Regisztráció  Belépés
2018. április 26. csütörtök | 17. hét | 116. nap | 15:35 | Ervin
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tóth Árpád - Históriás ének a színidirektorok szomorú harcár
Tóth Árpád - Históriás ének a színidirektorok szomorú harcáról

Régi igazság, hogy az üstökös csillag
Háborút jelent az, ha az égre ballag.
Az üstökös után, bár kicsit megkésve,
Ki is nyílt minálunk a háború kése.

Hej, ez a háború iszonyatos bús ám,
Melyről most zengni fog zord éneket múzsám,
Nem afféle piti tripoliszi harc ez,
A honfi-szívekbe iszonyúbban mart ez.





Mert mikor a török az olaszba döfköd,
Vagy mikor a japán az oroszra köpköd,
Mi ez ahhoz képest, mikor két direktor
Tépázza meg egymást, s a vérük direkt forr.

Jó Zilahy Gyula vala egyik részen,
Nyilatkozat-kardját kihúzta merészen;
Másik részen vala Mikulás Erdélyi,
Ő is bátor vala, azaz nem mert - félni!

Szörnyű vala nézni, mikor összecsaptak,
Volt dolga huszonnégy vidéki hírlapnak,
Szenzációs cikkek címe volt ökölnyi,
Így indultak ők el színdirektort ölnyi.





Legelül robogott Nagyváradi Napló,
Fülibe volt dugva három tüzes tapló.
Erdélyi Mikulás úr lovagolt a hátán,
Kaján volt s fölényes, mint egy trottli sátán.

Utána robogott a bősz harci ménnek
Egy bús szürke csacsi, őt zengem most én meg,
Sajtpapír képezte ennek sovány húsát,
S becéző neve volt: Debreczeni Ujság.

Gyan Thula ült nyergén ennek a szürkének,
Gyan Thula! - e névtől ellágyul az ének,
Gyan Thula! - a dicső, híres kofa-király,
Kinek erőssége a nimole-irály.





Felvonult a dísz-hős Frimm-féle mezében,
"Dugóhúzóbogár" bűzlött a kezében,
Köröskörül abroncs vala az ő fején,
Hogy meg ne repedjen a lángésztől szegény.

A harci kiáltás felzendült most: I-á!
S Gyan a szegény Zsülnek a vérit kiivá,
Erdélyi pedig, hogy nőjön harci kedve,
Magát, mint hőst, direkt bolhákkal csípette.

Dúlt az iszonyú harc hét napokon által,
Szitokkal és bőven kiköpködött nyállal,
Végre megállottak a harcosok bőszen,
És mindenik így szólt: Világos, hogy győztem.





Amaz oroszlánok, akik a mesében
Addig marták egymást májban és vesében,
Amíg mindkettőnek csak a farka maradt,
Azok sem rúgták így a harci port s sarat.

Mikor elfáradtak, harcuk újra kezdték,
Bizony ez okozza majd a világ vesztét,
Mert e színi harcnak tán sose lesz vége,
S ebbe gebed bele majd az Örök Béke.

Stead, aki az Örök Békét könyvbe írta,
Most már tudjuk, mért halt hűvös hullámsírba,
Megsejté e harcot bús próféta-lelke,
S kétségbeesetten ugrott a tengerbe.





Bús időket élünk, jó olvasóm, rettegj
Minden reményeink semmisülve lettek,
Gyan Thula nem nyugszik harccal kél és fekszik,
Bár a kerek világ bele is betegszik.

Nem nyugszik Gyan Thula, sziporkázik s öklel,
Lapja fejét üti tökkel ütött tökkel,
S csak akkor szünteti kissé a vad mámort,
Mikor megcsókolja dr. Révi Nándort.


chillik, 2018. január 13. szombat, 04:53
Címkék: Tóth Árpád, Zilahy Gyula, Mikulás Erdélyi, Nagyváradi Napló, Erdélyi Mikulás, Debreczeni Ujság,
Kommentek
Tóth Árpád: Árpilis
Tóth Árpád:
Árpilis


Április, óh, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokájú, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repűl a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét! Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürgelábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! mi az?
S zümmög zengő, napba-tárt
Szárnyakkal: tavasz! Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésűvel
Fésülöd, s szólsz: hé, de most
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot? S
skorpiolilike, 2018. április 24. kedd, 19:26
A sok tavaszi színnek...
Tóth Árpád:

A sok tavaszi színnek...

A sok tavaszi színnek mért örülsz,
A zengő zöldnek s mind a többinek,
Mely föld alól, szivárványfényű tűz,
Most fellángol, ó, mindez minek?

Bolond tavasz! te is csak elröpülsz,
Benned is él az örök élet vágya,
S téged is vár az ősz halottaságya,
És elvonulnak a harsány színek...
aranyoslila, 2018. április 23. hétfő, 19:57
Albert Samain - Az infánsnő
Albert Samain - Az infánsnő

Lelkem spanyol királylány, csillog nehéz ruhája,
S vén várában királyi magánya úgy ragyog
A nagy, bús tükrök mélyén, akár egy elhagyott
Öböl vizén visszfénylik az ottfelejtett gálya.

Karszéke lába mellett, elnyúlva, lomha-szépen
Skót agarak hevernek, szemükben méla tűz,
S ha olykor int az úrnő, a két eb vadat űz,
Szimbólum-vadakat Vágy s Álom erdejében.

Kedvenc apródja is van; ennek a neve: Nemrég,
Úrnőjének fölolvas, zsongító verset, halkan,
S ő, tulipán kezében, így várja, mozdulatlan,
Hogy a szók titkos lelkűk lelkében kileheljék,


S körül királyi parkja pompázik és tenyészik,
Márványok és medencék s korlát, oszlopsoros,
S lelke a csodarejtő távlatoktól boros,
Míg tekintete búsan látkörén elenyészik.

Így él, lemondva, csöndben: nem riad hangos szóra,
Jól tudja: ez
chillik, 2018. április 23. hétfő, 04:33
Albert Samain - A bacchánsnő
Albert Samain - A bacchánsnő

Szerelmem győzhetetlen. És szerelmem kegyetlen.
Vannak, tudom, szivek, mint a harmat s a hó,
De engem, meztelent, a kéj mindenható
Talpa tipor, s ragály lakik az én szivemben.

Lágy az én ajakam, és az én csípőm érett,
Mint két súlyos gyümölcs, emlőm halkan lelankad,
S mint csóktanyák vén tükrén vak karcolások vannak,
Testemen harapások emléksebei égnek.


Így, már fanyar szépséggel, készítek új igákat,
S lankadt törzsem feszítve, még dölyfös daccal győzök,
Hisz nyakam hajlatából bőrömbe mérgeződön
Ezernyi szerelem édes jószága árad.

Szikkadt szivembe nincs más, csak hamu s törmelékek;
De hogyha vérem zajdul: ím, egy királyi férfi! -
Megreszketek, s egyetlen pillantása ugy éri
Bensőm, mint roppant villám, mely lesújt és eléget.

Nagyúr avagy paraszt, körülkarolja
chillik, 2018. április 23. hétfő, 04:32
Albert Samain – Zene mellé
Albert Samain - Zene mellé

Nyír s hárs remeg, ezüst berek,
A vízre hold szirma pereg...

S mint sűrü haj, amelyben alkonyszellők a fésűk,
Párfőmözi a nyár-éj, mely most a tó fölé csügg,
A tó nagy tűkörét, az ében tündöklésűt.

S az evező kél és zuhan,
Bárkám az álmokba suhan.

Már távol égbe lengve visz,
Nem földi víz már lent e víz

Két evezőm csapása lágy,
Egyik a Csönd, másik Vágy.


Ütemre, szemlehúnyva, így,
Szivem, a végtelenbe vágj,
Alélón, lomhán, ringva vígy!

Ott túl a hold figyel, - átkönyökölt a tájon, -
A csendre, mit a csónak szelid zaja puhán von,
S három friss liliom haldoklik a ruhámon...

Most, ajkadhoz remegni, halvány Éj, kéjre ágyas
E szirmok lelke szédül? vagy szédült lelkem vágyas?
Oh ezüst Éj! hajadban fésű a sűrű nádas...

S mint
chillik, 2018. április 23. hétfő, 04:31
Albert Samain – Tavaszi est
Albert Samain - Tavaszi est

Koratavaszi esték: titkolt és félvesejtett
Szerelmek... szelid szélben kibomló puha selymek...
Csiklándó légi ujjak... titokzatos tömjének...
Kicsordult égi kelyhe egy angyal szép kezének...
Oh, milyen vágy teszi, mily szívriasztó zajlás,
Hogy most a nők csípőjén oly epedő a hajlás?
Rózsásarany az alkony s a lég örömtől telt el,
S a város is, ma este, dalol miként a tenger.
A félig nyilt ajtójú parkban még fénylenek
Az áprilisi friss fák s köztük zöld por remeg.
Munkásnépét haza most engedi a műhely,
S kong sorba lomha léptük s oly szeliden merűl fel
Zord homlokuk az árnyban, mintha, hol bús szenny csorgott,
Lágy Veronika-kéz törülné le a kormot.


A hétnek vége már s vidáman az est hűsét
Harangszó zengi át, mert holnap itt a húsvét;
Oh, vén gót tornyok öblén reszkető agg
chillik, 2018. április 23. hétfő, 04:30
Albert Samain – Takarodó
Albert Samain - Takarodó

Térj meg ma, halk hajós, tűnt éveid vizére,
S hunyt szemmel olykor tétlen fúrd légbe eveződ!
A Múlt parkja felől egyre görnyedezőbb
Lelked lágy szél legyinti, s szelíden inti térdre...

Most, szívedben, kopár s járt útjaitól félre,
Keresd, hol fejfák dőlnek, a füves, bús mezőt,
Figyeld setét legét, a múltról neszezőt,
S hervadt kis holtjaid szivéhez csókkal érj te...

S gondolj... szemekre gondolj, mik lelkedig nyilaztak,
S az órákra, melyekre, mint zengő húrra, gazdag
Szerelmed aranykörme simult, s vont halk vonót...

Óh, köznap esték csöndes, bús ötvöse, hasítsd ma
Emlékid ékkövekké, és finoman csiszold,
S belőlük antik gyűrűt formálj szép ujjaidra...

Fordította Tóth Árpád
chillik, 2018. április 23. hétfő, 04:28
Képek, videók
Tóth Árpád - Bocsásd meg
sanci81
2018. április 16. hétfő, 18:51
Tóth Árpád halotti maszkj
chillik
2018. január 28. vasárnap, 04:12
tóth árpád és felesége.pn
chillik
2017. november 16. csütörtök, 15:10
tóth árpád és babits.png
chillik
2017. november 16. csütörtök, 15:10
tóth árpád eredj szerelme
liliana01
2017. november 04. szombat, 18:24
Tóth Árpád Harangvirág
maria_kadar_148
2017. május 16. kedd, 20:40
tablo_tóth_árpád.jpg
tinka1951
2016. november 24. csütörtök, 15:03
Toth_Arpad_3.jpg
menusgabor
2016. február 23. kedd, 18:27
toth_arpad_2.jpg
menusgabor
2016. február 23. kedd, 18:22
450px-Toth-Arpad-VVEem lek
menusgabor
2016. február 23. kedd, 16:17
szomorú.jpg
durcimarcika
2018. április 22. vasárnap, 16:11
szomorú vagy vidám.jpg
ildikocsorbane2
2018. április 09. hétfő, 16:35
Szomorúfűz :Február-Új da
maria_kadar_148
2018. február 22. csütörtök, 21:43
szomorú kép
aranyom34
2018. február 14. szerda, 12:18
szomorú, de igaz.png
menusgabor
2018. február 05. hétfő, 13:55
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.