Regisztráció  Belépés
2018. szeptember 24. hétfő | 39. hét | 267. nap | 07:49 | Gellért, Mercédesz
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Sajó Sándor: Valami fáj . . .
Sajó Sándor:

Valami fáj . . .

Valami fáj, de nem tudom mi
És nem tudom miért;
Egy névtelen gyászt örököltem
S e félig ösztön, félig áhitat
Körűlem, bennem mindent átitat,
Agyamban minden kicsi sejtet,
Eremben minden csöppnyi vért.
Valami fáj, de nem tudom mi
És nem tudom miért.

Zord ember lehetett az ősöm
Valahol északon ;
Tán onnan jöttem valahonnan
Nyomot keresve bús vadonban
Egy ősi vérszagon.
A jókedv nálam nem nehéz,
Nem is hiába ostromol,
Ha jónótás és jóború ;
De aki jól lelkembe néz,

Láthatja : mélyén mindig ott van
Valami germánul komoly,
Valami szlávul szomorú,
Mint régi hó a nagy hegyek közt
A szakadékos szurdokokban.

Vagy napkeletről szállt e bú talán:
És már a nagyapám nagyapja,
Mikor szent ösztönét követve
Magyarnak jött ez ősi földre
S az első hantot porhanyóra törte :
E bút is szent örökbe kapta
És így lett ázsiás magyar?. . .
E földet ős végzet tapossa :
Az ember lelkét bánatosra
Tán ez itatja oly hamar . . .

Sokat hevertem egykor én is
Lelket lehellő anyaföldön :
Sziklás hegyormon, árnyas erdőn,
Vízparti füzesek tövében
És zúgó jegenyék alatt:
Az anyaföld csak ringatott,
Csak itatott, csak itatott,
És én csak ittam, egyre ittam
A névtelen szent bánatot . . .

Azóta csüggedten bolyongok
E gyászfuvalmas pusztaságon,
A szomorúak, bús bolondok
Kietlen útját
Bitófadombokon keresztül
És sírhalmok közt bukdácsolva járom ;
Egy árnyék kísér az uton:
Valami fáj, -
Nem mondom már, hogy nem tudom mi
hogy nem tudom miért,
Most már tudom . . .

A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. LVIII. 1932.
marcyt, 2018. június 14. csütörtök, 07:19
Címkék: Sajó Sándor, Kisfaludy-Társaság Évlapjai, névtelen gyászt, jókedv nálam, nagy hegyek, szakadékos szurdokokban,
Kommentek
Sajó Sándor: A magyar nyelv
Sajó Sándor: A magyar nyelv

Köszönöm, édes anyanyelvem,

Te gyönyörű, egyetlenegy,

Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét

S megengedted, hogy szívem dobogását

Magyarul muzsikáljam;

Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:

Áhítatomban búgó orgona,

Búbánatomban síró hegedű,

S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait

A te tilinkód zendítette dalba.

Köszönöm édes anyanyelvem,

Hogy fészket raktál hallgatag szívemben:

Sasfészket büszke álmaimnak

Szent magyarságom sziklaormán,

Turbékos hangú gerlefészket

Szerelmes lelkem lombos ágán

S hogy örömeim pipacsos mezőit

Pacsirtaszóval zengetted teli...


Ó, boldogító sokszavúság,

Te lélekbűvölő varázs:

Te gordonkázó
vorosrozsa66, 2018. szeptember 11. kedd, 20:26
Sajó Sándor - Nagyapám
Sajó Sándor - Nagyapám

Az én nagyapám haja hófehér
Magyarországon lakunk, ő meg én,
De mégis nagyon messze van szegény.

Vannak ott erdők, szép nagy zöld hegyek,
Karácsonyfából álló fenyvesek,
Nyaralni oda mégsem mehetek.

Piros alma terem az almafán,
Abból sem küldhet nékem nagyapám,
Pedig az ő faluja is hazám.

Másképp lesz ez, tudom, nemsokára,
Ha megnövünk mi is akkorára,
Együtt megyünk az ő falujába.

Visszavesszük a kerti almafát,
A zöld erdőt, az ős magyar Hazát,
A fehérhajú szegény nagyapát.
vorosrozsa66, 2018. szeptember 11. kedd, 20:25
Sajó Sándor: Magyar fiú éneke
Sajó Sándor: Magyar fiú éneke

Amikor én születtem
E csonka ország gyermekének,
Már szomorú volt itt az élet;
Csak nőttem, növekedtem
A nyomorúság kenyerén
S ez nem tejben, csak könnyben ázott, -
Apám ki tudja hol csatázott,
Anyám meg egyre sírt, szegény...
Tavasz jött, húsvét, tél s Karácsony,
Számunkra gond a gond után:
Karácsonykor nem volt kalácsom,
Húsvétkor nem volt új ruhám....
Amikor én születtem,
Gyermeknek lenni haj! nem volt öröm;
Úgy nőttem, növekedtem,
Mint árva fűszál porladó kövön...
Most már eszmélek, ó, most már megértem
Én nemzetemnek árva sorsát,
Tudom, mért volt oly bús a gyermekségem:
Azért, mert nincsen Magyarország!

A múltat már nem kérem számon,
Hogy búban nőttem, azt se bánom,-
De a jövendőt nem adom!
A süket lelkek még nem hallják,
Én hallom már az Isten hangját:
Én
vorosrozsa66, 2018. szeptember 11. kedd, 20:21
Szent István királyunk és az új kenyér ünnepe!
"Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!..."
Sajó Sándor

Augusztus 20. nemzeti ünnep,Szent István királyunk és az új kenyér ünnepe!
ronix, 2018. augusztus 20. hétfő, 22:31
Sajó Sándor: Mámor.
Sajó Sándor:

Mámor.

Ihatsz olykor egy pohár bort,
Néha kettőt is szabad:
Ne szégyeld a rózsás mámort,
Melynek boldog rabja vagy.

Bölcs mérséklet nyavalyása
Sose bánd, ha kinevet:
Szítsd föl ifjú lángolásra
Bútól dermedt szivedet !

Itt e földön mámor minden,
A mi szép, jó, nagy, nemes. -
Nincs főbb jó a síron innen,
S tán a síron túl se lesz . . .

Ez az élet olyan szennyes,
Bút is rak rád oly sokat:
Hogy a porbul szárnyra kelhess,
Erőt csak a mámor ad.

Ez teríti száz bajodra
Színes álmok fátyolát,
Könnyek közt is mosolyogva
Hogy új hittel menj tovább . . .

Tündérlányként rád csókolja
Mind, mi szép, jó, nagy, nemes, -
Óh, e mámor ha nem volna,
Élni sem von érdemes . . .

Vasárnapi Ujság 1909. január 24.
marcyt, 2018. augusztus 16. csütörtök, 07:50
Idézetek a Hazáról , a hazaszeretetről
nagyságot
Csak elfajult kor hős elődöket
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!"

Garay János: Az Árpádok-ból


De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

Sajó Sándor: Magyarnak lenni


Egy katonaember számára nincs szebb annál, ha az életét áldozhatja a hazájáért.

Le Renard /eredeti nevén Szántai Zsolt, magyar író és műfordító/


Egy nemzet akkor hal meg igazán, ha
menusgabor, 2018. augusztus 10. péntek, 22:00
Sajó Sándor: A magyar sors
Sajó Sándor: A magyar sors

Tiszaparton volgaparti maradék,
Veri, veri maga bűne meg az Ég;
Ha sok bűntől, - mégtöbb bútól patinás,
Egész lelke ezeréves ősi gyász.

Csodaszarvas csalogatta
vorosrozsa66, 2018. július 27. péntek, 18:41
Sík Sándor
Sajó Sándor:

Az élet...

Fogva tart a fájó kétség,
Meg a gond, a százkarú ;
Mosolygón is egyre érzed :
Ez az élet csupa bú.

De a zúgó áradatban
Megpihenned nem lehet:
Új reménység uj harcokba
Hajtja-vonja lelkedet.

így éled le, küzdve, bízva,
Életednek a javát,
Fogy a fény is s egyszer aztán
Alkonyatba olvad át.

Szép emlékké enyhül lassan
Minden átélt szenvedés,
Ami volt már: nem sokallod,
S ami lesz még: oly kevés!

Hullám vagy, mely zúgva törtet
A nyupalmas part felé
S melynek éppen az a veszte,
Hogy nyugalmát meglelé.

Hullám sorsa: percnyi sors csak,
Partot ér és megtörik . . .
- Nem az fáj, hogy bús az élet,
Hanem az, hogy oly rövid !
horvathzsoka, 2018. július 24. kedd, 07:59
Képek, videók
Sajó Sándor Magyarnak le
menusgabor
2018. szeptember 19. szerda, 22:42
sajo_sandor_magyar_ene k_1
menusgabor
2018. augusztus 12. vasárnap, 19:46
Könyvajánló Sajó Sándor v
furaila
2017. szeptember 28. csütörtök, 20:11
Sajó Sándor - Magyarnak l
erika333
2010. február 24. szerda, 08:13
Névtelen 2.jpg
liliana01
2018. szeptember 22. szombat, 17:10
0 a a névnapomra Névtelen
lovaszmarika
2018. szeptember 16. vasárnap, 18:14
Névtelen másolatagggggggg
kathyvp
2018. szeptember 02. vasárnap, 14:51
Névtelen2.png
kathyvp
2018. augusztus 24. péntek, 17:44
Névtelen11.png
kathyvp
2018. augusztus 24. péntek, 17:36
Névtelen másolatap.png
kathyvp
2018. augusztus 21. kedd, 17:42
Névtelen másolata.png
kathyvp
2018. augusztus 21. kedd, 17:22
Névtelen.png
kathyvp
2018. augusztus 20. hétfő, 14:49
Névtelen323223bb.png
kathyvp
2018. augusztus 20. hétfő, 13:24
Névtelen323223aa.png
kathyvp
2018. augusztus 20. hétfő, 13:15
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.