Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 17. péntek | 33. hét | 229. nap | 10:05 | Jácint
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Égi utakon
Szomorúfűz: Égi utakon

Csillagaink halványabbá válnak
Fények szóródnak szét a szélben
Körülölelnek a végtelen térben
A szívem vad ritmusra dobban
Borongós szemmel nézem életem
Fények táncolnak az éjszakában
Könnycseppek hullnak a sötétségben
Fájdalom bujkál a tiszta szívekben
Az idő gyógyítja sajgó lelkünk
Az éjszakában vigyázzuk az égboltot
A csillagok fénye szemünkben ragyog
A horizonton szállnak a fájó dallamok
Az éj leszáll, eltűnnek a fények
A sajgó gondok is pihenni térnek
Minden pillanatot szívünkre ölelünk
Messze száll a perc, utolsót lobban
Mesék születnek az álomvilágban
Melódiák szállnak az égi utakra


taltos1, 2018. május 16. szerda, 23:46
Címkék: végtelen térben, tiszta szívekben, éjszakában vigyázzuk, csillagok fénye, horizonton szállnak, fájó dallamok,
Kommentek
Kovács Daniela
peremén.




HA...

Ha szeretnek, miért zokogok?
Miért nyomasztanak a köznapi gondok?
Miért úgy járok-kelek, mikor sötétül,
mint ki görnyedt háttal jön egy temetésről?
Hát nem érted? Valahányszor hanyatlik a Nap,
én minduntalan látok sírhalmokat,
és cipelem magammal a világ kínjait
s a lét másvilágra nyúló árnyékait.
S amikor fellobbannak kinn a lámpa-lángok,
képzelt utakon koldusokat látok,
szeretetre éhes, bánatos szemeket,
a semmit markoló embertenyereket.
Magányukat érzem. Átok ez vagy áldás,
hogy másnak vakság, ami nekem látás?
Akár az éj sötétlő gyászszíne,
Olyan a világ keserű szíve.
Látszat-életnek halottjait látom.

Mint holt levelek ringnak a lefagyott ágon,
Kényszerből élnek egy abban a házban,
De sok éve nem égnek egyforma
menusgabor, 2018. július 23. hétfő, 19:15
Könyves Tóth Kálmán: Tompa emlékszobra előtt.
vet árnyat éj !
Dalod : sugár ! Hazát szeretni gyulaszt,
Szerelmet gyújt; varázsa égi kéj !
Örök szobort emeltél önmagadnak,
Talapzata százezrek szive lett
Aranybetükkel irva, vésve rája,
Szerény költő, halhatlan érdemed !
Tied legyen e mai ünnepély,
Géniuszod lebegjen itt - s regélj !

Te néma kő ! mely a művész kezében
Alakot öltve felidézed öt,
Fájó szivét s a tört kobozt ne mutasd,
Ma ne lássuk a >Tompa-pihenőt<,
A hol hűs, árnyas utakon bolyongva,
Gyöngéd szivéből bús sóhaj fakad:
>Halál közelg ! Tűnő porsátoromnak
Tovább időzni itt lenn nem szabad !<
Az illat árja mint a légben úsz,
így szállj felénk, oh áldott Géniusz !

Légy áldva, Géniusz, hogy Tompa nevén
Enyészetnek komor köde nem ül !
Feketehegynek is nagy ünnepe van,
Forró imánkba hála-köny vegyül;
Ah, mert örömdalt zengve szobrod előtt,
Hazát bejárva döng a bérczeken:
>A dalnok első szobra ez ! <
marcyt, 2018. július 13. péntek, 08:16
Ima a szamarakkal menni föl a mennyek országába
Francis Jammes

Ima a szamarakkal menni föl a mennyek országába

Ha egyszer ó, Uram, magadhoz szólít hangod,
add, hogy a föld ünnepi nyári fényben ragyogjon
s csak úgy, ahogy idelenn ballagtam völgyön, dombon,
választok egy utat s a nagy békeharangot
kongassad el fölöttem, hol fényes nappal égnek
a csillagok s botommal járnám útját az égnek.
Csak úgy magamnak járnék, sétálós kényre-kedvre
és jó barátaimnak, a szamaraknak szólva
mondanám: "Ez Francis Jammes. Megy a Paradicsomba,
Isten szép országába, ahol nincsen pokol,
jertek velem, barátim, lágy égi dombokon
vándorlunk majd és kék mezőn, amit ti úgy szerettek."
Szegény jó állatok, kik zöldfényű legyeknek
vérszomjas seregét s a mérges méheket
apró fülcsapásokkal űzitek egyre el...
Ez állatok közt, hogy eléd mehessek, kérem:
mert úgy szeretem őket, fejük oly lágyan hajtják
s kis lábaik reszketnek, ha áll velük a hajcsár,
Áldott alázattal, hogy
evavicus, 2018. június 21. csütörtök, 22:54
Petőfi Sándor – Vándordalok
Petőfi Sándor - Vándordalok

1
Távol szeretteimtől,
S tőled, te drága hon!
Vándorlom a világot
Végetlen útakon.

És lábam a nagy úton
Fáradva lépdegel,
Mert vállaim tetézvék
Butyornak terhivel.

Eldobtam én a terhet,
Nincs többé vállamon;
És mégis vajh mi csüggeszt?
És mégis vajh mi nyom?

Boldogtalan fiú te!
Mely tégedet lever,
Nem válladon... szivedben
Az óriás teher.


2
Hová, hová az égi úton,
Darusereg;
Azért hagyjátok-e a tájat,
Mert nem meleg?

Vándorlok én is, ámde pályám
Ellenkező:
A szerelem forró honából
Jégsír felé.

Pápa, 1841.
chillik, 2018. június 05. kedd, 03:31
Nincs Cím
ragyog,
örömök poros padlása zeng,
pilleszárnyon az angyalok.

Szikrákon felpattanó álom,
rongyos egekre írt mese,
foszló csillagesőben látod,
ahogy megcsillan éjszeme.


Beengedtelek

Helyet kaptál lüktető szívemben,
örökkévalóság a pillanat.
Felfénylett előttem a végtelen,
mi minden múló időt betakart.

Kerestelek távoli utakon,
míg lelkem végül bennem megtalált.
Egymásba simulhatnak a partok,
létezésünk legyőzi a halált.

A szerelem kapui kinyílnak,
hova indulsz, oda megérkezel.
Mi tesszük világok között hídnak,
fel nem foghat a földi értelem.

El nem mondhatják emberi szavak,
a végső titkot, ami megmarad.



Csend

Hegyek felől szellő árad
nyári estén
menusgabor, 2018. május 15. kedd, 21:00
Sárosi Árpád: Legenda
Sárosi Árpád:

Legenda

Koldus volt. Vak, akit magukkal hoztak
A szent jászolhoz futó pásztorok.
Hitték: szeméből elszáll a sötétség,
Az égi fény, ha egyszer ráragyog.
Az ifju várt az irgalom küszöbjén,
Mig kinccsel áldoz három bölcs király.
Mit ő hozott, nem kérkedő ajándék,
Csak bu s alázat, amit fölkínál.
És szól a nép a szánalom szavával:
- Menj hozzá ifju, kérd a kisdedet,
Oszlassa el szemednek éjszakáját.
Felelt a vak: a világ szép lehet!
Mondják, a legszebb benne Jeruzsálem.
Én még is éljek, mint eddig vakon.
Mondják, gyönyör, kéj, örvény leskelődik
A cédrusokkal szegett utakon.
Mennék szavára bünös csábitásnak.
És jaj, az asszonyt ha megismerem...
Éljek csak én az irgalom küszöbjén,
Mert megtagadnám értte Istenem.
marcyt, 2018. május 10. csütörtök, 06:02
M. Kornis Aranka: Perdita.
M. Kornis Aranka:

Perdita.

Mézes szavakkal kigyó állt a lesbe
Elcsalta lombbul ékes meredek,
S ő bolyongott a titkos rózsakertbe,
De megtépték a vérző tövisek.

Hányszor vágyott a tiltott szűzi fénybe
Járhatni ismét tiszta utakon,
De mindenütt azt üvölték feléje:
>Menj csak megkezdett, útált utadon.<

Tovább botorkált hát hajszolva - hajtva
S meghalt végül egy megváltó napon,
S beállt boldogan a rajzó csapatba,
Kik mentek égbe vivő utakon.

De alig lépdelt gyönyörködve rajta,
Már újra megtelt az ürmös kehely,
Megállitá a chérub büszke karja:
>Ha mondom vissza, nincs számodra hely !<

S a sziklakemény, aranykulcsos Péter
Fölemelé zord sustorgó szavát:
>A poklokra vagy kárhoztatva régen,
Beszennyezéd az égi trónt magát!<

Mikor bús átkát bevégezte Péter,
Fény- surrant át az égbolt peremén,
Egy glóriás férfi jelent meg éppen
marcyt, 2018. január 12. péntek, 09:17
Képek, videók
Végtelen utakon
sanci81
2018. január 11. csütörtök, 16:33
Rossz utakon döcög már ve
chillik
2017. augusztus 03. csütörtök, 05:11
Veszélyes utakon
sanci81
2016. június 19. vasárnap, 11:24
A végtelenhez mérve szint
rushlilly
2018. június 12. kedd, 13:53
Jaj, aki egyszer végtelen
chillik
2018. június 11. hétfő, 05:10
Az ismeretlen, végtelen t
chillik
2018. május 21. hétfő, 05:47
Végtelen körforgásban
sanci81
2018. május 16. szerda, 17:42
A végtelenhez mérve..
rushlilly
2018. április 13. péntek, 18:13
Végtelen természetben
sanci81
2018. február 04. vasárnap, 17:45
A végtelen érintése
sanci81
2018. január 01. hétfő, 16:52
Végtelen...
simocsi
2017. december 23. szombat, 20:34
végtelen.png
chillik
2017. december 04. hétfő, 15:17
A végtelen, bús éjszakáko
chillik
2017. december 03. vasárnap, 05:13
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.