Regisztráció  Belépés
2017. augusztus 17. csütörtök | 33. hét | 229. nap | 11:36 | Jácint
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
szeretettel
GRÓF VAY SÁNDOR MUNKÁI
ÖTÖDIK KÖTET
GRÓF VAY SÁNDOR



UDVARI DÁMÁK LEVELEIBŐL
ÉS MÁS ELBESZÉLÉSEK

UDVARI DÁMÁK LEVELEIBŐL.

A múlt napokban egy "Hofdamen-Briefe" cimű kötet akadt kezembe. 1833-tól 1865-ig iródtak ezek a levelek s amint a könyv címe is elárulja, arisztokrata hölgyek correspondentiáit tartalmazza. Udvari dámák írták, vagy legalább is az udvarhoz közelállók.

Meglehetősen felületes, itt-ott hyperloyális - in Huld ersterbend-írások ezek. Részben az osztrák, részben a bajor udvar eseményeivel foglalkoznak.

Kiválóan érdekes, milyen szempontból fogták föl ezek a reakcionárius hölgyek, akiknek hőse a ritterliche Banus, a mi szabadságharcunkat.

A legtöbb levél Sickingen-Evelin Hohenberg grófnőhöz íródott, aki Ischlben lakott. A legtöbb levelet pedig Scharnhorst Sophie bárónő, a Bécsben élt Amália svéd hercegnő udvari hölgye írta. A régi bécsi udvar, a március előtti és utáni idők hű képét adják Sophie bárónő sorai. Tájékozásul megemlítjük, hogy a Sophie vagy Soffele aláírású levelek Scharnhorst bárónőtől, a Friderikával alájegyzettek Auersperg Friderika udvari hölgytől valók. Az Eveline aláírásuakat Sickingen-Hohenberg, szül. Schlabrendorf grófnő, a Crescence aláírásúakat Speth báróné, született Sickingen grófnő, a Pauline jegyűeket pedig Metternich hercegné, gróf Sándor Pauline, írta. Vannak azonban még Ugarte, Hoyos grófnők és másoktól származó levelek is.

Az első levél 1833 május 4-én, Bécsben kelt. Sophie bárónő irja Sickingen grófnőnek, hogy "Károly bajor herceg látogatása alkalmából remek dejeuner dansant volt az udvarnál. Mme Garcia, Malibran nővére, énekelt s mindenféle ovációkkal halmozták el. Rendkívüli könnyedséggel, izléssel énekel, négy nyelven. A Sevillai borbély-ban Rosinát mesterileg alakítja. Ronconi isteni borbély. Felségesen sikerült a május elsői Praterfahrt, amely után Zsófia főhercegnő, ugyancsak a Prater-ben, nagy dinert adott."

Zsófia főhercegnő, - I. Ferenc József édesanyja, már akkor nagy szerepet kezdett játszani az udvarnál, ami későbbi levelek folyamatán mind jobban előtérbe nyomul. Az arisztokrácia körében lefolyt eseményekről mindről említést tesz a bárónő:

"- - még áprilisban egy nagyon szomorú eset adta elő magát. A fiatal Zevuski gróf vad nyargalásban úgy összeütközött a szintén nyargaló gróf Waldsteinnal, hogy lovaikról mindketten lefordultak. Zevuski még most is élet-halál közt van. Waldsteinnak csupán a feje szakadt be. A legidősebb Batthyány-leány Erdődihez megy férjhez, Pálffyné fivéréhez. Ferenc Károly főherceg már felgyógyult nagy betegségéből. Dr Türkheimnak Zsófia főhercegnő remek, solitairekkel kirakott burnótszelencét, a bajor király egy rendjelet adományozott."

1833. nov. 7-én, Würzburgból keltezve, Speth báróné irja Sickingen grófnénak: "Redwitzné minden darab ruháját Prágából hozatja, óriás putzot űz, pedig szegény. Szörnyűk a mai leányok is. Férjhez mennek akárkihez, hogy asszonyok lehessenek. Aztán elhanyagolva férjeiket, csak mulatságon jár az eszük. Eckard festő nagy furorét csinált Párizsban, St-Claire grófnál ami de la maison lett, a grófnénál kontratáncot járt, vele kocsizott... a würzburgi mészáros fia! Istenem, hová lesznek a régi szigorú választófalak", sóhajt föl március előtti aggodalmassággal, majd azzal végzi: "nem tudom, mi lesz a bajor trónörökös nősülésével, hogy megint Bécsbe jár..."

Crescence báróné 1834 aug. 2-án Kissingenből hosszú, terjengős fürdői levelet ír. Panaszkodik, mennyit gyötrik őket a magas és legmagasabb uraságok. Említi, milyen halálosan unalmas a weimari nagyhercegnő. Ellenben dicséri a bajor királyné kedélyes estéit, ahol mindenki a son aise érezheti magát. A sigmaringeni herceget igen szigorúan bírálja: "egy piszkos, neveletlen sváb káplánt hozott magával, aki a herceget egészen en canaille veszi. A herceg különben sem viseli magát úgy, ahogy rangja parancsolná. Túlszerény, s úgy jár itt, mint egy chevalier de la triste figure..." Megemlíti még, hogy a fürdők használata míly kellemesen ostobává tesz, s hogy igen rossz a tinta, a papír és minden íróeszköz, amiért is berekeszti az opust.

Figyelemreméltó Crescence bárónének (Würzburg) 1835 március elején kelt levele. A hyperloyalitás Csimborasso-ja a megemlékezése Ferenc császár haláláról és Ferdinánd trónralépéséről.

"- - Itt is mindenkit megrendített nagy uralkodótok halála. Milyen nemesen múlt ki. Ahogy csak valóban nagy, erényes uralkodó búcsúzhat az élettől. Nem hiába mondjátok: Der Todweinte sogar an seinem Sarg."

Ez egy akkori bécsi szállóige volt, s onnan eredt, hogy Ferenc császár ravatalánál többek közt egy Tóth nevű gárdista is őrt állt. "A dicső Ferdinánd is míly magasztosan kezdi uralkodását. Vajha atyja nyomdokaiba lépne." Magyar szemmel kissé különös a bajor báróné szemüvegén át nézni azokat az immár porladó császárokat. A krónikában azonban nincs helye a politikának. Tárgyilagosan folytatjuk tehát az egyéniségüket, teljesen a copf és a buta konvenciók korlátai közé ékelt dámák reflexióit.

Valami toilette-kérdést tárgyal már Crescence báróné 1837 január 20-án kelt írása. Megjegyzendő, mindenütt régiesen Janner-t ír január helyett. Minden Hofdamen-Brief bővelkedik ortográfiai hibákkal is: "Nem drágállom a ruhát 140 frankért. Hímzett ruhát olcsóbban nem is lehet kapni. A rózsaszín atlasz se drága. Itt, ebben a kis fészekben, semmit se lehet kapni s mert Párizsból, Frankfurtból hozatjuk, a vám és portó drágítja. Az újságok szerint édes Évám nállatok igen fényes a Carneval. Ott lesznek csak szép báli ruhák. Szinte elképzelem... Zongorát szeretnék venni Marie leányomnak. Hummel karmester csak bécsi zongorát ajánlott. Légy szíves ebben a tárgyban nevemben, még Amadé gróffal is beszélni. Scharnhorst Sophie szintén dícséri a bécsi pianokat. Wasa herceg is onnan küldött zongorát sógornője, Marie hercegnőnek. Küldj néhány új zenedarabot is, ha lehet, hegedű-kísérettel. Férjem a télen nagy thée dansant akar adni. Münchenben temérdek gyászeset fordult elő; nagy a bálhiány, ezt akarja Louis pótolni. Itt Redingék adtak fényes bált. Egy lausanne-i vastag, milliomos úr is megjelent, újjain huszonhat brilliánsgyűrűvel!!! Özvegy. Második feleséget keres. Redvitzné is itt volt Prágából. Még mindig őrülten táncol. Taxisné nagyon en beauté, Seinsheimné pedig igen boldogtalan..."

Fentiekből láthatjuk, a csepű-telegráf akkor se szünetelt. Alaposan megrágtak mindenkit s ondit-k és intriguákkal a régi jó időben is valószínűleg temérdek ember boldogságát ásták alá, felebarátaik dolgába avatkozó szamaritánus lelkek.

Csupa pletyka ugyancsak előbbinek előbbihez írott levele, 1837 december 16-iki kelettel. Wasa herceg adjutánsának, valami Zobel-nek, az esete. Az adjutánst Rinaldo-nak nevezi levelében Speth báróné, s terjengősen írja le az egész skandalumot: "pedig nem is annyira a szerencsétlen adjutáns volt az oka. Luiza hercegné a szó teljes értelmében belébolondult, egyre rendez-vous-kat adott neki. Még szobájában is fölkereste a szép hadnagyot. A hercegné minden levele elárulja, ő tette az első lépéseket. Hiszen a kis hadnagy nem is mert volna ilyest kezdeményezni. De mon Dieu, hol van az a férfiú, akinek a hiúságát ne legyezné egy ilyen szenvedély. Elvakult, hitt is a szamár, pour son malheure, aztán igazán őrülten beléhabarodott a hercegnébe. - Mikor a botrány aztán nyilvános lett, és Wasa elcsapta, csak ő szenvedett már az egész szerelmi regény által. Helyzete oly szomorú; öngyilkos lehet valaki így csupán. Te, édes Évám, tehetnél érdekében, beszélj Tettenborn-nal, tegyék át Rinaldót legalább is a gyalogsághoz. Ott elvegetálhat. A hercegné most már rá se gondol, szegény Rinaldót dugja a tintába, s mert nálatok Bécsben nagyon toleráns a társaság, még érdekes is lesz..." Wasa herceg és nejének szomorú végű házassága csakugyan Zobel adjutáns miatt bomlott fel. A román óriás port vert föl a császárvárosban, ahol a negyvenes években nagyon ismert alak volt a herceg.

Scharnhorst Sophie nem ilyen mauvaise langue. Gyönyörködik minden szépben. Imádja a természetet, az utazások nagy örömére szolgálnak s Éva grófnőnek valóságos elragadtatással ír - Bécs, dec. 17., 1838, - egy olaszországi utazásáról, amelyet "az ő királyi fensége", Amália svéd hercegnő kiséretében tett meg. Levelét panaszosan kezdi, mert az olasz levegő után Bécs zord klimája azonnal tönkretette. Visicatorokkal, izzasztó fürdőkkel traktálják az orvosok s fájón emlékezik a deliciös wellisch climára. Trient, Verona, mind elragadták. Bresciából mentek a Como-tóra. Ez a táj őt a szó teljes értelmében extázisba hozta. "Ah, miért nem maradhattunk ott tovább. Az maga a paradicsom. Bellagio örökre felejthetetlen. Ha a királyi fenség nem igyekezett volna Bécsbe vissza, Gusztáv herceg születésnapjára, heteket töltöttünk volna itt." A milanoi dómot leborulva csodálja Sophie bárónő. A Scala operáját felülmúlhatlannak mondja. Általában, mint minden szubjektiv kedély, csak arról ír, ami őt érdekli. Sok figyelemreméltót ellenben meg sem említ. Lelkesedése kitört Padova-ban, ahol a híres csodatévőnél ő is imádkozik, de tetőfokát éri el Veneziában. "Amit ott éreztem, az minden várakozásomat felülmúlta. Nem lehet mindent elképzelni, így Velencét se. Isteni, fölséges, egyetlen. A San-Marco, a Márkus-templom, a Lido, - egyetlen, egyetlen... csodaváros."

1841 február 24-én a farsangról ír kedves Evelinejének Sophie bárónő. "A Kaiserin-Mutter - Auguszta császárné, Ferenc császár özvegye - két pompás gyermekbált adott. Hunyadi Julia gyermekei, görög costumeben, a legszebbek voltak. Kinsky Marie, Eszterházy Felicie gyermekei és a kis négy éves Seilern leányka, ennivalók. A nagyok toilettejei pazar látványt nyújtottak. Lichtenstein Louisné ruhája úgy tündökölt a temérdek gyémánttól, mint egy egész naprendszer. A divat különben most a rococo-genre felé hajlik. Az urak Biedermayer-mellényei kedvesek. Bál volt elég. Taaffeéknál kettő, Schwartzenbergéknél detto. Az amerikai követ egyet adott, kettőt Eszterházy, Eszterházy Pauline hercegnő egy charmante soirée musicale-t. Öt udvari bált tartottak. Elég a fáradságból. Soyez sage et aimez votre Soffele."

1842-ből érdekesen emlékszik meg ugyancsak ő I. Miklós cár bécsi látogatásáról, aki "olyan, mint egy mythologiai félisten", de pár nap múlva jelenti: "a kis Lajos főherceg - Lajos Victor, Ferenc József legifjabb öcscse - kanyarója teljesen fejvesztetté tette az udvart." Amiből világosan kitünik, a március előtti boldog világban mennyire kevesebb gondtól főhetett a feje Ausztriának, mint napjainkban. "Ez a farsangot is elrontotta. Csak Odescalchiné rendezett néhány jótékonysági ünnepélyt. Az idei farsang legszebb leánya, egyik Nostitz leányka. A herceg - Metternichet, a mindenható kancellárt érti, - többnyire beteges; felesége Firenzében van. A Wallis leányka gróf St Génios felesége lesz..." stb. Tarka egymásutánban sorjáznak el szemeink előtt a bécsi udvar és társaság apróbb-nagyobb eseményei.

1842 márciusában csöndesen és ájtatosan töltik el a böjtöt. Hétfői napokon nagy Rout, bizonyos Stourdza hercegnénél, aki "Bécsbe telepedett meg s akihez mindenki töri magát." Áprilisban panaszkodik a tavaszi divatra: ungracieuse s a divatszín gesztenyebarna, csúnya. "Prévostnál mégis rendeltem egy ilyen toilette-t". Sok ebben a hónapban a magas vendég. Megérkezik a szász királyné, akinek tiszteletére théâtre parée van a schönbrunni színházban: "valóságos gőzfürdő a zsúfoltság miatt. A "Falura kell menni" darabot adták." Majd várják a bajor királyt s Sofferle nem jut pihenéshez.

Zajosabb még az 1843. év farsangja. Január elején "nagy adolescent-bál" az udvarnál: "Ez alkalommal mutatta be első frakkját a kis Ferenc József főherceg. Pompásan festett. A kamarabálon - január 22-én - olyan őrült hőség uralkodott, majd megfulladtak." Bécsi újdonságokként megírja: "Wilczek Gabrielle második leánya nőül megy a vak Traun fiához. A mecklenburgi nagyherceg itt mulat. Schwarzenberg Lóri pedig február 28-án Faschingkeraus-t tartott. Annyi a pletyka - végzi és bevallja maga is - assez pour faire maigre. Metternich ira boire à la fontaine de Jouvence à Ischl." Ezzel arra céloz, hogy a mindenható kancellár még hetven éves korában is számtalan gáláns kalandnak volt a hőse.

Érdekes az 1843-iki carouselle leirása, Károly főherceg jubileuma alkalmából s a nagy katonai parádé a Glacis-n, amikor 8000 embert vezényelt személyesen a főherceg. Itt említi, a második fiú, Albrecht betegen jött meg Milanoból s tüdőbajtól féltik. Ez azonban nem következett be, mert Albrecht főherceg késő vénséget ért s ténykedéseivel szomorú emléket hagyott vissza a magyarok szívében. Leírja még augusztus 15-én milyen uzsonna volt s mennyi meglepetést kapott tizenharmadik születése napja alkalmából a kis Franzl főherceg. A mostani király.

Sokat ír az 1854. telén járványszerűleg föllépett sárgaságról Sophie bárónő. Ő maga is megkapta, aztán egyik Ugarte grófné. Vivenot gyógyította őket, aki akkortájt vette nőül Heldig nevű operaénekesnőt, "ezt az arisztokrácia igen rossz néven vette tőle." Ugyanez év májusában Elsler Fanny egy újabb kreaciójáról beszél, az Esmeralda ballet címszerepéről, amelyben a "göttliche Fanny tout Vienne fejét elcsavarta." Itt emlékezik Mária Luizáról is, I. Napoleon volt nejéről, s megjegyzi, "hajdani szépségének romja sincs. Valóságos sárga-fakó mumia lett."

A hackingi kastélyban, majd Ischlben tölt kedves napokat Sophie bárónő. Királyi fenségét Hackingban látogatja meg Kent hercegnője, "a fiatal angol királynénak édes anyja", aki "nagyon egyszerű, jólelkű fejedelmi hölgy." Említést tesz Albrecht herceg nejének, Hildegarde főhercegnő leánykájának születéséről: "aki sokkal szebb és kifejlettebb, mint más csecsemő. Teréziának keresztelték. A bajor királyné karjára vette, úgy mutatta meg az én királyi fenségemnek."

1846 nyarán Ischlbe készül Amália svéd hercegné és Sophie bárónő az ott lakó Sickingen grófnét kéri föl, beszélne Heuschober hotelierrel, melyek lennének föltételei. A hercegné és nővére, a badeni nagyhercegné részére is kell szállás; még pedig: "tizenkét szoba", a lakás egy része okvetlenül a belle etâge-ban legyen. Asztal és ágynemű is szükségeltetik. Júniusban, az elutazás előtt, még említést tesz Ferenc császár szobrának a leleplezéséről: "Rendkívüli díszszel és fénynyel ment végbe. Az udvar teljes díszben megjelent." Azt is megjegyzi, hogy a szobor többet mutatna, ha nem a Burg aránylag szűk udvarán állana. "Monochesi, úgy látszik, a milanoi proportiokat tartotta szem előtt. Az ottani Arco della Pacé-n például pompásan festene az emlékmű." Említést tesz még Zsófia főhercegnő egyik udvarhölgyének, Amadé Alexandrine-nak Wurmbrand gróffal közeli lakodalmáról, végül pedig panaszkodik, amiért Pereira miatt csak augusztusban mehetnek Ischlbe. Addig nem adja át a lakást "C'est une mer à boire que de faire des affaires, avec ce Monsieur..." és leírja a július 26-án, Ferdinánd császár feleségének nevenapján megtartott fényes bált.

Valószínűleg már az ischli saison után, 1846. szeptember havában, megemlékezik Rachel vendégjátékairól. Corneille és Racine tragédiáiban lépett föl a diva és "elragadta Bécset." Valóságos dythirambusokat ír a halhatatlanról Sophie bárónő. Szemeit csillagoknak mondja, amelyek "a szerelem vagy a gyűlölet tüzében égve, lobogva, örökös nyomokat hagynak annak a lelkében, akinek látnia megadatott. Hangját az angyalok karához hasonlítja. Mária Stuart-ot úgy adta, mint senki. A Burg-theater művésznői minden előadáson ott vannak. Az unalmas Rettich valóságos ámulattal nézi. De milyen lesz majd az ő játéka nekünk, a Rachelé után! elle sera la grenouille de la fable - Adrienne Lecouvreur-ben isteni. Azt hiszem, Bécs valamennyi gavallérja óhajtott volna Szász Móric helyén lenni..." Említést tesz később, egyik októberi levelében, a Carl-theaterról is, ahol a világhírű Tom Pouce admirális produkálta magát: "A kis törpe akkora, mint egy két éves gyermek. Úgy szalad, mint egy ürge s egy este tizenkétszer öltözködik." A színház általában sokat foglalkoztatja Scharnhorst úrhölgyet. Látszik, abban az időben élt, amikor Bécset a világ legmuzsikálisabb városának tartották. 1846 november 18-án Berlioz zenekari hangversenyét említi, amelyben Mara és Staudigl énekeltek. Sophie bárónőnek legjobban a Napoleon-apotheosis tetszett. Egy gyászinduló. Apróságokra is kiterjed a figyelme, így például jelenti: egyik barátnőjének, Pallavicini grófnénak, gyönyörű leánykája született. A karácsonyi ünnepek alkalmával megírja, milyen csodaszép karácsonyfát kaptak Zsófia főhercegnő fiai: "a kis Lajos majdnem elveszett a játékok tömkelegében. A császár, a császárné, mindenki megjelent a díszes karácsonyfa-ünnepen." Ennek a levélnek a vége kissé pikáns: "Mit szólsz Lola Montez-hez, a bajor király ideáljához. A vén bolond okosabb dolgot is cselekedhetne, mint hódolni egy Pétervárott és Berlinben megütlegelt táncosnőnek."

Erről a punktumról azonban sokkal többet és körülményesebben ír Sickingen grófnénak a Würzburgban lakó Speth Crescence.

"- - itt mindenki Lola Montezről beszél. Igazat és nem igazat, comme toujours, ilyen esetekben. A király már verseket is ír hozzá. Lola többnyire kék bársonyköpönyeget visel, hermelinnel szegve. Remek equipage-a is van. Arco grófné, a született Zeil grófnő, aki nemrégen majdnem hasonló toiletteben, hasonló fogaton kocsikázott, kellemetlenül járt. A nép sárral dobálta meg. A jámbor, türelmes bajorok lázonganak. Lolát annyira gyűlölik, a rendőrség kénytelen őrízni. Házában mindig vannak rendőrök. Karácsony és újév éjszakáját a király Lolánál töltötte; s társaságában hazárd-játékokat játszott. A vén bolondot teljesen papucsa alá kerítette a furfangos spanyol ballerina. Férjem bizalmasan megsúgta, qu'elle était parvenu a reveiller les sens de son adorateur, qui depuis plusieurs années ne voulut plus se prêter à ses desires, et que cela le rendait tout fou d'amour..." A kényesebb helyeknél általában szeretik a francia nyelvet használni a levélírónők. Itt-ott azonban ezt is meglehetős hibásan. Lolá-ról minden átmenet nélkül, a "főherceg-palatinust" említi Spethné, s megjegyezi, Németországban is mennyire sajnálják. Remélik egyben, István főherceg méltó utóda lesz. Az ather-rel végzi levelét, amely: "gyógyító módoknál most nagy sikerrel használódik."

A palatinus haláláról, Bécsből, Scharnhorst Sophie terjedelmesen ír Sickingen grófnénak: "igen szomorú farsang ez a 47-iki. Rengeteg sokan vannak gyászban. Alig van család, amelyben gyászeset ne fordult volna elő. Batthyány és Batthyányné halála még az eddig nem gyászoló családokat is gyászba borította. Még a szinházak is úgy festenek a sok fekete ruhától, mint valami Requiem. A palatinusné tegnap érkezett meg. Egyelőre Bécsben marad. A szegény asszony vesztesége pótolhatatlan. A legjobb férjet, ragyogó poziciót vesztett. Kilátásai gyarlók. István főherceg, mostoha fia, gyöngéd szeretettel kiván róla gondoskodni. Minden szórakozásunk Jenny Lind. Az ő éneke fölemel, elbűvöl. Hangjának tisztasága, előadásának gráciája, nemes egyszerűsége mind olyanok, amiről eddig nem is álmodtunk. Három képem van tőle s egy medaillon. Egyik oldalán arcképe, a másikon egy hattyú látszik, szájában babérággal, alul a körirat: A magasztos művésznőnek hódolói. Múlt hét egyik estéjén az én királyi fenségemnél énekelt. Svéd dalokat, majd Mendelsohntól néhányat adott elő, - utánozhatlanul. A napokban négy verset olvastam a bajor királytól. Milyen lángolás. Csodálom, hogy a papir lobbot nem vetett! Hogy fog ez a Lola-história végződni, azt csak az istenek tudják!!!"

A Lola-história általában rendkívül foglalkoztatja az arisztokráciát. Az udvari dámákat. A sorok közt mintha azt is látnánk: sok a mü-megbotránkozás. Ezek a jó hölgyek egy kicsit emlékeztetnek a roccocora. Abban a szívtelen, puderos, abroncs-szoknyás világban ugyanis az alcove minden botránya megengedtetett. De szépen, hűvösen, éclat nélkül. Bizonyos körökben épen csak a szinvallás a bűn. A férjet meg lehet csalni, de conventiók nélkül nem szabad az amour libre-nek áldozni egy emberrel, mert az shocking. Azért dobtak követ Koburg Luizára, aki minden poklokon keresztül híven kitartott amellett, akiért feláldozta a világot. Ellenben általános tiszteletnek örvendenek olyan dámák, akik hites uraikat Acteon sorsára juttatták, de csak en secret. Mundus vult decipi, ergo decepiatur...

A bajor trónörökös haláláról, Würzburgból, február 24-én következő titokzatos sorokat írja Speth báróné: "A koronaherceg meghalt! És a komornyikja! Ez szép história. Már régebben beszélik, valami olasz gróf felbérelt orgyilkossal oldalba szúratta - mindazonáltal mesének tartották, és most...? tel le père tel le fils... Még a papa is megérezheti majd Lolla spanyol tőrét. Münchenben leírhatatlan a zürzavar... Talán Bécsben is beszélik, micsoda választ adott a király a papságnak, amely arra kérte, küldje el kedvesét az országból: "Bleibt bei Euer Stola - und lasst mir meine Lola". Nemde hallatlan!?"

1847. március 27-én végre jelenti Speth báróné, hogy "Lolla elhagyta Bajorországot. Még olyan nehezen talán nem ment semmi. Luitpold herceg térdre borult a király előtt, úgy könyörgött, távolítsa el az ország rossz szellemét. Mikor távozott, óriási kravallok voltak. Lolla rálőtt egy diákra, mire a nép a táncosnőt sárba tiporta, össze-vissza verte, alig menthette meg életét. Ha a király el nem küldi, még rémesebb események is történtek volna".

1847. október 19-én Scharnhorst Sophie Sickingen grófnénak leírja a néhai palatinus leányának, Erzsébet főhercegnőnek esküvőjét: "a szép, fiatal menyasszony ezüst-blond csipke ruhát viselt. Magatartása oly méltóságteljes volt, szinte meglepő egy tizenhat éves fiatal leánynál. Egyrészt nász - másrészt gyász. Rainer főherceg fiát, a szép, fiatal Frigyes főherceget elragadta a halál kérlelhetetlen angyala. Édes anyja, Mária főhercegné vigasztalhatatlan. A fiatal Ferenc főherceg - a mai uralkodó - a napokban tért haza Pestről, ahol István főherceget, mint a vármegye főispánját installálta. A tizenhét éves főherceg az egész uralkodó-családban legjobban beszél magyarul, ezért küldötték őt. A magyarok tomboltak a lelkesedéstől. Kossuth a haza reményének nevezte..."

Mennyire változtak aztán az idők nemsokára. De még egy darabig tart a március előtti stagnáció, a slendrián uralmának végső napjai. Mert 1847 decemberében, Speth báróné, - aki különben is nagyon kultiválja ezt a genret, - ráér pletykákról referálni: "A kissingeni saison elég mozgalmasan folyt le. Schönbornné kedves társaság volt, nem rágalmaz senkit, de annyira coquette, hogy ez a tulajdonsága a többi jót elhomályosítja. Pálffyné nem maradt sokáig, mert nem mutatkozott udvarló a látóhatáron. Gróf Almássy sem igen jól érezte magát, mert ez még mindegyre secours után néz. Pénz kellene neki. Esterházyné egy csinos kísérővel érkezett, valami Meskó kapitánynyal. Mindig együtt kocsiztak, egy házban laktak. Némelyek megszólták - mások irígyelték a hercegnét. Annyi igaz, igen szép szemei voltak annak a magyar gavallérnak --"

Az 1848-iki események előszelét Ugarte grófné jelzi Sickingen grófnénak, de Scharnhorst Sophie még január 7-én kelt levelében egészen nyugodtan referál a "kedves, kecses kis főhercegecskék viruló egészségéről." Megemlékezik Mária-Lujzának, Napoleon feleségének temetéséről. "Bombelles és Zobelné kísérték holttestét Pármából." Szegény, sokat szenvedett asszony. Schwarzenbergné mondta, a császárné igazán szerette Napoleont, aber er hatte viel am Kerbholz. Aztán, leider, a vér, a szenvedély elragadták, ezért nem lehet a históriában olyan neve Mária-Luizának, mint ahogy lehetett volna. De mon Dieu, a falaknak is fülei vannak. Minek beszéljen ilyesmikről egy kis szürke udvari dáma... Át is tér mindjárt egy deliciőz darabra "Dorf und Stadt" amelyet a "Burg"-színházban adtak, s Mártha első előadására a Karnthner-thor-ban. Január 31-én a "Zajló Carneval"-t említi, amely elég vidám: "Sok Rout, minden szombaton soirée dansante Eszterházy Pálnéval, de Schwarzenberg Louisék ez idén csöndesek. Metternich hercegnél minden este whist-partie." Februárban műkedvelői előadást tartottak a fiatal főhercegek: "Megjelent az egész udvar, Ferenc császár özvegye és Zsófia főhercegné, aki mindinkább előtérbe lép. Tulajdonképen mintha ő lenne a császárné, nem a csöndes, szelíd Ferdinánd még szelídebb neje, Mária-Anna. Az előadás pompásan sikerült. Kotzebue "Pagenstreiche" című darabját adtuk. Ferenc főherceg - I. Ferenc József - elragadóan, igazi művészi temperamentummal adta Fritz Hurlebusch szerepét. Az élőképek is gyönyörűek voltak. Metternich Richard, mint madarász Henrik császár pompásan festett ó-német costume-jében."

Április 9-én már igen komolyan, desperátán ír Sophie bárónő: "- - istenem, istenem. Rémes dolgokról írhatok neked. Néhány hét alatt éveket éltünk át. Ezek a rettenetes zavargások. Kravall minden vonalon. Mi lesz a birodalommal?? Tavaszos, szép az idő. De milyen tavasz ez! Meg se ismernéd a te régi, kedves Bécsedet, édes Évám. Fehérkokárdás Nationalgarde, mit mondasz hozzá. A régi rend fenekestől felfordult. Szabadsajtó! Utcahosszat árulják a lapokat. Az érdekesebb eseményeket belőlük rikácsoló hangon kiabálják az elárusító asszonyok. Ilyen szörnyek lehettek a terreur asszonyai. Április 1-én, a vörös-fekete-arany trikolort az István-templom tornyára tűzték a diákok. Naponta folynak a hazafias demonstrációk. A császárnak egyre ki kell állani a balkonra és hajlongni a nép előtt. Micsoda idők... Nagybátyád, Hoyos, áll a nemzeti gárda élén, de mennyi keserű tapasztalatot szerzett eddig is a csőcseléktől. Az arisztokrácia ezen a tavaszon igen csöndes. Teljesen visszavonult. Még a színházba se járunk, se a Práterbe. La Bande joyeuse de la crème a cheval, teljesen eltünt a fák alól. Sándor Móric se ugratja ott már paripáját. Az most Magyarországon lármázik. Képzeld, részt vett a macskazenében, amelyet Metternichnek adtak! Az első alkotmányos 1-ső május a Práterben, képzelheted, hogy festett! Csupa szegényes toilette, szegényes szalmakalapok. Az arisztokrácia pénzét az Olaszországban küzdő dicső hadsereg (?) katonáinak, sebesültjeinek küldi. A császár és Ferenc főherceg kocsiját diákok kísérték. Policáj nincs többé, minden össze-vissza megy..." Az olaszországi első győzelmek azonban lelkesedéssel töltik el Sophie bárónőt. "Hősiesen küzdött az ifjú Ferenc főherceg is, akit nem lehetett visszatartani a hadba való meneteltől. Noha Zsófia főhercegnő azóta se nem él, se nem hal."

A tiroliakról dicséneket zengenek az udvari dámák. 1848 május 2-án Innsbruckból írja Auersperg Friderika: "Jól esik látni, vannak még a császárnak olyan alattvalói is, akik nem parancsolni, de engedelmeskedni kívánnak. Az uralkodó család a nagy kastélyban lakik. Csönd mindenütt. Az ablakok alatt gyors suhanással siklik a szép, kék hullámú folyó. Itt még van élet, van hűség..."

Annál keservesebben panaszkodik május 22-én, Bécsből, Sophie bárónő. "Valóságos vad csordák, középkorbeli táborok lepték el a Glacis-t. 20-30.000 ember baltákkal, ásókkal meg akarta ostromolni a Burg szent falait, szétrombolni Ferenc császár szobrát. Az utcákon barrikádok... Terreur, ez a terreur, írtózatos. Zsófia főhercegnő sírt, királyi fenségem és én, zokogva borultunk előtte térdre..."

A hyperloyális feketesárgaságtól színte csöpögnek ezek a sorok; úgy, hogy magyar emberben még olvasásuk is émelygést kelt. "- - a prágai események is irtózatosak. Egész huszárezredek szöknek meg hűtlenül a zászlótól. Oh, azok a rebellis magyarok. Ha nincs a nemes, bátor Windischgraetz herceg, ki tudja, milyen sorsra jut a császári ház, a monarchia... Windischgraetz Radetzky után az első hős! A szegény Lichtenstein Andi elesett a harcban, für Kaiser und Vaterland... Véres könnyeket tudnék sírni, mi lett a hatalmas monarchiából, amely hívatva volt egész Európának parancsolni."

Júniusban is csupa háborús hírekkel foglalkozik Sophie bárónő: "Radetzky babért-babérra arat Itáliában. A napokban gyász-istentiszteletet tartottak a becsület mezején elhullottakért. A fiatal Széchenyi is odaveszett. Hackingban vagyunk. Királyi fenségem 8-án meglátogatta Dietrichsteinnét Badenben. Ott vannak Taaffeék is. Szegény Hildegarde főhercegné is rengeteget szenvedett a prágai rémes napokban. Végre kis fia meghimlőzött és el is húnyt."

Sophie bárónő, 1848 októberben, az egész udvarral Olmützbe menekül. Onnan emlékezik meg az utóbbi idők eseményeiről: "- - de talán már vége lesz ezeknek az irtózatoknak. Mayerhofer elutazásunk előtt mondta: olyan napok nem lesznek többé, mint a márciusiak és májusiak voltak. Most végre a magas udvar, Olmütz biztos falai mögött, nem félhet a gyalázatos magyar lázadóktól - -"

Ebből is láthatjuk, milyen véleménynyel voltak bécsi körök mindenkor Árpád nemzetéről, amely annyi vért, vagyont áldozott Ausztriáért. Amely trónját Mária Terézia és Ferenc császár alatt is annyiszor megmentette a végösszeomlástól. De ki emlékeznék arra a sok-sok, szegény magyar fiúra, akik porosz, olasz és annyi más idegen földön pusztultak el, idegen ügyért, ki azokra, akik Sadowánál, Boszniában, ignotis perierunt mortibus illi - a sasos zászló árnyékában.

"- - Hackingban voltunk még, amikor Wasa herceg egy napon sápadtan rontott be, s értesített Latour irtózatos haláláról. Az út is rettenetes volt idáig. Rossz parasztházakban tanyáztunk éjjelre. A legmagasabb uraságok is. Útcsinálók, az országút mentén, gyakran emelték ránk öklüket, kiabálva: Ha schwarzgelbek vagytok, széthasítjuk a fejeteket. Brünn egész lázadásban állt. A gyalázatos sajtó felbújtotta a békés morvákat. Itt, Olmützben végre, Schneeburg kanonok bocsátott az én királyi fenségem részére egy igen kényelmes, hatszobás lakosztályt. A császári család a Rezidenciában lakik. Itt van Windischgraetz és a modenai herceg. Mikor a bástyákkal körülvett városba, a felvonó hídon át berobogott kocsink, olyan nyugalom szállt meg, aminőt nem éreztem a márciusi napok óta."

Speth báróné is búslalkodik Würzburgban 1848. nov. 11-iki kelettel írja, mennyire megváltoztak egy év alatt a dolgok. A nemesség, ime, nulla. Semmise maradt, csak a puszta név, minden előjogok nélkül: "adja Isten, hogy Magyarországon is mielőbb helyreálljon a rend; hogy a magyarok is kialudják a szabadság mámorát, ami őket megrészegítette. Mialatt levelemet írom, hozzák a hírt a magyarok egy újabb vereségéről, így hát remélhető a mielőbbi teljes megadás. Hála istennek! Welden, akit most neveztek ki bécsi kormányzóvá, szintén az az ember, aki a császárvárosban rendet csinál... A párizsi ruháidat, kedves Évám, ma postára tettem. Csak meg ne rémítsen a rettenetes vám..."

Milyen tarka össze-visszaság. Egy nemzet leigázásáról, meg a párizsi rongyokról egy füst alatt ír az osztrák születésű bajor báróné. Felületesen, asszonyosan. Mint az olyan saját akaratnélküli lény, akit rendesen külbefolyások, áramlatok, rokonok, környezet inspirálnak. Ferenc főherceg trónralépéséről december 5-iki kelettel, túláradó örömmel ád hírt Scharnhorst Sophie:

"- - mily boldogság! A legszebb, leggyönyörteljesebb napját éltem át életemnek; a napot, mikor a tündöklő, ifjú csillag először ragyogott Európa egén."

Ez a "tündöklő ifjú csillag" I. Ferenc József, akinek javára a "jóságos, gyöngédszívű onkli, Ferdinánd császár, lemondott." Scharnhorst bárónő természetesen nem említi, micsoda intriguái a kamarillának előzték meg ezt az önkéntes lemondást, nem azt, mennyire puhította az energikus Zsófia főhercegné szegény gyámoltalan sógorát, s hányszor tálaltatta elébe a kirschenstrudel-t meg a speckknédlit, kedvenc eledeleit...

"Nyolc órakor történt az összejövetel, - írja Sophie báróné. - Senki sem tudta, mi következik. Mikor a lemondási okmányt felolvasták, az egész udvar rendkívül meglepődött. Mindent leírnak az újságok, én csak arról tudósítalak, amit éreztem, mikor Ferdinánd megáldotta, megölelte térdelő unokaöcscsét, s lelkére kötötte, uralkodjék dicsően, igazságosan apái trónusán. Sírt Ferdinánd császár, Ferenc főherceg is, de mi mindnyájan zokogtunk. A tanácsházból heroldok hírdették ki I. Ferenc József trónralépését. Az őrség fegyverbe állt. A dobokat megpörgették. Ezek után a fiatal császár valamennyi főhercegtől, Windischgraetz hercegtől, Jellassichtól, a mi hősünktől követve, a néphymnus hangzatai mellett vonult ki a kastélyból. Zsófia főhercegné nyitott kocsin, örömtől ragyogó arccal követte kedvencét, mellette Erzsébet főhercegné ült. Az én királyi fenségem kocsijának is igen jó hely jutott, úgy hogy teljesen láthattam a menetet. Még az idő is kedvezett ennek a világtörténeti eseménynek. A téli nap pazarul szórta sugarait s fény volt kint és bent a lelkekben..."

Erre a fényre ugyan sötéten borult az a kis magyar árnyék, amelyet még akkor Olmützban nem akartak meglátni.

Átallom leírni, hogy lelkesedik tovább az osztrák udvari dáma, hogy írja le a hálaadó istentiszteletet, amelynél Zsófia főhercegné oly átszellemült arccal térdelt: "mint egy angyal, aki föladatát teljesítette." Megemlékezik még az udvar elutazásáról. "Külön udvari vonat vitte Ferdinándot Prágába. A pályaudvar zsúfolásig megtelt, ezer és ezer torok éltette a távozó császárt. Mindenfelől kendők lobogtak." Ír még a kivilágításról, az első küldöttségekről, amelyeket az ifjú uralkodó fogadott, aztán a díszelőadásról, amelyet "- I. Ferenc József trónralépésének örömére az olmützi városi színházban tartottak. Mártha dalmű került színre. Zsófia főhercegnő szinte tündöklött az örömtől s a gyémántoktól."

Speth Crescence báróné is ujjong a "forradalom leveretésén", s dühösen kel ki a "Rebellhund"-ok ellen. "- - Haynau rendet csinált végre. De azért sokan megmenekültek; dieser Kossuth, dieses Scheusal von einem Menschen!" Azért panaszkodik, hogy mindet miért nem akasztották föl, s hogy "milyen komiszság Angliától, úgy ünnepelni a szürke fiskálist" - Kossuthot. - Érdekes itt, amit Auffenberg Norbertről ír, akiről kitünő írónk, Eötvös Károly, egyik régi novellájában olyan szépen emlékezik: "- - Talán emlékezel még a romantikus kis poétára, báró Auffenbergre? Sch. Sophienak tetszett egy kissé valamikor. Ő is elég romantikus. Nos, ez az Auffenberg teljesen revolutionárius lett. Carlsruhéból egyenesen Magyarországba ment, s ott az insurgensekkel verekedett. Azt mondják, elfogták, fölakasztották. Tényleg a romantikus kis Auffenberg lenne az, aki Münchenben olyan őrületes rajongással szeretett egy érdekes szőke asszonyt... Te már tudod, kit. A szőke asszony még megvan. De valószínűleg elfelejtette a kis poétát, akinek sírján die armesünder Blume weht... c'est la vie... Tudd meg, édes Évám, bécsiektől, az a felakasztott insurgens volt-e valóban a szőke asszony trubadurja? - - stb. stb."

1850 telén nagyon élénk a bécsi farsang. Sophie bárónő temérdek mulatságról ír, s minden mulatság csillaga az ifjú császár. A pulcher puer - így nevezték akkor I. Ferenc Józsefet - körül forog az egész arisztokrácia, Sophie bárónő szerint az egész világ.

"- - les jours se suivent mais ne se ressemblent pas - írja 1850. január 13-án - minden nap új fényt, mulatságot hoz. A fiatal császár szenvedélyes táncos, kitünően táncol. Mazurkát és polkát kivéve, minden táncban résztvesz, s ő személyesen hívja fel a hölgyeket. Micsoda kegy! Már két alkalommal választotta cotillon-táncosnőül Ugarténét. A boldog! Remek toiletteje volt utóbb. Rózsaszín atlasz, blond csipkékkel. A császár az első keringőt Dietrichstein Klotilddal, a másodikat Apraxin grófnővel táncolta. 16-án nagy bál lesz Zsófia főhercegnő termeiben. A katonatisztek, épen úgy mint a császár, Waffenrock-ban táncolnak. Jellassichot a cotillon hölgyválaszában majdnem széttépték. Hősünk kalapját és kardját ilyenkor a parkettre helyezte s mindenki tiszteletteljesen csinált neki helyet. János főherceget igen szívesen fogadta az uralkodó család." Akkortájban volt ez, amikor fentemlitett főherceg egy postamester leányát vette feleségül. Utána is teszi Sophie bárónő: "a császár nejének a merani grófnő címet adományozta. Sok a szép, fiatal leány az idén. Dietrichstein Clotilde est la reine des bals, utána következik Waldstein Caroline, Schwarzenbergéknél is lesz nagy bál. Szóval, mulat Bécs..."

Akkoriban volt ez, amikor nálunk igen szomorú farsangok járták. Mikor néma csönd, gyász borult Magyarországra s egyetlen nóta mellett vígadt sírva a fiatalság: megvirrad még valaha...

Ugyanekkor Speth báróné is ír a würzburgi farsangról, ahol óriás feltünést keltett egy bálon Taxis herceg leányának - Regensburgból - több milliót érő gyémántékszere: "azt mondják, férjhez megy. Valami fiatal Kesselstadt-ról van szó, anyja Stockau-leány. Hát Buttler Sándorhoz mit szólsz? Egy kis hadnagy, vis-à-vis du rien, most Magyarországra megy milliomos nagybátyjához, és ha vallását megváltoztatja, örököl s tagja lesz az első táblának. Csinos carrière, nemde!"

Sophie bárónő a nyugodtabb viszonyok közt visszatér régi kedvenc szórakozásához. Sokat jár színházba. Március 19-iki kelettel írja: "La Grange jutalomjátéka a Prófétá-ban, remekül sikerült. A kiállítás tündéri, úgy a korcsolyázás, mint a korcsolyázási menet. Ander énekelte a címszerepet, kitünően. Ma este La Grange Zsófia főhercegné estélyén fog énekelni. Az idén kevés jegyes-pár van. Montenuovo herceg Batthyány Júliával váltott jegyet. A fiatal császár pompás színben van. Napról-napra szebb lesz... Itt küldöm a kivánt fűzőt. Párizsi modell. Beteges vagyok. Sok a fáradság. Meghültem, torkom fáj. Egy igazándi udvari dámának Pappendeckel-ből kellene lenni, hogy ne érezzen semmit. Csorich Sophie meglátogatott múlt héten."

A pletyka egész áradata Speth bárónénak Würzburgban 1850. ápril 29-én kelt levele: "...annyi az on dit, a sok esemény, nem is tudom, hol kezdjem, drága Évám. Mit mondasz a bán házasságához, - egy tizenöt éves leányt vesz el..." Ez a Jellassichné volt az, akit annak idején a fiatal császár annyira kitüntetett, akivel majdnem minden tour-táncot táncolt azokon az estélyeken, amelyeket Zsófia főhercegnő fia szórakoztatására oly sűrűn adott, s amelyeken az osztrák arisztokrácia legszebb hölgytagjait összegyűjtötte. A főhercegné azt mondta, nehezek az uralkodás gondjai, a fiatal vérnek szórakozás is kell. - "Schönborn Irén elhagyja Prágát, bár ez igen nehezére esik, sehogy sem tudja magát belétalálni, hogy les jours fêtes sont passé pour elle... Te értesz. De legérdekesebb egy fiatal pár most nálunk, gróf Stadion Rudolf és egy volt Baillou báróné - Hadik Gizella grófnő. Az asszony vallási órákat vesz egy evangelikus paptól, mert át akar térni s férjhez menni Stadionhoz. Sokan azt állítják, már régi láng. Évek előtt is utazgatott Stadionnal, Marienbadban is jártak. H. G. aztán elment Bécsbe vagy Magyarországba... de Stadion egyre kutatott irkált utána, halálos beteg is lett egynéhányszor és ma chère, alte Liebe rostet nicht, a kis báróné most megint itt van hűséges lovagjával. Kérdezd meg Taaffenét, mit tud ennek a Hadik Gizellának a körülményeiről. Nagyon érdekel..."

Speth bárónét, úgy látszik, minden pletyka érdekli. Mert él-hal az on dit-ért, s levelei mindig spékelve vannak az ilyenekkel.

1851. június 22-én kelt levelében, elegikus hangon emlékezik meg Sophie bárónő Elsler Fanny búcsújáról. A lelépő dívát: "- - koszorúkkal, virágok özönével, nyomtatott versekkel árasztották el. A versek közül temérdek selyemre, drága atlaszra volt nyomva. Fanny remekelt! Szebb, bájosabb volt mint valaha. Taps és taps, éljenzés. Valóságos március előtti színházi estét ünnepeltünk. De engemet rendkívül megrendített az egész eset. A művésznőt temettük, aki 21 éven keresztül bájolta el Bécset. Legyezőm mögött sírtam. Egy kicsit magamat is sirattam. Saját ifjúságomat, a visszahozhatatlan múltat..."

A következő levélben "Mm. Mille affaires"-nek mondja magát Sophie bárónő, s mentegetőzik, amiért hanyag levelező. Itt említi a fiatal Dietrichstein halálát, aki Tatán, Esterházyék vadászatán meghült s elhanyagolt tüdőgyulladásban meghalt: "- - a szülők vigasztalhatlanok. A család kihalóban van. A hercegnek csak egy fia van, Móric gyermektelenül halt el." Ir a császárnak valami utazásáról, amelyet a horvátországi vízáradás miatt szakított meg.

Speth Crescence, Würzburgból - 1851. november 5. - az angolok ellen dühöng: "- - Hallatlan Kossuth angliai ünnepeltetése... és mégis, a mostani fiatal uralkodó alatt hatalmas leend Ausztria s eltiportatik a csőcselék, a rebellis-népség. Palmerstonnak nem tartok akasztófát eléggé magasnak. Ő az oka, hogy a magyar emigránsokat keblére fogadta a szigetország. Reménylem, Bécsben minden angol szokást, ruhát etc. sutba dobtak..."

1852 januárjában sok Bécsben a grippe-beteg. Sophie bárónő királyi fensége is szenved s ezért a hű udvari hölgy kevesebbet írhat. A karácsonyestét Zsófia főhercegnőnél töltötte, s megemlíti, a fiatal császár több igen szép íróasztaldíszt kapott, többek közt, porcellánból, a híres generálisokat, élükön Radetzkyvel: "Ezek a generálisokat ábrázoló porcellánfigurák most Bécsben nagyon divatosak."

A grippe egyre jobban dühöng a tél folyamán. Alig van ház, ahol ne lennének betegek. Más ragadós, súlyos bajok is uralkodnak. Rainer főherceg halála pedig véget vet a farsangi szórakozásoknak. Megemlíti itt, hogy "Ugartenét már nem tünteti ki a fiatal császár. Úgy látszik, elle n'a pas le talent de conserver les affections. - Különben is utóbbi időben igen mondaine társaságba keveredett. A Festetich-lányok, a néhai palatinus volt főudvarmesterének leányai igen szépek. Új csillagok most..."

A Libényi-merényletről irtózattal emlékezik Sophie bárónő "- - ma is remegek, amikor leírom. Isteni fiatal uralkodónk esete gyászba borította egész Bécset. De mekkora volt az öröm, amikor a veszély elmúlt. Az elvakult, gyalázatos magyart fölakasztották. Sírjába az egész birodalom átka kisérte. Zsófia főhercegné éjjel-nappal ápolta drága fiát. Mikor először ment a Burgtheater-be, a közönség egy negyedóráig tapsolt és éljenzett a legnemesebb, áldozatkész anyának. Ilyen ovációkban részesült a fiatal császár is. A hálás fiú édesanyjának egy remek, rubinszívvel ékesített karperecet ajándékozott fölgyógyulása után. A karperecen egy kis medaillon is van, ebbe fiának haját rejtette el a főhercegné, aztán megjegyezte, a rubin a császár vérének kiömlésére fogja emlékeztetni: Ja, das ist ja eben der Witz, liebe Mutter, felelte az ifjú uralkodó. Zsófia főhercegné a bátor, önfeláldozó, hű Odonnelt egy széles aranygyűrűvel ajándékozta meg. A gyűrűt óriás türkiz ékíti, alatta rejtek, amelybe a császár egy véres hajfürtjét zárták. A gyűrűn következő fölirás áll: Gott vergelt's."

Speth Crescence 1853 májusában az akkor oly divatos asztaltáncoltatásról ír: "- - Sensheimné azt állítja, nála egy kis asztalka valósággal futott. Münchenben is táncoltatják az asztalokat. Még udvari körökben is."

Érdekes Scharnhorst Sophie levele a császár első magyarországi körútjáról. Természetesen ezt is bécsi szemüvegen át nézi "- - Uralkodónk magyarországi útja valóságos diadalmenetté alakult. A forradalom utolsó emlékeit is eltörülte ez az út, ami Zsófia főhercegnét végtelenül boldoggá tette - -"

Sophie báróné valószínűleg sohasem hallott Arany "walesi bárdok" című balladájáról, mert említi: "- - a tartomány legelső költői vetélkedtek a dicshymnuszok írásában. A legelső családok fiaiból alakult bandériumok üdvözölték, minden kastély fellobogózva, virágdíszben pompázott." Persze, a császárvárosban nem igen mesélték el akkor, hogy azok a legjobb családok többnyire kalucsnis Beamter-familiák voltak, sem annak a nemes úrnak az esetét, aki Grünne kérdésére, mivel szolgálhatna, így felelt: "Csak azzal, ha mielőbb kimennek a határból Uraságtok." Ösmeretes, hogy a nép megátkozta egyik gróf Sz-t, aki tényleg valami bandérium élén lovagolt. Mikor aztán a forró nyári napon, a nehéz díszruhában, gyors nyargalástól gutaütés érte, tompa megdöbbenéssel mondta mindenki: Isten itélt. Sophie bárónő említi még az ünnepeket, amelyekkel a visszaérkező császárt fogadta Bécs, aki látszólag nyugodt volt, hogy a háládatlan, barbár magyarok földjét ilyen szerencsésen háta mögött hagyta...

1853 június végén megemlékezik Wasa Carola hercegnőnek a szász királyi herceggel való lakodalmáról "- szegény Gusztáv herceg rendkívül sokat szenvedett ezalatt. Oldenburgba ment rokonaihoz, miután egyetlen leányát nem kisérhette a templomba..." A herceg ugyanis nem találkozhatott nejével, Luiza badeni hercegnővel, akitől egy csúfos botrány miatt vált el. Ugyancsak ebben a levélben említi Hunyady Júlia eljegyzését, aki: "boldog menyasszony. Vőlegénye Obrenovics Milos, igen derék ember, kár, hogy még a nagyapja disznópásztor volt. Hunyadyné, leánya és a vőlegény most Mária-Cellbe zarándokolnak: Pour prendre congé de la Madonne, jegyezte meg a rossz nyelvű Auersperg herceg, miután Júlia áttér a görög nem egyesült hitre. A mise elhagyása itt épen megfordított arányban állt, mint IV. Henriknél - t. i. Obrenovics már előre 40.000 forint adósságát fizette ki a leendő anyósnak."

Július 28-án "a palatinus kisebb leányának", Mária Henriette főhercegnőnek esküvőjéről tesz említést Sophie bárónő. "- - a főhercegi menyasszony esküvője, per procura, Bécsben lesz. A vőlegényt Károly főherceg helyettesíti. Az esküvő, hír szerint, augusztus 4-én lesz. A főhercegnőt mint főudvarmesternő Clam Zelina kiséri, vele mennek még gyermek- és ifjúkori barátnője, egyik Festetich-leány és Wrbna Rózi. A vőlegény, Brabant hercege, igen csinos, rendkívül fiatalosan fest, alig látszik tizennyolc évesnek. Mária-Henriette elragadóan bájos; rózsás ajakkal, nefelejcs szemekkel. Tizenhat éves, de korára igen kifejlett. Rajong a zenéért. Menyasszonysága idején is sokat foglalkozott zenével. Énekelt gyakran, többnyire magyar dalokat. Ezt Zsófia főhercegné nem szerette. Meg is jegyezte: A volt palatinus gyerekei csak nem tudják elfelejteni azt a betyár országot - -". Valóban, a belga királyné soha sem feledte el szülőföldjét s még élete utolsó éveiben, a brüsszeli kiállításon megtekintve a magyar osztályt, Návay Aladár és Lederer Sándor előtt megjegyezte: Örülök valóban, hogy hazánk így kitett magáért. De viszont a dicsőült királyné emléke is feledhetetlen a magyarok szivében.

1853 őszén meghalt Scharnhorst Sophie királyi fensége Amália svéd hercegné. Azután kissé megritkultak a levelek. Gyászol a hű udvari dáma és semmi mulatságban nem vesz részt. Csak: "a kedves, édes kis Lajos főherceg első áldozását néztem végig. Meghatóan áhítatosan viselkedett a drága gyermek..." Aztán említést tesz Metternich Melanieról, aki "Zichy Pepihez ment férjhez. Egy olvasó soirén is voltam Zsófia főhercegnénél. Rettichné, a Burgtheater tagja, olvasott igen szépen."

Ferenc József vőlegénységéről találunk még egyetmást. "A fiatal császár sugárzik a boldogságtól. Zsófia főhercegné megmutatta nekem a ruhaszövetet, amelyet fenséges férjétől az esküvőre kapott, 10 rőf 300 forintba került. Drága kedves uralkodónk Münchenben bájos menyasszonyánál tölti a karácsonyt", 1845 február havában már az egész arisztokrácia csak a császári nászra készül. "Olyan toilettek, aminők Demetre-nél, Prévot-nál láthatók, tündérországba valók" - írja Sophie bárónő. "Az esküvő után fényes udvari bál lesz. A mézesheteket a fiatal pár Laxenburgban tölti." Speth Crescence is ir a "dicső jegyespárról." Említi, hogy Würzburgban, Münchenben, de egész Bajorországban örülnek a frigynek, hogy Lajos király is nagyon szereti az osztrák császárt s hogy: "Csak Sensheim igen reselvált. Nem lát boldogságot Erzsébet hercegnőnek ebben a frigyben. Oh, le pauvre petit sot - -" Pedig ez az aprócska bajor diplomata vagy mi lehetett, talán előre sejtette, hogy az ő életvidám, szabadon nőtt hercegnőjük elhervad, elsorvad majd a bécsi levegőben, a spanyol udvari etikett kínos, prokrustesi ágyában.

1855. március 6-án ugyancsak Speth Crescence írja "- - tegnap este Miksa herceg, aki most itt Würzburgban incognito él, tegnap este hírt vett a császárné lebetegedéséről. Leánykája született. Ezért igen haragszik Zsófia hercegné. Stadion még mindig itt van a szép Gizellával és jobban rajong érte, mint valaha. - -"

Sándor Pauline grófnő, a második császárság idejében oly nagy szerepet játszott Metternichné, 1856. május 10-én Sternbergné-Sickingen Carolinenak írja: "- - esküvőm jövő hónap 24. vagy 25-én lesz, itt Bécsben. A nuntius fog esketni. Vőlegényem szombaton, folyó hó 14-én elutazik Drezdába s csak június 15-ike körül tér vissza Bécsbe. Mink is elutazunk haza, Magyarországba, leveleidet kegyeskedj ezentúl következőleg címezni: Comtesse Pauline Sándor, Bajna. Hongrie par Vienne et Gran-Nána. Ha a nyarat Ischlben töltitek, okvetlenül fogsz szüleimmel találkozni, stb. stb." Valami gyászesetről is emlékszik a grófnő, amely a Sickingen-családot érte s úgy az ő, mint szüleinek legmélyebb részvétét jelenti. Ir még az Andrássy és Festetich családokról egyetmást s levelét utóirattal végzi.

Scharnhorst Sophie még 1856 novemberében is hosszú leveleket ír. Emlékezik nehány estélyről, amelyet Zsófia főhercegné adott s amelyen a bájos, ifjú császárné is résztvett. Többek közt említi, mennyire érdeklődik az uralkodó neje a költészet iránt: "- Múlt estén Rettichné olvasott föl, igen szépen, Thomas Moor költeményeiből. A színházban az Alphea című balletot adják, óriási sikereket arat egy új ballerina, Taglioni Mária - -".

Egyre fogynak-rövidülnek a levelek. Sophie bárónő öreg és "nem is történik már annyi mindenféle Bécsben, mint hajdan, vagy csak engem érdekelnek az események kevésbbé" - írja rezignációval. 1857 június havában még megemlékezik a kis Zsófia főhercegnő, az uralkodópár első gyermekének haláláról.

"- - ennek is azon az utálatos Magyarországon kellett történni" - tör ki Sophie bárónő, mintha bizony a halál válogatna hely, idő és tér közt. Mintha nem egyenlőképen sujtana királyt és koldust.

Rudolf trónörökös születése évében, az általános öröm közepette ér véget a levélváltások cyclusa: "az ég küldött angyala ő, akire a hatalmas monarchia várakozással néz. A császár túlboldog. A császárné sohasem volt ilyen szép. Rudolfnak fogják keresztelni, az első dicső Habsburg után. Bécs és az egész birodalom örömben úszik. A császárné több magyar fogoly amnesztiáját kérte felséges férjétől. Ez nem tetszett Zsófia főherczegnének. "A magyarok nem érdemlik, mert mindig lázadók..." Irja Sophie és levelét így végzi: "isten tartsa, éltesse Rudolf trónörökös ő fenségét. Dicsősége sugározza be egykoron az egész világot..." A kapucinusok bécsi kriptájában porlad a daliás királyfi. Élete virágában hagyta itt a földi életet, tette semmivé a hozzáfűzött sok reményt, várakozást. Nem akart se hatalmas, se irigyelt lenni, csak boldog. És ez az egyetlen vágy talán, amit halandónak nem enged meg a végzet. Ez az, amit ha elértünk is egyszer, könyörtelenül követeli vissza tőlünk a kaján sors.
sayuri, 2012. április 17. kedd, 05:10
Címkék: Sickingen-Evelin Hohenberg, Scharnhorst Sophie, Auersperg Friderika, Metternich hercegné, Sándor Pauline, Ferenc József,
Kommentek
Aranyosi Ervin: Szeretek egy nőt!
Aranyosi Ervin:

Szeretek egy nőt!

Szeretek egy nőt már nagyon-nagyon régen,
s ezt jó szemmel nézi az én feleségem.
Nem is tiltakozik, szeretettel hagyja.
Igaz ő neki is ugyanaz az anyja.

Mielőtt azt hinnéd, húga, vagy nővére,
el kell mondjam, nem az, mert nem a testvére.
Akkor vajon ki is, akit úgy szeretek,
akivel e létben oly boldog lehetek?

Hát most elárulom, kit szeret a szívem,
kihez ragaszkodom sok-sok éve híven.
Mert egy nőt szeretek, s ő a feleségem,
ki az én utamat velem járja régen!

Bizony, ő az a nő, érted már a dolgot?
Vele vagyok régen felhőtlenül boldog...

Aranyosi Ervin
kkm, 2017. augusztus 16. szerda, 20:22
Egyes Számok Állítólagos Jelentései - Számmisztika
szellemi és az anyagi konfliktus száma, az összetett számok közül a legbonyolultabb. Jelképezi az anyagiasságot, igyekszik megsemmisíteni a természet spirituális oldalát, ám a pénzhajhászás és az örökös előnyhöz jutás rendszerint veszekedéseket kelt, torzsalkodásokat, háborúskodást, perpatvart okoz, a megosztó taktika állandó ellenséges légkört teremt. A 18-as embernek vigyáznia kell ,,barátaira" és ellenségeire egyaránt. A rossz hatás csökkentésére a legjobb gyógyír a becsületes, megbocsátó, szeretetteljes viselkedés, mert így rombolhatók le a 18-as korlátai.

18-as: állandó konfliktusokat jelez, jogtalan előnyhöz jutást, pénzhajhászást.

18. A lélek sötét éjszakája

Az érzelmeket jelenti...a lelki folyamatokat...azt a kiszámíthatatlanságot a dolgoknál, szavaknál...amiknél nem tudjuk előre, hogy mennyire akadályoznak majd a cselekvésben...a gondolkodásban. Jelenthet túlérzékenységet, depressziót is...

Meg kell tanulni az önelemzést és
eposz, 2017. augusztus 16. szerda, 19:51
Ott vagy otthon, ahol biztonságot érzel...
"Ott vagy otthon, ahol biztonságot érzel. Ahol önmagad lehetsz, megalkuvások nélkül. Ott vagy otthon, ahol átölelnek, és te érzed, történjen bármi, hazaértél, és semmi baj nem lehet. Az otthont, az érzést, nem veheti el tőled senki, mert a lelkedben él. A szívedben nyújt biztonságot, melegséget ad az életednek. Mindegy hova érkezel meg, ha átölelnek, rád nevetnek, veled sírnak és örülnek, hazaértél. Otthon, ahol a csendnek értelme, az ízeknek lelke, az érintésnek őszinte jövője van. Az otthon, benne mindennel és mindenkivel, az érzéssel, a tiéd. A tiéd, amit sosem vehetnek el, sosem rombolhatnak le, hiszen benned, bennetek él. Az otthon Te vagy, és azok, akik tiszta szívvel, szeretettel várnak. Haza."

(Theodorovits Andrea)
pmarika65, 2017. augusztus 16. szerda, 18:44
Milyen egy szívvel szerető férfi?
finoman megérinti a kezem az asztal fölött. Szeretem, hogy csak ő van, és én, és hogy nem teszek semmit, mégis minden úgy van, ahogyan lennie kell.

Szeretem, hogy nem csak a feromonok csapnak össze vadul, és írnak le bonyolult kémiai egyenleteket, tudom, így hamar kifogyna a testi vonzalom tankja, és a szenvedély alábbhagyásával már nem tudnánk mivel újratölteni. Szeretem, hogy egy férfi tudja mindezt, hogy minden nap egyre közelebb ülni várakozó öröm és csiklandó boldogság. Türelmesen, szeretettel kibontani egymás lelkének rétegeit manapság divatjamúlt, és unalmas tevékenység, mi mégis alkalmazzuk, mert az igazán jó dolgok azokhoz érkeznek el, akik várnak.

Szeretem, ha egy férfival testi, lelki komfortérzetet élhetek meg. Szeretem, ha nincs bilincs a nyelvemen, ha igazi énemet mutathatom, ha nem akarok mindenáron egy tetszetősebb, ideálisabb személyiséget bevetni kétségbeesetten, és szerencsétlenül, a várt siker érdekében. Szeretem, ha egy férfival felszabadultan kommunikálhatunk, ha
katalinkohut, 2017. augusztus 16. szerda, 12:43
Útnak eredünk és szeretjük egymást
zsebemben,
mégis odább mentem, hogy szájkosarat vegyek, undok
szájkosarat, mert "ebzárlat" van, a városatyák így
fundálták ki, hogy elkeserítsék városi sétánk
perceit és - ó, nincsen elég baj az emberi fajjal, -
szájkosaratlan ebekre lesengnek a kajlabajúszu
rendőrbácsik a sarkon, amíg vidoran fütyörészve
sétafikálnak a tolvajok és betörők körülötte.
Látod-e most már, hogy milyen áldozatos szeretettel
érzek irántad, Tinti barátom, elég a bizonyság?
Szinte fölösleges is bizonyítanom, érzed amúgy is,
hosszu vöröslő nyelveddel belenyalsz tenyerembe
s kéjesen elmordulsz... Ám peckesen és vicsorító
foggal jársz, ha veszélyt szimatolsz közeledni felénk a
külváros gyanus uccáin vagy az erdei cserjék
sanda homályából: feltámad benned a farkas
élő húsba maró, vérengző ösztöne, tajték
evavicus, 2017. augusztus 16. szerda, 11:55
Miden reggel csodálatos, mert benne itt az új remény ! -
- Miden reggel csodálatos, mert benne itt az új remény ! -
"Neked is új reményt ad minden nap,
Adj esélyt a rejtett álmodnak.
A szíved rég valóra váltaná,
Tégy ma esküt rá!" / NOX /
Szeretettel kívánok nagyon szép reggelt Mindenkinek !
klementinagidro, 2017. augusztus 16. szerda, 09:41
Szabolcska Mihály: Szép ősz.
Szabolcska Mihály:

Szép ősz.

Ugy szeretek napsugaras őszön,
Kint járni a hallgatag mezőkön . . .
Mintha e nagy, derült nyugalomba':
Saját sorsom őszi képe volna.

Megnyugovás gondolnom előre,
Ilyen őszön arra az időmre.
Nincs virág, nincs millió madárdal,
De az ég, föld tele napsugárral.

- Gondviselő édes Istenem te,
Ilyen őszt adj az én életemre.
Hagyd tele a szívemet meleggel,
Napsugaras, nyájas szeretettel!

Vasárnapi Ujság 1899. deczember 3.
marcyt, 2017. augusztus 16. szerda, 07:22
Czakóné Ágika
Szia Ágikám!
Én is köszönöm kedves, vígasztaló leveledet!
Az igazság az, hogy semmi kedvem nincs, de azért kicsit feljöttem a donnára, köszönteni a régi pár barátomat.
Szerencsére a nagy hőhullám elmúlt, igaz most megint 29 fok van, de mégsem 38, ami már elviselhetetlen volt.
Ágikám! Vigyázz magadra, reméljük már nem lesz olyan nagy hőség mint volt!

Teljenek jól a napjaid!! Puszillak szeretettel: Ági
agnesst, 2017. augusztus 15. kedd, 18:19
Képek, videók
Szeretettel
borigit
2017. augusztus 06. vasárnap, 17:23
Szeretettel varlak
borigit
2017. augusztus 06. vasárnap, 17:21
Szülinapodra szeretettel
jade54
2017. augusztus 06. vasárnap, 14:57
SZERETETTEL NEKED M..jpg
gosztmagdi
2017. augusztus 05. szombat, 10:41
Szeretettel
marikaszanto
2017. augusztus 05. szombat, 07:06
Örök szeretettel.jpg
katalin_53
2017. augusztus 04. péntek, 08:07
Szeretettel névnapodra.jp
ildikocsorbane2
2017. július 30. vasárnap, 17:20
szeretettel,neked 333.jpg
53ilona
2017. július 20. csütörtök, 11:04
Young_Princess_by_Sick inL
gizellalapu
2010. március 13. szombat, 00:06
Scharnhorst1.jpg
sztana45
2010. május 08. szombat, 08:07
Scharnhorst on sea trials
ucsee
2007. október 13. szombat, 03:30
Scharnhorst date and loca
ucsee
2007. október 13. szombat, 03:30
Scharnhorst at Wilhelmsha
ucsee
2007. október 13. szombat, 03:29
Scharnhorst and U-47.jpg
ucsee
2007. október 13. szombat, 03:29
scharnhorst1.jpg
ucsee
2007. október 13. szombat, 03:29
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.