Regisztráció  Belépés
2018. május 23. szerda | 21. hét | 143. nap | 15:04 | Dezső
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Kovács-Cohner Róbert
Kovács-Cohner Róbert

Éjszakai gondolatok

Van-e oly magány, mi a csillagokéval felér?
Egy csepp domborán dereng mosolyod.
Írmagom emel a kihalt, végtelen sötétbe,
de nem érhetem fel, mert ember vagyok.
Végtelen szőlősök szőnyege siklik tova,
hogy átadja helyét
az emberi öregedés időtlenségének,
míg az esetlegesség lopva hívja elő
arcodon a ráncok mintázatát.

Kupé, van még egy szál cigim,
hajnali egy óra negyven perc,
valahol.

/Résnyire tágult valóságban
fényövezte csillámló sziklafal
tátja a völgyre száját.
Borostyánnal benőtt barlangbejárat.
Mögötte sztalagtitok és egy hotelszoba.
Félig üres whiskys-üveg, te félálomban az ágyon,
csikkek szőnyege, pislogó, hadaró,
kora hajnali lámpafény
az éjszakák sorának közepén.
Linóleum asztal. Kinézek. Vihar.
Már akkor is ezt írtam húsz év múlva.
Húsz év múlva, megfáradtan, eltespedve,
sosem volt, idegen, eggyévált életünk delén.
Aludni fogsz mindjárt. Félálomban heversz.
Reggelre majd újra a most, mikor még nem érzem a számban,
hogy még oly fiatalon majd hol rontjuk el .
mikor talán hajnali kettőkör Örvényesnél
épp te ülsz egy másik vagonban,
s még éjjeli bogárként köröz arcod körül
az eljövő idő.

Húsz év múlva írom. Ki vagy?
Idő. Őrült rángás galaxisok vakfoltjai közt.
Csikkszőnyeg. Befejezett értelemnélküliség.
Kint vihar, ősz talán. Vagy most,
egy kupé koszos sarkában. Mindig írom.
Sosem jön el./

Van-e oly szentség, mely szentebb lehet a csendnél?
Írmagom lüktet némafilmeket testem vászonára,
s a suttogás vonz csak a mindenen túlra,
hogy lássak végre, ha minden hang már elhevert
és érzem, hogy majd újra alhasamba tódul a zsivaj -
Örvényes pályaudvarán egy ösvény nyílik
az erdő mélyébe a szemafor alatt...
talán a csendbe vezet.
Két óra mindjárt.

/Vásár, vurstli, valóság, vágó napsütés.
Arcunkon a láz, hogy már mindig együtt maradunk.
Így volt megírva: örök, fiatal éjszaka -
bennünk a végtelen.
Húsz év múlva már egyikünk sem emlékezik.
Mindjárt elalszol./

Van-e oly nagyság, mely fölébe hajol az egeknek?
Halántékomon bolygók csikorognak keresztül,
írmagom lüktet egy elszűkült érben.
Vállamra nehezül az égbolt.
Ember vagyok.
Áll a kép.
Állomás a semmi közepén.

/Túlcsorduló kád. Kompromisszum-garzon.
Régi francia dal szól a rádióból.
És üres vagyok, annyira üres, húsz év múlva
az éjszakák sorának közepén./

Van-e biztonságosabb, mint az örök változás?
Felhők suhannak át emlékeimen.
Minek? Már nem tudom.
A július-végi égbolt szénrajz-szívembe költözött.
Az örvényesi ösvény távol szalad, csak szalad -
éles kavicsok a lábam alatt.

Írmagom vonz a fekete lyuk iszonyú magányába,
és árnyamat bámulom egy fa üregéből -
talán én vagyok?
Csak árnyék, csak levegő.
Csak szín, csak mintázatok.
(Istentelen meleg van, vagy hideg - Rejkjavik)
Csak felhők, mert ember vagyok.
Nincs kit elbocsájthatnék.

/s húsz év múlva egy kis szobában,
csikkszőnyegen gázolva át,
egy régi barát kihűlt héjában megbotolva,
a párkányban megkapaszkodva,
s a viharra nézve sem mondhatok majd
senkiért istenhozzádot./

Részelemek sorakoznak.
Most is egyre többen.
Egyre szürkébb. Ring. Életre kelnek?
Csak árnyék a páfrányok zöldjén,
mert ember vagyok.

Van-e ünnep magasztosabb, mint a hétköznapiság,
Mint szemed sarkában egy madár lábnyomán,
a meggyalázott szűz havon
ahogy a derű átsuhan?
Ha nem is látlak.

/Elszakítva. Kiszakítva. Szakad. Szakadozottan
minden szerdán, csütörtökön majd
szocreál erkélyek alakzataiba zárva/

Vonaton.

/Kávézók önző-önzetlen füst-kérdőjelén
a terítőre bucskázik a fény.
És én hagyom.
Nem értem.
Fel nem foghatom
húsz év múlva sem az örököt,
mi belőled fakad.
Ennyi csak.
Nem is látom. Ki vagy?/

Mert ember vagyok.

Van-e hit, Júdásénál nagyobb?
A válasz elillan, s már el nem érhetem.
Döcögő vonat. Valahol.

/Egyszer láttalak kora reggel az ajtó réséből,
karikás szemed árnyán annyi, annyi év,
és válladon ül az elmondhatatlan,
ahogy kócosan, pólya-puhán tudatlan
a mösdó fölé hajolsz./

Van-e olyan, ami -
ahogy elképzellek
most, vagy, húsz év múlva,
egyszerűen, emberin
Örvényesnél egy vonaton
hajnali három óra előtt hét perccel,
vagy a kávézó teraszán fiatalon,
húsz év múlva is
/Mindjárt elalszol, félálomban heversz.
A víz túlcsordul a kádban.
Vadvirágok nyílnak
szivacsos ujjbegyeimen./
linóleum ablakpárkányomon
a viharra nézve éjszaka,
vagy egy kupéban,
a csend felé félúton,
míg szőlősök szőnyegei suhannak tova,
s míg halántékomon bolygóbogáncsok csikorognak át,

hétköznapi júdásként
a csempe glóriájával fejed körül
álmosan,
ahogy nézlek a szobából egy díványon ülve
a hajnalok sorának közepén,
a mosdó fölé hajolsz,
és megmosod arcodat?
horvathzsoka, 2017. március 01. szerda, 11:21
Címkék: Kovács-Cohner Róbert, csillagokéval felér, csepp domborán, emberi öregedés, esetlegesség lopva, ráncok mintázatát,
Kommentek
POSZT - Tizennégy produkció szerepel a versenyprogramban
produkciója közt hét nagyszínpadi és hét kamaraszínházi előadás látható délutánonként és esténként. A versenyprogram köré szerveződik a több mint 30 előadásnak otthont adó fesztivál, amelyen különböző műfajú darabok láthatók a monodrámáktól kezdve a zenés darabokig az összes játszóhelyen. "A magyar színházi élet igazi ünnepe ez" - hangsúlyozta, hozzátéve: tavaly 6,7 millió néző volt kíváncsi színházi előadásokra Magyarországon, így érthető, hogy ilyen hatalmas a kíváncsiság a fesztivál iránt is.

Kovács-Cohner Róbert, a POSZT PR-felelőse az idei újdonságok között említette, hogy a versenyprogramban két határon túli előadás is szerepel, valamint idén először a Budapesti Operettszínház is képviselteti magát a Chicagói hercegnővel.

Hozzátette: a kísérőprogramok a belvárosban lesznek, több koncertnek és előadásnak a Zsolnay Kulturális Negyed és a Kodály Központ ad otthont. A fesztivál első három napján a művészeti főiskolák, egyetemek előadásait is megtekintheti a közönség.

Idén megszervezik a
velemenyezd, 2017. május 09. kedd, 13:03
Kovács-Cohner Róbert
Kovács-Cohner Róbert

Az éjszakák sorának közepén

/Térdre borult a csend/

az éjszakák sorának közepén
félbetört pipacs

lassan hullámzó hasad
vajon holnap itt leszek-e még
vajon itt vagyok-e még
félbetört pipacs
egy közlekedési lámpa
ablaküvegen megtörő fénye
nem értem
nem értem
megborzongó pihék
az éjszaka ablakon bekúszó
hűvös leheletén
a hasadon
megborzongó
jegenyékként hajló
érthetetlen pihék

az éjszakák sorának közepén
fekszünk vagy csak azt hisszük talán
kihalványodtunk elszámolt életünkből
most kéne hogy az legyen hogy már nincs is mit
nem is lehetne mit feláldozni
és így is van
csak túl korán
kivesztünk magunkból végleg
egy ott sem volt
áttetsző éjszakán

régi szoba
régi helyzet
de mégis
talán csak én
vagyok másmilyen
vagy talán sosem volt olyan
amire néha
horvathzsoka, 2017. március 01. szerda, 11:36
A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító,
A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító, mégis hamis biztonságot ad (lám, van még lejjebb is), belülről pedig végtelenül küzdelmes és szomorú. A sikeres, hirtelen meggazdagodott ember sorsa kívülről előbb irigylésre, majd a végén, az elkerülhetetlen bukás után kárörömre méltó, belülről pedig küzdelmes és szomorú. A kettő közötti kisember sorsa kívülről érdektelen, belülről pedig küzdelmes és szomorú.
Kovács-Cohner Róbert

Holka Edit Katalin
foldinefehereva, 2015. július 16. csütörtök, 22:49
Az életről.....
Minden élet megismételhetetlen és végtelenül szép, tele olyan mélységekkel és bukásokkal, olyan csodákkal és tragédiákkal, amik csakis a megélő számára elevenednek meg, s jutnak el a létezésig, hogy aztán a kikerülhetetlen sorsfélbetöréssel, a halállal újra a nemlét sötét masszájába hulljanak vissza.



(Kovács-Cohner Róbert)
boszimobil, 2015. június 12. péntek, 10:59
Ima
Kovács-Cohner Róbert - Ima

Könyörgöm, Uram, adj erőt, hogy könyörögni tudjak -
hogy megértve - az értés az Éden óta mind felesleges,
könyörgöm, hogy imádkozni tudjak, s így bátor legyek,
kitárva szívem gyönyörű késeidnek - ember maradjak.

Csak érezni vélem, hogyan járjuk utunk
hajnaltól alkonyig, s alkonytól egy újabb hajnalig.
Bamba vigyorral naphosszat bámulunk
szemtükrökbe - múló magunk egy messzi holnapig.
Táncoljuk életünk, mintha fénylő minden volna
ez a leégő gyertyákkal világló bálterem,
s kacagunk, mintha majd mindig átkarolna
a most a szürkülve tovasikló perceken.

Adj erőt, mert általad vagyunk, de merünk
a magasba nézve vakon élni nélküled,
adj erőt, mert hunyt szemmel lebegünk,
némán, meg- megremegve, s a tetteket
szándékká festve ér minket majd a vihar,
mikor kővé lesz a kő, s ember emberbe mar,
könyörgöm uram, légy ágyunk, ha majd zuhanunk,
könyörgöm, hagyd, hogy majd
etusmama, 2014. június 17. kedd, 13:09
Képek, videók
Kovácsné Gizike
irmus
2018. május 03. csütörtök, 19:06
kovács izabella 20160924
zsokica45
2018. április 26. csütörtök, 17:54
kovács bécim.jpg
zsokica45
2018. március 18. vasárnap, 11:39
kovács bécikl.jpg
zsokica45
2018. március 18. vasárnap, 11:39
kovács béci.jpg
zsokica45
2018. március 18. vasárnap, 11:39
kovács izabella.jpg
zsokica45
2018. március 08. csütörtök, 18:56
Kovács A.Ferenc Csillagc
maria_kadar_148
2018. március 01. csütörtök, 18:58
Kovács István - Szerintem
sanci81
2018. február 27. kedd, 18:19
kovácsné ilcsi.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 20:13
gombos-kovács judit.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 19:02
A hétnek a felére
csalogany13
2017. március 26. vasárnap, 23:59
k2barl.felértem.jpg
gabfe
2014. szeptember 08. hétfő, 12:45
Szeretet mindennel felér!
sargarozsa15
2013. október 07. hétfő, 00:59
hamarosan felérünk
balazsmargit
2011. december 21. szerda, 20:10
Csak felértem..
vicky0709
2009. május 01. péntek, 20:11
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.