Regisztráció  Belépés
2018. május 26. szombat | 21. hét | 146. nap | 02:36 | Fülöp, Evelin
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Vén, mogorva szkepszisek
Vén, mogorva szkepszisek

Vén, mogorva szkepszisek
Megszűnő világa,
Ahol semmi öröm sincsen,
Ami meg van - drága.

Nem-hit ördög vigyorog,
Mint fogatlan néne,
Mindent elvesz, de semmit sem
Ad érte cserébe.

Öncélú és fekete,
Mint a hamis ében,
Naphosszat eldagonyázik
Vélt "modernségében".

Vén mogorva szkepszisek
Élve megrohadnak,
Rossz profán nemhitet vetnek,
És halált aratnak.

Vén mogorva szkepszisünk
Morog, de hiába,
Nem ellenfele a Hitnek,
Csak paródiája.

L. N. Peters

Forrás: http://lnpeters.blogspot.hu
taltos1, 2017. június 19. hétfő, 23:50
Címkék: hamis ében, modernségében, eldagonyázik, szkepszisünk, szkepszisek, megrohadnak,
Kommentek
Öreg szíven+++
Róna Katalin
............Öreg szívem

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?

Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű
pircsi09, 2018. május 25. péntek, 14:30
Boldog szomorú dal
Kosztolányi Dezső
...................Boldog szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerű, jó takaróm is,
Telefonom, úti bőröndöm,
Van jó-szívű jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz színezüstből,
Tollam, ceruzám vígan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy téa, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifju fiának
Vall engem a vén
pircsi09, 2018. május 25. péntek, 13:43
Ady Endre
Ady Endre

Becéző, simogató kezed

Simogass csak, olyan jó a kezed,
Megint búcsuzom, megint elveszett
A gőgös Ady minden dacos gőgje.

Életem fél-versek szemfedője,
Hazug csókok emléke ajkamon.

Simogass csak, olyan jó a kezed,
Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom,
Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom.

Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett
Szegény ördög csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed.

Mikor talán már minden elveszett,
Sok jóságomból nem maradt meg semmi
És nem tudom magam szeretni.

De itt van és olyan jó a kezed.
horvathzsoka, 2018. május 25. péntek, 07:59
Kosztolányi Dezső - Síppal, dobbal, nádi hegedűvel
apátok
Circumdederunt-ot daloltak.
Titokzatos templomok öblén
meleg gomolyba szállt a tömjén.
A temetőkben orgiáztak
s hol a halottra a sír-árok
tátongva várt, kártyát vetettek
dülledt szemű, részeg betyárok.


Menyegző jött. Sírt a menyasszony
és kacagott a vőlegény.
Királypalást lengett a vállán
és csörgősipka volt fején.
Majd vége, vége lett a násznak,
csak vén leányok vihorásztak.

Tovább, tovább! - És mentem újra
a hóba, ködbe, éjbe fúlva,
és egy hatalmas, dús terem
tárult elébem hirtelen.
Torták puffadtak mézes habban,
ezüst tálcán angolna, kappan,
fekete bor és szőke pezsgő,
bűnös szüzek és sok tüzes nő.


Hogy merre jártam? Nem tudom már.
De ott volt sok tisztes személy,
víg hercegek
chillik, 2018. május 25. péntek, 05:25
Kosztolányi Dezső - Ó a rémséges őszi éjszakák
Kosztolányi Dezső - Ó a rémséges őszi éjszakák

Ó a rémséges őszi éjszakák!
Mikor fagyosan fojt a sűrü köd,
s távol boszorkányégetők gyanánt
kuksolnak a vén gesztenyesütők.
Ó temetős, magányos őszi éjek!
A fázó lélek önmagába réved,
s a lámpa kétes, kancsal lángja bolyg,
mint őszutói, sápadt, lomha hold.


Minden helyütt csak éj, kisértetek,
örök homály, nem ismert, szörnyü tenger,
miben az ember sírva hentereg
vérző szemekkel, megkötött kezekkel.
Ó elhagyottság, őrjítő magány!
Árnyékcsaták a szoba vén falán,
megvert remények rongyos serege,
titokzatos, síró halálzene.
Ó átkok átka, pokoli zavar,
szerelmesek halódó sóhaja.
Ó szörnyű perc, mikor egymásba mar
az ember és az éjszaka.
chillik, 2018. május 25. péntek, 05:20
Jékely Zoltán
Jékely Zoltán

Lidérc-űző

Kancsi cigánylány, tündéri dúvad,
Jaj, ne riszáld, ne dobáld magadat!
Sárga szemeddel szemem be ne fald,
Csábíts gazdagot, vagy fiatalt!
Kásmir szoknyád, a rózsa-lugast,
Ne sodoritsd rám s ne mutogasd.
Eljárt felettem a huncut idő,
fogam kicsorbult s rendre kidől.
Hagyd csak aludni a testi gonoszt,
kísértésbe újra ne hozd.
Vadszagú kebled arany parazsát
Arcom előtt, jaj, ne harizsáld!
szád eleven csupa-hús hasíték,
perzsel, ahogy buja száj soha még:
félek a csóktól, nyálkás puha rém,
szörnyű betegség s mit tudom én,
mily bonyodalmak tömkelege -
Ebből elég volt, már elegem!
S a combod, a talpad, az inda, a kacs,
undorító s be mohó, be makacs!
Vén vagyok én már, gyatra öreg,
tán a halálba szorít az öled.
Iszonyú erdő mélyire csalsz,
ott megölelsz, kirabolsz, bekaparsz...
horvathzsoka, 2018. május 24. csütörtök, 09:15
Mondd, kell-e még?
Millei Lajos

Mondd, kell-e még?

Kell-e még az álmom, hogy együtt éljük át
a fénytől izzó lelkünk szikra bíborát?
Kell-e még a hitem, mely marva simogat
benned botladozó bolondos álmokat?

Kell-e a karom, a fásultan gyengülő?
Kell-e ráncos arcom, az egyre vénülő?
Kell-e madárdal, mely a szívemben terem,
s trillázva bukdácsol egy süket életen?

Vágyak gyötrő kínja, ó, mondd csak, kell-e még,
s ha örökkön élnénk, akkor is kellenék?
Vért pumpáló szíved adna-e meleget,
ha remegő kézzel lelném meg kezedet?

Talpunk alatt az út sorstüskéktől vérzik,
konok, dacos lábunk abban gázol térdig,
mégis megyünk tovább, megállni nem lehet,
ostorcsapásként űz a lelkiismeret.

A pusztító idő tán megszán majd minket,
és erénnyé gyúrja elhalt vétkeinket,
s ha csonkig égő gyertyám pislogva fullad,
lánglelked hevétől ismét tűzre
foldinefehereva, 2018. május 23. szerda, 22:03
Így szeretlek...
Varga János Veniam:

Így szeretlek...

Szemem ragyog könnyesen,
Fülem hallgat csendesen,
Ajkam csókol édesen,
Kezem érint selymesen.
Eszem gondol becsesen,
Lelkem lángol hevesen,
Testem izzik tüzesen,
Szívem szeret teljesen.

Jelen pereg színesen.
Jövő csillog fényesen.
Érzés beszél versesen,
Érted élek kedvesem.
aranyoslila, 2018. május 23. szerda, 19:48
Képek, videók
Szkepszis 01.jpg
chillik
2016. november 02. szerda, 05:29
Szkepszis 02.jpg
chillik
2016. november 02. szerda, 05:29
Szkepszis 03.jpg
chillik
2016. november 02. szerda, 05:28
A vendég.jpg
chillik
2018. május 21. hétfő, 05:49
Ott az a vén, vidéki gyóg
chillik
2018. április 30. hétfő, 04:48
A vén harangozó 01.jpg
chillik
2018. április 21. szombat, 05:25
A vén harangozó 02.jpg
chillik
2018. április 21. szombat, 05:25
A vén harangozó 03.jpg
chillik
2018. április 21. szombat, 05:24
A vén harangozó 04.jpg
chillik
2018. április 21. szombat, 05:24
Carnaval-de-venise_1.p ng
eva6
2018. február 05. hétfő, 16:06
vendég énekkar0121.jpg
maroka
2018. január 21. vasárnap, 17:32
Vendég kórus0106.jpg
maroka
2018. január 06. szombat, 20:38
Fekete Vénusz 01.jpg
chillik
2017. december 31. vasárnap, 05:47
Fekete Vénusz 02.jpg
chillik
2017. december 31. vasárnap, 05:46
Fekete Vénusz 03.jpg
chillik
2017. december 31. vasárnap, 05:46
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.