Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 20. hétfő | 34. hét | 232. nap | 05:17 | István
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Hajnali rorátéim
Link



Foto : Tove Edvardsen

Advent

Schaeffer Erzsébet Hajnali rorátéim

Hová lettek azok a hajnalok? Ki keltett, finoman rázogatva minket az ágyból? Hogyan hagytuk oda a meleg dunyhát a vaksötét szobában? Mosdottunk a jeges lavórban, kapkodva szedtük hideg göncünket, nem adott még meleget a sparhelt. De valaki nálunk is korábban kelt. Pattogva égett a gyújtós a kihűlt platni alatt, s ebben a pattogásban benne volt a forró reggeli tej ígérete, az olajban sült pirítósé... Ha majd hazaérünk... Hogyhogy nem bántuk akkoriban, hogy a pirítós nehéz szaga betölti a konyhát...

Nyikorgott a kiskapu, a sötétben meg a ködben nem láttunk a szomszéd házig se, legfeljebb nagykendős öregasszony-árnyakat, azokat is majd csak a templom felé vivő kaptatón, ahol lehagytuk őket halk csókolommal, hogy együtt érjünk a tótlikiakkal, meg a Hanfland felől jövőkkel a templom elé.

Szuttyogott a latyak magas szárú cipőink talpa alatt, vagy törtük a tócsák szemére fagyott hófehér szemfödelet, s hányszor ropogott a hajnali hó a lábunk nyomán szikrázón, fehéren. Hogyan volt, hogy gyerekkorunkban, gyakorta már adventkor előreküldte szakadó dunyháit az ég...

Akkor már várakoztunk. Ki tudja, hogyan fogalmazta meg a gyerekszív azokon a decemberi hajnalokon, hogy mire vágyik, míg tapossa egyik reggelt a másik után.

-Az egy tett, hogy eljöttök a rorátéra. Azt nem mindenki teszi meg, látjátok... Hogy felkel hajnalban, ruhát ölt, s elmegy a templomba. Ahhoz ember kell, s akarat, gyerekeim...

Ezt mondta a papunk, aki tanár volt, apadhatatlan kút a bölcsessége, de akit botorul elhagytam, s csak a betegágyához találtam vissza. Sokára. Nagyon sokára.

Talán meg se fogalmaztuk, hogy várakozunk. Mégis, tele voltunk vágyakozással. Várakoztunk a hóesésre, a patak hátát borító jégpáncélra, a disznóvágások perzselő, meleg tüzére, az ujjunkra húzott forró malackörmökre, diók pattanó héjára, az olvasztott cukormáz édességére... Az ünnepre. A születésre. A titokra. A Kisjézus jászolára, a meleg szobában a karácsonyfa illatára, alatta a zizegő szalma aranyos kupacára, a gyertyák fényére, az énekre, amit dörmögve kísért apám, sose hallottam énekelni máskor, csak karácsonykor.

És persze vágyakoztunk az ajándék után. Az ajándék után, ami titkot hordozott, a szeretet és odaadás titkát, de ezt akkor még nem értettük. Nem is kutattuk. Csak éreztük, hogy van valami a karácsony körül, ami túlmutat bejglin és szaloncukron, de még a hajas babámon és a testvérem kis teherautóján is messzebbről üzen valamit. Ha még meglenne az öreg Jokl, a falunk tehénpásztora, az talán tudná, hol van az a messze. Az öreg, így mesélték, minden áldott évben, karácsony napján megmosdott, megáldozott és este hat órakor kiállt a főtérre. Ott keresztet vetett és horpadt trombitáján elfújta a Stille Nachtot. Az asszonyok ekkor a parazsas vasalókba tömjént szórtak, s végigfüstölték az istállókat, a pincét, a gazdaságot. S a várva várt karácsony estén megkezdődhetett az ünnep.

Így volt. Várakoztunk. S a várakozás tisztára söpörte a lelkeket. Mert az ember a várakozásban figyelni kezd. Elcsöndesedik. Más lesz a fontos, vagy más is fontos lesz a számára. Valahogy úgy, amikor egy kisbaba készülődik. Ott legbelül. Kell a körülötte élőknek az a kilenc hónap. Kell, hogy megszülessen a vágy, a kíváncsiság, a feltétlen odaadás az után a kis jövevény után. Kell a megszentelt idő. És a várakozás ideje, a vágyakozás percei, ha nem is tudunk róla, megszentelt percek.

Valami történik az emberrel, amikor valakire vagy valamire vár. Ebben az "azonnal mindent akarok" korban szinte illetlen mondani, hogy én úton lenni például, lassú vonatokon, sokáig szeretek. Talán, mert már tudom, a megérkezéshez idő kell. Nem véletlen, hogy csak a mesék boszorkányainak és tündéreinek kiváltsága: "hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok..." Rajtuk kívül a régiek gyalogoltak, lóra ültek, szekérre, batárra, tengerjáró hajóra, s utaztak hetekig... S az utazás hosszú ideje alatt szárnyat bontott bennük a vágy:

-De jó lesz már megérkezni! Megölelni végre a rég nem látottakat...!

Ezért nem indultak útnak áldás nélkül.

Böjt után az első falat, hóban, metsző hidegben gyaloglónak a meleg szoba, szomjas vándornak a pohár víz...

A szerelemben is a leggazdagabban hullámzó érzelmek a beteljesedés előtti hosszú várakozás érzelmei.

Meg kell tanulnunk vágyakozni...

Bécs városában voltam két hete, vasárnap. A házigazdák illatos, forró punccsal kínáltak, és meggyújtották a koszorún az első gyertyát...

Advent ideje van. Az ember elcsöndesül, magába néz, ha van rá alkalma, fűszeres forralt bort kortyol, süteményt süt, beteget, barátot látogat. A fogyasztó az áruk földíszített szentélyeiben vásárol, tolong, ajándékot halmoz ajándékra. És milyen a karácsony üzenete... Még ebben az izzadságos igyekezetben is meg-megcsillan néha bennünk a vágyakozás.

Valami méltóra. Hogy pakkok és plázák reménytelen, izgatott hatalmán túl, végre eljussunk a karácsony belső békéjéig.

De ehhez oda kell hagynunk magunkból egy darabot. Nem könnyű. Oda kell hagynunk magunkból valamit, hogy végre megtanuljunk vágyakozni az után, ami már rég a miénk.

Én gyerekkorom hajnali rorátéira.

Ott ülök télikabátban, kiscsizmásan... Két copfom között nézem, ahogy öreg papunk csak áll görnyedten, és nem fárad el újra és újra elújságolni a karácsony hírét: Örömet mondok. Nagy örömet néktek...
dorotea55, 2017. december 10. vasárnap, 08:30
Címkék: Tove EdvardsenAdvent, Schaeffer Erzsébet Hajnali, Stille Nachtot, meleg dunyhát, vaksötét szobában, jeges lavórban,
Kommentek
Elmélkedések
Elmélkedések

Lukács 1,28: "És bemenvén az angyal őhozzá, mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között."

Az egyik országban, ahol keresztyén üldözés volt, egy fiatal embert törvényszék elé állítottak. Mikor visszatért a cellájába, ragyogott az arca. A rabtársai késztetésére ezeket mondta. "Olyan volt, mint amikor Máriának tudomására hozta az angyal, hogy ő szüli meg a Megváltót. Milyen áldott nap! - Egy szűz csendességét tartja. Váratlanul egy angyal áll mellé és tudomására hozza, hogy ő, a teremtmény szüli meg a gyermekben megtestesülő Megváltót, Teremtőt. Ő tartja karjában, ő füröszti saját Alkotóját. Ő füröszti azt, Aki az Ő népét megtisztítja bűneiből. Ő, a teremtmény tanítgatja járni a Teremtőt. Ő tanítja Isten Igéjét beszélni. Ő lesz a napsugár és az öröm a házában. De lesznek nehezebb napok is. Ott áll majd sírva a keresztje tövében amelyen fia meg fog halni az Isten népe üdvösségéért. De mindez elmúlik, feltámad, mennybe megy, - és
kalmanpiroska, 2018. augusztus 16. csütörtök, 12:07
Kántor Zsolt
Kántor Zsolt

A legeldugodtabb odu

ott
ahol az egek egymásba nyílnak
s ahonnan az összes csillagkép megleshető
ahol az univerzum kinyílik mint egy gömbhéj
és a titkok burka felhasad
ott
ahol minden higgadtan felkínálja magát
a mohó elmének
ott
ahol a lüktetés töve
megtapintható
ahol belátható mi rejtve volt
ahol élővel fog kezet a holt
ott ahol az örökkévaló is természetszerű
(s a pillanatok egymásba gyűrtek mint a fű)
ahonnan a nagy űr (s az ívek)
könnyedén áttekinthetőek
ahol az álom egy ösvény
és átsétálsz rajta önként
hogy tudd nincs több fény
csak Te magad
ki mások fényforrása vagy
ott
ahol a kagylóból balzsam csurran
és simogatás nő ujjaidban
ott
ahol nagyon is szeretni lehet
az elszalasztott perceket
mert visszajönnek s tetszenek
valahol a legbékésebb estély zsöllyéi között
ott ahol csak egy kis hit kell
hogy eljátszhass képzelt
horvathzsoka, 2018. augusztus 16. csütörtök, 08:54
Mezey Sándor: Új Pán.
Mezey Sándor:

Új Pán.

Én a kikelet gyermeke voltam.
Piros, tavaszi ünnepeken
Sokat tánczoltam és daloltam.

Nap járt előttem, nap megettem,
Ragyogó erdőn kóboroltam
És a halott Pánt költögettem.

Opálos, esti kék homályban
Egy redves, ócska cser tövében
A Pán holt sípját megtaláltam.

És belefújtam. Fújtam, daloltam
Ifjú dalát az isteneknek -
Én a kikelet gyermeke voltam.

Dalolt a nappal és az éjjel,
Tele volt minden nimfacsókkal,
Driádkaczajjal, dallal, zenével.

S dalolt a föld, az ég, a felhő,
Jött Vágyisten, dalolt, mosolygott
És kivirult az örömerdő.

S az úton jött egy lány elémbe,
Szűz rózsapár nyílott az ajkán
S fekete tűz volt a szemébe.

Jött, kaczagott a nagy tavaszba,
S rám nézett - összetört a sípom
És beleveszett a harasztba.

Vasárnapi Ujság 1909. január 10.
marcyt, 2018. augusztus 15. szerda, 07:34
Eötvös Loránd Anyámnak
Eötvös Loránd
Anyámnak

Midőn feljött a hold s a csend beálla,
Terjedt fának tövében ültem én,
És képzetemben messze elrepültem . . .
Áldott anyám rólad emlékezém.

S a lantot is már-már kezembe vettem,
Hogy zengjek, ég áldását kérve rád,
Midőn a fa zúgni kezdett felettem,
S én elbámulva hallgatám szavát.

S a fa beszélt: "midőn ifjú koromban
Lesújta engem a bősz fergeteg,
Anyád volt az, ki újra fölsegített;
Az ég hatalma áldja érte meg."

És zengni kezdett a kicsiny madárka:
"Midőn megfogtak pajzán gyermekek,
Anyád volt az ki újra elbocsátott;
Az ég hatalma áldja érte
vorosrozsa66, 2018. augusztus 14. kedd, 20:40
Az adakozó fa
Shel Silverstein

Az adakozó fa

Volt egyszer egy réges régi fenséges fa, amelynek az ágai szinte az eget súrolták.
Amikor a fa virágba borult,különféle alakú és nagyságú pillangók egész serege táncolta körül, amikor pedig gyümölcsöt hozott, messze földről felkeresték a madarak. Ágai kitárt karokkal üdvözölték a szelet, és aki csak látta, elámult fenséges szépségén.

És volt egy kisfiú is, aki mindennap ott játszadozott a fa alatt, mígnem az ősöreg fa valósággal beleszeretett a gyermekbe...
A fát nem tette vakká önnön nagysága (ez csak az emberi lényekre jellemző), így hát szerelem gyúlt benne a kisfiú iránt.
Az ego mindig nálánál nagyobb dolgokba igyekszik beleszeretni, mindig az önmagánál nagyobb dolgokhoz akar kötődni. A szeretetben azonban nincs kicsi és nagy - a szeretet mindenkit magához ölel, aki közel engedi.
Tehát a fa nagyon megszerette a kisfiút, aki nap mint nap ott játszott a közelében. A fa ágai magasra nyúltak, de ő a föld felé hajlította
evavicus, 2018. augusztus 14. kedd, 13:55
Gyulai Pál: Virrasztva.
Gyulai Pál:

Virrasztva.

Alugyál el édes lyányom,
Enyhítsen meg édes álom,
Éjfél elmúlt, hajnal ébred,
Ne találjon ébren téged.

Hány sok éjet virrasztottunk,
Éjjel, nappal nem aludtunk,
Te az ágyban, én ágyadnál,
Hátha kissé elszunnyadnál.

Elszunnyadnál, meggyógyulnál,
Hervadozó szép virágszál,
S egy mosolygó vidám reggel
Ébredeznél régi kedvvel.

Oh virulj ki, virulj szépen,
Mint virág vén fa tövében,
Vén fa én csak addig éljek,
Mig árnyammal óva védlek.

Alugyál el édes lyányom,
Álmod visszaadja álmom,
Csengő hangod tűnt reményem,
Mosolygásod lelki fényem !

Budapesti Szemle. 1881.
marcyt, 2018. augusztus 13. hétfő, 07:39
Szász Béla: Bolyongás közben.
Szász Béla:

Bolyongás közben.

I.

Elbolyongtam önfeledten, messze,
Lankás hegyvölgy sűrűjébe veszve ;
Czéltalan járt tétovázó lábam,
Mint az ember e sivár világban . . .

Meg-megálltam egy-egy tölgynek alján,
Jós kakuknak fecsegésit hallván ;
Mentem ismét, merre gyík sikamlott,
Nem zavarva nyugtom ember-hangok.

Itt a csermely nyugtalan lejtéssel,
Minden csöppje fut s ó még se' vész el;
Látom: mint lesz s mint volt minden hullám,
Mint az ember élte tovamulván.

Tarka szitakötő, párosával,
Egy ponton függ s ismét tovaszárnyal;
Űzi egymást, mintegy összekötve,
Majd szétválnak és talán örökre . . .

S hol sekélyebb volt a viz folyása,
Átgázoltam, lelve üde pástra,
S rezgő menták simogatva képem:
Elterültem árnyas cser tövében . . .

II.

Oh mi szép vagy büszke cser !
Mint magaslasz égre fel,
Mint egy tiszta gondolat,
Mely a porban
marcyt, 2018. augusztus 09. csütörtök, 07:56
A kert
Oscar Wilde

A kert

Hervadt a liliom kelyhe már,
Töve körül arany a por:
S a bükk-erdőben haldokol
Az utolsó búgó madár.

A napraforgó bús fejét
Aszott szárára hajtja le:
S a kerti út vándor lelke
Holt lombokat szór szerteszét.

Halvány szirmok hullonganak,
Míg kész a tejszín hólepel:
S egy rózsa fekszik a gyepen,
Mint karmazsin selyemdarab.

/Ford.: Gyóni Géza/
evavicus, 2018. augusztus 06. hétfő, 10:39
Képek, videók
ház- a szikla tövében.jpg
agica2004
2016. október 24. hétfő, 18:51
A Barnehagen tövében
csobyzoli
2015. november 12. csütörtök, 11:21
Rembrandt Fa tövében pisi
agica2004
2015. október 01. csütörtök, 20:31
a vár tövében
orban47
2015. március 22. vasárnap, 10:09
Ima a kereszt tövében
sacimama
2014. november 18. kedd, 12:20
pálmafa tövében
orban47
2013. szeptember 13. péntek, 14:48
Nagyfa tövében
agabor4
2012. augusztus 05. vasárnap, 14:46
a pálmafa tövében
orban47
2012. július 06. péntek, 09:37
tó a vulkán tövében
mecsery
2012. január 07. szombat, 05:04
A mamutfenyők tövében
mecsery
2012. január 05. csütörtök, 22:19
fakéreg a növények tövéné
taenci
2011. július 01. péntek, 20:12
Farkas tövény.jpg
agica2004
2011. május 27. péntek, 14:49
Lukács Erzsébet
irmus
2018. augusztus 07. kedd, 06:11
Farkas Erzsébet
irmus
2018. augusztus 06. hétfő, 14:19
Erzsébet és Fülöp 1947 ut
agica2004
2018. július 12. csütörtök, 19:46
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.