Regisztráció  Belépés
2018. szeptember 26. szerda | 39. hét | 269. nap | 12:50 | Jusztina
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tompa Mihály - Művészet és pályabér.
Tompa Mihály - Művészet és pályabér.

(Töredék.)

Boldog nép közt, dús-gazdag tartományban,
Ahol vigalmat vígalom követ:
Három kisded jött egy éjen világra,
Hogy lásson sok bút, kevés örömet.

Gazdag földön, hol a sik téreken
Terhes kalász, illatos fű terem;
Holott a hegy mélységes kebele
Megmérhetetlen kincsekkel van tele;
És a lejtőn, gyümölcsös bérc alatt:
Olaj csepeg, méz omlik, must fakad.





Boldog nép közt, mely büszke címerére,
Savát, tüzét hogy tartja ősi vére;
Hol nem ritkán, éhen s nyomorgva vész el,
Ki elindul csak szellemmel csak ésszel:
E nép között, ez áldott szép hazán,
A mély tanácsu sors határzatán,
Hogy sok bút lásson örömek helyett:
Egy éjen három kisded született.





Az éj fényes volt, de zordon hideg.
Létök gyönyört nem nyujta senkinek;
Mi áldás a dusnak, szegénynek átok!
Aggó szülék bus könnye hulla rájok.
De mint gyakran fényben jő létre a
Szegény s gonosz, kit apja-anyja gyászol:
Zaj, hir nélkül, homályban és alant,
Megváltót szűl a kunyhó és a jászol.
Most is igy volt: a szegény fiakon
Tündérek kegye nyugvék gazdagon.
És amint fölserdültek mind a hárman:
Kitört a tűz, amely lángolt bezártan.
Nyilatkozék az Isten a kebelben:
S járdaltak a szent pályán ünnepelten.





A költő ajkán édes dal fakad,
Ujít, teremt, mint egy szent áradat;
Majd tüzláng az, mely áthevit, világol,
És egybe forraszt elvált lelkeket;
Tavaszi nap, amelytől enged a tél,
S a sziv fagyot és jégburkot levet.
Egyik szaván feltámasztván a holtat:
Figyelj nép! a másik jövődre jóslat!
De a nép lakmároz,... multját tanácsért
Nem kérdi: a jövőre semmi gondja;
A költő dall, - dall szivtelen köveknek...
Nem érti senki, bár lelkét kiontja.





A festész űl; el van merűlve mélyen...
Fényes képek rajongnak képzetében;
És álmait alakkal felruházván:
Az élet áll szóló hűségbe' vásznán.
Ki a dicsőség utát keresed:
Szegény müvész! hajitsd el ecseted,
Amely teremt és csudákat mivel...!
Halj meg lelked derengő képivel!
Ne tudd, ne tudd, hogy e nép elmegyen
Remeked mellett némán, hidegen;
Ne lásd, ne lásd: hogy a por ünnepi
Vonásidat fakóan ellepi!





De a zenésznek sorsa jobb talán?
Jó kedvü nép lakozván e hazán;
Talán lelke van még, hogy általértse:
Mit mond a hur fájdalmas ömlengése?
Mely nekizúdul, mint a fergeteg,
Majd, mint a szellő, csapong, enyeleg.
S előtünik arcon s könyben, szavára:
Mi a szivben el volt temetve, zárva.
Mégis amint honában szertenéz:
Hegedűjét elejti a zenész...
A helyett, hogy önvére, nemzete
Megértvén, rajta büszkén függene:
Hangjainál, - s ugy fáj ez a tudat! -
Egy két bus sziv, - egy két korhely mulat.





Melyben ti éltek nagy álmak között,
Szellemben és nyomorban hű barátok!
Az ország nem e világból való...
El innen, el! menjetek, merre láttok!
S a három művész, három jó barát,
Iván a végbucsúnak poharát:
A nagy hideg világon - - - -
- - - - dél, nyugot...
S kelet felé, elszéledt, bujdosott.
Hol járnak ők? - - - -
- - - - Felőlök hirt ki tud?
Kérdezd meg, aki országokra fut:
A vészt... koldust... vagy a halált...
- - - - - - - - - - ezek
Egyike tán találkozott velek?!





-
Tiz év lezajlott, - gyászos feketén
Merült el az idő holt tengerén;
Minden csendes, - tán néha megjelen
Halvány buborék a felűleten.
Emlékezet a halvány buborék,
Melyen feltűnik a mult árnya, képe,
Hanem az is, alig hogy támadott,
Széjjelpattan, - s mindennek vége, vége!





Tiz év lezajlott; tiz év vajmi sok,
Ha éjek és napok kinnal jövének;
S minő kin az, mit a lángész visel...!
Ha tiltva van áldozni istenének!
Üldözve sors, ember mindenfelől:
Az oltár is, melyet rakott, ledől,
És a tüzet, mit úgy élesztgete,
Elfújja a részvétlenség szele!

A bujdosók hol vannak a világon?
Három felől im itt jön mind a három!





Ezek-e ők...? Nem! szenvedésivel
Ez az élet bár szörnyen megvisel:
Mégsem rövid tiz év kell rá, de század,
Idomitni ily lelki, testi vázat!
És mégis ők! a rongy, amelybe' járnak,
Beillik még királyi dísz-ruhának,
A szív s lélek tépett, dult volta mellett,
Mit őrülten, némán, vakon viselnek!
Ah! hogy imé egymásra ösmerének:
Van-e okuk hálát adni az égnek...?!

Ha ki látná ezt a találkozást,
E hangra, e mosolyra, ez örömre:
Kebelében a szív repedne meg...
Álmát, nyugtát elvesztené örökre...!





Jer ide, jer, hires nép! s légy kevély,
Három dicső fiad szemléletére...
De vedd eszedbe, ami irva van:
Hogy felkiált az égre Ábel vére!

-
Éj van, - fényes s csikorgó, mint mikor
A három koldus müvész született;
Hoztak lelkökben szép fényes napot,
S bár nem tart az nekik most meleget:
Legyen az élet keserű, rideg,
De térdök meg nem hajlik senkinek...

Boldog, ki csendes nyúgalom után
Meglátja, a szép hajnal mint hasad;
Boldogabb, kinek álom s éj örök,
S nem tudja: hogy mikor lesz viradat...!





A vers szövege első megjelenésekor ez volt:

Egy boldog földön, szép hon kebelén,
- Sugáros éjnek hallgatag felén -
Hogy lásson sok bút, kevés örömet
Egy éjen három kisded született.

Egy boldog földön, hol sík téreken,
Terhes kalász és buja fű terem;
Holott a földnek gazdag kebele
Megmérhetetlen kinccsel van tele;





S a halmokon cserülte bérc alatt,
Hajló borágon édes must fakad.
Egy nép között, hol éhen veszni kell
A jelesnek, s rá fúlánkot lövel
A sziszegő gúny. E nép közt s hazán,
A mély tanácsu sors határzatán,
Hogy lásson sok bút kevés örömet:
Egy éjen három kisded született.

Az éj fényes volt, de zordon - hideg.
A föld szinét jég és fagy ülte meg:
Halotti csendben, gyászos pusztaság,
És a bölcsőre nem hullott virág;
De mennyből fényes angyal szállt alá,
S a három kisdedet megcsókolá.





A három kisded fölserdült vala,
Lelkén az angyal csókja lángola,
Küzdött, dagadt a hullámzó kebel,
Ölelkezvén szent álma képivel;
Az ifju nyilt, redőtlen homlokát
Szelíd merengés árnya folyta át;
Lelkén borongott titkos sejtelem,
Hol összeolvadt mult, jövő, jelen;
Mint a szirtforrás végre felszökelt,
Átvillanyozván a forró kebelt.
S megértve hívatása szent szavát:
A három ifju pályatérre szállt.





A költő ajkán édes dal fakad,
Lelket ragadva a szent áradat;
S hol a szív annyi szent hamvat talál:
Borongott a mult koporsóinál.
Édes szerelmek rózsafái közt
Dalán száz bimbót langy harmat föröszt,
Várt és epedt a fényes jövő után...
S szavát a nemzet meghallgatta tán?
Jó dalnok! e hazában a kebel
Áttörhetetlen jégpáncélt visel!





A festész mélyen elmerűlve ül,
Ragyogó képek lengik őt körül,
S miként a hívő keble istenén:
S vásznán, ecsetje végvonásinál,
Az álomképből szóló élet áll.

És fest az ifju... lát a képzelet
Tükrében lelke újabb képeket,
Művész ecsetje csodákat müvel;
Halj meg jó ifjú álmad képivel;
Ne tudd, ne tudd: hogy e nép elmegyen
Remekjeidnél némán, hidegen!
Ne lásd, ne lásd a port, mely ünnepi
Vonásidat fakóan ellepi!





De a zenésznek sorsa jobb talán?
- Van-e müvésznek üdv e dús hazán? -
Bűvös hangon zendűl meg hangszere,
Dala édes mint hajnal szendere.

Mely míg leömlik zengő hurjain:
El-elmereng szép lelke álmain;
Majd elborúl nyájas tekintete,
Sovány tengődés árva élete!
Virág helyett szúró tövist arat,
Mert zengedelmin e nép csak mulat.





Melyben ti éltek jó művészek! oh,
Az ország nem e világból való!

A három művész, három jó barát
Iván a fájó búcsú poharát;
A nagy, hideg világon...
dél, kelet
S nyugat felé búsan elszéledett.
Hol járnak ők?





Felőlök hírt ki tud?
Kérdezd meg, amely országokra fut
A hírt... vihart... és a koldust...
Ezek
Egyike tán találkozott velek!

Tiz év lezajlott; s gyászos feketén
Merűl el az idő holt tengerén;
Elsűlyedett... csak a felűleten
Úszkál halvány buborék csendesen;
Emlékezet a halvány buborék,
Mely a holt képét felmutatja még.
De a felejtés gyász fuvalmiban
Az is szétpattan, - s minden halva van!





Tíz év lezajlott; tíz év vajmi sok,
Ha kínt hozának éjek és napok!
Jött a müvész s mely lelkén ég vala:
Az égi lángnak oltárt alkota;
S ímé az oltár dől és omladoz,
- Romlást rá részvétlenség átka hoz, -
S a gyönge láng, mit úgy élesztgete,
Gúnynak szelében véglobbot vete.
Kinek magához keble egyre hű:
Ah, a művésznek kínja nagyszerű...!
Az élet alszik völgyen, halmokon,
Télnek viharja zúg az ormokon;





A nagy világra hullott hó-lepel
Fehér vásznát szélvész szaggatja fel.
Ki bolyg az útfelen magánosan?
Élő nyomorként, fércelt rongyiban;
Kínos mosoly vonúl el ajkain,
Vad fény lobog szemének lángjain,
És mintha űznék, gyorsan ront elő;
- A vész üvöltve száll - ki ő, ki ő...?

Im, hogy mindhárman vészben haljanak:
Felé közelget két koldús alak!
Karöltve jő a két gyámoltalan,
Kettő közöl egyik világtalan,
Világtalan s nyomornak embere...





Mellére kötve rozzant hangszere,
Mely néha-néha búsan felsivít,
Vihar tépdesvén toldott húrjait.
Találkozának... s aki maga jött:
Merőn megállt a két koldús előtt:
'Hallgatni jöttök úgy-e engemet?
Hogy a költőről mondjak éneket,
Kire az isten megharagudott...'
»Megállj, megállj...!« kiálta fel legott,
- Megrázkódván az ismert hangokon -
Két koldús ajkán a mély fájdalom.
Az őrült költőt két müvész-barát
Tört lelke s karja híven fogja át;





Kinek lelkére kéje s bánata
Már a viszonlátásnak nem hata.
Oh szóljatok csak...! A vész zúgva száll
A puszta nyomtalan határinál.

Éj van. Mohos váromladék hideg
Táját holdsúgár látogatja meg;
Elült, kifáradt a veszett vihar,
Mindent fagyos hó, fagyos csend takar.
A három koldús-művész és barát,
Romok zugában vonja meg magát,

Az élet álma roncsolt képivel:
Számokra nincs a dús hazán födel,
Jer oh dicső nép! s íme láthatod
A koldúsokban öngyalázatod!





Ki, mig kövér falattal él ebed:
A müvészt éhen veszni engeded!
Ez átkozott bűn, nem hallod miként
Kiált az égre Ábel véreként...?

A téli éjnek zordon bájinál,
A festész mélyen elmerűlve áll;
És elfeledve szenvedést, panaszt:
Merész ecsettel fennen festi azt;
Szaván, a vak zenészre ráfuvall;
A lelkesűlet szent fuvalmival;
Bájos hang ébred néma hangszerén,
Hattyúdal a csikorgó éj felén!





Az őrült költő szirt-oromra űl,
És mintha ezren állanák körül:
Zavart eszmékben mond kínos regét,
Leirván benne gyászos életét.

És csend leszen... a gyönge nesz kiholt, -
Az életen hű útitárs ki volt:
Rongy, meztelenség, lelki testi bú
Között a három koldús összebú...
Az éj olyan szép és olyan hideg!
A szenvedőkre álomszél lebeg;
S alunni kezd a kínok élete...
- Légy üdvöz lágy szender lehellete!
Fáradtak ők, hadd szenderegjenek!
Jó éjszakát... az éj igen hideg...


chillik, 2018. március 08. csütörtök, 02:33
Címkék: Tompa Mihály, éjen világra, hegy mélységes, mély tanácsu, éjen három, szegény fiakon,
Kommentek
Első szerelem...
Tompa Mihály:

Első szerelem...

Emlékszem még, emlékszem reája,
Ifjuságom boldog szép korára!
Fényes napja és könnyü fellegével,
Azt az időt hogy felejteném el?

Rengő habján játszva vitt az élet,
Azt sem tudtam: melyik partra nézzek?
Vigan mentem, mint a könnyü csolnak,
- Örvény és szirt eltakarva voltak.

Suttogó lomb, csattogó madárdal
Boldogságnak adta lelkem által:
Éjjelenként édes, nyájas álmak
Nyilt, virágos téren hordozának.

Mikor csendes nyári szürkületben
Üldögéltünk a lugasba' ketten:
Hogy átölelt lágy fehér kezével...
Azt az órát hogy felejteném el?

És nem láttam őtet én azóta,
Két felé vált életünknek úta:
Élsz-e, hol vagy, jó leányka? bánat
Szép orcádra nem borít-e árnyat?

Bár örömre, búra hitt az élet:
Én megőrzöm mindörökre képed!
S hű ölén a házi boldogságnak,
Emlékeim közt
aranyoslila, 2018. szeptember 24. hétfő, 20:53
Ne hivj...
Tompa Mihály

Ne hivj...

Ne hivj engem ki a mezőre,
Ha elveszett virága, zöldje!

Vagy a gyorsan futó patakhoz,
Mely a bércről hullt lombokat hoz;

Ábránd, öröm, dal messze-széledt...
Közel, távol kinzó enyészet!

Bezárkozván ülök szobámban,
Hogy e bús képeket ne lássam...

S igy is borongok... lázas elmém
A táj sötét rajzát viselvén.
evavicus, 2018. szeptember 23. vasárnap, 13:14
Megnyugvás
Tompa Mihály

Megnyugvás

Hogy síri álma közeleg
A természetnek, gyász tele
Sárgult levélben írja meg,
S előre jő az ősz vele.

Hogy ily álom jön-é reám?
Sápadt arcom, nem kérdelek!
Az ősz fuvalmi engem is
Végső bucsúra intenek.

S e kettős hervadás felett
Az ifju tán panaszra kel?
Boldog, ki várja a telet
Egy szebb tavasz reményivel!

Ne sírj leányka, oh ne sírj!
Megváltanod ha nem lehet;
Zöld hant alatt nyugodni jó,
- Síromra tartsd könyűidet!
evavicus, 2018. szeptember 23. vasárnap, 12:21
Opera Maghiară din Cluj va prezenta patru premiere în noua stagiune
Opera Maghiară din Cluj va deschide stagiunea duminică, cu opereta Viktória de Pál Ábrahám. Spectacolul a fost prezentat în iunie, iar în rolul principal va debuta cântăreaţa Apollónia Egyed.

Prima premieră a stagiunii, opera Otello de Giuseppe Verdi, va avea loc în data de 15 noiembrie şi va fi pusă în scenă de István Albu. În data de 27 decembrie, Opera Maghiară va prezenta cele două opere într-un singur act ale lui Maurice Ravel: Ora spaniolă şiCopilul şi vrăjitoriile, regia urmând a fi semnată de Gábor Tompa, directorul Teatrului Maghiar de Stat Cluj.

La Rondine de Giacomo Puccini va avea premiera naţională în luna aprilie şi va fi pusă în scenă deFerenc Anger. Spectacolul dirijat de József Horváth va fi realizat în colaborare cu Opera de Stat din Budapesta.

Ultima premieră a stagiunii va fi spectacolulmuzical"János vitéz" de Pongrác Kacsóh, în regia lui Emese Szabó.Gyula Szép, directorul Operei Maghiare a declarat că din seria evenimentelor deosebite va face parte şi ciclul de evenimente
velemenyezd, 2018. szeptember 21. péntek, 15:08
Négy bemutatót tervez az új évadban a Kolozsvári Magyar Opera
A kolozsvári dalszínház Ábrahám Pál operettjével, a Viktóriával nyitja az évadot vasárnap. Az előadást már júniusban bemutatták, a címszerepet első alkalommal Egyed Apollónia kolozsvári énekművész játssza.

Az évad első bemutatója november 15-én lesz, Giuseppe Verdi Otello című operáját Albu István állítja színpadra. December 27-én Maurice Ravel két egyfelvonásosát, a Pásztorórát, valamint A gyermek és a varázslatok című operát mutatja be a társulat Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója rendezésében.

Országos bemutató lesz Giacomo Puccini A fecske című operájának áprilisi premierje Anger Ferenc rendezésében. A Horváth József által vezényelt produkció a Magyar Állami Operaházzal kötött együttműködés keretében valósul meg.

Az évadot Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékának premierjével zárja a társulat, amelyet Szabó Emese rendez.

Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója elmondta: a rendkívüli események közé tartozik a 100 éves számvetés elnevezésű
velemenyezd, 2018. szeptember 21. péntek, 12:48
Tompa Mihály: Őszi tájnak...
Tompa Mihály: Őszi tájnak...

Őszi tájnak hervadása!
Őszi napfény ragyogása!
Hervadásból, fényből támad
Lelkemen e kedves bánat.

Omlik a lomb, hallgat a dal;
Visszatérek gondolattal
A tavaszra,... ah de annál
Betegebbnek tetszik a táj!

Ez a rét volt olyan ékes?
Ez a határ olyan népes?
Ez a halom, völgy és tájék...
Mintha a sirkertben járnék!

Lemegy a nap nem sokára...
Haldoklásnak szent országa!
Olyan édes forró vággyal
Ölel téged lelkem által!

Az elmulás bája rajtad,
Lelkemen vesz mély hatalmat;
S bár meghalni kéne véled:
Mégis, mégis szeretnélek!

Néma a táj, arca sápadt,
Rá derengő napfény árad;
Ah, mi vonzó szép halál van
E mosolygó hervadásban!

Édes terhed, édes álom
Szinte érzem szempillámom;
Hogy lehajtsam, szinte vonja
Fejem a fák hulló
vorosrozsa66, 2018. szeptember 06. csütörtök, 10:18
Grezsa István: Amikor óvodát építünk, a jövőnket védjük
Eljött az ideje, hogy merjünk újra magyarok lenni, hogy megérje magyarnak lenni - mondta, hozzátéve: itt most Rimaszombaton sziklára épülő várat építünk, de a gyerekeken, diákon, szüleiken, pedadógusokon múlik, hogy milyen erős szellemiség lesz az óvodában, az épülő alapiskolában, vagy a gimnáziumban.

A dél-szlovákiai Rimaszombaton márciusra készül el, és 2019 szeptemberétől működhet a Tompa Mihály Református Gimnázium udvarán a magyar kormány támogatásával, 750 ezer eurós összköltségből épülő óvoda.

A miniszteri biztos arról is szólt az ünnepségen, hogy Magyarország kormánya újra egy nemzeti közösségbe akarja szervezni a Kárpát-medence magyarságát.

Versenyelőnyt szeretnénk kovácsolni abból, ami Trianonban elveszett; az országhatárok nem módosulnak, viszont semmi sem áll az utunkba, hogy a Kárpát-medencét tekintsük újra hazánknak, hogy ugyanúgy otthon érezzük magukat a Felvidéken, mint Székelyföld bármelyik településén. Ha képesek vagyunk újra hinni magunkban, akkor a 21. században a
velemenyezd, 2018. szeptember 04. kedd, 22:05
Grezsa: amikor óvodát építünk, a jövőnket védjük
megmaradása elválaszthatatlan a protestantizmustól, a hit védelme pedig új értelmet nyer a 21. században.

Eljött az ideje, hogy merjünk újra magyarok lenni, hogy megérje magyarnak lenni - mondta, hozzátéve: "itt Rimaszombatban most sziklára épülő várat építünk, de a gyerekeken, diákon, szüleiken, pedagógusokon múlik, hogy milyen erős szellemiség lesz az óvodában, az épülő alapiskolában vagy a gimnáziumban".

A dél-szlovákiai Rimaszombatban márciusra készül el, és 2019 szeptemberétől működhet a Tompa Mihály Református Gimnázium udvarán a magyar kormány támogatásával, 750 ezer eurós összköltségből épülő óvoda.

A miniszteri biztos arról is szólt az ünnepségen, hogy Magyarország kormánya újra egy nemzeti közösségbe akarja szervezni a Kárpát-medence magyarságát.

Versenyelőnyt szeretnénk kovácsolni abból, ami Trianonban elveszett; az országhatárok nem módosulnak, viszont semmi sem áll az utunkba, hogy a Kárpát-medencét tekintsük újra hazánknak, hogy ugyanúgy otthon érezzük magukat a Felvidéken,
velemenyezd, 2018. szeptember 04. kedd, 21:59
Képek, videók
tompa mihály.jpg
menusgabor
2018. augusztus 12. vasárnap, 20:04
tompa mihály.png
chillik
2017. november 01. szerda, 11:34
Tompa Mihályhoz.jpg
chillik
2017. szeptember 27. szerda, 06:11
Ének Tompa Mihályhoz 01.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Ének Tompa Mihályhoz 02.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Tompa Mihály.jpg
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:04
Tompa_Mihály_Vasárnapi _Új
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:03
Tompa Mihály szobra.jpg
maria_kadar_148
2014. április 09. szerda, 15:11
Tompa Mihály 2
taltos1
2014. február 06. csütörtök, 22:25
Tompa Mihály 1
taltos1
2014. január 27. hétfő, 20:57
Tompa Mihály
angyalcsillag
2012. október 03. szerda, 02:52
Szüz Mária e világra nékü
chillik
2015. december 09. szerda, 06:58
Puszta világra
sanci81
2015. december 03. csütörtök, 17:15
Boo-kitekintés a világra.
agica2004
2014. október 03. péntek, 17:02
Mosolyogj a világra...4_n
lilagondolatok
2014. június 05. csütörtök, 10:46
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.