Regisztráció  Belépés
2018. február 25. vasárnap | 8. hét | 56. nap | 09:07 | Géza
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tallóztam
AKÁR TETSZIK, AKÁR NEM, EZ VAN!
AKARSZ NEVETNI? VAGY INKÁBB...
(JANIKOVSZKY ÉVA ÍRÁSA)

Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek

A kérdés az: hogyan vegyük észre, hogy öregszünk?
Mert azt ne higgyük már, hogy valaki majd szól.
Nem, sajnos, senki sem szól, pedig mindenki látja, észleli - de ránk hagyja a felismerést.
Legföljebb nénizni vagy mamikázni kezd.
És még ezt a finom jelzést sem baráti körünk fiataljaitól kapjuk - ők változatlanul sziával üdvözölnek és keresztnevünkön szólítanak -, hanem a kereskedelem, az ipari szolgáltatások, az egészségügy, valamint a közhivatalok némely dolgozójától, no meg az egyszerű járókelőktől, közlekedőktől. (Csak emlékeztetőül: Mit adhatok a néninek? Hát ez bizony sokba fog kerülni mamika!)
Eleinte összerándulunk, aztán arra gondolunk, hogy egyszerű bunkóság. Hiába, no, nálunk nem honosodott meg az asszonyom, hölgyem megszólítás. De aztán csak szöget üt a fejünkbe a sokasodó néni meg mamika. Elérkezett az idő, amikor már nem foghatunk mindent a frontátvonulásra, a tegnapi rossz éjszakára vagy az idegkimerültségre.
Szembe kell néznünk magunkkal - méghozzá tükör előtt nappali világításban. Nos igen. Kis ráncok. Mimikai ráncok. A sok nevetéstől. De mi ott az a barna folt? Mit egy, kettő, három. És a kézfejünkön? Nem múlt el a diószedés nyoma.
A nyakunkon meg sötét szemölcs és hoppá! Ne is folytassuk. Eleinte úgy gondoljuk, hogy ózonlyuk, ultraviola-sugárzás.Vagy a szomszédék permetléje még a nyárról, amikor átfújta a szél. Akármi légyen is, utána kell járni. Nagy elhatározás: elmegyünk a bőrgyógyászhoz. Feldúltan mutatjuk neki a frissen felfedezett csúfságokat. Ő még a hátunkat is megnézi, amit mi szerencsére nem látunk, de érezzük az ujja finom érintését itt, meg itt... soroljuk a feltételezett okokat - ő meg rezignált mosollyal hallgatja. Nem kell megijedni asszonyom - szól végül nyájasan -, ezek időskori bőrelváltozások. És hogy mit lehetne ellene tenni? Sorolja,...de értünk a szóból, semmit. Ez van. De ártalmatlanok, a korral járnak. Mondjunk köszönetet és gondoljunk a százegy kiskutyára, milyen aranyosak a foltokkal. Mindenki imádja őket.
Rövidest a fogaink jelentkeznek. Nyilall a bal felső ötös. Újabb nagy elhatározás, irány a fogorvos. Semmi gond, megmenthető, mosolyog ránk, aztán rutinszerűen megkocogtatja a jobb felső hármast, négyest, ötöst. Nem érzékeny, csak éppen majd kiesik. Igyekezzünk tátott szájjal is méltóságteljesen fogadni a döntést, hogy egyelőre részprotézis is megteszi. Ne kérdezzük, hogy meddig, mert még megmondja. Inkább gondoljunk arra, hogy Hollywood ifjú sztárjelöltjei már húszéves korukban kihúzatják az összes fogaikat, s észveszejtő mosolyuk gyönyörű protézisüknek köszönhető. Mi spóroltunk majd fél évszázadot. Itt az ideje, hogy a mi mosolyunk is ellenállhatatlan legyen.
Aztán a hajunk. Néhány szál a blúzon. Valamivel több a fésű fogai közt. És mosás után a lefolyóban. Mi ez? Persze lehet a kipufogógázoktól vagy a veszélyes hulladéktól, a hidegtől, a melegtől, a fűtéstől, de ne reménykedjünk. Ez bizony hullik. Csak azért nem olyan feltűnő, mert amúgy is elvékonyodott. Talán egy hajszesz segít. Bízzunk benne. A bizalom, a hit nagy erő. És örvendezzünk azon, hogy ismét divat a kalap. Ha eddig nem viseltük, kezdjünk el divatozni. Ugye milyen jól áll? Kár, hogy 30 évvel ezelőtt nem volt divat.
Abba, hogy az ifjúi szépség mulandó, még csak beletörődik az ember. De a neheze még hátravan. Eleinte fel sem tűnik, mikor a gyerekképű vízvezeték-szerelő vagy csomagküldő azzal búcsúzik a borravaló után: jó egészséget mamika. Még csak a mamikán bosszankodunk, s nem halljuk meg a lényeget, amit ezek a fiatalok már valahonnan tudnak, a jó egészséget.
Persze voltunk mi már betegek eddig is. Kórházban is feküdtünk ilyen-olyan panaszokkal, kisebb műtéteken is átestünk - aztán meggyógyultunk. Hát ez az. Most más következik.
Az alábbi példa csak egy a lehetséges történések közül. Gyakori, de nem szükségszerű. Ám nagyon illik rá a híres zenebohóc mondása: van mááásik.
Egy éjszaka iszonyú fejfájásra ébredünk. Fájdalomcsillapító, már megint a fronthatás, gondoljuk. Sok hasonló éjszaka után rémülten tapasztaljuk, hogy a lépcsőn lefelé menet szédülünk. Hát ez meg micsoda? Vérnyomás? Ha forgatjuk a fejünket, recseg-ropog valami a tarkónk táján. Aztán egy reggel az ébresztőóra vagy a telefon csörgésére kipattannánk az ágyból, de még a papucsunkat se érjük el, fordul velünk egyet a világ és orra (hasra, hátra) esünk. Megütöttük, de nagyon medencecsontunkat (vállunkat, térdünket, koponyánkat) és fáj, nagyon fáj.
Ha egyedül élünk, ne jajgassunk, mert ettől csak rosszabb lesz. Nem ez az önsajnálat ideje. Ha számíthatunk segítségre, akkor is csak szordínóval nyögjünk, ne rémisszük meg hozzátartozóinkat (albérlőnket, főbérlőnket) azzal, hogy ezután mozgásképtelen öregasszonyt kell ellátniuk. Az eszméletvesztést - bármily csábító is - mellőzzük. Ha valaki a segítségünkre siet, suttogjuk azt, hogy csak ezen a hülye szőnyegen csúsztam el. Ha egyedül vagyunk, fohászkodjunk és mozgassuk meg karunkat, lábunkat. Próbáljunk meg négykézlábra állni. Megy az, ha nehezen is. Később két lábra, de erősen fogódzkodva. Amíg pánikban vagyunk, ne döntsünk. Ne hívjuk fel a gyerekeket, hogy itt fekszünk összetörve, mert lehet, hogy hozzánk rohannak, és csak szégyenkezhetünk, ha már kávézás közben találnak ránk a konyhában. Arról nem is szólva, hogy esetleg legközelebb, amikor valóban összetörjük magunkat, már el sem jönnek. Előbb-utóbb jobban leszünk, akkor vánszorogjunk el az orvoshoz. Mire kivárjuk a sorunkat a rendelőben, aztán a röntgennél, már alig fáj. Visszük a leletet, s ekkor megtudjuk, hogy nem hirtelen felindulásból estünk hasra, hanem ritkulnak a csontjaink, meszesednek, kopnak a csigolyáink, s még szerencse, hogy. Persze, mindenre van gyógyír: fizikoterápia, kétféle tabletta, kenőcs, gyógytorna, uszoda. Ne tegyük fel a csacska kérdést, hogy na és mikorra várható a gyógyulásunk?
Érjük be azzal, hogy a panaszok csökkenni fognak!!!!!!!! (Vagyis kevesebbet szédülünk, ritkábban fáj a fejünk, kisebbet esünk) Mindenesetre reggelente óvatosan keljünk fel az ágyból. Egy: lassan felülünk, kettő: letesszük a lábunkat a földre, három: lassan felállunk, s némi várakozás után már el is indulhatunk.
Egyszóval a felkelésnek is neki kell készülődnünk. Mint annyi minden másnak. Mert mostanában mit tagadjuk, készülődünk. Hogy mire? Mindenre. Egy hétig emésztjük magunkat, mielőtt megírunk egy levelet. Három napig tervezzük, hogy felhívjuk ezt vagy azt, ismerőst, barátot. Az évtizedek óta ismert címeket, telefonszámokat görcsösen ellenőrizzük.
Készülődünk hajat mosni, gombot felvarrni (végül is van másik blúzunk), mosogatni, az utcára lemenni. Mert mostanában valahogy nem ugrunk le csak úgy ukmukfukk 2 zsemlyéért a boltba. Nem ám. Hosszadalmasabb a készülődés, mint régen egy utazás előtt. Akkor ugye azt gondoltuk végig, hogy mit kell magunkkal vinnünk. Most meg azt, hogy mit kell magunkkal csinálnunk. Szemcsöpp, lúdtalpbetét, részprotézis, egy kis szín az arcunkra, kalap a fejünkre. (És ez még csak a kezdet, mert hol van még a fűző, hallókészülék, a bot?)
Aztán a táskaellenőrzés következik. Szemüveg (azzal is alig látjuk az árakat), papír zsebkendő, WC-papír, személyi igazolvány. A pénztárcánkat helyezzük biztonságba! Vegyük ki belőle a pénzt, és tegyük egy külön rekeszbe. Mielőtt kilépünk az ajtón, ellenőrizzük, hogy lekapcsoltuk-e a villanyt, elzártuk-e a gázt. Az ajtót gondosan zárjuk be, a kulcsot mindig ugyanabba a rekeszbe tegyük, mert hazafelé jövet keresgélés közben téphetik le nyakunkról öreganyánk arany nyakláncát.
Mindig írjuk fel egy cetlire, hogy mit akarunk venni. A cédulát tegyük a zsebünkbe. Ha filctollal és nagy betűkkel írunk, a szemüveget elő se kell venni. De a cédula fontos. Mert különben állunk a boltban és révülten indulunk az akciós mangókonzerv és kutyaeledel felé (nem tudjuk, mi a mangó és nincs kutyánk), de elfelejtjük a 2 zsömlyét, amiért jöttünk.
Vegyük tudomásul, hogy az idő rohan (ma hétfő van, és csiribi-csiribá utána újra péntek), mi meg csak jövünk-megyünk, visszük ki a kávéscsészét, kis tányért, utána külön a kanalat és még mindig ott felejtettük tejet. S t a c c a t o élünk. Behozzuk, kivisszük, elővesszük, eltesszük. Aztán elfelejtjük, hogy hova. Igen, igen, naponta órák hosszat keresgélünk. Kulcsot, szemüveget, címet, telefonszámot, nagy lyukú tűt, csekket, lottószelvényt, orvosságot, eldugott pénzt, feladásra váró levelet, bélyeget,csomagolópapírt, pillanatragasztót, mélyhűtőzacskót, egy elgurult gombot, papírvágó ollót, egy kis maradék szegfűszeget. Mert valljuk be: egyre feledékenyebbek vagyunk. És ebből következik a legfontosabb tanács: ha már elfelejtjük, hogy bevettük-e az orvosságot, hogy hol hagytuk a szemüvegünket, hogy megsóztuk-e a húst, és miért nyitottuk ki a fridzsidert, akkor felejtsük el a sérelmeinket is!
Bőrünk ugyan ettől sem lesz feszes és fiatalos, hajunk sem lesz dús és selymesen csillogó, de még mindig miénk a döntés, hogy néhány év múlva derűs, idős hölgy vagy házsártos öregasszony válik-e belőlünk.

/Janikovszky Éva/
horvathnemagdi, 2018. február 12. hétfő, 15:48
Címkék: Janikovszky Éva, finom jelzést, ipari szolgáltatások, közhivatalok némely, egyszerű járókelőktől, sokasodó néni,
Kommentek
Tallóztam
Gyereknevelési tömb

- Te gyerek, mit szólna apukád, ha tudná, hogy dohányzol?
- Mit szólna a maga férje, ha tudná, hogy a felesége fiatal férfiakat szólít le az utcán?!

- Disznóság! Már megint az én esőkabátom van rajtad?
- Ez is baj? Nem akartam, hogy elázzon az új ruhád.

- Miért sírsz kisfiam? - kérdi egy öregúr a játszótéren egy kétségbeesetten bömbölő gyerektől.
- Lenyeltem egy gombostűt - zokogja a gyerek.
- Nahát, azért igazán nem érdemes sírni. - nyugtatja a bácsi. - Nesze, itt egy másik.

Amerikában bemondja a rádió, hogy a keleti parton tornádó várható. Robikát gondos szülei azonnal repülőre ültetik és átküldik a nyugati partra a nagyszülőkhöz.
Két nap múlva táviratot kapnak:
"Küldjük Robikát, kérjük a tornádót!"

- Miért hiányoztál tegnap az iskolából, kisfiam?
- Férjhez ment a nővérem, tanárnő kérem.
- Rendben van, kisfiam, de többet ne forduljon elő.

Az apa lábujjhegyen beoson a fia
horvathnemagdi, 2017. október 05. csütörtök, 21:00
Tallóztam
A szeszélyes vénasszony
Az öregotthonban meghalt egy asszony. Az éjjeli szekrényre ki volt készítve egy boríték, az egyik ápolónőnek címezve.
"Mit látsz magad előtt, amikor gondozol? Mit látsz, ha rámnézel? Mire gondolsz, amikor magamra hagysz? Mit szólsz, ha rólam beszélsz?
Legtöbb alkalommal egy szeszélyes öregasszonyt látsz magad előtt, aki már egy kicsit becsavarodott, és amikor eszik erősen, csámcsog. Amikor kérdezik, akkor nem válaszol.
Egy vénasszonyt látsz, aki nem találja cipőjét, harisnyáját, és engedi, hogy úgy bánjál vele, ahogyan neked tetszik, akár tisztálkodásnál vagy az étkezésnél.
Ezt látod.
Nyisd ki a szemeidet. Ez nem én vagyok.
Elárulom neked az életemet.
Tizenhárom gyerek közül én vagyok az utolsó.
Szüleim és testvéreim nagyon szerettek.
Alig voltam tizenhat éves és arról álmodoztam, hogy megtalálom életemben az első férfit. Húszéves voltam, amikor férjhez mentem. Szívem erősebben megdobban, amikor az akkori időkre gondolok.
Huszonöt
horvathnemagdi, 2017. június 18. vasárnap, 18:28
Tallóztam
"Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól! Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám! Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek. Nélkülük üres lennék. Tehát
horvathnemagdi, 2017. április 23. vasárnap, 05:42
Tallóztam
Az új gorilla

Egy ember munkát keresett, és észrevette, hogy a helyi állatkertben van üresedés. Érdeklődött az állás felől, és kiderült, hogy az állatkert nagyon különleges pozíciót kívánt betöltetni. A gorillájuk elpusztult, és amíg egy újat szereznek be, azt akarták, hogy valaki öltözzön be gorillának, és játssza el a gorillát egy pár napig. Csak annyi a dolga, hogy üljön, egyen és aludjon. A kilétét természetesen titokban fogják tartani. Remek gorillajelmezük van, úgyhogy biztosan senki nem fog rájönni.
Az állatkert elég jó fizetséget kínált ezért a munkáért, úgyhogy emberünk elvállalta. Felpróbálta a jelmezt, és tényleg, teljesen úgy nézett ki, mint egy igazi gorilla. Odavezették a ketrechez, elhelyezkedett a ketrec hátuljában, és úgy tett, mintha aludna. Ám egy idő után belefáradt az üldögélésbe, így hát sétált egy kicsit, ugrándozott, és próbált gorilla-hangokat hallatni. Úgy tűnt, hogy a látogatóknak nagyon tetszik. Ha megmozdult, vagy ugrott egyet, éljeneztek, tapsoltak és
horvathnemagdi, 2017. március 27. hétfő, 21:25
Tallóztam
Miután egy lelkipásztor erősen prédikált a bűn ellen, az egyik gyülekezeti tag így szólította meg: "Nem akarjuk, hogy olyan nyíltan beszéljen a bűn ellen, mert ha fiaink és lányaink annyiszor hallják a bűn elleni prédikációt, akkor sokkal könnyebben bűnbe esnek. Nevezze a bűnt hibának, ha úgy tetszik, de ne mondja ki nyíltan, hogy bűn." A lelkipásztor odament a gyógyszeres polchoz, és levett egy kis üveget, amelyre az volt írva, hogy "méreg". Majd így szólt: "Látom már, mit akar, hogy cselekedjem. Azt akarja, hogy változtassam meg a feliratot. Tegyük föl, leveszem azt a feliratot, hogy "méreg", és azt teszem a helyébe, hogy "fodormenta eszencia". Nem látja, hogy mi történik ezek után? Minél enyhébb feliratot teszünk az üvegre, annál veszélyesebbé válik a méreg."
horvathnemagdi, 2016. november 03. csütörtök, 20:41
Tallóztam
Ahogy születsz, úgy élsz!

Kedves anyák! Ezt az előadást ne csak a gyermekeikre gondolva hallgassák, hanem elsősorban a saját életükre nézve. Ugyanis mindenkinek először a saját születésélményét kell megismernie, átélnie, majd feldolgoznia.

Amikor egy lélek elhatározza, hogy újra testet ölt, először is megtervezi a következő életét. Ezt a tervet nevezzük hálótervnek.
A lélek megtervezi, hogy
- Fiú legyen-e vagy lány
- Hol szülessen meg, mely kontinensen, országban, városban vagy faluban
- Milyen nemzetséghez nagyobb vagy annak kisebb csoportjához tartozzon
- Kik legyenek a szülei
- Milyen élete legyen, gazdag legyen-e vagy szegény
- Hol szülessen, melyik kórházban/klinikán vagy esetleg otthon
- Kik segédkezzenek a születésénél
- Mi legyen konkrétan, vagy milyen hangzású, jelentésű neve legyen
- Esetleges bölcsődéjét, óvodáját, iskoláit, amelyek majd ha időben ott tart, a szüleinek ,,véletlenül" pont az fog az eszükbe jutni, ami az életéhez
horvathnemagdi, 2016. július 15. péntek, 13:42
Tallóztam
A legtöbb ember boldogtalansága látszólag egyetlen okra vezethető vissza: a többi emberre. Kapcsolataink minősége alapvetően meghatározza, hogy mennyire érezzük szépnek, teljesnek és szerethetőnek a saját életünket. Ha a körülöttünk lévők szeretnek, és idegenek sem köpnek ránk vagy tesznek nekünk keresztbe, akkor megadatik számunkra az annyira vágyott boldogság. Így működik ez - legalábbis látszólag. És hogy miért csak látszólag, azt mindjárt elmagyarázom.
De előtte még elmesélek egy rövid történetet. Volt egy kutyám, akit Rosco-nak hívtak, és imádtam. Igazi családtag volt, rendkívül intelligens (sok humanoid típusú lény megirigyelhetné), életerős, szeretni tudó, és nagyon sokat tudtam tőle tanulni. Ő is nagyon sok dolgot tanult tőlünk - például azt, hogy az úttesten ne szaladjon át, hanem leüljön, ha a széléhez ér, vagy azt, hogy ne járkálja össze sáros tappanccsal a házat, hanem amikor bejön, egyből oldalra feküdjön, megvárva, amíg letöröljük a lábait. De még az edényét is visszahozta a kertből, miután
horvathnemagdi, 2016. május 15. vasárnap, 17:56
Képek, videók
Nekem tetszik .jpg
pacsakute
2017. november 10. péntek, 00:12
Néha úgy tetszik nekünk,.
katalin_53
2017. szeptember 18. hétfő, 21:13
?Talán ugyanúgy tetszik a
katalin_53
2017. július 06. csütörtök, 20:41
Ha nem tetszik valami
sanci81
2016. október 21. péntek, 17:22
tetszik és szeretem.png
bbbarbara
2016. augusztus 14. vasárnap, 13:32
2016-01-14_135953tetsz ik.
foghagyma
2016. január 14. csütörtök, 15:11
nem tetszik.jpg
kicsoda57
2015. október 13. kedd, 17:42
Nagyon tetszik
csillus54
2015. július 07. kedd, 18:28
Remélem tetszik!
sanci81
2015. március 02. hétfő, 15:23
tűrnöd kell, ha tetszik,
relisisi
2015. január 13. kedd, 16:14
Nekem tetszik.jpg
suzymama43
2014. november 27. csütörtök, 17:51
Janikovszky Éva - Jó anna
sanci81
2018. február 15. csütörtök, 17:28
Janikovszky Éva idézet-Mi
sz719eszter
2017. szeptember 22. péntek, 11:11
Janikovszky Éva
jakabgasparne
2010. január 12. kedd, 07:29
Janikovszky Éva.jpg
ujjozsef
2009. február 10. kedd, 08:04
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.