Belépés
2018. október 23. kedd | 43. hét | 296. nap | 18:19 | Gyöngyi
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
GREG ILES: Huszonnégy óra (10.fejezet)
Menjen át az ágy másik felére - parancsolta Karen. - Mozduljon!
Hickey, a lövésektől még mindig meghökkenve, megkerülte az ágy lábát, így Karen a fürdőszoba és az ágy közé került.
- Vegye fel azt a telefont - mondta, és a férfi melletti vezeték nélküli készülékre mutatott.
- Kit hívjak?
- Vegye fel!
Hickey engedelmeskedett, de volt a szemében valami mániákus csillogás, ami miatt Karen nem vette le az ujját a ravaszról.
- Hívja fel a férjem szállodaszobáját.
- Nagy hibát követ el, Karen.
Az asszony felemelte a pisztolyt, míg az Hickey arcával egy magasságba nem került, majd beleszólt a bal kezében tartott telefonba. - Abby, kint vagy már?
- Igen.
- Jól van. Húzódj le, hogy ne látszódjál. - Karen a kagylót a jobb válla és az arca közé helyezte. Így a pisztolyt a jobb kezében tarthatta, miközben a ballal átveheti a másik telefont Hickeytől. Az a készülék, amelyiken Abby várakozott - Will telefonja -, mindkét vonalat kezelni tudta, de Karen nem akarta Abbyt kikapcsolni, hacsak nem elkerülhetetlen. - A bozótban vagy?
- Igen. Viszket tőle a lábam.
- El ne mozdulj onnan. Felhívom aput, és kitalálunk valamit, hogy érted mehessünk. Ne tedd le a telefont! Ugye, szívem, nem felejtetted el?
- Nem.
- Felhívta már Willt? - kérdezte Hickeytől.
Hickey feltartotta a kezét, mintha egyezkedni akarna vele. - Itt fogok elvérezni. Nem tudná előbb inkább összevarrni a lábamat?
- Minél hamarább a telefonnál lesz Will, annál hamarább eláll a vérzése.
Hickey felhívott egy számot, majd a 28021-es lakosztályt kérte.
- Dobja a kagylót az ágyra.
Hickey oda dobta. Karen a bal kezével felvette és hallotta, hogy kicseng a túlsó végen. Egy női hang szólt bele. - Hé!
- Adja Mr. Jenningset.
- Kivel beszélek?
- Mrs. Jenningsszel. És ha nem adja azonnal, golyót röpítek a férje fejébe.
Döbbent csend jött a vonal túlsó végéről. - Azt nem teheti. Nálunk van a kislánya.
- Hölgyem, a férje e percben igen csúnyán vérzik. Jobban tenné, ha sietne.
Karen matatást hallott, aztán Will hangját. - Karen?
- Will, hála istennek!
- Mi történik? Abby jól van?
- Abby szabad. Vagyis...
- Szabad?
- Elszökött a férfitól, aki vigyázott rá. Elbújt az erdőben a mobiltelefonnal. Most is beszélek vele.
- Édes istenem! Hol van a férfi?
- Vadászik rá. De ő lekuporodott a bozótba.
- Hol van Joe?
- Éppen fegyvert fogok rá. És nagyon erős kísértést érzek, hogy szétlőjem azt a mocskos fejét.
- Ne tedd, Karen.
- Tudom. De mitévők lehetünk? Ha felhívjuk a rendőrséget, le tudják nyomozni a mobilt, amit Abby használ? Képesek őt megtalálni?
- Azt hiszem, háromszögeléssel elég jól bemérhetik a mobiltelefonokat. De ha valahol kint van a szabadban... Nem is tudom. Fogalmam sincs, mit használnak. Tornyot, teherautót, vagy mit. Szerinted milyen messze lehet Jacksontól?
- Egyórányira. Talán közelebb, talán távolabb.
- Nem fog működni - szólt közbe Hickey.
- Száz kilométerre - tűnődött el Will.
- Nem fog működni - ismételte meg Hickey. - Amit most gondolnak, az nem fog menni.
- Kuss legyen már! - csattant föl Karen.
- Mi a baj? - kérdezte Will.
- Hickey azt mondja, hogy nem fog menni a telefon-lenyomozás.
- A fenébe vele. Figyelj, ismerem a fickót, aki a CellStart vezeti. A feleségének epehólyagot csináltam, vele pedig játszottam egy golfbajnokságon.
- Hívd fel! Ő tudni fogja, mit érhet el a rendőrség.
- Tudnunk kellene, melyik mobiltársaságnál vannak Hickey társai. A CellStar a legnagyobb, és lehet, hogy azt választotta az anonimitás végett.
Karen Hickey zsebe felé intett a pisztollyal. - Adja ide a mobilját!
- Minek?
- Hogy ne kelljen lelőnöm! Kezdem elveszíteni a türelmemet... Hickey nehézkesen előhúzott egy apró Nokiát a zsebéből, és átlökte az ágyon.
- Megvan - mondta Karen Willnek.
- Kapcsold be és billentyűzz... Várj! Nincs máris bekapcsolva? Karen a pisztoly csövével nyitotta fel a telefon fedelét. A gombok nem világítottak. - Nem, nincsen.
- A francba... No, akkor hívjad a következőt: csillag-nyolcegy-egy. Lássuk, ki válaszol!
- Jó, már csinálom.
- Anyu? - kérdezte Abby a másik fülében.
Karen a ravaszon lévő ujjával nyomogatta be a gombokat. Hickey tanácstalanul figyelte.
- Köszöntjük a CellStar ügyfélszolgálati vonalán - szólalt meg egy géphang.
Karen le is tette a telefont. - CellStar!
- Igen! Nagyon jó! - örvendezett Will. - Ezen végre elindulhatunk. Maradj vonalban! Én majd Cheryl telefonján felhívom azt az ismerősömet.
- Ne aggódj. Túlságosan félek ahhoz, hogy letegyem. Hallotta, ahogy Will utasítja Hickey feleségét, kérdezze meg a tudakozótól egy bizonyos Harley Ferris számát, aki a Mississippi állambeli Ridgelandben lakik. Aztán Will ismét beleszólt a telefonba: - Karen, kérdezd meg Hickeytől, miért gondolja azt, hogy nem tudjuk lenyomozni a mobilt!
- Miért nem tudjuk lenyomozni Huey telefonját? - ismételte el Karen a kérdést.
Hickey szemében különös szórakozottság csillant. - Most fogja megölni a gyereket - mondta -, és még csak nem is tud róla. Hagyja, hadd győzzem meg én a férjét!
- Veled akar beszélni - mondta Karen Willnek.
- Nem bánom. Csak óvatosan add át neki a telefont. Karen az ágyra dobta a mobilt, és Hickey onnan vette fel.
- Doki, maga az?
Karen közben Abbyt nyugtatgatta: - Kicsim, most pár másodpercre átkapcsollak. Nem szakítom meg a vonalat, csak aput fogom hallgatni, rendben van?
Abby rémülten suttogott. - Ne tedd le, anyu!
- Mindjárt itt újra átveszem. - Azzal Karen átkapcsolt a másik vonalra.
- Most nagyon elbasszák, dokikám - mondta Hickey Willnek. - Annyit kellett volna csak tenni, hogy betartják a szabályokat, és akkor reggelre visszakapják a gyereküket. Most meg nekiáll úgy tenni, mintha maga lenne John Wayne... A nője meg azt hiszi, hogy ő a Csodalédi.
- Néha én is azt hiszem. Az igazság egyszerűen az, hogy nem bízom magában...
- Hadd magyarázzak el valamit, doki. Bizonyos szempontból nem nehéz lenyomozni egy mobiltelefont. Mer' egy mobil nem más tulajdonképpen, mint egy rádió. Világos?
- Világos.
- És egy rádiót háromszögeléssel meg lehet találni, pont úgy, mint azokban a második világháborús kémfilmekben, mi? Mert maga pontosan ezt gondolja. Megnézi a relatív jelerősséget a tornyok között, és méterre pontosan kiszámít egy helyet. A probléma az, dokikám, persze magának, hogy nem sok torony van még felszerelve ilyen berendezéssel. Erről csak most készülnek meghozni a törvényt. Az emberek szeretnék, ha a mobilszolgáltatók képesek lennének ilyen adatszolgáltatásra, hogy azokat, akik a 911-et hívják, még azelőtt megtalálnák, hogy elvéreznének. Nagyszerű ötlet, nem? A gond a berendezéssel van. Meg azzal, hogy Mississippi öt évvel le van maradva az ország többi részétől. Ahogy az lenni szokott. Ezért használok teljes lelki nyugalommal mobiltelefonokat az akcióban. Tehát, ha azt hiszi, hogy a zsaruk hamarább megtalálják a gyereket, mint Huey, akkor maga bolond. És ha netán azon tűnődne, hogy mindezt miért mondom magának, hát egyszerű: én továbbra sem tekintem befejezettnek a melót. Még mindig kell a pénz. De ha bevonja a zsarukat vagy az FBI-t, azzal kiveszi az irányítást a kezemből. Ez olyan, mint válóperes ügyvédeket rángatni a házasságba. Visszavonhatatlan lépés. Akkor én már semmit sem tehetek. Leírom a veszteségeimet, aztán elhúzok. És ez azt jelenti, hogy ha Huey megtalálja a gyereket, megöli.
- De mi tudjuk, hogy kicsoda maga - jegyezte meg Will. - Ha megöli Abbyt, gyilkossággal fogják vádolni.
- Maga nem gondolkozik, doki! Az emberrablás már önmagában halálbüntetést von maga után. Vagyis semmit nem vesztek azzal, ha a gyerek meghal. És ha meghalt, senki nem lesz, aki azonosíthatná Hueyt.
- A feleségem is látta.
- Tényleg? Nohát, én erre nem is emlékszem. - Hickey Karenre mosolygott. - Kapizsgálja már a helyzetet?
A vonal túlsó felén csend volt, ahogy Will a lehetőségeit fontolgatta. Karen már készült átkapcsolni Abbyhez, amikor Will megszólalt. - Bassza meg! Adja vissza a feleségemet!
- Itt vagyok - mondta Karen. - Abby itt vár a másik vonalon.
Hadd beszéljek vele. - Átkapcsolta a telefont a fővonalra. - Itt is vagyok, kicsim. Jól vagy?
- Nem! Féltem! Ne kapcsolj el többet!
- Nem foglak. - Intett Hickeynek, hogy lökje vissza a telefont hozzá. Amikor ismét megfogta, észrevette, hogy sötét vérfoltoktól mocskos. Beletörölte a takaróba, aztán a füléhez emelte. - Folytasd, Will.
- Már felhívtam azt az embert a hotel telefonján. A rögzítő válaszol.
- Ó, ne...
- Éjfél is elmúlt már. Lehet, hogy a hálószobájukban nincs is telefon. De addig hívom őket, amíg fel nem ébrednek. - Will egy pillanatra elhallgatott. - Figyelj, te láttad azt az embert, aki fogva tartja Abbyt, igaz?
- Igaz.
- Szerinted megölné, ha Joe azt mondaná neki?
Karennek eszébe jutott az óriás, ahogy ott állt a sötétben. Az értetlen szempár, amikor a kezébe nyomta a fagyasztódobozt és könyörgött neki, hogy ne bántsa a kislányát. Bántani a kislányát? - visszhangozta Huey, mintha a gondolat meg se fordult volna a fejében. De hogyan érthette ezt? Annyira távol állt tőle az, hogy Abbyt bántsa, hogy meg is döbbent a javaslaton? Vagy egyszerűen csak túl együgyű, és nem tud mást csinálni, mint megismételni azt, amit mondanak neki?
Karen letakarta a telefont, amelyiken Abbyvel beszélt. - Ezt nem tudom megmondani. Hatalmas, de együgyű férfi. Hickey azt mondja, felmérgesedik, amikor a gyerekek elszaladnak előle. Ez valami gyerekkori dolog nála. És Abby elszökött tőle.
- Jézusom! Szerinted Abby el tud bújni előle hajnalig? Vagy kijuthat valami útra?
- Ez a semmi közepén van, Will.
- De hagytál vele némi inzulint, ugye?
- Igen. Várj egy kicsit. - Levette a kezét a másik telefonról. -
Abby? Nálad van még a fagyasztódoboz? Az, amit Huey bácsinak adtam?
- Nem. Elhoztam, amikor először elfutottam. De amikor visszamentem a telefonért, ottfelejtettem.
- Jól van. Nagyon ügyes kislány vagy. Most apuval beszélek.
- Eljöttök értem?
- Igen. Most találjuk ki, hogyan mehetünk érted. Hol van Mr. Huey?
- Még mindig a rögzítő válaszol - szólalt meg Will.
- Nem tudom - mondta Abby. - Már nem kiabál.
Karent kirázta a hideg. - Maradj nagyon csöndben, kicsim! - Megint letakarta a telefont. - Nincs nála az inzulin. De még ha nála volna is, nem tudja beadni magának
- Szerintem meg tudná csinálni, ha muszáj lenne. Csak azt nem tudom, időben felismerné-e, hogy bajban van.
- Még csak ötéves. Will. Nincs más lehetőségünk?
- Abby feladja magát, aztán bízunk Joe-ban, hogy visszaadja, miután megkapta a pénzt.
Karen az ágy túlsó felére nézett, Joe csillogó szemeire, börtöntetoválására, vérző lábára. - Nem. Most kell megpróbálnunk megmenteni.
- Hadd beszéljek vele még egyszer - mondta Hickey. Karen áthajította a telefont az ágy fölött.
- Doki? Hadd meséljek el egy rövid történetet. Huey és én unokatestvérek vagyunk. Más államban nőttünk fel, de anyáink testvérek voltak. Mind a ketten gazemberekhez mentek feleségül, csak Huey apja a családját elhagyó fajta volt, az enyém meg a korbácsolós típus. Miután Huey kishúga meghalt, le kellett költöznie hozzánk Mississippibe. Ott aztán bajba is került, amikor kislányokkal kezdett beszélgetni. Némelyiknek a szüleit is bántotta. Az öregem egyébként rendes ember volt, amikor éppen nem ivott - de hát ez ritkán fordult elő. Hueyval is jól bánt, de ha berúgott, igencsak ellátta a baját, amiért haszontalan volt. Aztán puszta szórakozásból nekem esett, és a szart is kiverte belőlem.
Karen szerette volna hallani Will válaszait, de tudta, hogy Abby összeomolhat, ha átkapcsol a vonaláról. Reménykedett benne, hogy a férje továbbra is hívja a CellStar elnökét.
- Szóval, az öreg egy nap elvitt minket szarvasvadászatra - mondta Hickey. - Hueyt mindig magunkkal vittük, de azt persze nem hagytuk, hogy puska is legyen nála. Amikor viszont a döglött állatokat kellett kihúzni az erdőből, nagy segítség volt. Na, szóval, épp mászok át valami szögesdrótkerítésen, amikor elsül a puskám. Az öregem részeg volt és nekiállt üvöltözni, hogy érezte, ahogy a golyó elsüvít az arca mellett. Lehajítja a puskáját, és ott az erdőben megint nekem esik. Tizenhárom éves lehettem. Huey tizenkettő. De nagydarab fiú volt. Az öregem addig ütlegelt, amíg ki nem fogyott a szuszból, aztán megállt pihenni. Én megpróbáltam felvenni a puskámat a földről, de ahogy elindulok, az öreg közém és a puska közé áll. Aztán meghúzza a kulacsot, és megint verni kezd. Huey csak áll és furcsa arccal néz minket. Aztán elindul, nagyon lassan, az öreg mögé lép és átfogja a karjait. Mintha csak egy fát ölelne át. És csak tartja. Az öreg teljesen kikészül. Rúgkapál meg üvöltözik, hogy mind a kettőnknek kitapossa a belét, ha kiszabadul. Felkapom a puskámat és rácélzok. Tudom, hogy darabokra szed, ha kiszabadul. De nem tudom lelőni, miközben Huey tartja, hacsak közvetlen közelről szét nem lövöm a fejét, amit azért nem akartam.
Karen meggyőződött róla, hogy a tenyerével teljesen letakarja a telefont, amin Abbyvel beszél.
- Szóval, Huey arca egyszer csak átmegy riadtba, és azt mondja: ,,Én csak azt akartam, hogy ne verjen téged, Joey. Nem akarom őt bántani." Erre azt mondom neki: ,,Ez sosem fogja abbahagyni. Nem, amíg meg nem hal. Megölöd, tökfej, és kész vagyunk. Vértestvérek vagyunk, fiú, hallgass rám, ha mondok valamit." Huey gondolkozik egy percet. Aztán felkapja az öregemet, úgy, hogy a lába már nem is éri a földet, és átcipeli egy nagy sziklához. Lefekteti, és addig üti a fejét a kőnek, amíg abba nem hagyja a rángatózást. Aztán kiviszi a testet a peremhez, úgy, ahogy mondom neki, és lehajítja a szurdokba. Mintha csak lezuhant volna.
Karen behunyta a szemét, és egész lényével Abbyért imádkozott.
- Huey nem akarta ezt csinálni, doki. De megtette. A maga kislányát se akarja majd bántani. De ha erre kérem, megteszi. Mer' képtelen elképzelni egy olyan világot, amibe Joey bátyó nincs benne. És ha ő azt hiszi, hogy amíg Abby él, én rács mögé juthatok, akkor hétszentség, hogy ugyanúgy végez vele, mint az öreggel. - Hickey Karenre kacsintott, ahogy a telefonba beszélt. - Olyan könnyen eltörheti Abby nyakát, hogy még csak akarnia sem kell. Mintha csak leejtene egy porcelánvázát.
Hickey Will válaszát hallgatta, majd az ágy közepére tette a telefont, és magabiztosan mosolyogni kezdett. Karen felvette a mobilt.
- Mit csináljunk? - kérdezte.
- Amíg Hickey beszélt, felhívtam a CellStart, hogy kinyomozzam, Ferris a városban van-e egyáltalán. Azt mondtam, orvosi szükséghelyzet van. A biztonsági osztályon azt mondták, otthon kell lennie.
- De még mindig csak az üzenetrögzítő jelentkezik?
- Igen. De tovább próbálkozom. Valaki csak felébred előbb-utóbb. Szeretnék most Abbyvel beszélni. Hallanom kell a hangját. Össze tudod tenni a két telefont?
Karen Hickey fejére szegezte a pisztolyt. - Üljön le a földre, a fal elé.
- Miért?
- Üljön le!
Hickey a falhoz hátrált és lecsúszott, miközben mindkét kezét sebesült combjához tartotta. Karen a takaróra fektette a pisztolyt, és összetette a két telefont
- Gombócka! - kiáltott Will. Hangja mintha tranzisztoros rádióból szólt volna. - Itt apu beszél? Jól vagy?
Karen hallotta, hogy Abby felzokog, és ettől szerette volna felkapni a pisztolyt és kilyukasztani Hickey mellkasát.
- El fogunk hozni onnan, kicsim - mondta Will elcsukló hangon. - De most az kell, hogy maradj elrejtőzve. Ez most olyan, mint az Indián Hercegnő táborban. Csak egy játék. Lehet, hogy egy kis időbe telik, de apu ott lesz. Hallod, amit mondok?
- Igen. - A hang vékony volt és elhagyatott.
- Kérdezni szeretnék valamit. Volt már olyan, hogy szükséged volt rám, és én nem mentem érted?
- Nem.
- Na, látod. És nem is lesz ilyen soha. A Bibliára esküszöm.
- A Bibliára nem is szabad esküdni.
- Ha nagyon fontos, akkor igen. Érted fogok menni. Ha megijedsz, csak gondolj erre. Apu jön érted.
- Oké.
- Most beszélnem kell anyuval. Szeretlek, kicsim.
- Siess, apu.
Karen elvette egymástól a telefonokat. - Will?
- Jó lenne, ha Abbyt rá tudnánk venni, hogy kapcsolja ki egy kicsit a telefont - mondta Will. - Hogy kíméljük az akkumulátort. De nem hiszem, hogy meg tudná csinálni. Csak nyugtasd le és tartsd csendben. Megteszek mindent, amit tudok.
- Siess, Will.


Huey Cotton megállt a kunyhó felé vezető, kátyúkkal szabdalt földúton, és felnézett az égre. Szíve tele volt szomorúsággal; a szeme már fájt a megerőltetéstől a sötétben. Huey a világot leginkább színekben érzékelte. Egyszer egy orvos kikérdezte erről. Ott van például az erdő. Az erdőnek zöld szaga van. Még éjjel is, amikor látni már nem lehet a zöldet, a szagát és az ízét még mindig érezni. Most is érezte a feje fölötti tölgyfalevelek tiszta zöldjét, meg a nadrágszárába csimpaszkodó kúszónövények másik, sűrű és vastag zöldjét.
Joeynak két színe volt. Néha fehér volt, mint egy őrangyal, aki a vállára szállt, vagy árnyékként követte, hogy ha kell, felfedhesse magát. De volt vörös is Joeyban, egy sötét tintával teli, kemény kis csomó, ami időnként kifakadt és ráfolyt a fehérre, míg teljesen be nem lepte. Amikor Joey vörössé válik, rossz dolgok történnek, vagy történtek már meg, vagy várnak még rá a jövőben. Amikor Joey vörössé vált, Hueynek olyan dolgokat kellett csinálnia, amiket nem szeretett. De azzal, hogy megcsinálta, segített elmulasztani a vöröset, mint ahogy a vérfolt is eltűnik az ingről egy vödör vízben.
Volt, hogy semmilyen színt nem látott. Létezett egy árnyalat a barna és a fekete között, a ,,semmi-szín", ahogy ő hívta, mely a tárgyak peremén lebegett, mint a köd, ami csak arra vár, hogy elnyelje az egész világot. Olyankor látta, amikor sorban állt, hogy hamburgert kérjen, és meghallotta, hogy az emberek összesúgnak mögötte, mert nem tudja eldönteni, mit akar. A kiszolgáló mintha látótere egy apró, távoli zugába úszott volna ilyenkor, és csak arra tudott koncentrálni, hogy mit mondanak a háta mögött az emberek, nem arra, hogy uborkát kér-e vagy hagymát. Tudta, hogy gonosz dolgokat mondanak róla, mert nem láttak bele, mert nem láttak túl hatalmas testén, de valahányszor megpróbálta ezt elmagyarázni nekik, megijedtek tőle. És minél jobban megrémültek, annál több ,,semmi-szín" szivárgott be a szélekről.
Az iskolában volt a legrosszabb. Minden erejével igyekezett elfelejteni azokat a dolgokat, amiket a gyerekek Missouriban mondtak neki. De nem tudta. A fejében laktak, mint a termeszek a ház gerendáiban. Még amikor akkorára is nőtt, hogy a kamasz Fiúkat már jócskán lehagyta, akkor is piszkálták. Piszkálták, aztán elfutottak, mielőtt elbánhatott volna velük. A lányok is cukkolták. Gógyis, gógyis, gógyis. Álmában még mindig futottak előle, és ő sose tudta elkapni őket. De a valóságban egyszer utolért egyet. Egy kamasz fiút. Ez volt az egyik ok, amiért át kellett jönni Mississippibe. Az anyja soha nem beszélt erről a nagynénjének. Félt, hogy a nővére akkor nem fogadná be a fiát. Huey azonban elmondta Joeynak. És Joey megértette őt.
Huey leszegte a fejét, és mély lélegzetet vett. Néha érezte az emberek szagát, ugyanúgy, ahogy az állatokét is. Némelyiknek rossz szaga volt. másoknak semmi különös. Abby olyan volt, mint egy törülköző, amit most vettek ki a ruhásszekrényből. Tisztább, mint bármi, amit eddig érzett. És szikrázott. Huey nem értette, miért nem találja a sötétben, hiszen ezüst és arany volt - vissza kellene tükröznie a holdfényt.
Talán a ,,semmi-szín" rejtette őt el. Azóta szivárgott a szemébe, amióta rájött, hogy Abby elszökött. Pedig igyekezett nem ijesztő lenni, de látta a félelmet a kislány szemében. Talán nem tehet róla. Olyan kis vékony gyerek. Joey azt mondta, hatéves, de a feje kisebb volt Huey öklénél.
- Abby? - kiáltotta bizonytalanul.
Semmi.
Visszament a kunyhóhoz, szimatolt és fülelt, de semmit nem érzékelt Körbejárta a kunyhót, benézett a fészerbe. A tiszta törülköző szaga ott terjengett a traktor körül. Huey lehajolt és megszagolta az ülést.
Abbynek itt kellett ülnie.
Huey kibújt a fészerből, és a szemét meresztve benézett a levelek és ágak sötét mozaikjába. Némelyik zöld szürkének tűnt éjszaka. A fatörzsek ezüstösfeketén csillogtak. A fekete levelekre és lecsüngő ágakra holdfény csöpögött. Pihentette a szemét; ezt a trükköt még Joeyval vadászva tanulta. Időnként, ha az ember pihenteti a szemét, olyan dolgokat is megláthat, amiket soha nem venne észre, ha szándékosan keresné. Ahogy most benézett az árnyak közé, valami sárgás, a szentjánosbogárnál is halványabb folt villant fel a sötétben.
A szívverése felgyorsult. Az előbbi helyre fókuszált, de a sárgás fény eltűnt. Megint pihentette a szemét.
A fény felvillant, majd eltűnt.
Közel volt. A fény is számított, de valami más kavarta fel vére lassú keringését. A zöld szag megváltozott.


Abby a fészertől húsz méterre guggolt a nyomasztó sötétségben, és amilyen erősen csak tudta, szorította a telefont. A fölébe magasodó tölgy vaskos ágai eltakarták a hold fényét. Az őt rejtő bokron túl semmit sem látott. Szeretett volna még mindig a traktoron ülni. Az száraz és biztonságos volt, és nem szurkálták a tüskék úgy, mint itt. Fogalma sem volt, merre lehetett Huey. Túl sok zaj volt körülötte ahhoz, hogy bármit megállapítson. Egyedül a telefon kijelzőjének biztató derengése tartotta vissza attól, hogy a kunyhó fényei felé iramodjon. Olyan volt, mintha a házuk konyhaablakát nézné, amikor vacsora után kint játszott.
A telefon halk csipogása riasztotta fel. Gyorsan a füléhez tette.
- Abby? - szólt bele az anyja.
- Tessék? - suttogta vissza.
- Jól vagy?
- Azt hiszem.
- Hol van Mr. Huey?
- Nem tudom.
- Nem hallottad a hangját?
- Már egy ideje nem kiabál. Lehet, hogy elment.
- Lehet. De ezt nem tudjuk biztosan. Maradj a földön.
- Térdelek.
- Az jó. Apu most telefonál egy bácsinak, aki segít majd téged megkeresni. Tudod, hogy fogja csinálni?
- Nem.
- Az a telefon a kezedben olyan, mint egy rádió. Amíg be van kapcsolva, a rendőrség megtalálhat. Pont olyan, mintha azt kiabálnád, hogy ,,anyu, anyu!".
- Azt akarod, hogy kiabáljak? Nagyon hangosan tudok kiabálni.
- Nem! Nem, édesem. A telefon kiabál helyetted, érted? Az emberek nem hallják, de a számítógépek igen.
- Olyan, mint amikor a kutyák meghallják, hogy fütyülünk nekik?
- Pontosan. Most... várj egy kicsit. Apuval kell beszélnem.
- Jól van.
Abby a füléhez nyomta a telefont, olyan erősen, hogy már fájt. Újra hallani akarta az apja hangját.


Hickey továbbra is a hálószoba falának dőlve ült. Vérző lába ellenére úgy figyelte Karent, mint egy hiéna, amelyik csak az alkalmat lesi, hogy lecsaphasson.
- Akkor összevarr, vagy mi lesz? - kérdezte, és feltartotta véres tenyerét.
- Még nem döntöttem.
- Semmit nem haladok - mondta Will nyugtalanságtól feszült hangon Karen fülébe. - Rohadt rögzítő! Nem tudom elhinni, hogy egy mobilcég elnökénél nincs üzenettovábbító szolgáltatás.
- Talán értesítenünk kellene a rendőrséget. Vagy az FBI-t.
- Nem hiszem, hogy vállalhatjuk ezt a kockázatot. Ha Huey...
- Anyu! - szólalt meg Abby a másik telefonban.
- Mi az, kicsim?
- Azt hiszem, hallottam valamit.
Karen szíve elszorult. - Csak suttogjál, édesem! Mit hallottál?
- Nem tudom. - Abby hangja vékony cérnaszálként remegett a félelem hatalmas szakadéka fölött. - Mikor értek ide?
- Nemsokára. Elmúlt már a zaj?
- Most nem hallom. Félek, hogy egy oposszum az.
Karen hisztérikus megkönnyebbülést érzett. - Az nem baj, ha egy oposszum az. Azok nem bántanak.
- Nem harapnak meg?
- Nem. Jobban félnek tőled, mint te tőlük
- Az egyik megharapta Kate macskáját a múlt héten.
- Az más.
- És ha egy kígyó az?
- Biztos nem az - csitította Karen, bár a gondolattól megrémült. - A kígyók ilyenkor alszanak.
- Aha... a kígyók éjjel vadásznak. Láttam a tévében.
Jézusom. - Az csak más, messzi országokban van, mint például Indiában. Meg Sri Lankán. Azok a kobrák meg hasonlók Itt, nálunk nincsenek kobrák.
- Ó...
- A mi kígyóink éjjel alszanak.
- Anyu, megint hallottam. - A suttogását már alig lehetett hallani. - Mintha valaki kúszna felém.
Karennek erőt kellett vennie magán, hogy leküzdje a feltörő pánikot. - Maradj csendben! Ne beszélj!
- De én beszélni akarok veled.
- Tudom, édesem, de...
- Anyu...
Két, szinte néma szótaggal tökéletes rémület költözött a gyerekből az anyjába. Karen olyan erősen szorította a kagylót, hogy felsértette vele a kezét. - Abby! Mondj valamit!
Nem jött válasz. Aztán Karen lélegzést hallott, és megértette, mi történik. Abby mozdulatlanul ült a sötétben, és iszonyúan rettegett. Huey a közelében volt. Imádkozott, hogy a telefon a kislány fülénél legyen, és suttogni kezdett. - Veled vagyok, édesem. Itt vagyok. Ülj nagyon nyugodtan. Minden rendben lesz. Emlékezz, apu mit mondott.
Minden egyes idegszálával Abbyre koncentrált.
A lihegés nyöszörgéssé változott, de olyan halkká, hogy Abbynek bizonyára hatalmas erőfeszítésébe került így elnyomnia. Karen újból meg akarta nyugtatni, amikor zajos reccsenést hallott a vonal túlsó végéről, mintha ágak törtek volna el, és Abby felsikított.
- Hát, csak megtaláltalak - mondta Huey hangosan.
Karen szíve jéggé dermedt. - Abby?!
- Láttam a fényt - mondta Huey örvendezve. - Miért szöktél el, Abby?
- Abby!!!
- Mi az?! - kiabálta Will a fülébe.
- Joey? - szólalt meg Huey a telefonban.
- Adja vissza Abbyt! - követelte Karen. - Kérem!
- Hol van Joey?
- Lám, lám - mondta Hickey, és véres tenyerével a földre támaszkodva felkelt. - Fordult a kocka.
Karen megmarkolta a pisztolyt, és Hickey mellkasának szegezte. - Mondja meg neki, hogy adja vissza Abbyt!!!
Hickey rettenthetetlen nyugalommal megkerülte az ágyat. - Ha most lelő, a lányát máris halottnak tudhatja.
- Menjen vissza!
Hickey félrelökte Karen pisztolyt tartó kezét, arcul ütötte, és kicsavarta a kezéből a telefont.
- Huey? Itt Joey beszél. Ha lövést hallasz, fojtsd meg azt a taknyost. Ne is kérdezz semmit, mert addigra halott leszek. Ez a szajha megkéselt. Megpróbált megölni.
Hickey arcvonásai megkeményedtek, miközben unokafivére válaszát hallgatta. - Te istenverte idióta! Én adom a parancsokat, te pedig megteszed őket. Pont. - Megragadta Karen csuklóját és addig szorította, amíg magától ki nem nyílt, és kiesett belőle a pisztoly. Hickey lehajolt és felvette. - Kötözd meg a kölyköt és tömd be a száját! Majd visszahívlak.
Karen hirtelen támadásba lendült. Nekiesett Hickey arcának, hogy kikaparja a szemét, de mielőtt elérhetett volna odáig, Hickey az öklével a szegycsontjára ütött. Az ütéstől a tüdejéből kiszorult a levegő, és ő a földre rogyott. Miközben ott feküdt zihálva, Hickey felvette a telefont, aminek a túlsó végén Will várakozott, és durván beleüvöltött.
- Huey megtalálta a gyereket, dokikám. Remélem, nem beszélt még senkivel, mert ha igen, Abby nem megy második osztályba... Higgadjon le. De remélem, hogy ez a vadmacska, akit elvett feleségül, megtanulta a leckét.
- Kérem - könyörgött Karen, miközben keservesen feltérdelt. - Ne hagyja, hogy megkötözze. Ne hagyja, hogy bántsa. Abby...
- Fogja be a száját! - Hickey megszakította a hívást - És most már varrja össze a lábamat!
Karen felbámult Hickeyre, zihálva, mint egy kifulladt futó. Hickey szeme sarkában apró fénypontok táncoltak.
- Most már az enyém - mondta Hickey halkan. - Tudja, ugye?
- Csak azt akarom, hogy a kislányom biztonságban legyen. Bármibe is kerül.
- Ezt már szeretem hallani. De kezdjük az elején. - A lábára mutatott. - Munkára!
Karen igyekezett nem Abbyre gondolni. Ha nem sikerül, nem tudja megcsinálni, amit Hickey kér tőle. Az ágyra könyökölve lábra állt, majd felvette a csipeszt, amit korábban leejtett, és kinyitotta Will orvosi táskáját.
- A tűket hagyja csak - mondta Hickey, ahogy Karen előhúzott egy lidocainampullát és egy injekciós tűt. - Nem bízom magában.
- Nekem mindegy. Negyven öltés érzéstelenítés nélkül pokolian fogja égetni.
Hickey felnevetett. - Akkor akár élvezheti is. De ne aggódjon. Minden egyes öltésért meg fog fizetni.
scorpionsrose, 2014. október 17. péntek, 15:51
Címkék: Adja Mr, Karen Hickey, Karen Willnek, Harley Ferris, Aztán Will, Azzal Karen,
Kommentek
A Barátságról...
A Barátságról...

Mondják egyesek: barátod az,
Ki melletted őrültségeidben is kitart
Ha mással vitába kerülsz
Igazat mindig néked ad.
Mondják, barátod az,
Ki bajban együtt sír veled
Bármi dologba fognál is
Mindenben segít neked.

Én azt mondom: barátod az,
Ki odaadja az utolsót is neked
Étkét megosztja, ha éhezel,
S érted vitázik, nem ellened.
Ki ha szakadék felé mégy
Nem veled tart, de elédbe áll!
Ha téveszme gyötri lelkedet,
Tükröt tart, segít, míg szíved
A jó útra ismét rátalál.

Ő kölcsön adja két szemét neked,
Ha nem engednek látni könnyeid,
S ha néha nem ért egyet veled,
Nem ellenséged ő! Ne hidd!
Mert abszolút igazság nincsen,
De van ki messziről jön, többet lát
S ha vehemens is, még nem kötekedő
Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.
És ha mennie kell,
Mert vére, sorsa hajtja őt,
Nem úgy dob el Téged mint
Kiszolgált, megunt
kkm, 2018. február 06. kedd, 20:02
Egyszer megérted te is gyermekem
tested- lelked megpihenni vágy.

Szerettem volna sokkal többet adni,
vakító nyárt, hol sárgul a határ,
hogy ne érezd soha, milyen is, ha fázol,
s ne legyen más, csak hosszú- forró nyár.

Azt akartam, hogy úgy tudjunk szeretni,
hogy el tudjunk fogadni minden kis hibát,
s szeretni tudjunk szívünk melegével,
akkor is, ha vérzik, akkor is, ha fáj.

S ha majd eltűnök a sűrű, téli ködben,
értetek szól majd mindegyik imám,
s kérem az Istent, adja vissza néktek
szívetekbe a régi lobogást.

Írta: Meggyesi Éva
kkm, 2018. február 04. vasárnap, 15:14
Varga: páratlan egészségügyi fejlesztést enged a gazdasági teljesítmény
helyeződik a hangsúly, a kabinet Egészséges Budapest Programjának keretében ugyanis az ország központi régiójának 26 intézménye újulhat meg.

A kormány a következő három évben 70 milliárd forint forrást biztosít a fővárosban és agglomerációjában található kórházak fejlesztésére - mondta, hozzátéve, hogy a II. kerületi Budapesti Szent Ferenc Kórház ebben a programban több mint 3 milliárd forintos támogatással bővülhet 150 ágyas intézménnyé.

A támogatás legnagyobb részét, 2,7 milliárd forintot a kormány adja az intézménynek, míg további 500 millió forinttal az Európai Unió, 80 millió forinttal pedig a II. kerület önkormányzat egészíti ki a kórház 130 millió forintos saját forrását. A fejlesztésnek köszönhetően a kórház a jövőben az orvosi egyetem oktató intézményeként már kardiovaszkuláris rehabilitációt is folytathat.

Varga Mihály megerősítette a kabinet azon korábbi ígéretét, amely szerint a beruházás jövő év végére tervezett befejezését követően a régi épületrészek felújítása
velemenyezd, 2017. december 08. péntek, 14:12
Orbán, Lázár, Hollik Soros kilövési listáján
orosz és németországi vállalkozókkal is kötöttek, a DC Leaks kiszivárogtatott dokumentumok szerint. A 2015-ben létrejött Ukraine and Europe_media_osife ukraine media project overview march szerződés azért még a Soros taktikákon edződött újságírót is megdöbbentik, ez a médiavásárlási szerződés név alatt futó dokumentum ugyanis azt tartalmazza, hogyan bérelnek fel német, francia, spanyol, olasz, görög oknyomozó újságírókat, és nem azt határozzák meg, miről írjanak, hanem ők adjanak cikk-ötleteket - de az OSIFE fenntartja a vétójogot az "ellenérdekelt"cikkekre. Persze kifejtik pro-és kontra is az érveket ezzel kapcsolatban: mellette szól, hogy kapcsolatokat alakítanak ki újságírókkal, ellene pedig az, hogy a veto azt jelenti, "ez nem igazi független újságírás". No és az OSIFE a saját hitelességét rombolhatja az újságírókkal, de az is kockázatot rejt, hogy az újságírók érdektelen témákat dolgoznak fel(!).

Interference: however nuanced
menusgabor, 2017. október 25. szerda, 21:00
Varga Mihály: már jövőre érzékelhetőek lesznek a budai egészségügyi fejlesztések
forintos műszer- és informatikai fejlesztésre nyílik lehetőség. A miniszter külön megemlítette a Budai Irgalmasrendi Kórház, valamint a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi épületében tervezett fejlesztéseket 12 milliárd és 9,4 milliárd forint értékben.

Láng Zsolt (Fidesz-KDNP), a kerület polgármestere közölte: a vissza nem térítendő kormánytámogatásból megvalósuló 7500 négyzetméteres szakrendelő a Frankel Leó út 80-82. szám alatt épül meg, önerőként az önkormányzat a mintegy egymilliárd forint értékű telket adja hozzá.

A kerület történetének legjelentősebb egészségügyi beruházásáról azt mondta: most hat különálló telephelyen, főként az 1930-as és 40-es években épült intézményben zajlik szakrendelés, illetve alapellátás. Az ellátási terület a több mint 36 négyzetkilométeres II. kerület csaknem 90 ezer lakosára terjed ki, de földrajzi elhelyezkedése és közlekedésigócpont-szerepe miatt évente - a területen kívüli betegekkel együtt - csaknem 400 ezer esetben nyújt ellátást - közölte.

A tervek szerint az
velemenyezd, 2017. október 16. hétfő, 15:54
Finnország előtt tiszteleg a Magyar Rádió Énekkara
A hangversenyen a finn zeneszerző Einojuhani Rautavaara Vigilia című művét adja elő az énekkar ismert hazai zenészek közreműködésével - ismertette Kovács Géza, a Magyar Rádió Zenei Együttesei ügyvezetője

Mint mondta, ezzel szeretnék ünnepelni azt a rokon népet, amellyel nemcsak a nyelvünk rokon, de "legalább annyira hányattatott történelmük volt, mint nekünk magyaroknak". Kovács Géza elmondta, hogy Rautavaara az 1956-os magyar forradalomról is írt operát, amit a Magyar Állami Operaházban is előadtak.

Hozzátette: a finn zenei élet meglepően gazdag. Példaként említette Jean Sibeliust és tanítványát, Einojuhani Rautavaarát. A Vigiliáról elmondta: ezzel a gyönyörű, az 1970-es években komponált művével tisztelegnek a finnek előtt, egy olyan különleges helyszínen, mint a főváros egyik legszebb barokk műemléke, a Egyetemi templom.

Kovács Géza beszélt arról is, hogy az évadban olyan különleges helyszíneken is fellépnek, mint például a Vigadó vagy a Mátyás-templom, hogy "a művek jól érezzék
velemenyezd, 2017. október 05. csütörtök, 10:41
Kormányos Sándor A törvény
Kormányos Sándor

A törvény

A nyár tüze foszlott lomha füstté
majd köddé lett a pillanat,
s görnyedten álló fák siratták
az avarba hullt, holt nyarat.

Árván maradt
egy kis levél -
kapaszkodik,
ő még remél...

Már zeng a mélabú őszi húrja
a réten száraz tört virág,
s az égen messze ködbe veszve
elhúznak mind a vadlibák.

Bár társtalan
nem adja fel -
kapaszkodik,
de múlni kell...

A fák alatt súlyos csöndbe rezdül
ritkuló lombok halk nesze,
délutánra már megfakul a fény
és minden megfakul vele.

Színét veszti
sárgul szegény -
kapaszkodik,
bár nincs remény...

Ó múlni kell, hisz majd mind lehullunk
a rőt avarba fénytelen,
az idő lásd, törvényt ül felettünk,
reánk hajol a végtelen.

Megcsalta őt
a tünde nyár -
kapaszkodott,
de vége már.
Avarba hullt reménytelen,
kkm, 2017. szeptember 06. szerda, 06:54
Ha már az összes munkaképes magyar, Nyugaton keresi a boldogulást, akkor HÁNY %-os lesz a foglalkoztatottság?
A Kérdés apropóját KÉT mai hír adja:
● Az egyik, a Klubrádió egyik hír-műsorában hangzott el, éspedig a következőként: Egy a Nyugat-Európában munkát vállaló magyarok hazulról való "elmozgását" elemző statisztikai felmérés szerint, A NYUGAT-EURÓPÁBAN DOLGOZÓ MAGYAROK SZÁMA, MÁR MEGHALADTA A 600 000 FŐT!
● A másik hírt viszont a "királyi" rádió (MR1 Kossuth Rádió) 'Déli krónika' hírfolyamában hallottam, éspedig Varga Mihály hurrá-optimista előadásában. A "matador" azt állíotta, hogy egy friss KSH-jelentés szerint, 200 000 alá csökent a munkanélküliek száma az országban!

Al-kérdés: Minthogy a két hír közötti LOGIKAI KAPCSOLAT, nyilvánvalónak tűnik, nem lett volna korrektebb Vargától, ha EMLÍTÉST TESZ az összefüggésről?

"20 forintos" kérdés: Ha végül is odáig jutunk, hogy MINDEN EGYES ÉP-KÉZ-LÁB (munkaképes) magyar ELHAGYJA az országot - aminek folytán 0 %-os lesz a munkanélküliség -, akkor HÁNY SZÁZALÉKOS LESZ A FOGLALKOZTATOTTSÁG?... :))

(Csak
foxworkinspace, 2017. augusztus 30. szerda, 23:27
Képek, videók
Adjátok vissza az én hegy
irmus
2018. február 05. hétfő, 07:49
Adja az Isten.jpg
chillik
2016. szeptember 25. vasárnap, 04:34
Áldását adja mindazokra.J
irmus
2016. május 26. csütörtök, 19:17
ÚK-ÚJ-ADJA.MEG.JPG
keresztenyhivek
2015. október 15. csütörtök, 17:15
A király férjhez adja a l
cipello
2015. január 08. csütörtök, 11:18
Adjátok vissza Mt 22,21
sacimama
2014. október 09. csütörtök, 09:20
Ledy még mindig nem adja
margoboszi
2014. szeptember 05. péntek, 19:28
Este sem adja fel... 201
margoboszi
2014. szeptember 05. péntek, 17:38
talpalatnyi földet adjato
klara50
2013. október 16. szerda, 20:51
A győztesek soha nem adjá
pacsakute
2012. december 07. péntek, 07:18
Leckét az iskola adja fel
pacsakute
2012. október 24. szerda, 07:19
cica adja a cukrot a kávé
jpiros
2012. október 14. vasárnap, 11:14
n3726hickey.jpg
skorpio71
2008. május 18. vasárnap, 19:21
n2903hickey.jpg
skorpio71
2008. május 18. vasárnap, 19:20
24hickey.jpg
taylorfilep
2006. augusztus 28. hétfő, 05:00
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.