Regisztráció  Belépés
2018. június 25. hétfő | 26. hét | 176. nap | 04:30 | Vilmos
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tompa Mihály - Szécsi Mária.
Tompa Mihály - Szécsi Mária.

Rendületlen sziklán álltál, Murány vára!
Mélység s magasság volt körűled a bástya;
És mégis rom levél! rom, mert az átkozott
Eskütörés súlya omladékká nyomott!

Hát a magasságban, a tiszta légben fent,
Még ott sem volt ember előtt az eskü szent?
Nem! mert ki azt még a menyben is megrontja:
Asszony kezében volt Murány várnak gondja.

Kemény idők jártak, harcot harc követett,
Melyben sok hős elhullt, sok is növekedett,
Vesselényi Ferenc ezeknek sorába'
A hirneves Murányt ostrommal megszállta.





A vár víhatatlan kőszál tetejében,
Benne elszánt had áll éjjel nappal résen
Szép parancsnokának szavára figyelve, -
Drága lesz, ha lesz a vivók győzedelme!

Követ jő azonban, sugár deli bajnok,
Ha véget vethetne jó móddal a bajnak;
S imígy szól: Szép asszony! köszönt Vesselényi,
Az erősség békés feladását kéri!

A szó hatott-e, vagy a szép vitéz rája?
De lángba borult a Mária orcája;
S bár csengő hangjai most kissé remegtek,
Büszke méltósággal felelt a követnek:

'Mondd meg a vezérnek, míg rommá nem válik
E fal, és e sereg el nem hull egy lábig:
Addig Murányvárba nem lép senki fia...
- Különben, üdvözli őt Szécsi Mária!'





Ekkép felelt a hölgy, és így kellett épen,
Rákóczinak adott szavaihoz híven;
Kinek megesküdt az Isten szent nevére,
Hogy nem adja Murányt ellenség kezére.

Így kellett. Szécsi György a halálos ágyon
Szólott: Nyomdokomat kövesd, jó leányom!
Légy az ügynek híve, s ugy áldva Istentűl...
És mindezt Mária fogadta nagyszentűl.

S el sem hagyta még jól a követ a várat:
Levelet adának tőle Máriának;
Olvassa... olvassa néma bámulattal,
Piros lesz, mint a vér, fehér lesz, mint a fal.

Azután legbensőbb szobájába siet,
Felveszi, leteszi százszor a levelet:
'Ő volt... ő volt! e hon legszebb daliája,
Szerelmemet kéri - szerelmét ajánlja...'





Majd fel s alá járkál, - s dobogó szivére
Szorítván két kezét, nagy volt küzködése...
'Ah esküm... szerelmem...! melyiket feledjem...?
Hajh, de gyenge a nő, gyenge véghetetlen!

Leül Szécsi lánya s a válasz írva van,
A szerelem kábult ábrándozásiban;
Asszonya előtt most a várnagy megjelen:
'Farkas! a táborba vidd magad s hirtelen.'

Farkas vén ember volt, hideg durcás képpel,
De vad bátorsággal, törhetlen hüséggel,
Dühösségig hive a Rákóczi-pártnak,
Murányban jobb keze Szécsi Máriának.

S a hű vén embernek nagyon sok volt szabad;
Most is a kapunak duruzsolva halad:
»Asszonyunk oly furcsa! de már csak megnézem,
Mi ördög van írva ezen a levélen?«





S alig pillant belé, felkiált: »Gyalázat!«
S tovább megy: szeretlek...! feladom a várat...
Hágcsó leend észak-nyugoti ablakán,
Melyen Máriádhoz futhatsz éjfél után.

»Vakuljon meg, aki még egyszer elolvas,
- Ordított, széttépvén a levelet Farkas -
Várjatok... várjatok!« s most maga ír pár sort,
S kevés idő alatt megjárja a tábort.

'Olvasta? mit izent? mit szólt Vesselényi?
- Hangzottak eléje Mária kérdési, -
Nemde felelni fog, jó Farkas, ugy izent...?'
S rá a boszus várnagy mogorván mond igent.

És néhány perc mulva ezen beszéd után
Ágyuk bődülnek meg a szomszéd hegy fokán,
S egykét golyó akad Murányvár falába...
'Hah, mi ez?' Mária sápadtan kiálta.





»Hogy mi ez, asszonyom? ez a várt felelet!«
'Ember, ember! hová tetted levelemet?'
»Ízre-porrá téptem, - s ez ment a vezérhez:
»Vedd be Murányvárat s Mária tiéd lesz!«

Mint ki fáról nézi a bikaviadalt,
Az őrség vad öröm zajában felrivalt;
S elbámult, hogy hangzott Mária parancsa:
Hamar, hamar fehér zászlót a falakra!

Még vagy kétszer szólott az ágyu s néma lett,
Szabadabban vévén a hölgy lélekzetet:
Haraggal intette a vén Farkast elő,
'Hogy mersz avatkozni ügyembe, vakmerő!?'

»Engedj meg asszonyom, nem egészen ügyed!
Vagy immár feledéd Rákóczit s esküdet?
S kész lennél szerelmi turbékolás alatt,
Murányba lopni az ellenséges hadat?





Ha Szécsi György élne...! azonban hagyjuk ezt, -
Ha a bus özvegység már olyan nagyon epeszt:
Eredj...! de ugy, hogy az eladott ügy átka
Ne legyen menyegződ sikoltó nótája!

De hiszen míg engem a jó Isten éltet.
E kakuk Murányban nehezen rak fészket,
Vágasd ki nyelvemet, de tudd meg, asszonyom:
Ki esküjét töri, nyomorult, alacsony!«

S elrohant. Bőszültség vitte az öreget,
Míg a vár asszonya méregtől reszketett,
S hogy találkozának egy pár óra mulva,
A vén Farkas magát egy kicsit kifútta.

'Öreg ember! most a vérző bántalmakat
Bűntetlen elnézem, - egy feltétel alatt:
Ha Vesselényinek ez ujabb íratot
Teljes épségében sietve átadod.'





»Átadom asszonyom! s ezentul dolgodba
Nem ártom magam...!« szólt Farkas hunyászkodva;
De aki ösmerte e makacs jellemet,
Tudta, hogy máskép szólt, mint ahogy érezett.

Azonban az este közeledvén lassan,
Mária szive vert mindig hangosabban;
Szerelem és kétség valának vendégi,
Az kéjt áraszt reá, ez kínosan tépi.

De vajjon szeret-e? nem csal-e meg gyáván:
Szívem örve alatt csak Murányra vágyván;
Szerelmem előtte nem lesz-e becstelen:
Hogy azt ilyen könnyen megnyerni engedem?

Épen így tünődött Vesselényi lelke:
Ez ármányos asszony nem kerít-e cselbe?
Hátha büszkén megvet, hogy nyílt ostrom helyett,
Áluton kivántam bevenni a helyet!





S ereszt hosszu szálat pók gyanánt a kétség,
Aztán a két szívhez kötvén a két végét,
Fel s alá futkosott nagy sietve rajta,
És a két szív közűl hol ezt, hol azt marta.

Végre eljött az est, és az éj utána;
'Farkas! bizom benned! - szólott Szécsi lánya -
Titkom ugysem tudja senki rajtad kívűl,
Menj, várj a vitézre... s ha megjött: add hírűl!'

Helyén állott Farkas, s kis idő vártatva,
Nesz nélkül felhágott Ferenc az ablakba,
Nem félt, nem volt sápadt, - csak kissé izgatott...
Leszállt, amint Farkas hallgatva jelt adott.

»Hol van ő...?« »Csak kövess vitéz úr szaporán...!«
És általhaladva két vagy három szobán:
Szűk rejtekbe lépnek, - hol veres vérpad áll -
S két bakó szemében és pallosán halál!





Meghökkent Vesselényi s bámúlva néze szét...
»Hallottad, jó uram, azt a híres mesét,
Melyet az oroszlán-barlangról beszélnek?«
Monda fagyos gunnyal Farkas a vezérnek.

»Hol vagyok...?« riad fel az indulatosan...
»Igazi helyeden! a vérpadon, uram!
Nézd: hogy mosolyog rád piros menyasszonyod,
S ha a föld el nem nyel, rögtön megcsókolod!«

»Gyalázatos ármány!« - »Gyalázatos magad!
Nincsenek ágyuid? Nincsen erős hadad?
Hogy így lyukon bujkálsz, mint az eb a dögér'...
Cenk vagy, vitézlő úr! Nem Vesselényi-vér!«

»Ki vagy te, nyomorult? hol a vár úrnője...?
Átok rá...! de nem, nem, ez nem jöhet tőle!«
»Hamar...! meg kell lenni...! el nem mégy e várbul,
S tudd meg: szép Máriád kegyes parancsábul...!«





'Hazudsz vén gazember!' - s Mária benn terem, -
'Bocsánat jó vitéz... elhagy eszméletem...'
»Légy nyugodt, én hiszek neked, szép Mária...!«
'Esküszöm: nem is én! e vén haramia...'

»Haramia ugy-e? mert benne gát valék,
Hogy Murány romjáról a késő maradék
Árulást, hitszegést olvasson... vén fejem:
Mért nem őrültél meg anyámnak méhiben!

Mit nyersz, jó asszonyom, az olyan vitézzel,
Ki ólálkodva jár, mint a róka éjjel?
Mit nyersz, vitéz uram, oly nőben, ki néked
Rút hűségtörésen ajánlgat hűséget?

Méltók vagytok, méltók mindketten egymásra!
Egymás megvetése és utálatára...!
Ne is legyen áldás, de átok rajtatok...!«
A dühöngő Farkas szólván, kitántorog.





És hosszu szünet lőn; kínos feszültség benn...
»Édes szép Máriám!« - 'Édes jó vitézem!'
Valának az első töredezett szavak:
A boszantó helyet elhagyták azalatt.

És lágyan simulva egymás kebelére:
Fellángolt a két szív rokonérzeménye...
De a várudvaron riadt szilaj lárma:
Árulás! fegyverre! kém szökött a várba...!

»Holnap...« -, 'Holnap' súgák rögtön - s Vesselényi
Még alig érkezett a hágcsóra lépni:
A várnagy ronta be... s nem látva, kit keres,
Felkacagva kapott villogó késihez;

S mielőtt Mária eszmélne: fél szára
A kötélhágcsónak ketté vala vágva...
'Hah, őrűlt...!' s míg a kés új vágásra készűl;
Megragadja a kart egész erejébűl.





Most küzdelem támad, néhány őr berohan...
S nem tudva, a veszély kitől jön, merre van?
Mária... s egy férfi... hah! kés van kezében...!
S a várnagy perc alatt összerogy vérében.

'Jaj Farkas...!' »Asszonyom, kezed bekevered...
Légy boldog...! hisz jobban alig történhetett,
Szökevény s öngyilkos nem lettem. Jó nékem:
Azt a gyalázatos holnapot sem érem...!«

A katonák némán elvitték a holtat,
Tünődve: mi volt ez? s mi történik holnap?
S Szécsi Máriának hosszu lett az éjjel,
Küzdve sötét gondok sötét ezredével.

Csikorgó kapui hires Murányvárnak,
Vesselényi előtt másnap megnyilának.
Dörögtek az ágyuk, - szilaj zene hangzott,
És mégsem volt látni egy örvendő arcot.




Mária sápadt volt, kedvetlen, elfogult...
Ferenc arca boszus szégyen miatt pirult:
Felkarcolt sebhelye kékellett le róla,
Mintha a csárdában verekedett volna.

Ördög vigye el az ilyen győzedelmet,
- Morgott hada - melyet a főkötő szerzett;
És a másik szintugy: mégis csak gyalázat,
Ilyen koldusmódra feladnunk a várat!

S ölelték az uj párt boldogság karjai,
De teljességéből hiányzott valami;
Olyan volt az, mint a pohárba tett virág,
Mely szép, mosolyg, de már veszíti illatát!

-
Alunni ment Murány Szécsi Máriája,
Alunni ment régen annyi száz utána,
Mind aki boldog volt, mind aki szenvedett...
S omladék lőn a vár a büszke bérc felett!


chillik, 2018. március 14. szerda, 01:04
Címkék: Tompa Mihály, Szécsi Mária, Vesselényi Ferenc, Addig Murányvárba, Szécsi György, Leül Szécsi,
Kommentek
Tompa Mihály - A fehér liliom
Tompa Mihály - A fehér liliom

Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre, multra? Nem tudom! -
Hogy hajdan én virág valék már,
Vagy egykor azzá változom.

Fehér liljom valék, ha voltam,
Mielőtt szívem dobogott;
Fehér liljom leszek, ha lészek,
Midőn már szívem nem dobog.

Oh mert én e csodás virágot
Mesés ábránddal szeretem!
Halvány ködből palástot öltvén
Magára késő éjeken:

Azt gondolom, mindjárt felém fut,
Egyszerre keble, karja lész,
Titkot, szerelmet súg fülembe
Oly édes hangon, mint a méz.

Ha csengő lélek él az ércben,
S a kis pataknak van szava:
Nem titkos nyelv-é a virágok
Halálig tartó illata?

Reám, a liljom- s illatának
Elbűvölő hatalma van;
Tudom: ha egy szálat letörnék,
Beteg lennék halálosan!

Szent
vorosrozsa66, 2018. június 22. péntek, 15:11
Tompa Mihály - A fogoly.
Tompa Mihály - A fogoly.

- 1702 -

Rákóczit most viszik
Át a Rábca hidján,
Szerencse megcsalá,
Benne igen bizván.
Tele van a hídfő
Bámész sokasággal:
A nép, nagyok estén
Bámulni nem átall.

Ki volt ekkoráig?
S mi történik véle?
Ahány ember: a szó
S jóslat annyiféle.
Nem cserélne senki
Most a büszke úrral;
Egy meghitt pillantást
Száz szem visszaútal.

A bámuló nép közt
Két halász is látszik,
Egyik nagyon vén már,
Csak gyermek a másik.
Gyékény-kosarukban
Csapkod már egy sígér;
De érte már senki
Egy batkát sem ígér.


,Nagyapám! bedobom
Már ezt a Rábcába!'
»Csak hagyj békét, fiam,
Lesz annak gazdája!
Ha el nem kél addig:
Add azon vitéznek,
Kit fogolyképen, a
Hídon átkisérnek!«

Ugy-is lett. A hajdúk
Szétnyomják a
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:55
Tompa Mihály - Mohos.
Tompa Mihály - Mohos.

A bérces Gömörben nem nagy hegy a Mohos,
Rajta nincs régi vár, nemes vad sem honos;
De ingó semlyékes láp van a tetején,
Ez ingó láp felől szóland az én regém.

Szegény ember jöve valahonnan régen,
S kinézvén a helyet a halmos vidéken:
Meggyújtá az erdőt s ortott... minden módon
Erőt akart venni cserjén és bozóton.


Majd fecske módjára, a serény új gazda
A hegy oldalához sárkunyhót ragaszta;
És mivelhogy erős akarattal győzte:
Egy süveg buzácskát a földbe tett őszre.

És felvitte Isten a dolgát idővel.
- A terepély cser is vesszőszálból nő fel. -
Mikorra megvénült: keze között a föld,
Szőlőhegy, rét s erdő egész határra tölt.

Álltak oldalánál erős felnőtt fiak,
Számos csemetéje lévén mindannyinak;
Sugár fiatalok, teljes nyiló rózsák,
Egy sereg iskolás, egy sereg
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:54
Tompa Mihály - Mátyás királyról.
Tompa Mihály - Mátyás királyról.

Ég már az őrtüz, lángok cikáznak
Erdős tövénél a Hargitának.
Hazug beszéden kapván a székely,
Táborba szállott oktondi ésszel!

Világol a völgy, - fenn barna éj függ, -
Sátor gyanánt áll a terepély bükk;
Sok harci szerszám megtámogatva,
S zagyván szedett nép tanyáz alatta.


Felbolygatott nép ravasz vezérét:
Ott látni Fancsit, Kérdezve néz szét,
Szűk udvarában tábor-tüzének,
Körébe amint többen gyülének.

,Vezér uram hé! minket kegyelmed
Felkölte sok szép igéret mellett!
Kellő a szép szó, de jobb a hadd lám
S ha menne a ló, mért tartja zablán?'

»Zsákmány s dicsőség, derék vitézek!
Mit én igérek s szerzek tinéktek!
De nem siettem, - jó néha a les,
Hogy igy a koncért bizton kitörhess!
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:50
Tompa Mihály - A hű vitéz.
Tompa Mihály - A hű vitéz.

A hős király csatába indul,
Mellette nagy harcos sereg;
S hiv bajnokok, kik dárda-nyiltul
Vértűl meg nem félemlenek,
Meg nem félemlenek!

A harcosok közt egy ifjú van,
Hivebb, bátrabb mindanyinál!


S ő, a leghívebb, van gyanúban:
Nem bízik benne a király,
Nem bízik a király.

Egymásra két had kürtöt fúvat,
S csattogva gyors nyilat bocsát;
Mint két szemközt futó borúlat,
Egymásba ütve homlokát,
Villámos homlokát.

Küzd a király, a vészt nem látja,
S száz kopjás kéz ügyébe jut;
A nyil, mint bősz darázs fulánkja,
Már-már nemes szivébe fut,
Már-már szivébe fut.


De hozzá gyors levente vágtat,
- Az arc fedett, a mell szabad, -
Védbástya, vért az a királynak...
S maga eldől, holtan
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:49
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
A MADÁR, FIAIHOZ.


Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek ...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirúl.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját
lilagondolatok, 2018. június 19. kedd, 12:58
Tompa Mihály - Kun Kocsárd.
Tompa Mihály - Kun Kocsárd.

Székelyország földén látott
A mi hősünk napvilágot,
Akkor sem volt kedves vendég
A szülék egymásra kenték
Okát, bűnét érkeztének!
De ő megjött mint a várt,
S a szegény ház-népnek számát
Hétig rugta Kun Kocsárd.


A fiak felhuzalkodnak, -
S ő, bolondja mindnyájoknak!
Jön utcából karmolt képpel.
Iskolából, titkolt kékkel;
A végső pad volt az övé,
Valameddig oda járt;
Te-belőled semmi sem lesz,
Szép öcsécském, Kun Kocsárd!

S hogy az évek el-lejárnak:
Pelyhe nő a gyenge állnak;
Dobog a szív, fázik, gerjed...
Szép szemeknek lángja mellett.


Szebb leány, mint Székelyföldön
Nincs a földön...! - de kosárt
Fon számodra s csalfa képpel
Kinevet, jó Kun Kocsárd!

Van ám jó a roszban
chillik, 2018. június 17. vasárnap, 06:34
Tompa Mihály - Ősidőkből.
Tompa Mihály - Ősidőkből.

Már három nap, három éjjel
Harmatozik a fű vérrel;
Hogy a harc, e vad sebzett mén,
Nagy-végsőt rúg ina-metsztén.
S pártos kún had felkoncolva,
Vagy szétszórva mint a polyva.

Együtt fekszik barát és ellen,
Nem fenekszik egymás ellen;
Hallgat a kürt, - elmaradt szét
Kelevéz, kard, behorpadt vért,
S üres puzdra, - nyillal telve:
Mérges kigyó, szája, nyelve.


László jár a csatatéren,
Meg-megállva minden lépten,
Amint erre, arra ösmér...
Vajh mért hullt e sok rokon vér?!
Lelke, arca elsötétűl...
- Veszteség a nyereségbűl!

Hajdan a kun homokpusztán
Bolygó ér volt, alig futván;
S magyar nemzet, amely volt már
Hét forrásból harsogó ár,
Felvevé az elveszendőt...
S im partot tör mikor megnőtt!
chillik, 2018. június 17. vasárnap, 06:33
Képek, videók
tompa mihály.png
chillik
2017. november 01. szerda, 11:34
Tompa Mihályhoz.jpg
chillik
2017. szeptember 27. szerda, 06:11
Ének Tompa Mihályhoz 01.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Ének Tompa Mihályhoz 02.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Tompa Mihály.jpg
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:04
Tompa_Mihály_Vasárnapi _Új
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:03
Tompa Mihály szobra.jpg
maria_kadar_148
2014. április 09. szerda, 15:11
Tompa Mihály 2
taltos1
2014. február 06. csütörtök, 22:25
Tompa Mihály 1
taltos1
2014. január 27. hétfő, 20:57
Tompa Mihály
angyalcsillag
2012. október 03. szerda, 02:52
-Tompa Mihály.jpg
farkas1945
2011. február 26. szombat, 11:10
Tompa Mihály
macikucko
2010. április 26. hétfő, 16:33
Szécsi Mária 01.jpg
chillik
2018. március 14. szerda, 01:16
Szécsi Mária 02.jpg
chillik
2018. március 14. szerda, 01:15
Szécsi Mária 03.jpg
chillik
2018. március 14. szerda, 01:15
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.