Regisztráció  Belépés
2018. május 25. péntek | 21. hét | 145. nap | 18:35 | Orbán
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
x
Oszip Mandelstam ÖRMÉNYORSZÁG
I.
Hatszárnyú bika e vidéken
a munka, komor csodalény,
s a rózsafejek, teli vérrel,
virulnak a tél elején.
II.
Hafizé kezedben a rózsa,
s dajkálva kölyök-vadakat,
emelted a nyolcszögű, furcsa
paraszt-bika templomokat.
Hol okker uralja a tájat,
rejt távoli sok hegyorom,
itt meg csak a matrica ázott
tájképe vagy asztalomon.

III.
Magadnak színeket oroznál -
mancsával ragadott ki hát
a tolltartóból az oroszlán
jó féltucatnyi ceruzát.
Festékbolt-tűzvészek s halott, vad
gölöncsér-síkok földje vagy,
agyag s kövek közt tűrni tudtad
a szakállas szerdárokat.

Szigonytól, horgonyoktól messzi,
ahol a föld aszott, kihalt,
kivégzésektől részegedni
láthattad helytartóidat.

És véremet nem hozva lázba,
mint gyermekrajz, egyszerűek
asszonyaid, jönnek kitárva
nőoroszlán-szépségüket.

Vészterhes nyelved nékem oly szép,
s szeretem sírlapjaidat,
hol a betűk kovácsfogók és
vaskapcsok a komor szavak.

IV.
Ó, jaj vak vagyok, és a fülem már hallani nem mer,
nincs más színem: a mínium és a rekedt szavu okker.
És csudamód ma a hajnali örmény tájra visz álmom,
megnézném, hogyan élnek a csöpp cinegék Jerevánban,

hogy görnyed meg a pék, a kenyérrel játszva bujócskát,
és hogy rántja a tűzből elő a lepénye korongját...

Ó, Jereván, Jereván! A madár rajzolt, vagy a tájra
gyermekmód szinezett az oroszlán lágy ceruzája?

Ó, Jereván, Jereván! Pörkölt mogyoró ez a város.
Nékem az utcasorok Babilon-csigarajza varázsos.

Mint a mullah koránt, nyálaztam össze az éltem,
fagylalván az időm, nem eresztve ki forrva a vérem.

Ó, Jereván, Jereván, soha többé másra se vágyva,
nékem a fagycsípdeste gerezdjeidet se kináld ma!

V.
Befedve nedves rózsa szádat,
nyolcszögű lépesmézt emelve,
álltál az idők hajnalán, a
világ sarkán, a könnyed nyelve.
És elfordultál szégyenkezve, búval
a keleti, szakállas városoktól,
s most itt heversz, a nyoszolyádra hullva,
s mintázzák rólad a halotti maszkot.

VI.
Kendőbe bugyoláld kezed, s a koronás csipkebokorba,
celluloid tövisei leges-legmélyibe,
merészen, amíg bírod csak, merítsd be!
Olló nélkül lesz miénk a rózsa.
De vigyázz, ne hulljon szerte nyomban -
a rózsa muszlin-potyadéka - salamoni szirma -
serbethez sem való vadóc,
nem ád se olajat, se illatot.
VII.
Kövek földje, harsányan kiáltó -
Örményország, Örményország!
Rekedt ormokat csatába hívó -
Örményország, Örményország!
Ázsia ezüsttrombitái felé szárnyát tárva-bontva -
Örményország, Örményország!
A nap perzsa aranyait bőkezűen adakozza -
Örményország, Örményország!

VIII.
Nem romok - ez körzőkijelölte, vad erdei irtás,
ősi, mesés krisztushit horgonya tönkje a tölgynek,
Oszlopfőn kőrollni - pogány üzlet kirabolva,
gerletojásnyi a szőlőszem, bodorítva a kosszarv,
sas, de bagolyszárnyú, még meg nem rontva Bizánctól.
IX.
Fázik a hóban a rózsa:
a Szevánon három arsin hó...
A hegyi halász kitolta díszes, azúrszínü szánját,
kövér pisztrángok bajuszos pofái
rendőrjáratot tartanak
a meszes tófenéken.
És Jerevánban és Ecsmiadzinban
az órjás hegy a levegőt kiitta,
valami furulyával tán vagy egy
nádsíppal kéne idomítani,
hogy szájában elolvadjon a hó.

Havak, havak, havak a rizspapíron,
a hegy a számhoz úszik,
fázom és boldog vagyok...

X.
Botladozik a paraszti lovacska,
a bíbor grániton csattog patája,
amíg felkapaszkodik a sikosra
csiszolt állami kő talapzatára.
S mögötte sajtos batyukkal sietnek
a kurdok, még lélegzetet se véve,
megbékítették a Sátánt s az Istent,
elosztva mindenük fele-felére...

XI.
E koldus faluban mily fényüzés van, -
hajsuhogás a víz zenéje itt!
Csitt-csitt, ne bánts! A sorsot ki ne hívd!
S a nedves ének labirintusában
oly fülledt, éji cirpelés remeg,
mintha a hableány földmélybe szállna,
hogy ott az órást látogassa meg.

XII.
Nem látlak téged soha többé,
örményországi vaksi égbolt,
s nem nézhetem már hunyorítva
az Ararátod úti sátrát,
s többé nem nyílnak ki előttem
gölöncsér-könyvtáradban a csodás
föld üreges könyvei, amelyekből
az első emberek tanultak.
XIII.
Kék ég s agyag-táj, agyag s kék egek.
Mi kéne még neked? Húzd össze a szemed,
mint türkízgyűrűje felett a vaksi sah,
az agyag könyve és könyvvé lett föld felett,
a drága agyag és a gennyes könyv felett,
mely úgy gyötör, akár a zene és szavak.
Baka István fordítása
nagyuska, 2010. február 22. hétfő, 08:43
Címkék: Oszip Mandelstam ÖRMÉNYORSZÁG, Baka István, matrica ázott, szakállas szerdárokat, föld aszott, komor szavak,
Kommentek
Baka István
Baka István

Kemény ölét már
..
Kemény ölét már eltakarta,
ki nem szeretni bátor,
én ölnék is, de semmi vissza
nem tart e gyávaságtól.

Így faragott a szenvedés,
hogy meghagyott szabadnak,
két semmi közt is - s nem kevés -
választhatok magamnak.

Ó, szabadságom! Rág a szégyen,
s mert nem raboltak meg jogomban,
s mert rajtam nem fúj át a szél, nem
ordíthatom, hogy itt hideg van?
horvathzsoka, 2018. május 14. hétfő, 11:20
Baka István
Baka István

Hurok-szonett

Erdő vagyok - eltévedek magamban
Gyökér vagyok - nyakamra hurkolódom
A kéklő fulladásos alkonyatban
Vagyok s leszek de nem tudom mi módon
Hold-fűrész tép belém porom szitálja
Kiszáradt zápor elfogyok zihálva
Ki árnyaim a föld könyvébe írtam
A levelek szemét vörösre sírtam
S nem könny szememnek ezre hull a tájra
Parázsló csont vagyok s min ég: a máglya
Voltam s leszek de nem tudom mi módon
A fulladásos kéklő alkonyatban
Gyökér vagyok - nyakamra hurkolódom
Erdő vagyok - eltévedtem magamban
horvathzsoka, 2018. május 14. hétfő, 11:11
A költőkhöz
Vlagyimir Vicoszkij

A költőkhöz

Igazi költő az csupán, ki szörnyű véget ért.
Főleg, ha ifjan - ideje se telt le.
Egyik huszonhat évesen nyúlt már a pisztolyért,
Másik hurokba bújt az ,,Angleterre"-ben.

S a harminchárom éves Krisztusnak, ki így beszélt:
Ne ölj! Ha ölsz, akárhol megtalállak,
Hogy több bajt ne keverjen, átverték a tenyerét
Vasszöggel, és átadták a halálnak.

Harminchetes, a végzetes - kijózanít e szám,
E számjegytől a hideg is kiráz ma, -
Hogy Puskin párbajozni ment, e szám okozta tán,
S ezt vésték Majakovszkij pisztolyára.

Harminchetes - e szám bizonnyal Isten átka volt,
A kérdést élre állította: vagy-vagy...
Ez a határ, melyen Rimbaud és Byron elbotolt...
A maiak e számon túljutottak.

A párbaj nem jött össze vagy tán elhalasztatott,
A harminchárom épp hogy megfeszített,
S a harminchét se vért, csak ősz hajszálakat
evavicus, 2018. április 17. kedd, 14:02
Baka István
Baka István

Átutazóként

Mint aki egy kihűlt váróterem
padján riad fel téli reggelen
s a pirkadattól átvérző üveg-
tető alatt a piszkos és rideg
csarnok zugában feltápászkodik
körülnéz és nem érti miért van itt
mi ez a nyüzsgés és mi ez a lárma
milyen nagyváros pályaudvarára
került s ez a körötte lüktető
tömeg mily bugyrokból buggyant elő
miért lökdösődik és hová siet
honnan fröccsennek szét a részegek
bicskás vagányok bekecses kofák
ingázók szabadságos katonák
rikkancsok pályamunkások kopott
disznóbőrtáskás hivatalnokok
törülközőket áruló polyák
batyus cigányok ténfergő diák
papírzacskót durrogtató bolond
pufajkás fáradt géppisztolyosok
borostás vén csavargó lányanya
soványka mellén síró kisbaba
rendőrök szajhák prédikátorok
mily óriási ágyék vagy torok
okádja őket s miért futnak vakon
ha parancsot recseg a megafon
mért rajzanak
horvathzsoka, 2018. március 19. hétfő, 10:37
Miért hallgatsz, tavaszi erdő
Baka István

MIÉRT HALLGATSZ, TAVASZI ERDŐ

Miért hallgatsz, tavaszi erdő?
Én együtt suttognék veled.
Imádkozom vagy átkozódom,
mindegy nekem. Mindegy neked?

Lázadj föl, rengeteg! Reménnyé
gyötrött zöldedre kérlek én.
Zizegsz csak - s megadás-fehéren
virágzik szilva és kökény.

Mindegy - benned leltem hazát, itt
legalább megtűr a közöny.
A fák közt szél vesszőfutása:
beléálmodhatom dühöm.

Hogy hittem én tebenned, erdő!
Hallgass csak! Ím, letérdelek.
Imádkozom vagy átkozódom,
mindegy nekem. Mindegy neked.
evavicus, 2018. március 14. szerda, 18:15
Szonett és ellenszonett
Baka István

Szonett és ellenszonett

Döbrentei Kornélnak

1

Az alkonyat sebtében felragasztott
plakátján átüt még a fény-csiriz
végigsimítja s elbiciklizik
a horizonton a plakátragasztó

és most fölöttem rózsás húsu felhő
fény-ujjal éjlő ágyékán matat
elbűvölő a festett pillanat
s be kár hogy lassan szétfolyik a delnő

nézek a lágyan fénylő rajzolatra
s találgatom mit hirdet mire hív
a sok puha idom és kecses ív

mit kössek és mivel teljék a kamra
s mint új Noé a garatra felöntve
mily tósztot mondjak majd a Vízözönre

2

A cukormázként csillogó igéret
csipkék habok és női kellemek
elárasztják az alkonyi eget
de foszlik sebesen mi megigézett

s még sebesebben a nyolcvanas évek
díszletei a dezodorozott
hónalj-üléstermek az elnyomott
bűz amely átitatja
evavicus, 2018. március 12. hétfő, 16:07
Fel-felriad az alvó
Arszenyij Tarkovszkij

Fel-felriad az alvó

Fel-felriad az alvó,
A sötétbe fülel.
A harmadik kakas szól,
A virradat közel.

Felül a vén az ágyban,
A vaságy nyikorog.
Mint Pilátus korában,
A föld is úgy forog.

A szívébe miféle
Bosszúság vájt fogat?
Bánkódni, mond mi végre -
Talán Péter miatt?

És nékem - e világon
Ki volt a drága, szent,
Kit tagadott meg álmom,
Amíg az éj letelt.

Rést a hajnali ködbe
A kakas szava vág,
Elröppen messze földre
Völgyön, hegyormon át.

(Fordította:Baka István)
evavicus, 2018. február 07. szerda, 18:12
Baka István
Baka István

Zsoltár

Nem kértelek s nem kérnélek ma sem
Oly félszeg voltam véled Istenem
Csak vártam míg aktáid tologattad
Hogy föltekints és észrevégy de nem

A hold már kráterek pecsétnyomával
Úgy teli lett hogy rá se férne több
S te stempliztél tovább én meg feszengtem
Hajbókoló klienseid között

Nem hittem volna hogy külön beadványt
Nyújtok be végül mégis arra kérlek
Bocsásd meg nékem hogy sokat szerettem
S erényemnél többet nyomott a vétek

Egy-két paragrafust megszegtem én a
Tízből alpontokról nem is beszélve
Tudom hogy nem te én magam sodortam
Magam halálos bűnbe és veszélybe

Nem kérek tőled szívesen hiszen
Tudod hogy nem szeretlek Istenem
Hagyj élni akkor tán meg is szeretlek
S hagyj élni engem akkor is ha nem

Egek bürokratája egy pecséttel
Aláírással még megmentenél
Átkoztalak de most megáldanálak
Mint ahogy áld vagy átkoz mind ki él
horvathzsoka, 2017. december 26. kedd, 10:12
Képek, videók
Tatev; Örményország.jpg
farkas1945
2014. szeptember 27. szombat, 12:43
Örményország.jpg
06mohild
2013. november 19. kedd, 05:51
Örményország;a Tatev-i ko
farkas1945
2013. február 09. szombat, 12:05
Örményország.png
mailona
2011. június 14. kedd, 19:49
TN_115%20Ormenyorszag. jpg
dunaparti
2007. augusztus 15. szerda, 23:09
Szent István mozdony
irmus
2018. május 19. szombat, 16:44
édesanyámnak István..jpg
ildikocsorbane2
2018. május 05. szombat, 17:34
Udud István Ibolya.jpg
maria_kadar_148
2018. április 22. vasárnap, 14:59
Ágh István Aranyeső.jpg
maria_kadar_148
2018. április 22. vasárnap, 14:54
Szeged-Szt.István tér-ann
agica2004
2018. március 21. szerda, 15:39
Szeged-Szt.István tér-Víz
agica2004
2018. március 21. szerda, 15:38
Gyurcsó István: Hóvirág
maria_kadar_148
2018. március 20. kedd, 22:25
SzKT, Nagy István.jpg
agica2004
2018. március 20. kedd, 21:45
SZKT. Nagy István.jpg
agica2004
2018. március 20. kedd, 21:45
SZKT-Nagy István.jpg
agica2004
2018. március 20. kedd, 21:42
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.