| Tompa Mihály - A vén harangozó. |
 |
Tompa Mihály - A vén harangozó.
Olyan szép az este, Mihály gazda jőjön,
Forduljunk itt egyet a temető-kertben!
Ugy sem sokáig lesz már kelmed a földön!
Amint mondja, - s benne volna szivesebben.
Fogja meg a karom, ballagjunk csendesen,
Jól esik arcára néznem s ősz fejére!
Azt gondolom: maga ösmerteti velem
Gyász kertét, e helynek hallgatag kertésze.
Ugy szeretek én a halálról beszélni,
Kivált az olyannal, aki nem fél tőle;
Legkivált kelmeddel, aki ugy ösméri,
Ki szolgálatában örven évet tölte.
Bizony sok szép idő! már számát se tudja:
Annyi idő alatt mennyi sírt megásott;
A harangot húzni beh szomorún tudta,
Mig lenn a sírgödröt bekaparták mások.
Mennyin elhullottak jobbja s balja mellől!
Földbe' van gyermeke, nője, unokája;
Ah, kelmedet, majd ha mint egy vén fa eldől,
Mennyi |
| chillik, 2018. április 21. szombat, 04:58 |
|
| |
| Tompa Mihály - Az öreg szolga. |
|
Tompa Mihály - Az öreg szolga.
Áll még az úri kastély, hidegen
Tekintenek szét a szürkült falak;
Az őslakók egy vén szolgán kivűl,
Mind, mind régen a földben nyugszanak.
Az öreg cseléd még él, - nyomorog...
Sok vész elzúgott ez agg fő felett; -
Egy zárt, kopott könyv ő, melyben a ház
Sorsából annyi feljegyeztetett.
Beh máskép volt itt minden ezelőtt!
Eltünt az ős szokás, a régi rend...
Hejh, az öregnek nehezen esik,
Hogy minden gyászos pusztulásba ment;
Nehezen esik: hogy szenvedni kell
Hideg mellőzést és bántalmakat...
Ruhája rongyos, meg is éhezik,
S a termekbe lépni nem szabad!
Hajdan, ha a nagyúr, barátival
Bor mellett ült a késő éjszakán:
Feküdni küldé egész udvarát,
De őr megszenvedé, őtet csupán...
És mig megtölté az öblös kupát,
Hallá mint főznek titkos |
| chillik, 2018. április 21. szombat, 04:57 |
|
| |
| Tompa Mihály - A sírásó. |
|
Tompa Mihály - A sírásó.
Közel szomszédságban, az erdőn
Két bogár élt sok ideig;
Egy elszáradt odvas fa törzse
Csendes tanyát adott nekik.
Szomszéd! vén vagyok, mond az egyik,
Maholnap már az életem!
Ha meghalok, kérlek, temess el...
Tedd e szivességet nekem!
Amit barlangomban találtok,
Az öszvegyüjtött kis vagyon,
- Családos ember vagy, reád fér, -
Legyen tiéd, nektek hagyom!
A bogár harmadnapra meghalt;
S mint szokás, az örökösök
Civódni, húzalkodni kezdtek
A rájok szállt vagyon fölött.
A hullát a lyukból kilökték, -
S mikor mindennek vége volt,
Akkor jutott csupán eszökbe,
Hogy még a föld szinén a holt.
Akkor nagy lomhán s immel ámmal
Kezdték a földet bontani;
De egy légy szólítá |
| chillik, 2018. április 17. kedd, 06:10 |
|
| |
| Tompa Mihály - A tűz szelleme. |
|
Tompa Mihály - A tűz szelleme.
A tűz az Isten, ő az őserő,
Övé a világ. Fenn és idelent,
Fényben, melegben ő uralkodik;
Alkot és szétbont, enyészt és teremt.
Királyi széke a nap, hol lakik,
Honnan sugári kifolyása van:
Gyujtsd meg bár a fát, üsd meg a követ:
Szikrázva, lángolón előrohan.
Int a tűzszellem s kihajt fű, virág,
Megholt lények támadnak ujra föl;
Most megtüzesít vizet, levegőt,
Majd haragjában olvaszt, éget, öl.
Ott, honnan megvon fényt és meleget,
Megszűn az élet, halál áll elő;
És tőle ismét élő lesz a holt...
A tűz az Isten, ő az őserő!
-
Szomszédságban élt két tündércsalád,
- Nem messze a tenger partjától;
Egyik fehér, a másik fekete,
Egyik szelíd, a másik ártó. |
| chillik, 2018. április 17. kedd, 06:08 |
|
| |
| Tompa Mihály - Borova Hora. |
|
Tompa Mihály - Borova Hora.
'Elő! férfiak, ásót és kapát!
A hegynek gyomra kinccsel rakva van;
A kincs az emberé, őt illeti,
És a sötét föld rejti fukaran!
Törjük keresztűl a bérc oldalát...
Fel-fel! forgassa a csákányt karunk,
Míg a kincsbánya gazdag rejtekén:
Gyémánt- s arannyal megrakodhatunk!'
Imígy zugott, rivalt ezer torok,
S kétannyi kar zuzá a bércfalat;
Rengett, omlott a hegy; s a nép után
Hosszú, homályos sikátor lyukadt.
De visszahökkent a lázas tömeg,
A földre hullott ásó és kapa,
Mert zúgás támadt s mint egy lángszobor,
Előttök rémes zöld fény támada.
»Hah! vissza ember! - mennydörgött a hang, -
Ki megrabolni jöttél birtokom;
Reá, ki még egy vágást tenni mer,
A hegy száz mázsás szikláit dobom!«
S fenyegetve kinyujtá karjait,
Hanem a kincssovár |
| chillik, 2018. április 12. csütörtök, 06:48 |
|
| |
| Tompa Mihály - A légkő. |
|
Tompa Mihály - A légkő.
Nyugotra, messze tengeren túl,
Hol a nap lemegyen:
Várában egy gazdag király élt,
Hírben és fényesen.
Boldog volt, - s nem kincs tette azzá,
Hatalma, híre se;
De népe jóléte, leányi,
S szelíd jó hitvese.
Ez áldott, e kegyes teremtés
Milljók közűl kivál;
Simogatván három leányát
Szólt gyakran a király:
Jók légyetek, minő anyátok!
S ugy - gondolá tovább, -
Bennetek hő anyát nyer a nép,
És a férj koronát.
Történt pedig, hogy a királynő,
Ki oly kegyes, ki jó,
Lassan emésztő hervadásban,
Fehér lesz, mint a hó;
S midőn érzé, hogy életének
Estvéje közelit:
Ágyához áldás- és bucsúra
Inté szülötteit.
Utószor látlak, jó leányim!
Anyátok elmegyen...
Jók legyetek, |
| chillik, 2018. április 12. csütörtök, 06:46 |
|
| |
| Tompa Mihály - A bölömbika. |
|
Tompa Mihály - A bölömbika.
Derűlt az ég, - épen napszállta van.
A puszták tava zsibong hangosan;
Ezer madár csapdos, hápog, riad,
Egyik el-űl, másiknak most virad.
Csendesen áll a tó piros vize,
Mint egy nagy vérpad veres szőnyege;
Fölé, hosszú sötétlő pallosúl
A sás kardjának megnőtt árnya nyúl.
Körűl, dús rétség s illatos mező,
Melyen selyemfű s bokros perje nő;
Hol a pitypang kevés idő alatt
Megőszül és korán kopasz marad.
Halványúl a tó, - s míg sik tűkörén,
A nagy vizi pók korcsolyázva mén:
Szárcsák csapatja óvakodva gyűl,
S a kotorványon hosszu sorba ül.
Az esthajnal világa majd el-ég;
Egyes kurjantás a távolba még:
Lassan... lassan csend áll be mindenütt;
- Keleten a hold halványan kisüt.
S mint az órjás, kiről szól a rege,
Hogy álmában is nyitva van a |
| chillik, 2018. április 12. csütörtök, 06:45 |
|
| |
| Tompa Mihály - A Kárpátok villije. |
|
Tompa Mihály - A Kárpátok villije.
Halvány holdfényben, halk morajban,
Mely a kárpáti tájakon van,
Elszenderűlvén nyári éjen:
Álmad könnyű és tiszta lészen,
S úgy tetszik néha: lágymeleg szél
Leng által arcod s fürteidnél;
S hogy ajkad az éji lepének
Lágy szárnyacskája verdesé meg.
Nem, az nem szellő s éji lepke...
Ki gyöngéden nyúl fürteidbe,
És ujjával arcod érinti:
Átlebbenő kárpáti villi.
Ő az, ki nyughelyedre jő, - hol
Föléd hajlik, megnéz... megcsókol;
Hogy álmaidból észrevégye;
Nem te vagy-e várt vőlegénye?
-
A Tátra vadregényes tájain,
Hol édes és könnyű a lég,
Melyben megtisztul az érzelem, kedély,
Két szerető lélek lakék.
Miként a fenyves télbe', nyárba zöld:
Hüségök meg nem hervada;
Mint a meleg forrást nem éri fagy:
Szerelmök el |
| chillik, 2018. április 12. csütörtök, 06:43 |
|
| |
|
|
|
| Képek, videók |
| naptár.jpg |
|
sz719eszter
2017. december 09. szombat, 20:55 |
|
|
| |
|
xMagazin
; "tompa mihály.png kép")
; "Tompa Mihályhoz.jpg kép")
; "Tompa Mihály.jpg kép")
; "Tompa Mihály szobra.jpg kép")
; "-Tompa Mihály.jpg kép")
; "naptár.jpg kép")
; "farm mikulás naptár.jpg kép")
