katalin: Őszi délelőtt

Szürkeség borult érzékeimre,
őskáosz pára búcsúztat tova,
most ez az ősz olyan ostoba,
szegénnyé váltan várok kezedre.

Képzelek hínárt, hálót testemnek,
fojtogat csupasz éle faágnak,
s ahová jövő népei álltak,
elvesztett remény-tüskék dermednek.

Hamut szór a köd, fehérlik hajam,
ez a szín válást hoz mindig nekem,
magányos vagyok, Te legyél velem,
porosan kér búcsúzó szavam.

Fényesítsd őszöm, légy a kikelet,
melankóliás a hangulatom,
ringatom szívem, magam nyugtatom,
hozd közel a Kívánság-szigeted!

Kisegér létem őrzi Szegénység,
mostoha sorsom senki sem érti,
lelkemnek kínját a közöny sérti,
hiába kincsem a szelíd szerénység.

Aranynak látszik Földnek trágyája,
barnaság bűvöl, nyugtatva szemem,
kezeim kabátzsebbe helyezem,
zöldell-e létem jövő ruhája?

Amikor könnyes szemeim előtt
feltűnik ismét a
kohlinka, 2018. szeptember 25. kedd, 20:19
H.Kohut Katalin: December
közösen,
megajándékozzuk egymást kölcsönösen,
jó gyermek örülhet, meglesz a jutalma,
így győzhet csak mindig a szeretet hatalma.

Pilledzik már a hó, hópihék hullanak,
hóember a fagyban nem állhat olvatag,
kezet kap, szénszemet, sárgarépa orrot,
átnyújtja nekünk majd a jégvirág csokrot.

Adventet ünnepel kicsiny, öreg, gyerek,
fátyolos a szemem, csak nézek reszketeg,
meggyónom vétkeim az egész világnak,
ártottam szavakkal, reám nem vigyáznak.

Azt hittem, sorsom itt egyre jobbra fordul,
jellemem azonban tűrés miatt torzul,
mit árthat - azt mondják - bármennyi ellenség,
ha igaz ügyedhez társul a betegség.

Békéért nyújtanék elsőként is kezet,
hitemért minden szív győzelmet vehet,
szeretet az erő, egyetlen, mi érték,
reményem, adatik minden széphez mérték.

Karácsony Vilia csakhamar beköszön,
múltamnak terheit addigra megszövöm,
szívemből kiárad égig érő lajstrom*,
szerető
kohlinka, 2018. szeptember 25. kedd, 19:46
H.Kohut Katalin: Lehetetlen
H.Kohut Katalin: Lehetetlen

Adventi várakozás...
a nép készül szeretet-ünnepre,
egyik így, másik úgy,
a pénz szabja a határt.
Pár Aki feszületes,
fején elementál koszorúval
tűri a megvetést nélkülözve.
Ők rossz helyre születtek,
vagy a tömeg nem való ide?

Szívem összetört porcelán,
mélyében piciny életjellel,
megvetően nézte az égi magas
iszonyatossá tett sorsomat.
Vádol a saját törvényem,
SOS jeleket küldve
róttam a lepelt...
Mezítelen és roncsként
ünnepi tort ülve
gyalázatom felett
övék a karácsony is,
gazdagulással, tékozlással...

Pedig könnyű lenne
feléleszteni újra az életet,
bizalom, szeretet az első,
majd kell a hit,
hogy a remény még élni tudjon...
mert nincs erőm
a lehetetlen
hazugság, becsapás,
közös Játék
folytatásához.

2017. december 17.
kohlinka, 2018. szeptember 25. kedd, 19:40
H.Kohut Katalin: Nem várok mást...
H.Kohut Katalin: Nem várok mást...

Eddigi életem véletlen tetteit egyből visszakaptam,
őszintén és mindig magamat, segítő szívemet adhattam,
ez a pár boldogság és öröm kísért el egész életemben,
megértsek mindenkit, tiszteljem, másoknak a sorsát emeljem.

Megszoktam, nekem nem jár semmi, hálát nem vártam sohasem,
természetesnek vettem a hitet, bizalmat, mosolyogtam kedvesen.
Nem szeretett senki, irigyelték tőlem szelíd természetem,
azt is, hogy tűrtem a sorsomat alázattal, némán, csendesen.

Mikor haldokoltam oly' hosszú évekig, küldtem már jeleket,
ékektől, hangomtól megfosztva, nyomorban lobbant a szeretet,
utolsó szavaknak jogával írtam le, mi történt énvelem,
reményem nem maradt, odalett egyetlen játékká lett létem.

Csodák a Földön még sohasem léteztek, biztos és meglehet,
ki rakná össze itt megcsonkult, eltorzult, szétberhelt testemet?
Már nincs többé erőm, nem várok mást, szerény emberi életet,
méltóság
kohlinka, 2018. szeptember 25. kedd, 19:18
H.Kohut Katalin: A víz hatalma
H.Kohut Katalin: A víz hatalma

Ábrándos éjjelen óceánt képzeltem,
amint a habjai szikláknak csapódtak.
Itt állok Világból felettébb képzetlen,
míg sorsom percei bőrömre rakódtak.

Morajlott vízhullám hatalmas erővel,
sziklahegy útjában, körben megölelte,
medrében tartotta konok, nagy hitével,
hű szívét elérve víz szavát meglelte.

Szerelem hajtotta bőszült hullámait,
üzent a jelennek mélységnek árnyain,
elrejtette híven kagylóknak hangjait,
hajódudák zengtek, holt létük karmazsin.

Hatalma a víznek óriás, fenséges,
csodálom szüntelen óceán habjait,
s mert tiszta és minden cseppjében szentséges,
folytatja a sziklák elleni harcait.

2018. január 28.
kohlinka, 2018. szeptember 25. kedd, 19:10
H.Kohut Katalin: Játékszer
H.Kohut Katalin: Játékszer

Fényevés, koldulás volt mindig a sorsom,
minden könyv-főszerep a bábeli tornyom,
utaztak, esküdtek a valós szereplők,
engemet egyszer sem megszánt közömbösök.

Mindegyik karmáját én kaptam egyedül,
mert bűnben születtek, vétkeztek cefetül,
vádolva az ember, kinek szíve tiszta,
angyali, fényúton igaz masiniszta.

Égvonat vezető, menetjegy kezelő,
nemesség, jóságár költséget emelő,
forintban fizetni az útért nem lehet,
érték az igazság, bizalom, szeretet.

Még soha nem volt tán jóknak mennyországa,
földi jog az élet, a szépségnek vágya,
koldusként nem élhet talán soha többé,
fájdalmát oszlatják a megmentők köddé.

Mégis a valóság félelem minden nap,
a játék-áldozat nyugdíjat sem kaphat,
hatvan év elszaladt, késő a segítség,
forma és arc nélkül ártatlan szelídség.

Életmű díjasa a honnak nem lehet
dőzsölve azt nézik, élete hogy lehet.
Nagy
kohlinka, 2018. szeptember 25. kedd, 18:56
H.Kohut Katalin: Kellene
Kellene egy biztos ígéret,
amelyhez a kétség nem férhet,
egy jó szó, bizalom, szeretet,
olyan kéz, mely jövőt fémjelez.

Kellene biztonság, nyugvó szív,
ne vétsek szavakkal, törvény hív,
megnyugtat, torolja sorsomat,
hadd lássam, hogy jót is tartogat.

Kellene egy becses új világ,
hol örvend mindenki, aki lát,
mindent, mi csoda, boldogság,
szépségek a létet áthatják.

Kellene hatalmas akarat,
kezeket ékítő közös kard,
összefogásban a hatalom,
dicsérő érintés hajamon.

Kellene igazság, s nem játék,
amikor az ember ajándék,
csúfot nem űznek már belőle,
a vétség távozik mellőle.

Kellene egészség és remény,
amikor véget ér a regény,
szőttesem sok sötét végzet volt,
arcomon bélyeg a szégyen-folt.

Kellene teljesség, az egész,
látható, felfogja józan ész.
Tudomány, jogosság vigyázz rám,
hadd legyek gyermeked és vidám!

2018.
kohlinka, 2018. szeptember 25. kedd, 18:28
Képek, videók
Levél a sorsomhoz.jpg
chillik
2016. október 20. csütörtök, 02:57
A sorsom ellopója 01.jpg
chillik
2016. július 22. péntek, 07:27
A sorsom ellopója 02.jpg
chillik
2016. július 22. péntek, 07:27
Sorsom.jpg
chillik
2016. február 27. szombat, 04:22
Vajh mi lesz a sorsom2.jp
kohlinka
2015. június 26. péntek, 23:57
Bármerre visz sorsom útja
irmus
2014. augusztus 22. péntek, 18:46
sorsom1.jpg
erzsikepuskas
2014. április 19. szombat, 21:33
sorsom2.jpg
erzsikepuskas
2014. április 19. szombat, 21:31
84. ez a sorsom, ....bmp
marcyt
2013. november 23. szombat, 17:29
sorsomnak titka.gif
klara50
2013. július 18. csütörtök, 00:49
bármerre visz sorsom útja
sarkadykati
2013. január 04. péntek, 17:02
Idézet-Sorsomat.jpg
veronika74
2010. február 11. csütörtök, 15:49
HATOS MÁRTA SZAVAK.jpg
feviroza
2014. november 29. szombat, 11:10
HATOS MÁRTA SZAVAK.jpg
feviroza
2014. november 29. szombat, 11:00
HATOS MÁRTA SZAVAK_.gif
feviroza
2014. november 29. szombat, 10:31
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.