Belépés
2018. október 15. hétfő | 42. hét | 288. nap | 17:17 | Teréz
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Felhőárnyék
Felhőárnyék

Mint kis gyermek apja vállán,
Ülök egy vén hegyfokon.
S a kék égen, szellő szárnyán
Vándor felhő átoson.
. . . Mintha én is vággyá válnék
És vinnének a szelek,
Nagy, borongó fellegárnyék
Úszik át a völgy felett.

. . . Játékházak, csillogó rét,
Fényt fürdető hűs patak,
Mintha mind elkomorodnék,
Hogy az árnyék rája csap,
Mint egy roppant távolokból
Szálló barna sasmadár . . .
Míg az ember rája gondol
Felhő s árnyék messze jár.

Ránevet az ég a földre . . .
Völgyön át a fényfolyam
Roppant árban hömpölyögve
Réten, fákon átrohan.
Hol a felhő már: ki tudja?
Az árnyéknak sincs nyoma . . .
. . . A mély völgyből messzi útra
Látni nem lehet soha.

Szép öreg bölcs, óriás hegy
Így tanít a hegyfokon:
-Minden felleg-árny tovább megy
Minden bánat eloson . . .
. . . Bánatodnak, életednek
Ottan nyoma sem leszen:
Vándor lélek, vándor felleg
Vár a messze végtelen . . .

Muraközy Gyula
kalmanpiroska, 2018. október 11. csütörtök, 19:36
Címkék: Muraközy Gyula, völgy felett, árnyék rája, roppant távolokból, ember rája, árnyéknak sincs,
Kommentek
Bodnár László : Játszol velem
JÁTSZOL VELEM

Játszol velem, mint a gyermek,
Szívem fölött, ha elrejtlek.
Éltem húrját megpendítvén,
Könnyű dal hív, vágy és remény.
Felkap, repít szellő szárnyán,
Tavasz-ének, himnusz ajkán.
Nyíló mezők, zöld-fő rétek
Köztük bujkálnak a fények.
Aranyszínű a Nap arca,
Mosolyát a Földre szórja.
Nem takarja felhőárnyék,
Végtelenben szépen játszik.
Kigyúl szívünk szerelemre,
Álmunk van elrejtve benne,
Egybeforró tűz az ajkunk,
Nyár hevében piruló álmunk.
Játszol velem, test a testtel,
Bújócskázó szenvedéllyel.
Szikrát vet a szív, a mámor,
Vágy szemünkben hogyha táncol.
1985. április 12.
erzsikepuskas, 2016. július 28. csütörtök, 10:38
Lengyel Balázs: Mese a fehércsillagos sündisznóról
hunyorgott néhányat, s aztán eltűnt a föld alatt. Nem is kellett valami sokat várakozni rá, jött vissza egykettőre.
- Siket a föld - mondta a vakond -, nem hallja, ha kérdezem. De ha jól meggondolom, hiába is kérdeznénk, hiszen nincs is olyan hideg idelenn. Nem, ő nem hozhatja a telet. A tél, régóta tudom, felülről jön. Menjetek a sashoz, kérdezze meg a naptól.
A sas, fészke pereméről, fél szemmel nézett le a nyüzsgő süncsaládra. Aztán meglebbentette szárnyát, s mint egy óriás felhőárnyék, elszállt fölöttük. Szállt, szállt, magasabbra, egyre magasabbra, mindig szemközt a nappal, fel a felhők fölé. S mikor már olyan magasan járt, hogy a ritka levegőben szinte vérharmatosan áradt ki csőrén a lehelet, belekiabálta a tűző-forró napkorongba:
- Miért van tél?!
De a vére úgy dobolt a dobhártyáján, hogy nem értette a feleletet.
Odalent azalatt nagy hirtelen beállt a fagy. A süncsalád pedig beiszkolt a mogyoróbokor aljára, és beásta magát a puha levelek alá. Álomra
gabfe, 2012. október 20. szombat, 14:52
Lengyel Balázs: Mese a fehércsillagos sündisznóról
hunyorgott néhányat, s aztán eltűnt a föld alatt. Nem is kellett valami sokat várakozni rá, jött vissza egykettőre.
- Siket a föld - mondta a vakond -, nem hallja, ha kérdezem. De ha jól meggondolom, hiába is kérdeznénk, hiszen nincs is olyan hideg idelenn. Nem, ő nem hozhatja a telet. A tél, régóta tudom, felülről jön. Menjetek a sashoz, kérdezze meg a naptól.
A sas fészke pereméről fél szemmel nézett le a nyüzsgő süncsaládra. Aztán meglebbentette szárnyát, s mint egy óriás felhőárnyék, elszállt fölöttük. Szállt, szállt, magasabbra, egyre magasabbra, mindig szemközt a nappal, fel a felhők fölé. S mikor már olyan magasan járt, hogy a ritka levegőben szinte vérharmatosan áradt ki csőrén a lehelet, belekiabálta a tűző-forró napkorongba:
- Miért van tél?!
De a vére úgy dobolt a dobhártyáján, hogy nem értette a feleletet.
Odalent azalatt nagy hirtelen beállt a fagy. A süncsalád pedig beiszkolt a mogyoróbokor aljára, és beásta magát a puha levelek alá. Álomra
gabfe, 2012. április 13. péntek, 21:18
szeretettel
felugrott, és járkálni kezdett, és most már rettenetesen bánta, hogy itthon maradt. "És ha véletlenül ő is ott van?" - jutott eszébe hirtelen, és bár ennek nem sok valószínűsége volt, az az érzése támadt, hogy már megint elmulasztott valami nagyon fontosat, és ettől kétségbeesett. Átment a szülei szobájába, bekapcsolta a televíziót, de nem várta meg, amíg a képernyő kivilágosodik - ahogy a bemondó hangját meghallotta, kikapcsolta a készüléket. Felhúzta a redőnyt, és kinézett az ablakon: az üres utcára felhőárnyék borult, és kétszáz méternyire, a sarkon már állt a köd. Egyszer csak rés támadt a nap előtt vonuló fellegen, és vakító, széles fénysugár fúródott a ködbe. A fényben egy öregember alakja jelent meg: hátát a falnak támasztva a járdán ült, mellette egy felfordított, ócska kalap. Bár a jelenség csak a váratlansága miatt tűnhetett rendkívülinek, a fiú felkiáltott meglepetésében. És mivel mindenben előjelet vélt felfedezni, elhatározta, hogy elmegy sétálni.
2
Az öregember maga mellé
sayuri, 2011. december 27. kedd, 09:58
Lelkes Miklós: Kalászok
Lelkes Miklós: Kalászok
(Kaskötő Istvánnak)

Arany magok, fénynek és földnek
szülöttei, a csendre dőltek,
s indultak tétova szabadban,
felhőárnyékos pillanatban,

sóhajtással, melyben a messze
madárszem-játékát kereste,
s utat, mely útján úttalannak
vándorokra mosolyog, s hallgat.

Mentem, kalászok velem mentek.
Forró légben bogár-szerelmek
gyúltak, s láttam: csöpp ezüst szikrák
mind-mind az elmúlást tanítják.

A nap is csendre dőlt, egészen
nyugodt lett alkonyváró kékben,
majd hangtalan vörösréz-ének
hívta a rejtőző sötétet.

Kalászok mentek, élet ment el.
Felettünk esti csillagtenger..
Meddig való és meddig látszat
e szívet sajdító varázslat?

Szükség van életre, kalászra,
égbolt megannyi csillagára,
útkereső utakra, versre,
csöpp
skorpiolilike, 2011. október 21. péntek, 05:38
x
Gizella Lapu .................................................................. .......... 2011-03-05 10:42:29

Szenti Ernő -
Megyek már

Megyek már, mondta, s helyreigazított
léptekkel elindult egy ismeretlen világ felé.
A vékony pénzű téltől a silányabb
hótakarót is elfogadta a fázós föld.

Alighogy befejeződött a napkezdet,
kipróbálta az alkony a földet-érést.
Rohanó felhőárnyék, csiszoltkő alátét,
zátonyra futott a jobbító szándék.

A publikum ámulatba ejtése, ez volt
és maradt a nagyra törő nem titkolt vágya.
Tűzfallal határos félig eltakart gondolatjel.
Mérlegen az állatfölötti és az emberalatti.
nagyuska, 2011. július 30. szombat, 15:28
Képek, videók
muraközi ló.jpg
gyorgyy
2007. április 24. kedd, 07:44
Muraközi
tirors
2007. február 18. vasárnap, 14:11
A völgy felett 01.jpg
chillik
2016. december 09. péntek, 04:38
A völgy felett 02.jpg
chillik
2016. december 09. péntek, 04:38
A völgy felett.jpg
farkas1945
2013. november 13. szerda, 10:26
híd....a völgy felett...
margo511
2011. július 11. hétfő, 21:32
árnyék.jpg
durcimarcika
2018. augusztus 05. vasárnap, 20:04
árnyékkép-Pannika tuto.jp
53ilona
2017. december 13. szerda, 18:12
árnyék.png
chillik
2017. december 05. kedd, 14:11
Az árnyékok kinyúlnak....
menusgabor
2017. november 14. kedd, 20:32
Ősszel nincs árnyék....pn
cady89
2017. október 28. szombat, 13:07
Ha a halál árnyéka.jpg
katalin_53
2017. szeptember 12. kedd, 17:34
Szökö árnyék.jpg
chillik
2017. július 06. csütörtök, 04:50
Az árnyékok.jpg
chillik
2017. július 02. vasárnap, 06:00
Fény és árnyék.jpg
chillik
2017. május 20. szombat, 14:27
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.